Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-22 / 295. szám, csütörtök

RS] ÚJ szó TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ 1994. december 21. Tisztelt szerkesztőség! ... Túl vagyunk a helyhatósá­gi választásokon. Lezárult egy időszak, megtörtént a megmé­rettetés. A mi községünkben az eltelt négy esztendő a helyi képviselő-testület nagy aktivi­tásáról és eredményes munká­járól tanúskodik. Az elért ered­mények közül csak a legfonto­sabbakat említem meg: a vízve­zeték-hálózat építésének a be­fejezését, a temetőkert bekerí­tését, a római katolikus temp­lom nagyjavítását és a hősök emlékművének a felújítását. A képviselők nagyobb része foly­tatja tevékenységét az új meg­bízatási időszakban is, akik pe­dig most kerültek be a testület­be, azokra szintén nagy felada­tok várnak. SZÁRAZ MÁRIA Nána ... Mint kassai küldött de­cember 3-án részt vettem a Pán­európai Unió küldöttgyűlésén Budapesten. Egy mondatban a következőképpen lehetne összefoglalni a tanácskozáson elhangzottakat: ellentmondá­sos világunkból a Páneurópai Unió a kivezető út! Habsburg Károly főherceg üdvözlő beszé­dében is kiemelte, hogy a szel­lemi határokat minél keletebb­re sikerül kitolnunk, annál biz­tonságosabb lesz a jövő Ma­gyarország számára. Tegyük hozzá - a mi szempontunkból - ez Szlovákia esetében is ér­vényes. SZANYI JÓZSEF Kassa ... 1992. augusztus 8-án a munkahelyemen agyvérzést kaptam, azonnal bevittek a zselízi kórházba, ahol 3 hétig gyógyítottak. Az orvosok, nővé­rek mindent megtettek értem, amiért köszönettel tartozom nekik. 1993. május 11-én Lé­ván az utcán estem össze; azonnal beszállítottak a helyi kórházba, ahol szintén nagyon emberségesen bántak velem. Csupán annyit szeretnék a kór­házi élményeimhez hozzáten­ni, hogy talán javítaná a bete­gek közérzetét, ha e kórházak­ba magyar lapok, mondjuk, Új Szó is járna. Megítélésem sze­rint sok ember még betegebb amiatt, hogy nem tud az anya­nyelvén olvasnivalót találni az ott-töltött napok alatt. Erre Lé­ván is volt példa. BORBÉLY TÓDOR Hontfüzesgyarmat VISSZHANG Keszegfalva Komáromtól 10 kilométerre fekvő, nem egészen 2000 lelket számláló kisközség, amelynek 191 lakosa tagja az 1989-tői aktívan működő helyi nyugdíjasklubnak. Tagjai évente többször rendeznek kö­zös kirándulást, kézimunka-kiállítást, rendszeresen látogatják a hazai és külföldi gyógyfürdőket. A klub de­cember 9-én tartotta szokásos évzáró taggyűlését. Borsányi Sándor klubelnök nyitóbeszéde után szót ka­pott a vezetőség többi tagja is. Toma Tibor polgármester - miután köszöntötte a nyugdíjasokat, és az újra­választásáért is köszönetet mondott - megígérte, mindent elkövet, hogy a lakosság bizalmát viszonozza, és beszédében a már rég várt gázbevezetésre is utalt. Az évzáró taggyűlés közös vacsorával, beszélgetéssel, kellemes hangulatban ért véget. (A képen nyugdíjasok egy csoportja.) BORSICZKY-ĎURĎOVIČ IRÉN, Keszegfalva A moszkvai maffia áldozatai lettünk Utolsó elkeseredésemben írom önöknek ezt a levelet, re­mélve, hogy ha közzéteszik, akad néhány segíteni akaró em­ber. Történetünkről csak annyit, hogy férjem tavaly vállalkozásba kezdett, mivel korábbi munka­helyét elvesztette. Mint sokan mások, ő is kamionfuvarozásba kezdett. Második útján Moszk­vában rablótámadás áldozata lett. Hat hét rettegés után tud­tam meg, hogy él, de az árut el­rabolták, valamennyi személyi holmijával együtt. Két hónap múlva tért haza pót­iratokkal és más kamionosok segítségével. Idegileg összerop­pant emberré vált, aki csak egy áldozat a sok ezer közül, akik szintén így jártak. Ám örülök, hogy él, hiszen két kicsi gyerme­künk van, akik rajonganak apju­kért. A baj csak az, hogy mint kezdő vállalkozó nem volt bizto­sítása a kamionra és az árura. Tudom, hogy ez hiba, de ki nem követ el hibát? Környezetünk­ben sokan évek óta így járnak külföldre, és még soha nem tör­tént bajuk. Mi azonban megjár­tuk. És most a német cég raj­tunk követeli az elrabolt áru ér­tékét, ami csaknem 450 ezer korona. De kérdem én, miből fi­zessük ki? Ami kis pénzünk csak volt, a vállalkozásba fektet­tük, sajnos, azóta nincs megta­karított