Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-22 / 295. szám, csütörtök

RS] ÚJ szó TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ 1994. december 21. Tisztelt szerkesztőség! ... Túl vagyunk a helyhatósági választásokon. Lezárult egy időszak, megtörtént a megmérettetés. A mi községünkben az eltelt négy esztendő a helyi képviselő-testület nagy aktivitásáról és eredményes munkájáról tanúskodik. Az elért eredmények közül csak a legfontosabbakat említem meg: a vízvezeték-hálózat építésének a befejezését, a temetőkert bekerítését, a római katolikus templom nagyjavítását és a hősök emlékművének a felújítását. A képviselők nagyobb része folytatja tevékenységét az új megbízatási időszakban is, akik pedig most kerültek be a testületbe, azokra szintén nagy feladatok várnak. SZÁRAZ MÁRIA Nána ... Mint kassai küldött december 3-án részt vettem a Páneurópai Unió küldöttgyűlésén Budapesten. Egy mondatban a következőképpen lehetne összefoglalni a tanácskozáson elhangzottakat: ellentmondásos világunkból a Páneurópai Unió a kivezető út! Habsburg Károly főherceg üdvözlő beszédében is kiemelte, hogy a szellemi határokat minél keletebbre sikerül kitolnunk, annál biztonságosabb lesz a jövő Magyarország számára. Tegyük hozzá - a mi szempontunkból - ez Szlovákia esetében is érvényes. SZANYI JÓZSEF Kassa ... 1992. augusztus 8-án a munkahelyemen agyvérzést kaptam, azonnal bevittek a zselízi kórházba, ahol 3 hétig gyógyítottak. Az orvosok, nővérek mindent megtettek értem, amiért köszönettel tartozom nekik. 1993. május 11-én Léván az utcán estem össze; azonnal beszállítottak a helyi kórházba, ahol szintén nagyon emberségesen bántak velem. Csupán annyit szeretnék a kórházi élményeimhez hozzátenni, hogy talán javítaná a betegek közérzetét, ha e kórházakba magyar lapok, mondjuk, Új Szó is járna. Megítélésem szerint sok ember még betegebb amiatt, hogy nem tud az anyanyelvén olvasnivalót találni az ott-töltött napok alatt. Erre Léván is volt példa. BORBÉLY TÓDOR Hontfüzesgyarmat VISSZHANG Keszegfalva Komáromtól 10 kilométerre fekvő, nem egészen 2000 lelket számláló kisközség, amelynek 191 lakosa tagja az 1989-tői aktívan működő helyi nyugdíjasklubnak. Tagjai évente többször rendeznek közös kirándulást, kézimunka-kiállítást, rendszeresen látogatják a hazai és külföldi gyógyfürdőket. A klub december 9-én tartotta szokásos évzáró taggyűlését. Borsányi Sándor klubelnök nyitóbeszéde után szót kapott a vezetőség többi tagja is. Toma Tibor polgármester - miután köszöntötte a nyugdíjasokat, és az újraválasztásáért is köszönetet mondott - megígérte, mindent elkövet, hogy a lakosság bizalmát viszonozza, és beszédében a már rég várt gázbevezetésre is utalt. Az évzáró taggyűlés közös vacsorával, beszélgetéssel, kellemes hangulatban ért véget. (A képen nyugdíjasok egy csoportja.) BORSICZKY-ĎURĎOVIČ IRÉN, Keszegfalva A moszkvai maffia áldozatai lettünk Utolsó elkeseredésemben írom önöknek ezt a levelet, remélve, hogy ha közzéteszik, akad néhány segíteni akaró ember. Történetünkről csak annyit, hogy férjem tavaly vállalkozásba kezdett, mivel korábbi munkahelyét elvesztette. Mint sokan mások, ő is kamionfuvarozásba kezdett. Második útján Moszkvában rablótámadás áldozata lett. Hat hét rettegés után tudtam meg, hogy él, de az árut elrabolták, valamennyi személyi holmijával együtt. Két hónap múlva tért haza pótiratokkal és más kamionosok segítségével. Idegileg összeroppant emberré vált, aki csak egy áldozat a sok ezer közül, akik szintén így jártak. Ám örülök, hogy él, hiszen két kicsi gyermekünk van, akik rajonganak apjukért. A baj csak az, hogy mint kezdő vállalkozó nem volt biztosítása a kamionra és az árura. Tudom, hogy ez hiba, de ki nem követ el hibát? Környezetünkben sokan évek óta így járnak külföldre, és még soha nem történt bajuk. Mi azonban megjártuk. És most a német cég rajtunk követeli az elrabolt áru értékét, ami csaknem 450 ezer korona. De kérdem én, miből fizessük ki? Ami kis pénzünk csak volt, a vállalkozásba fektettük, sajnos, azóta nincs megtakarított pénzünk. Csak egy családi házunk van, amit nagy nehezen építettünk fel. Nagyon félek, hogy ha nem fizetünk, elveszik a házat a fejünk fölül. De