Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)
1994-12-21 / 294. szám, szerda
1994. december 3089 . HIRDETÉ S ÚJ SZÓ 9 I DEREGNYŐ Kőtáblák és emberi sorsok Decemberi kora délután. Legalábbis az óra állása szerint. A köd és a szemerkélő havas eső ugyanis sűríti a szürkületet, sietteti a napnyugtát a Laborc és a Latorca folyók mentén, az Ung-vidéken. Az ütött-kopott deregnyői kastély, a volt kastély nyugati falán elhelyezett friss kőtábla körül nehezen szárad a habarcs. Ennek ellenére a községháza két alkalmazottja elvégzi az utolsó simításokat, befesti, bemeszeli a szűke cementszegélyt. Nem a helyi önkormányzat helyezte, helyeztette a falra a táblát, hanem a Csemadok és az Együttélés Politikai Mozgalom nagykaposi helyi szervezetei, ám a deregnyőiek is igyekeznek hozzájárulni a közös múlt- és Jelenvállaláshoz í A táblaavatásnak két órakor kell kezdődnie. Tél ide, hideg oda, néhány résztvevő jóval korábban érkezik az emlékezetes helyre. Elsőnek a mogyorósi Tóth Béla. Odasétál a tábla elé, és elolvassa a rajta álló szöveget: „E helyen állt az a szovjet láger, ahová a környék magyar férfiait a deportálás előtt összegyűjtötték. Az elhurcolás 50. évfodulójára állította a hálás utókor. 1994. 12. 9." Csak a magyarokat vitték - Enyhének tartom a feliratot mondja halkan, nem pörölve, a melegen öltözött bácsi. Az ott lévő fiatalabbak kérdő tekintetére reagálva nyomban hozzáteszi: - Nem fejezi ki kellően azt az állapotot, azt a poklot, amely itt volt, illetve számunkra itt kezdődött annak idején... Alig érkeztem haza a frontról, alig volt rajtam a civil ruha, néhány nap múlva az oroszok engem is kitessékeltek az utcára, besorakoztattak a többi férfi közé, és davaj... Ide, a deregnyői Lónyay-kastélyba hurcoltak minket. Azt mondták, csak háromnapos munkáról van szó, utána hazamegyünk. Megvallom, hittünk is, meg nem is abban, hogy csak néhány napos kényszermunkáról van szó. Akkor kezdtünk rosszat gyanítani, amikor kiderült, hogy csupán a magyar lakosságú községekből gyűjtik ide a férfinépet, meg amikor láttuk, hogy a kastélyt szögesdróttal körülkerítették. Istenem, az a sok szétdobált könyv és lakberendezés a kastély termeiben, az a felfordulás... Könyveken gázoltunk, aludtunk, mint a heringek. Visszaemlékezését az ősz bácsi meg-megszakítja néhány pillanatra. Látszik rajta, hogy beleborzong az emlékekbe. A három napból három év lett - December 14-én hoztak ide minket. Akkor is ilyen latyakos, sáros volt minden, mint most. Aztán három nap után kivezényeltek a kastélyból, sorba állítottak, és fegyveres katonák kíséretében gyalogoltunk tovább, a vagy hatvan-hetven kilométerre lévő Szinnára. Ott töltöttük a karácsonyt, félelem és kétségek közepette, meg éhesen, piszkosan, fáradtan... Majd a Szovjetunió területére vonultunk. Munkatáborok következtek. És végül Donbaszban kötöttem ki. A három napból három év Iett.l947-ben jöttem csak haza. A következő érkező a szintén mogyorósi Mokcsai Dezső. Majd „befut" a nagykaposi Géczi Lajos tanár úr, aki a Civilek hadifogságban című könyvét saját tapasztalatai, alapján írta meg, és bocsátotta az utókor számára mintegy krónikakiegészítő dokumentumként. Ő öt évet töltött a szovjet lágerekben. Annyit, mint például a szintén jelen lévő Majoros András is. A ptruksaiakat, nagyszelmencieket, nagykaposiakat, csicserieket és a többi ung-vidéki településről érkezők többségét autóbusz hozza. Néhányan személygépkocsival jönnek. És jönnek a pokol táboraiból vissza nem tért el hurcoltak hozzátartozói is szép számban. Kezet fognak, összeölelkeznek a sorstársak, az elhurcoltak szerencsésebbjei. Mert, sajnos, soknak közülük már az sem adatott meg, hogy visszatérjenek felségeikhez, szüleikhez, gyermekeikhez. A túlélők testvérként üdvözlik egymást. A hazatérés óta nem először találkoznak most egymással. Ám Deregnyőben, ilyen összetételben, 50 év óta nem szorítottak kezet, nem forgatták vissza a történelmet erről az oldaláról is bemutató íratlan, illetve nyomtatásban csupán elvétve - és titokban - kiadott krónikájának lapjait! Érdekes, hogy ezek az ősz hajú, megtört, megviselt férfiak milyen jól emlékeznek az ötven évvel ezelőtti események részleteire. - Jobban emlékszem azokra, mint például arra, hogy tegnap mit ebédeltem - állítja