pénzünk. Csak egy csa­ládi házunk van, amit nagy ne­hezen építettünk fel. Nagyon fé­lek, hogy ha nem fizetünk, elve­szik a házat a fejünk fölül. De akkor hova megyek a két kicsi­vel? Férjem már elkeseredésé­ben az öngyilkosság gondolatá­val foglalkozik. Csak a remény tartja bennünk az életet, hogy hátha lesz valaki, aki segít. Saj­nos, kölcsönt nem kapunk, mi­vel férjem keresete az egyedüli pénzforrásunk. Nagyon elkese­rítő, hogy az áldatlan orosz hely­zet miatt a becsületes emberek­nek kell szenvedniük. Miért nem tudják kideríteni, vajon melyik maffia követte el a rablást? Kö­veteljék az oroszokon a kárt! Tu­dom, hogy ez úgyis lehetetlen, de én már nem bírom tovább. Kétségbeestem, mivel amiért tíz éven át keményen dolgoz­tunk, az most azért megy ve­szendőbe, mert Moszkvában a maffia az úr. Ha valaki együtt tud érezni velünk, és tud segíte­ni, kérem, tegye meg, ezzel visszadja az életkedvet egy csa­ládnak. Jelige: Csak a jó emberekben bízunk (Bár szerkesztőségünk alap­elve, hogy névtelen leveleket nem közlünk, az alábbi írással tartalma miatt most mégis kivé­telt tettünk.) Példamutatás Sokan és sokszor írtak arról, hogy a fiatalok nem tisztelik az idősebbeket. Bizony, sok esetben ez így is van. Felmerül azonban a kérdés: ki a hibás ebben? Szerin­tem a neveléssel és a példamuta­tással van baj, s nem csupán a szülők részéről. Az eset, amely mi­att tollat fogtam, a következő: egy tanár vezetésével diákok mentek át a zebrán. Az autók megálltak. Ám ekkor egy idős kerékpáros ér­kezett, és egyenesen közéjük haj­tott. Az egyik diák nem figyelt kellőképpen, és majdnem össze­ütköztek. Szerencsére az idős „úr" nem esett le, sőt még arra is futot­ta erejéből, hogy jól fejbe vágja a fi­gyelmetlen gyereket. Hogyan viselkedik majd ez a gyerek az idősebbekkel szemben? Lehet, hogy ez az idős férfi legkö­zelebb felháborodik, ha a buszon vagy a vonaton nem adják át neki a helyüket a fiatalok. Jó lenne, ha a felnőttek elgondolkodnának azon, hogy jó példával kell elöljárniuk, ha azt akarják, hogy tiszteljék őket. PAUER GYÖRGYI Komárom Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tar­tásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is köz­lünk, amelyeknek tartalmá­val szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizal­mát, ós varjuk további leve­leiket. Laprendelés ­gondokkal II. 1994. november 9-én a harkácsi postán minden a megszo­kott rendben zajlott. A falu lakosai, idősek és fiatalok intézték kisebb-nagyobb ügyeiket. Kocsis úr megjelent a posta épüle­tében, kezében a nyomtatvánnyal, melyet pár nappal koráb­ban adtam neki. Amikor sorra került, én elvettem tőle a már kitöltött nyomtatványt. Átnéztem, hogy helyesen van-e kitölt­ve, mivel ha hibásan és hiányosan küldöm el az illetékesek­nek, akkor, sajnos, nem tudnak vele mit kezdeni. Észrevet­tem, hogy hiányzik róla a villanyszelvény száma, ezért vissza­adtam. Kocsis úr ezeket a szavakat vágta a fejemhez: „Neked mindig valami bajod van!" Szerettem volna megmagyarázni, miről is van szó, de nem akartam és nem is tudtam volna Kocsis úr hangnemét felven­ni. Mielőtt távozott a posta épületéből, ezekkel a szavakkal fenyegetett meg: „Beteszlek én az újságba!" Az Új Szó novem­ber 24-i számában meg is jelent az írása. Két megjegyzésem van a cikkel kapcsolatban. Idézem az írását: „Nem írtam be a személyim számát, hiába kértem, írja rá az előtte fekvő nyug­díjlapom alapján, erre nem volt hajlandó. Ragaszkodott ah­hoz, vigyem haza, és hozzam el rendesen kitöltve." Amint már az elején említettem, a nyomtatványról a villany­szelvény száma hiányzott, aminek semmi köze sincs a nyug­díjlapon lévő számhoz. A két említett adat teljesen különböző, és mindegyiknek külön-külön megvan a maga szerepe. Az Új Szó megrendelésével kapcsolatosan részben igaz, amit olva­sói levelében állított. Kocsis úr a nyomtatványt összegyűrve hozzám vágta. Nem véletlenül emeltem ki azt a mondatot, hogy „neked mindig valami bajod van". Igaz, fiatal vagyok, és Kocsis úr a nagyapám lehetne, de őt ez nem jogosítja fel arra, hogy állami hivatalban letegezze a hivatalnokot. BODON ENIKŐ a harkácsi posta főnöke FEMINIAKít, a MŰELHENS és KAPPUS kozmetikumok importőre, nagyraktár i minőségi MÜELHENS kozmetikai készítményeket kínál: O CASCAYA O GABRIELA SABATINI O MAGNETIC O EXPERIENCES O EXTASE O SUMATRA RAIN O CARFÍERA O IRISH MOOS O 471 1 ORIGINAL EAU DE COLOGNE különböző összetételű, illatú, színű és alakú KAPPUS pipereszappanok, testápolók és tusfürdők. FEMIN1A, spol. s.r.o.. Seberiniho 1. 