akkor hova megyek a két kicsivel? Férjem már elkeseredésében az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Csak a remény tartja bennünk az életet, hogy hátha lesz valaki, aki segít. Sajnos, kölcsönt nem kapunk, mivel férjem keresete az egyedüli pénzforrásunk. Nagyon elkeserítő, hogy az áldatlan orosz helyzet miatt a becsületes embereknek kell szenvedniük. Miért nem tudják kideríteni, vajon melyik maffia követte el a rablást? Követeljék az oroszokon a kárt! Tudom, hogy ez úgyis lehetetlen, de én már nem bírom tovább. Kétségbeestem, mivel amiért tíz éven át keményen dolgoztunk, az most azért megy veszendőbe, mert Moszkvában a maffia az úr. Ha valaki együtt tud érezni velünk, és tud segíteni, kérem, tegye meg, ezzel visszadja az életkedvet egy családnak. Jelige: Csak a jó emberekben bízunk (Bár szerkesztőségünk alapelve, hogy névtelen leveleket nem közlünk, az alábbi írással tartalma miatt most mégis kivételt tettünk.) Példamutatás Sokan és sokszor írtak arról, hogy a fiatalok nem tisztelik az idősebbeket. Bizony, sok esetben ez így is van. Felmerül azonban a kérdés: ki a hibás ebben? Szerintem a neveléssel és a példamutatással van baj, s nem csupán a szülők részéről. Az eset, amely miatt tollat fogtam, a következő: egy tanár vezetésével diákok mentek át a zebrán. Az autók megálltak. Ám ekkor egy idős kerékpáros érkezett, és egyenesen közéjük hajtott. Az egyik diák nem figyelt kellőképpen, és majdnem összeütköztek. Szerencsére az idős „úr" nem esett le, sőt még arra is futotta erejéből, hogy jól fejbe vágja a figyelmetlen gyereket. Hogyan viselkedik majd ez a gyerek az idősebbekkel szemben? Lehet, hogy ez az idős férfi legközelebb felháborodik, ha a buszon vagy a vonaton nem adják át neki a helyüket a fiatalok. Jó lenne, ha a felnőttek elgondolkodnának azon, hogy jó példával kell elöljárniuk, ha azt akarják, hogy tiszteljék őket. PAUER GYÖRGYI Komárom Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, ós varjuk további leveleiket. Laprendelés gondokkal II. 1994. november 9-én a harkácsi postán minden a megszokott rendben zajlott. A falu lakosai, idősek és fiatalok intézték kisebb-nagyobb ügyeiket. Kocsis úr megjelent a posta épületében, kezében a nyomtatvánnyal, melyet pár nappal korábban adtam neki. Amikor sorra került, én elvettem tőle a már kitöltött nyomtatványt. Átnéztem, hogy helyesen van-e kitöltve, mivel ha hibásan és hiányosan küldöm el az illetékeseknek, akkor, sajnos, nem tudnak vele mit kezdeni. Észrevettem, hogy hiányzik róla a villanyszelvény száma, ezért visszaadtam. Kocsis úr ezeket a szavakat vágta a fejemhez: „Neked mindig valami bajod van!" Szerettem volna megmagyarázni, miről is van szó, de nem akartam és nem is tudtam volna Kocsis úr hangnemét felvenni. Mielőtt távozott a posta épületéből, ezekkel a szavakkal fenyegetett meg: „Beteszlek én az újságba!" Az Új Szó november 24-i számában meg is jelent az írása. Két megjegyzésem van a cikkel kapcsolatban. Idézem az írását: „Nem írtam be a személyim számát, hiába kértem, írja rá az előtte fekvő nyugdíjlapom alapján, erre nem volt hajlandó. Ragaszkodott ahhoz, vigyem haza, és hozzam el rendesen kitöltve." Amint már az elején említettem, a nyomtatványról a villanyszelvény száma hiányzott, aminek semmi köze sincs a nyugdíjlapon lévő számhoz. A két említett adat teljesen különböző, és mindegyiknek külön-külön megvan a maga szerepe. Az Új Szó megrendelésével kapcsolatosan részben igaz, amit olvasói levelében állított. Kocsis úr a nyomtatványt összegyűrve hozzám vágta. Nem véletlenül emeltem ki azt a mondatot, hogy „neked mindig valami bajod van". Igaz, fiatal vagyok, és Kocsis úr a nagyapám lehetne, de őt ez nem jogosítja fel arra, hogy állami hivatalban letegezze a hivatalnokot. BODON ENIKŐ a harkácsi posta főnöke FEMINIAKít, a MŰELHENS és KAPPUS kozmetikumok importőre, nagyraktár i minőségi MÜELHENS kozmetikai készítményeket kínál: O CASCAYA O GABRIELA SABATINI O MAGNETIC O EXPERIENCES O EXTASE O SUMATRA RAIN O CARFÍERA O IRISH MOOS O 471 1 ORIGINAL EAU DE COLOGNE különböző összetételű, illatú, színű és alakú KAPPUS pipereszappanok, testápolók és tusfürdők. FEMIN1A, spol. s.r.o.. Seberiniho 1. 821 03 C