a csicseri Szűcs Sándor. Pénzzel nem lehet kárpótolni Szóba jönnek a kártérítési lehetőségek is. Van, aki már kapott néhány koronát, s van, akinek még nem hozta el a postás a „fájdalomdíjat". - Azt a szenvedést, amit mi akkor átéltünk, pénzben soha sem lehet kárpótolni, feledtetni! - sóhajt fel egyikük. Egy másikuk azon töpreng hangosan, hogy vajon miért bántak akkor így velük, miért érte ilyen igazságtalanság az ártatlan civil lakosságot. A tények ötven év múltán is lehangolóak. Az Ung-vidék 19 községéből mintegy 640 férfit hurcoltak el akkor a szovjetek. Egyharmaduk - köztük a veskóci Barkó János, a vajkóci Bérezik György, a vajáni Végső András, a nagyszelmenci Jakab János, a nagykaposi Fedor Miklós, a kaposkelecsényi Tóbiás Antal, a hegyi Csörgő Mihály, a dobóruszkai Pekár Sándor, a bésí Ka/án Gyula, az abarai Halász Ferenc - nem tért haza. Sokan pedig csak néhány év fogság után szabadultak. - A szomszéd régióból, a Bodrogközből közel kétezer civil férfit hurcoltak el ötven évvel ezelőtt „rnálenkij robotra", s azoknak a fele veszett oda jegyzi meg Kiss József történész. A kopottas, részben rozoga, részben ápolt kastély előtt összegyűlt mintegy másfél száz emlékező elénekli a Szózatot, majd a szervezők nevében Kozsár Miklós, a Csemadok nagykaposi szervezetének elnöke emlékezik a történelem sötét napjaira, az ártatlan áldozatokra, és köszönti a túlélőket. Utána Szemán Miklós deregnyői polgármester leemeli a leplet a friss kőtábláról. - E helyen állt az a szovjet láger... olvassák a résztvevők a fehér kőbe vésett fekete betűket. Egyesek szeméből kicsordul a könny, mások kemény tekintettel révednek a múltba, a távoli, és számukra igazságtalan, kegyetlen messzeségbe. E helyen állt a szovjet láger... Néhányan a kastély falán már régebben elhelyezett másik emléktáblára is pillantást vetnek. Azon a következő szlovák nyelvű szöveg áll: „1944. november 26-án a Szovjet Hadsereg felszabadította községünket. Tisztelet és dicsőség a fasizmus elleni harcban elesetteknek." Akárcsak az érem, úgy a történelem sem csupán egyoldalú tehát. Helyi viszonylatban ez úgy is értelmezhető, hogy a deregnyői középület (benne székel a községháza, az 1-4. osztályos alapiskola, ott kapott helyet a csendőri alakulat) falán már régebben elhelyezett és mindmáig tiszteletben tartott, karcolás nélküli táblához kellett az újabb emléktábla, így épebb, valósághűbb a múltkép. Emlékezés és megbocsátás Utal a két táblára az ökumenikus istentisztelet első igehirdetője, Csorna László deregnyői református lelkész is. Arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha a két tábla között feszültség keletkezne. Mint mondja, kell a tisztább múltismeret, figyelmeztetni kell az embertelenségre és annak minden veszélyére, ám fontos a megbocsátás is. Mert megbocsátás nélkül az emlékezés fegyver. Gábor Bertalan nagykaposi római katolikus esperes-plébános többek között azért imádkozik, hogy mindenkit, aki majd itt tisztelettel megáll és emlékezik, töltsön el az irgalom, a részvét és az együttérzés. Majd elénekelteti a református énekeskönyvben is megtalálható Ments meg engem, Uram... kezdetű éneket. Megáldja az új emléktáblát Gyurkovics András görög katolikus nagyszelmenci esperes-plébános is. „...megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt" - visszhangzik az esti szürkületben az emlékezők éneke, s a tábla alatti friss virágkoszorún megcsillannak a könnyekhez hasonló esőcseppek. GAZDAG JÓZSEF " • Csehi Alexander, Jókai s" 35 7 Tel./fax: 0819/35 70 Ĺ OTTHON ÉS LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZ szeretettel köszönti tisztelt vásárlóit az új év küszöbén. Köszönjük, hogy megtiszteltek bizalmukkal. Minden kedves vásárlót szívesen várunk áruházunkban naponta: 8.00 - 18.00 szombat: 8.00 - 12.00 BUÉK 19951 % — if Minden kedves vevőnknek és ismerősünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánunk> Ezúton szeretnénk az ünnepekre magyar pálinka- és likőrkülönlegességeket kínálni, melyeknek cégünk az egyedüli forgalmazója Szlovákiában. Az áru megrendelhető telefonon, faxon vagy írásban az alábbi címen: MaloAgro Buják, Športová 915, 943 42 Gbelce Telefon: 0810/926 67 Fax: 0810/926 66 IV VK-1724 JJ Megjárták a poklok poklát (A szerző felvételei)