821 03 C . t.B.Lukáča 25 AMOTA K" mi r° m Tf ezúton köszöni meg ^ minden tisztelt üzleti partnerének a bizalmat, s kivan kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt. A tömegtájékoztatás felelőssége Magas élelmiszerárak ­alulnézetből A napi sajtó átböngészése után többször elgondolkoztam, mi okozza egy helyben járásun­kat, sőt egyre mélyebbre süllye­désünket. Nem megoldás, hogy a múlt és jelen vezetői egymás fejére olvassák vádjaikat. Ma már fontosabb volna betegsé­günk diagnózisát megállapíta­ni, nehogy a tüdőgyulladást gyomormosással kezeljék. Sokszor elhangzott már, amit a törvény nem tilt, az szabad. Nos, az összefonódás jól olajo­zott gépezete törvény adta le­hetőségeivel élve csaknem életképtelenné tette a még kez­detleges konkurenciát is. A tö­megtájékoztatás is piacdiktá­lással vádolja a termelőt. Ezzel szemben miért hallgatnak a fél­milló koronás, 12 hektár termőföld árával egyenlő trak­torokról, a 17-20 százalékos Az irreálisan magas élelmiszer­árak nemcsak egyéni tragédiákat okoznak, hanem komoly társadal­mi vetületük is van, és most nem a szociális feszültségekre gondo­lok. Az alultápláltság, az állati fe­hérjéknek a hiánya komoly egész­ségügyi gondokat okozhat. Ennek az első jelei már megmutatkoz­tak. Az első köztársaságban elter­jedt népbetegségnek számított a ragályos tüdővész, amelyről azt hittük, hogy sikerült már elfelejte­nünk, de a jelenlegi elszegénye­déssel együtt újra megjelent. En­nek és a többi ragályos betegség­nek a megfékezésére nagy össze­geket kellene kiadni. Ezért az ál­lamnak kell lépnie, ha már a piaci módszerekkel nem lehet megfé­kezni a kapzsiság gerjesztette árőrületet. BENKOVICS JÓZSEF Galánta kamatokról, a nyomasztó adó­terhekről és nem utolsósorban a 10 és 100 ezer korona havi jövedelmű vásárlókról? De hall­gatnak a társadalom megosz­tottságáról, meg azokról az ala­csony jövedelműekről, akik fél­áron sem tudnák biztosítani a heti húsadagjukat. Nem is be­szélve azokról az idős nyugdíja­sokról, akik csak 50 százalékát kapták meg a nyugdíjemelés­nek. Ezzel megalázták azokat, akik a múltban a legtöbbet tet­ték. Kérem, ne rejtegessék to­vábbra is véka alá az igazságot. Ne váljon a tömegtájékoztatás is a politikai csatározások áldo­zatává. Világítsanak rá az eddig elkövetett hibákra: ez mindenki érdeke! KOVÁCS JÁNOS Serke A Tátra alatti Horka községben élő Martin Šabľa régi mesterséget újí­tott fel, bőrdíszművességgel foglalkozik. Mint mondotta, már gyermek­korában egy szépen díszített pásztorderékszíjra vágyott. Gimnazista­ként el is készített vagy hármat. A főiskola elvégzése után is folytatta kedvtelését. A hagyományos derékszíjakon kívül - ő látja el ezekkel például a Magura népi együttest - kézitáskákat, bocskorokat, papu­csokat és csizmákat is készít, népi motívumok felhasználásával. IVÁN SÁNDOR, Kassa Manapság az emberek nagyon nehezen viselik el az élelmiszerá­rak folyamatos emelkedését, és kénytelenek valami olcsóbb enni­való után nézni. Ám nemcsak a pénzszűke teszi ezt a társadalom­fojtogató folyamatot számunkra elviselhetetlenné, hanem a folya­mat látszólagos logikátlansága is. Úgy tűnik, hogy minden a feje tete­jére állt. Az emberek nem tudják megítélni, hogy mi, miért történik. Nehezen fogadják el azt, hogy emelkednek az árak, mondjuk, az étolaj esetében egyik napról a má­sikra két-három, sőt még több ko­ronával is. Mivel tudják, hogy az étolajgyártó Palma monopolhely­zetben van, hajlandók azt hinni, hogy visszaél helyzetével. De ak­kor érthetelen, vajon mit csinál a monopóliumellenes hivatal. Miért nem lép közbe? Hiszen az volna a feladata, hogy megvédje a társa­dalmat! Vagy nem így van?

Next

/
Thumbnails
Contents