. t.B.Lukáča 25 AMOTA K"

mi

r°

m Tf ezúton köszöni meg ^ minden tisztelt üzleti partnerének a bizalmat, s kivan kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt. A tömegtájékoztatás felelőssége Magas élelmiszerárak alulnézetből A napi sajtó átböngészése után többször elgondolkoztam, mi okozza egy helyben járásunkat, sőt egyre mélyebbre süllyedésünket. Nem megoldás, hogy a múlt és jelen vezetői egymás fejére olvassák vádjaikat. Ma már fontosabb volna betegségünk diagnózisát megállapítani, nehogy a tüdőgyulladást gyomormosással kezeljék. Sokszor elhangzott már, amit a törvény nem tilt, az szabad. Nos, az összefonódás jól olajozott gépezete törvény adta lehetőségeivel élve csaknem életképtelenné tette a még kezdetleges konkurenciát is. A tömegtájékoztatás is piacdiktálással vádolja a termelőt. Ezzel szemben miért hallgatnak a félmilló koronás, 12 hektár termőföld árával egyenlő traktorokról, a 17-20 százalékos Az irreálisan magas élelmiszerárak nemcsak egyéni tragédiákat okoznak, hanem komoly társadalmi vetületük is van, és most nem a szociális feszültségekre gondolok. Az alultápláltság, az állati fehérjéknek a hiánya komoly egészségügyi gondokat okozhat. Ennek az első jelei már megmutatkoztak. Az első köztársaságban elterjedt népbetegségnek számított a ragályos tüdővész, amelyről azt hittük, hogy sikerült már elfelejtenünk, de a jelenlegi elszegényedéssel együtt újra megjelent. Ennek és a többi ragályos betegségnek a megfékezésére nagy összegeket kellene kiadni. Ezért az államnak kell lépnie, ha már a piaci módszerekkel nem lehet megfékezni a kapzsiság gerjesztette árőrületet. BENKOVICS JÓZSEF Galánta kamatokról, a nyomasztó adóterhekről és nem utolsósorban a 10 és 100 ezer korona havi jövedelmű vásárlókról? De hallgatnak a társadalom megosztottságáról, meg azokról az alacsony jövedelműekről, akik féláron sem tudnák biztosítani a heti húsadagjukat. Nem is beszélve azokról az idős nyugdíjasokról, akik csak 50 százalékát kapták meg a nyugdíjemelésnek. Ezzel megalázták azokat, akik a múltban a legtöbbet tették. Kérem, ne rejtegessék továbbra is véka alá az igazságot. Ne váljon a tömegtájékoztatás is a politikai csatározások áldozatává. Világítsanak rá az eddig elkövetett hibákra: ez mindenki érdeke! KOVÁCS JÁNOS Serke A Tátra alatti Horka községben élő Martin Šabľa régi mesterséget újított fel, bőrdíszművességgel foglalkozik. Mint mondotta, már gyermekkorában egy szépen díszített pásztorderékszíjra vágyott. Gimnazistaként el is készített vagy hármat. A főiskola elvégzése után is folytatta kedvtelését. A hagyományos derékszíjakon kívül - ő látja el ezekkel például a Magura népi együttest - kézitáskákat, bocskorokat, papucsokat és csizmákat is készít, népi motívumok felhasználásával. IVÁN SÁNDOR, Kassa Manapság az emberek nagyon nehezen viselik el az élelmiszerárak folyamatos emelkedését, és kénytelenek valami olcsóbb ennivaló után nézni. Ám nemcsak a pénzszűke teszi ezt a társadalomfojtogató folyamatot számunkra elviselhetetlenné, hanem a folyamat látszólagos logikátlansága is. Úgy tűnik, hogy minden a feje tetejére állt. Az emberek nem tudják megítélni, hogy mi, miért történik. Nehezen fogadják el azt, hogy emelkednek az árak, mondjuk, az étolaj esetében egyik napról a másikra két-három, sőt még több koronával is. Mivel tudják, hogy az étolajgyártó Palma monopolhelyzetben van, hajlandók azt hinni, hogy visszaél helyzetével. De akkor érthetelen, vajon mit csinál a monopóliumellenes hivatal. Miért nem lép közbe? Hiszen az volna a feladata, hogy megvédje a társadalmat! Vagy nem így van?