Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-23 / 296. szám, péntek

4 I ÚJ SZÓ PUBLICISZTIKA __ 1994. december 23. Csendes pillanat Amikor a fenyőfákon fel­lobban a gyertya, s alma, dió illatában visszatérnek az emlékek, a szülőföld me­lege jár át, gyermekkorod angyali köszöntője kívánko­zik ajkadra, és megmerftke­zel a fény áradó folyójában. Karácsony csendes pillana­ta. Talán ennyj idő kell, hogy átöleld a Végtelent, vagy a Végtelen öleljen át téged, a mindig-Való, s árvaságod­ban atyai simogatást érezz... Ebben a sok bajt látott hazában mindenkinek van­nak emlékei, melyeket a fenyőfán a hajdani agapék jegyében áldozatként szem­lél egy-egy fehérlő ostyában, s gondol át újra meg újra. Miként a történelem évszá­zadai is időszerűsítenek ilyenkor legendákat is. Mondják, valamikor az Olt mentén régi klastrom állt. Éjféli misére harangoztak, a nép tódult a barátokhoz. Énekszó csendült, a fehér Kenyér magasba emelke­dett, s abban a percben a török rátört az ünnepi gyüle­kezetre. Kard döfte át a mi­séző papot, vére hullt az éneklőknek. A mise köze­pén megszakadt az angyali üzenet: „Gyermek érkezett a földre, isteni gyermek." Égett a klastrom. Azóta évenként, a romoknál meg­ismétlődik a történet: az el­költözöttek visszatérnek az éjféli misére, amely azon­ban ma sem fejeződött még be; a gyűlölet megszakítja a szeretet áradását, az ember meggyalázza embertársát. XX. századvég, most is így állunk békességed fenyőfá­ja alatt, s várjuk a megbo­csátó szeretetet, gyújtson fényt a záporozó sötétben. Testvér-e még a testvér, ro­kon-e még a rokon, s a kívül élőket a mieinknek mond­juk-e? Ez a régió a szorított­ság ádventjében él, s várja a tiszta források zenéjét, pa­takok csilingelő hangját, bá­rányok bégetését és a kö­nyörgő sóhajt: „Egyszerű •pásztor, térdeden állj..." Jászladhoz térdelünk, Uram, világosságodat kér­jük, mert lassan elfogyunk, a hitben megkopunk. Mos­toha a mi időnk is, ne hagyd töretlenül Kenyeredet, mert éhségünket semmi sem csillapítja. Magyarságunk a címerünk, bizodalmunk a karácsonyunk - Általad. T. S. Lélek és kenyér (A szerző felvétele) Vágási Gyulánét, szül. Hoksz Zsuzsannát. Álljon itt a neve úgy leírva, ahogyan azt utoljára a mi édesanyáink nemzedéke vi­seli. Sorsot sűrítve, asszonyiságot mutat­va. Mit is mondott búcsúzásként? - Ha az ember úgy él, ahogyan élnie kell, akkor a dolgok úgy következnek, ahogyan egymás után következniük kell. Nincsenek se véletlenek, se szerencse, mindenki magának csinál mindent. Maga dönti el, hogy hisz-e Istenben, képes-e ön­magát megváltoztatni, s mindezek után megtalálja-e helyét a világban. Minden­napjai is ünnepek lesznek. Ünnep, ha reg­gelente körülüli az asztalt a család. Volt olyan pillanat, amelyben azt mondtam: mindent vihetnek a házból, de az asztal itt marad. Innen ugyanis el lehet indulni, de vissza is lehet térni, itt meg lehet pi­henni, itt lehet beszélgetni, itt lehajtott fejjel sírni is szabad, mert az ember ellen­ségei nem látják gyengeségünket. A csa­ládi asztalnál jólesik a száraz kenyér is, s ha vendég jön a házhoz, neki a kalácsból is jut. DUSZA ISTVÁN Vannak az életben megmagyarázha­tatlan dolgok. Egymásról semmit nem tudó emberek véletlenszerűen ráéreznek egy másik ember vagy több ember lelki állapotára, vagyoni hely­zetére, családi gondjaira és örömeire, az életét befolyásoló betegségre és eseményekre - egyszóval: sorsára. Mindezt teszik anélkül, hogy konkrét ismereteik lennének egymásról, hogy tudatosan elébe mennének feltétele­zett sorsoknak, életutaknak... * * * Megtisztelő egybejátszása a történések­nek, ha egy újságíró magánéletének írásbe­li kivetülése megérint egy olvasót, s az lelki gazdagságról tanúskodó levélben tágítja közérdekűvé a témát. Egyik írásomra vála­szul Tiszacsernyőről rendhagyó levelet kap­tam. Az októberi fogyó fényben fogant gyer­meklelkű elvágyódásra soha nem viszonoz­ható kedvességgel válaszolt egy ember. Szeretném, ha mindig így jelenne meg tu­datomban ez a többértelmű szó. Soha