Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-23 / 296. szám, péntek

1994. december 23

. Érdekess

Ég ÚJ SZ

Ó 3115 J A legelső karácsony Szokás, sőt divat is volt egy ideig az evangéliumok szövegeit légből kapott mondáknak tartani. Ezen régóta túl vagyunk. A tényeket kutató történelem a szent szövegek és az egykorú görög-latin történelmi művek összevetésével bizonyítja, hogy Jézus Krisztus történelmi alak, a körülötte szereplő személyek - Heródes király, Pontius Pilátus, a római procurator - hiteles egykori személyek. Az időmeghatározásokban azonban sok a bizonytalanság, s ezek folytán a későbbi korokban téves adatok rögzítődtek. A legfeltűnőbb ezek között Jézus születésének időpontja. Kétségtelen történelmi tény a „betlehemi gyermekgyilkosság". Ezt római és zsidó történetírók egyértelműen bizonyítják. Heródes király élete utolsó évében egy jóslat magyarázata következtében elrendelte, hogy minden két éven aluli betlehemi gyermeket meg kell ölni, mivel ezek közül valamelyik veszélyezteti a király hatalmát. A rémtett meg is történt. Azt pedig az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus ez időben született, József és Mária ez elől menekült Egyiptomba. Az pedig a lexikonból is kiolvasható, hogy Heródes király Krisztus előtt 73-tól Krisztus előtt 4-ig élt. Élete utolsó évében, nem sokkal halála előtt rendelte el a gyermekgyilkosságot. Jézus tehát csakis ekkor születhetett, vagyis minden bizonnyal Krisztus előtt 4ben. Kereszthalálakor ilyenformán nem lehetett 33 éves, ahogy közel két évezrede köztudomású, hanem nyilván 37 esztendős volt. De hát felet tébb furcsa lenne azt mondani, hogy Krisztus született Krisztus előtt 4ben. Néha a közkeletű tévedés hitelesebben hangozhat, mint az igazolható tény. De nem árt az sem, ha tudjuk a valódi tényeket is. HEGEDŰS GÉZA (TV-magazln) Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA retettel hangsúlyozzák, és szilárdan hiszik - az ő találmányuk. S ami a fa alá kerül, az valóban nem kevés, a hetekig tartó vásárlási láz eredménye. A gyerekeknek azonban nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem amolyan német Mikulás, a Weihnachtsmann. Viszont a betlehemezés szokása nemcsak faluhelyen, hanem a városokban is dívik, de kicsit később, vízkereszt tájékán: háromkirályoknak öltözött gyerekek versikéket mondanak, s ezért természetesen illő ajándékot kapnak. Manapság már nem édességet, diót, gyümölcsöt, hanem - egy-két márkát. A protestáns Angliában nem ismerik a szenteste fogalmát, itt az ünnep december 25-tel kezdődik, a Christmas Dayjel. így természetesen éjféli mise sincs, 25-én délelőtt mennek a templomba, onnan hazatérve bontják fel az ajándékokat, amelyek már napok óta a karácsonyfa alatt lapulnak vagy hivalkodnak. Ezután költik el a karácsonyi ebédet, amelynek fénypontja a gesztenyével töltött hatalmas pulyka. Természetesen minden háziasszonynak megvan a saját titkos receptje. A pulyka felszeletelése viszont a háziúr tisztje, s ez sem akármilyen tudomány. A desszert pedig a karácsonyi puding, amely úgyszintén a család titkos receptje szerint készül, rengeteg gyümölccsel. Itt fejezzük be a körutat. Holnap szenteste. A miénk, a legszebb, mert a mi szokásaink szerint való. elsőhöz. Nem is fenyő volt, hanem tölgy. A druidák, a galliai és britanniai kelták papjai, akik szerint az istenek a természetben, a fákban lakoztak, egy este véráldozatot mentek bemutatni egy tölgy alá. Wienfrid misszionárus megsajnálta a kiszemelt áldozatot, az ifjú herceget, és meggyőzte a druidákat a véráldozat értelmetlenségéről. Elmondta nekik, hogy új megváltó született, Krisztus. Azt tanácsolta nekik, vágják ki a fát, vigyék haza, díszítsék fel, és otthonukban, e fa alatt ünnepeljék meg a szent gyermek születését. Ennyi a legenda, a krónikák viszont első ízben Krisztus után 334-ben említik a keresztény szellemű karácsony megünneplését. A rítus fokozatosan változott, s nem lehet pontosan megállapítani, mikor vált bevett szokássá a karácsonyi fadíszítés. • Európában feltehetően a 16. század végén, a 17. század elején terjedt el. Az 1605. évi krónika KARÁCSONYKOR IS Mindenhol másképp ünnepelnek Misztikus növények Misztikus hiedelmek kelnek életre a karácsonyi növények ben, melyek közül kétségtelen a fdViyőfa a legfontosabb. Az angolszászoknál viszont nagyon népszerű ilyentájt a felfüggesztett fagyaikoszorú. A hagyomány ugyanis azt tartja, hogy ha alatta csókot váltanak, teljesülnek a titkos kívánságok. A nálunk díszcserjeként ismert örökzöld csillogó leveleit, skarlátszínű bogyóit már a pogány világban kedvelték, és úgy tartották, hogy a növény távol tartja a bajt a háztól. A keresztény mítoszokba is átkerült a hit a fagyai jótékony hatásáról. Tüskés szélű levelei Krisztus szenvedésére, piros bogyói vércseppjeire emlékeztetnek. Közkedvelt karácsonyi dísz a fehér fagyöngy. A régiek annyira hittek bajt elűző és betegségeket gyógyító hatásában, hogy a galliai és a britanniai kelták külön szertartás keretében, aranysarlóval metszették le a fáról. Hitük nem nélkülözött minden alapot, hi szen a fagyöngy bizonyítottan hatásos gyógynövény. Egyébként a béke jelképéül is szolgált - az Alpesektől Skandináviáig. Ha egymás ellen harcoló hadak katonái az erdőben fagyöngy alatt találkoztak, leeresztették fegyverüket. A lakosság fagyöngyágat tűzött az ajtókra, így késztetve jámborságra a hódító harcosokat. Ugyancsak misztikus virágnak tartják a mifelénk ritka feketehunyort vagy más néven karácsonyi rózsát, amely az ünnep táján virágzik. Már az ókorban bíztak gyógyító erejében, a középkorban a pestis és a bőrbaj ellenszerét vélték megtalálni benne. Kevesebb legenda fűződik a Mexikóból származó és egyre közkedveltebb mikulásvirághoz, amely decemberben öltözik pirosba - illetve az ügyes kertészeknek köszönhetően immár fehérbe, rózsaszínbe, sárgába -, és az öröm, a szeretet egyik jelképévé vált. Ám térjünk vissza a karácsonyfához, a legenda szerinti ezt írja: „Karácsonykor az emberek fenyőfát állítanak házukba, papírrózsákkal, almákkal, ostyákkal, aranyos díszekkel, édességekkel díszítik." Több írásos feljegyzés szerint feltételezhető, hogy a német városokból terjedt el ez a szokás a kontinensen. A templomokban sokkal később jelent meg a karácsonyfa. A papok egészen a 18. századig elutasították a felállítását, mondván, felesleges hívság, méltatlan az áhítatos ünnephez, s elvonja a hívők figyelmét az imáktól. Az „ahány ház, annyi szokás" elve karácsonykor legalább annyira érvényes, mint az év egyszerű hétköznapjain. Minden családnak megvan a maga jól* bevált módszere, legyen szó az ünnepi ételsor összeállításáról, a lakás és a karácsonyfa feldíszítéséről vagy az ajándékozásról. Vannak a családnak generációról generációra öröklődő szokásai, s vannak újak, melyek az előbbieket kiegészítik vagy felváltják. Egy-egy falunak, régiónak ugyancsak megvan a maga rituáléja, s vannak szokások, melyek egy-egy országra jellemzőek. Nézzünk hát körül, hogyan ünnepelnek mások. A szomszédokhoz, barátokhoz, csak-csak van mÖdunk bekukkantani, de messzi és még messzibb vidékek szokásairól nem sokat tudunk, hiszen nálunk a karácsony amolyan otthonülő ünnep, legalábbis a szenteste mindenképpen. Kezdjük a tengerentúlon, Amerikában. Az Egyesült Államokban a karácsony távolról sem olyan nagy, fényes ünnep, mint Európában, mert elhalványítja a tipikusan amerikai hálaadás napja, amelyet november utolsó csütörtökén ülnek meg. Ez a nap a családi összetartozás jelképe, ez a történelmi gyökerű ünnep. Ilyenkor azokra gondolnak vissza, akik 1620 novemberében zarándokként érkeztek Új-Angliába, s egy évvel később, az első termés betakarítása után hálát adtak az Úrnak, hogy átvészelték a nehézségeket. Az Újvilágba a legendás Mayflower nevű hajóval érkezettek az indiánokkal együtt örvendeztek, az erdőkben elejtett pulykákat és őzeket fogyasztották, három napon át táncoltak, játékos vetélkedőket tartottak. Ennek emlékére kerül sült pulyka az amerikaiak asztalára kukoricával, sült tökből készült süteménnyel. Másnap, pénteken pedig megkezdődik a karácsonyi vásár. A népes amerikai zsidó közösség ezt követően megemlékezik a hanuka ünnepéről: a Fehér Ház előtt felállítják a hatalmas menórát, s vele szemben az óriási fenyőfát, mellette az ötven kicsi fenyőt az amerikai államokból. A gyertyagyújtás az elnök családjának feladata, s szintén nagyon ünnepélyes. Szenteste a családtagok ugyan igyekeznek együtt lenni, de ekkor már nincs „kötelező" menü, s nincs annyi áhítat. Sok helyütt egész baráti társaságok ünnepelnek együtt, s ez már inkább amolyan tipikus amerikai party, ami az öreg kontinensen nagyon ritka. Bár talán nem is. Hiszen Kárpátalján, a Felső-Tisza vidékén hagyománya van a karácsonyi bálozásnak. Karácsony első és második napján a fő elfoglaltság a baráti és rokoni látogatások lebonyolítása, az Istvánok és Jánosok köszöntése. A szenteste azonban itt is szigorúan családi ünnep. Itt is napokig, sőt hetekig tart a készülődés, amelynek a gyertyagyújtás vet véget. S bár az üres üzletekből, drága piacokról valóságos művészet, külön tudomány az asztalra kerülő ételek előteremtése, a háziasszonyok csodára képesek. A hagyományos ételek számunkra is ismertek: gombaleves, székelykáposzta, halételek, húsféleségek, meg persze a diós és mákos bejgli. Különösen faluhelyen az ünnep elválaszthatatlan része a kántálás és a betlehemezés. Mindenhová bekopognak. Ha beengedik őket, kapnak némi zsebpénzt, édességet, ha nem - akkor sincs harag. A karácsonyi vacsora nagyon sok romániai számára az év lakomája. A jobb módúak karácsony előtt disznót vágnak, így kerül sült kolbász az asztalra, de itt is hagyományos a hal, s az elmaradhatatlan bejgli. A családi vacsora után benépesülnek az utcák: katolikusok, reformátusok, ortodoxok elindulnak az éjféli misére. Sétálva, traccsolva, csoportosan. A mise után pedig valóságos népvándorlás tör ki: egyenesen sértés, ha valakit Ez elsősorban a fiatalok feladata, s a tisztelet jeleként „kijár" minden rokonnak, szomszédnak, jó ismerősnek. A család, a szeretet, a betlehemezés, az ajándékozás és Jézus dicsérete jellemzi a romániai karácsonyokat is - gyakorlatilag különbség nélkül minden itt élő nemzetnél. S bár nem kizárt, hogy az ünnep ellenére szó nélkül mennek el egymás mellett - mondjuk - a magyar és román kántáló gyerekek csoportjai, mégis könnyű őket megkülönböztetni egymástól. Míg a magyar gyerekek hagyományosan háromkirályoknak, angyaloknak, pásztoroknak öltözve kívánnak boldog, békés ünnepet, addig a románok népviseletben, az úgynevezett kecskével (a bunda alá rejtőzött kisfiú, aki egy bot segítségével kecskét utánzó figurát mozgat vándorolnak házról házra. nem látogatnak meg. S ekkor már véget ér a csendes ünnep, kezdődik a mulatozás. A németek a karácsony estét illetően is akkurátusak, mindent pontosan megterveznek. Már hetekkel az ünnep előtt megkezdődik a családi látogatások menetrendjének pontos egyeztetése, ki hol, mikor, mennyi időre teszi tisztelét, mert ezen az ünnepen azok is vizitelnek egymásnál, akik különben alig vannak beszélő viszonyban. Mert a karácsony családi ünnep - és punktum. Megsülnek a libák, anglománoknál a pulykák, desszertként asztalra kerül a püspökkenyérre emlékeztető Christstollen, no meg a saját sütésű, sokféle aprósütemény - nem is igazi háziasszony, aki üzleti édességgel traktálja a menetrendszerűen érkező vendégeket. Természetesen áll már a díszes karácsonyfa, amely - a németek ezt elősze-