nem lenne negatívan minősítő jelző. Egy házastárs, egy édesanya, egy leány, egy nővér írt nekem. Nem véletlenül bon­tom ennyi részre a Vágási Zsuzsa sorsában koncentrálódó asszonyi létformákat. Vágási Zsuzsa egyike azon kevés édesanyáknak, akik még maguk sütötte kenyérrel is tudják táplálni családjukat, s látják vendégül a hoz­zájuk érkezőt. Ezzel a gesztussal kezdődött minden, hi­szen a világ legcsodálatosabb táplálékát ­kenyeret ígért: szívesen meghívom egy kenyérsütésre, magának csak kóstolni kell." Az invitálás mellett pedig a recept, pontosan, szabatosan. Melette semmi más, csak a bizalom szavai... * * * A ház, melyben Vágásiék laknak, egyike a manapság már csupán lakóhelyként is hát­rányos helyzetet jelentő Tiszacsernyő leg­először épült bérházainak. Nevezzem sze­rencsének, a sors más csapásairól a riport írásakor már tudva, hogy ha a feleségnek nincs is munkahelye, a férj vasúti kocsivizs­gálóként még el tudja tartani családját? Szűkösen, de tisztességgel, az olykor hiány­zó anyagiakat a házastárs, az édesanya ál­tal szeretettel, lelki gazdagsággal pótolva. Talán nem is pontos ez az állítás, hiszen Vá­gási Zsuzsa nem pótlékot ad családjának, hanem a megszokottól igencsak eltérő élet­modellt. - Édesapám ötvenöt éves volt, amikor három testvéremmel árván maradtunk. Édesanyám halála nemcsak lelki terheket rakott rá, de egy férfi számára addig nem kötelező feladatokat is. Nincs mit csodál­kozni, hogy egyrészt ebbe, másrészt az el­kezdett italozásba igen hamar belerokkant. Nyugdíjazták, s így a családunk helyzete sokkal nehezebb lett. Ennek ellenére ketten leérettségiztünk, ketten szakmát tanultak. Mindezek ellenére sikerült bennünket szár­nyunkra bocsátania. Most már világosan lá­tom, hogy sokkal több lelki és testi energi­ánkba került a válságos éveken túljutni, mint amit az valójában megkövetelt volna. Történt ugyanis, hogy miután férjhez men­tem, és elkerültem hazulról, megszületett a kisfiam, majd a kislányom, olyan lelki ter­hekre figyeltem fel, amelyeknek eredetét tai szórendjén. Szavai pontosak, monda­tai kifejezőek, és gondolkodása végtele­nül nyitott. Ami meglepő és egyben aláza­tosságra kényszerített, az ismét egy levél piszkozata volt. Zsuzsa asszony a nem mindennapi kifejezőkészségével akkor is reagálni akart egy lapunkbeli cikkre. Édesapjáról ír benne, aki aznap volt hetvenöt éves, amikor Vágásiéknál jár­tam: „Én nő és anya létemre nem tudom, hogy képes lennék-e megtenni azt, amit ő énünk tett. Próbálok neki visszadni vala­mit belőle. Remélem, hogy érzi is. (...) Nem adhatott anyagi javakat, ő saját éle­tének egy részét adta nekünk. A mindent: embert faragott belőlünk." Az el nem kül­dött levél még folytatódik, s remélem, mindannyiunk épülésére még újabbak íródnak. Most is, mint már annyiszor pályám so­rán, tudom: töredékesen sem sikerült megrajzolnom azt az arcélt, melyet ma­gam előtt látok. Isteni gondviselés vezérli nem tudtam felismerni. A kislányom szüle­tése után depressziós lettem, s akkor kezd­tem el tudatosan foglalkozni az agykontrol­lal, aminek a segítségével megváltoztattam a saját lelki életemet, majd a családomét. Ugyanis a dolog akkor hatékony, ha az em­ber az agykontroll szerint él. így elemeztem visszamenőlegesen is az életemet, amiből aztán szigorú következtetéseket vontam le az életvitelünkkel szemben. Sokáig töreked­tem arra, hogy olyan legyek, amilyennek mások szeretnének látni. Amikor édes­anyám meghalt, szomorkodtam, sajnáltat­tam magam, men ez volt a környezetem fel­állított normája. Rettenetes nagy hiba volt, amit most már tudok, de akkor senki se jött tudok mit ajánlani, úgy éneimét vesz/tette a munkám. Most már elmondhatom, hogy egy teljesen új szakasza kezdődik az éle­temnek. Amit eddig csináltam, jó volt annak az embernek, aki akkor voltam. De ma már más ember vagyok. A változás három-négy év alatt következett be. Én is kétségbees­tem, amikor munkanélküli lettem, de nem kezdtem el siránkozni. Egy fizetésből élni csak józan ésszel, türelemmel lehetséges. Ráadásul az új életcélom, a nyelvtanulás, pénzbe kerül. Elhatároztam: megtanulok németül, de olyan szinten, hogy azzal a tu­dással már kezdeni tudjak valamit ezen a vi­déken, ahol, vallják csak be, akiket illet, hí­ján vagyunk az idegen nyelveket beszélő embereknek. Márpedig ebből az áldatlan helyzetből másképpen nem lesz kiút. Ezt a férjem is tudja, hiszen mindent megbeszé­lünk. Ez nem jelenti azt, hogy elejétől fogva így kezdődött a kapcsolatunk. Nekünk át kellett alakulnunk, mert ketten kellünk min­denhez. Igazából senki kívülálló nem értheti meg a mi kapcsolatunkat, meg nem is tarto­zik másra. Saját értékrendünk van, amiben a mások számára elsődleges dolgok háttér­be szorultak, vagy éppen nem is találhatók meg. Tiszacsernyöben magyar iskolába já­ratni a gyerekeket, bizony ma sem termé­szetes. Tamás fiam Bélybe jár, s ma már ő is rendszeres olvasó. Tímea óvodás, aki a mesék világával ismerkedik... * * * A találkozáskor itt nem fejeztük be a beszélgetést. Hosszú volt a délelőtt, s olyan dolgok is szóba kerültek, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra. Azt azonban mindenképpen közérdekűnek véltem, ami ennek a fiatalasszonynak és családjának az életében példaértékű. Ha elolvasták önvallomását, talán kételked­ni fognak, hogy alig változtattam monda­oda, hogy elmondja: ezt ne csináld, mert ár­tasz magadnak! Miután férjhez mentem, akkor is mindenáron meg akartam felelni egy általam nem elfogadható elvárásnak. Persze, hamar felszínre tört a dolog. Most már minden rendben van, mondhatnám azt is, hogy tökéletes. Éppen ezért amikor az öcsémet, aki még édesapámmal lakott, nem olyan rég halálos baleset érte, már ké­pes voltam feldolgozni a tragédiát. Ezután már csupán aprócska hab volt a tortán, hogy munkanélküli lettem. A városi könyv­tárban dolgoztam közel tíz esztendeig, majd lakásunktól alig száz méterre egy turkáló­ban voltam eladó. Több mint egy esztende­je végül teljesen munka nélkül maradtam. Ha most azt állítom, hogy ennek is megtalál­tam az értelmét, a hasznát, nap mint nap leszűröm a tanulságait, sokan tarthatnak zavarodottnak. Márpedig én ebből is profi­tálok. Történt ugyanis, hogy könyvtárosként a jelenlegi gazdasági helyzetben már egyet­lenegy könyvre sem tudtam kiharcolni pénzt. Úgy meg mi értelme volt a munkám­nak? Teljesen leépült az egész, s ha az olva­sóknak, a törzsgárdának sorozatosan nem Ennél az asztalnál... M Ü 3 m gf ss S - -š ZART LANCU VIDEORENDSZEREK TERVEZÉSTŐL A KIVITELEZÉSIG * belső terek védelme * lopás megelőzése és felderítése * forgalom és munkafolyamatellenőrzése Dealereket keresünk a rendszer forgal­mazására és telepítésére Szlovákiában VIDIKON Informatikai Kft. 8000 Székesfehérvár, Palotai út 5 Tel.: 0036-22-327 724 Fax: 0036-22-316 103 • 'wsssvy. Vv * • Wľ »• *' Valamennyi partnerének és tisztelt közönségének örömteli ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kíván az elóKONCERT. Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves vásárlójának a dobócai MINERVA üzlet vezetője Telgarec Zsuzsa V-4290 j ^ A Szlovák-magyar ^ Baráti Társaság vezetősége békés Karácsonyi és bol­dog új évet kíván tagjainak és támogatóinak. ^ V-4325 ^ Örömteli, hangulatos, szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket és Tel.: 0708/624 318 sok i0 utoZQsba n' élményben 9 a z' dag új évet kíván ügyfeleinek és leendő utasainak a somorjai ALEX TOUR utazási iroda. Nyári idénynyltás Január 23-án, sok meglepetéssel. • VS-173 7 a MUELHENS és KAPPUS | kozmetikumok importőre, ua^raktár I minőségi MÜELHENS kozmetikai készítményeket kínál: 1 különböző összetételű, illatú, színű és alakú KAPPUS | O CASCAYA O SUMATRA RAIN O GABRIELA SABATIN1 O MAGNETIC O EXPERIENCES O EXTASE O CARRE RA O IRISH MOOS O 4711 ORIGINAL EAU DE COLOGNE pipereszappanok, testápolók és tusfürdők. FEMIN1A. spol. s r.o., Scberíniho 1. 821 03 Bratislava Tel/fax: 07/522 7518. 231 591. 238 784 VK-1603/1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents