Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-20 / 293. szám, kedd

1994. december 21. hiRek - velemenyek űj szó 1 20 | GYIMESI GYÖRGY KONTRA PÁSZTOR ISTVÁN - I. Vádaskodások és védekezések Nincs nehezebb feladat, mint tárgyilagosan beszámolni az életünket érintő kérdésekről akkor, amikor politikai-személyi érdekekről, ellentétekről, csatározásokról van szó. írásom indítékául dr. Gyimesi György kiráiyhelmeci lakos terjedelmes levele szolgált, amelyben személyes sérelmein túl súlyos vádakkal illette Pásztor Istvánt, Királyhelmec polgármesterét, az Együttélés parlamenti képviselőjét. Mit tartalmazott a levél? Dr. Gyimesi Györgyöt az Együttélés Országos Tanácsa jelölte az idei parlamenti választásokon, ám a magyar koalíciós szerződés szerint olyan személyek, akik az 1990-es esztendőt követő parlamenti választások után leadták mandátumukat, nem szerepelhettek a koalíció közös jelölőlistáján. A mozgalom Pásztor Istvánt helyezte a listavezető helyre. Gyimesi doktor ezzel ugyan nem értett egyet, de a tényeket elfogadta, s elhatározta, ha nem lehet képviselő, a helyhatósági választásokon indul a polgármesteri posztért. Azt tervezte, hogy karöltve a biztos befutóval, Pásztor István majdani parlamenti képviselővel a város, az egész Bodrogköz felvirágoztatásáért dolgozhat. Mivel az Együttélés alapszabálya a képviselőjelöltek és a polgármester kiválasztását a tagsági gyűlés kizárólagos jogkörébe utalta, dr. Gyimesi György, a mozgalom járási tanácsának felnöke biztos volt abban, hogy ő lesz az Együttélés polgármesterjelöltje. Nem lett. És ez az, amit nem hagyott annyiban. „Magam mögött tudva az Együttélés-tagok többségének támogatását" - írta - független jelöltként mégis indult. Részletesen kitért a jelölését megelőző, botrányokba fulladt gyűlésekre, majd a választási kampány lefolyására is. Azt állította, hogy míg ő pozitív kampányt folytatott, s ki nem ejtette ellenfele nevét sem, sőt „módjával dicsértem is eddigi tevékenységének említést érdemlő eredményeit", addig „Pásztorék elejétől lejárató kampányt folytattak ellenem. Hirdetésben tiltakoztak amiatt, hogy mint a mozgalom járási elnöke a magam kampányában használom a mozgalom szimbólumát és propagációs anyagát", pedig ő ezt pénzért megvásárolta. A két polgármesterjelölt választási gyűlései a leírtak alapján valóban „érdekesek" lehettek. A csúcsot T. Gy. királyheimeci vállalkozó felszólalása jelentgette, aki „miután megelégelte a városszerte terjesztett szennyiratba foglaltakat", kiborult Pásztor István választási gyűlésén, és a polgármester szemébe mondta: feleségétől kikövetelt és elfogadott 300 ezer korona csúszópénzt azért, hogy a város tulajdonában lévő áruházat ne adják el másnak. Gyimesi nehezményezte, hogy a polgármester „kétségtelen mínuszát a maga javára igyekezett fordítani azzal, hogy úton-útfélen engem vádolt egész csapata, merthogy az én megrendelésemre rágalmazták meg". Pásztor István bűnlajstromának felsorolása ezzel nem ért véget, a doktor úr szerint vétke volt az is, hogy a kampányában a magyarországi tömegtájékoztató eszközök támogatták, sőt felhasználva a magyar szeretetszolgálat adománycsomagjait, kampányának záróakkordjaként azokat „a városi illemhelyen a vécés néni" osztogatta. A valódi csemege még ezután következett. Gyimesi György még a nyáron megtudta, hogy a „magyarországi Pro Professione Alapítvány a. határon túli magyarok támogatására szánt 100 millió forintjából egyebek mellett két királyheimeci kft., az Interregion és az A-Mobil lett létrehozva". A két új kft.-t a Kassai Városi Bíróságon Pásztor Istvánné és Fuksz Sándor nevére regisztrálták. Gyimesi a hír hallatán felkereste Pásztor Istvánt, és kérdőre vonta, „hogyan lett Királyhelmecen felhasználva a nemzetközösségünk támogatására szánt összegből mintegy 28 millió forint" anélkül, hogy erről a tranzakcióról mint az Együttélés járási elnöke bármit is tudott volna. S mert kérdésére nem kapott választ, felháborodva érdeklődni kezdett - csak a mozgalom járási és városi tagjai között hogy ki tud erről. Senki semmiről nem tudott. A két kft. életrekeltését a továbbiakban „kétes privatizációs akcióként" ecsetelte. Ezután került sor a helyhatósági választásokra. Az eredményekből kitűnt, hogy Királyhelmec lakosainak nagy része megunta a politikai csatározásokat, mert állampolgári jogukkal csak kevesen éltek. A szavazók többsége viszont Pásztor Istvánra voksolt. Gyimesi György nem lett polgármester. „Vereségem fájó, mert nem számítottam rá" - írta, majd végezetül leszögezte: „Kívánom, hogy ez az ügy a köz megelégedésére tisztázódjon", valamint azt is, „hogy az említett eseményekre és tényekre vonatkozó írásos és hangdokumentáció" a birtokában van. Az alapítvány nem az Együttélést támogatta A köz megelégedése úgy érhető el, ha teret kap a másik fél is - közöltem Pásztor Istvánnal, aki nem zárkózott el a beszélgetés elől. - Nem szeretnék személyeskedni, de meg kell jegyeznem: ha Gyimesi György még a nyáron szerzett tudomást az alapítványi támogatásról, miért a választások előtt hozakodott elő „holtbiztos" információival? Ha kételyei támadtak, miért nem tájékozódott a mozgalom alelnökénél, Fuksz Sándornál, akivel szinte naponta kapcsolatban volt? Ha nem a hatalomért folytatott harc vezérelte volna tetteit, könnyen megtudhatta volna, hogy a forintmilliókat nem az Együttélés kapta, hanem a város. Mégpedig a kisvállalkozás megsegítésére. A továbbiakban részletesen nyilatkozott a két kft. megszületéséről. A lényeg: a városi hivatal 1992-ben előkészítette a veszteséges járási ipari vállalat privatizációját, s mert a több tízezer koronás hirdetések s a három árverezés után sem tudták eladni, 12 milliós adóssággal a városé lett. A fémmegmunkáló és géplakatosműhelyt 14 vállalatnak kínálták, de nem tartott rá igényt egyik sem. Később akadt egy vállalkozó, Demikát úr, aki viszont alacsonyabb áron szerette volna megkapni. Pásztor István akkortájt szerzett tudomást a magyarországi támogatás lehetőségéről, noha nem is ez volt az egyedüli ok, amiért a városi hivatal bizottsága a kassai Demikát úr ajánlatát elutasította - Elsőrendű kötelességünknek tartottuk és tartjuk, hogy az itt élőknek teremtsünk munkalehetőséget. Ha a kisüzem idegen kézbe került volna, kötve hiszem, hogy királyhelmecieket alkalmaztak volna. - Mondana valamit a Pro Professione Alapítványról? - Dobos László valamikor 1992-ben említést tett arról, hogy Magyarország támogatni akarja a határon túli vállalkozások fellendítését. Ezen az összejövetelen, ha jól emlékszem, jelen voltak a hazai magyar politikai erők tagjai, de elsiklottak a bejelentés felett. Én viszont kapva kaptam az alkalmon, többször felkerestem Dobos urat, elmentem Budapestre, s az alapítvány anyagi támogatásával két magyar-szlovák kft.-t létesítettünk, 1993. március 9-én az Interregiont, 1993. május 4-én pedig a A-Mobilt. Az A-Mobil azelőtt autószerviz volt, szintén el akartuk adni, de 8 millió 800 ezer koronáért nem kelt el. Jelentkezett ugyan a Molnár-Tarcali vállalkozópáros, de csak 5 millió koronát kínált érte. A bizottság úgy döntött, ennyiért nem adja. Valóban igaz, hogy a két kft.-t a feleségem és a bizalmamat élvező barátom nevére regisztráltattuk, de csak azért, mert a magyar fél követelte, hogy befektetésüket a nevemmel szavatoljam. Noha a két kft. hivatalosan magyar-szlovák vállalkozás, a pénzt kizárólag a magyar fél adta. A „haszon" viszont Királyhelmecé: munkalehetőséget teremtettünk polgárainknak. Anyagi hasznot, s biztosan erre gondol Gyimesi György, a két kft. nem hozott, a termelésből származó némi nyereséget a fejlesztés nyeli el. Magyarországról, az esedékes forint-korona árfolyam szerint, a pénzátutalás bankon keresztül, hivatalosan történt. Az alapítványtól, nem tagadom, vártunk némi forgótőkét is, de folyósítása már elmaradt. Annak viszont örülök, hogy polgármester létemre befektetett tőkét szereztem a városnak. Nem tagadta, hogy amikor Gyimesi György kérdőre vonta az alapítványi pénz miatt, nem tartotta fontosnak a tájékoztatását, hiszen nem a mozgalom kapta a pénzt. A továbbiakban magyarázatot kértem a választási kampányukat illetően is. - Amikor Gyimesi doktor megtudta, hogy nem indulhat az Együttélés színeiben, hadjáratot indított ellenem. Azzal kezdte, mivel nem vagyok helmeci, meg népszerűtlen is vagyok, úgysem választanak meg, legyek csak képviselő stb. stb. A mozgalmon belül más véleményen voltak, és engem jelöltek. Ez már sok(k) volt a doktor úrnak, ezért az anyagi visszaélés vádjával rukkolt elő, a két kft.-vel, de kitalálta azt is, hogy a szeretetszolgálat csomagjainak az elosztásával szereztem választókat. Pedig vállalkozó barátaim ajándékozták, nem a szeretetszolgálattól kaptam a húskonzerveket, melyeket nem az engem választani akaróknak osztották ki, hanem azoknak, akik rászorultak. Volt ruhaosztás is, az akciót a Vöröskereszt támogatásával hirdettük meg. Még mielőtt belefogott volna a csúszópénzrágalom hátterének elemzésébe, Fuksz Sándortól, a kft.-k működéséről érdeklődtem. - A királyhelmeciek jól tudják, milyen állapotban volt a két üzem. A város a vállalkozás fellendítésének feltételét az eladásban látta. Amikor létrejött a magyar-szlovák vállalkozás, mindkét kft.-nek én lettem az ügyvezető igazgatója, Pásztorné továbbra is pedagógus maradt. A betöltött tisztség semminemű anyagi haszonnal nem jár. Más vállalkozásaim vannak, azokból élek. A két kft.-t jó képességű vezetők irányítják. A vegyes vállalkozást mi hazai tőkebevitel nélkül lendítettük fel, jó nevünk van már a határokon túl is. Csapon például közös vállalatot létesítettünk, mert jelen akarunk lenni az ukrán piacon. Kinek az érdeke? - Beszéljünk hát a csúszópénzről - sóhajtott a polgármester. - 1992. február 25-én az önkormányzat döntött arról, hogy felértékelt áron, 4 millió 545 ezer koronáért eladja a bevásárlóközpontot T. Gy. vállalkozónak - lapozott emlékezetében és a jegyzőkönyvekben. - Márciusban T. Gy. Magyarországon vizsgálati fogságba került, s ezért nem írhattuk alá a szerződést. Mivel a vállalkozó felesége nem nyilatkozott arról, mi legyen az egyezséggel, felszólítottam, jelezze szándékait. Türelmi időt kért s kapott, majd április 30-án aláírtuk a szerződést azzal az engedménnyel, mivel T. Gy. még mindig börtönben volt, hogy négy hónappal a regisztrálás után fizetheti ki a vételárat. Szeptember elsejéig a T. család nem jelentkezett, ezért ismét felszólítottuk, akarják-e az üzletet vagy sem, s megszabtuk, vásárlási szándékukat jelezzék szeptember 11-éig. Szeptember 18án került sor a regisztrálásra, s a megállapodás szerint T. Gy.-nek 1993. január 18-áig kellett volna rendeznie az anyagiakat. A pénzt nem fizette be, ezért az önkormányzat 1993. február 9én határozatot fogadott el, hogyvisszalép az eladástól. Erről 1993. március 10-én T. Gy.-t levélben értesítettük. Nyolc napra rá, március 18-án T. Gy. 4 millió 545 ezer korona helyett befizetett 4 millió 050 ezer koronát (a regisztrálás költségeit, a 24 7 165 koronát is ő állta), de még így is adós maradt 243 379 koronával. A tartozást csak bíróság útján tudtuk behajtani, a késedelmi kamatot (98 ezer koronát) az önkormányzat határozata alapján elengedtük. A novemberi választási gyűlésen T. Gy. azt vágta a fejemhez, hogy 1992. július 14-én felesége, K. Z. jelenlétében, a lakásukon 300 ezer korona csúszópénzt adott nekem. A rágalmazásra azzal reagáltam, hogy közöltem: becsületsértés miatt T. Gy. ellen pert indítok. A teremben „véletlenül" jelen volt a Mečiar-párti Lúč szerkesztőségének újságírója és fényképésze - mutatta a Skandalum Helmecen című írást. - A polgárok döbbenten nézték a felfegyverzett T. Gy. és emberei különszámát (a vállalkozónak magánrendőrsége van), és megszeppenve várták, hogy mi lesz. T. Gy. embereivel kivonult, mi meg folytattuk a gyűlést. Ha jól emlékszem, ez november 12-én, szombaton történt. T. Gy. megjelent a keddi gyűlésemen is, ahol kifejtette, hogy ő nem tartozik Gyimesi Györgyhöz. (Folytatás holnapi számunkban) PÉTERFI SZONYA ( SZÁMÍTÓGÉP- ÉS IRODATECHNIKAI KIÁI.I.lTÁS CASSO-COMP 95 1995. február 22-től 24-ig A Technika Háza kiállítótcrülctc ZSVTS Košice, spol. s r.o., 043 23 Košice, Južná trieda 2/A Kapcsolatfelvétel: tel.: 095/76 27 45, fax: 095/76 31 97, 76 49 05 HARDWARE: memóriaprocesszorok, képernyők, nyomtatók, diszk- és szalagberendezések, plotterek, notebookok, számítógép-hálózatok. SOFTWARE: programrendszerek, apolikus programfelszerelés, közgazdasági és menedzserprogramok, grafikai processzorok, DIP, antivírus-programok, shareware. SZOLGÁLTATÁSOK: dataházis és információ, tanácsadás, konzultáció, fejlesztés, a számítástechnika felhasználása, tanfolyamok, tájékoztatás és dokumentáció. SZÁMÍTÁSTECHNIKAI IRODALOM, TELEKOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKA, IRODABERENDEZÉSEK: irodatechnika, másológépek, írógépek, irodai eszközök, irodabútor. BAŤA-ALAPÍTVÁNY RIMASZOMBATBAN Mint(h)a részvénytársaság A részvénytársaság annak rendje és módja szerint megalakult. Néhány hete tartotta alakuló ülését, megválasztották vezetését, bankszámlát nyitottak, részvényesei vannak. Azt azonban már most tudni lehet, hogy valamikor május táján ugyancsak annak rendjemódja szerint meg is szűnik. Mert azért-ez a részvénytársaság nem egészen igazi. * * * A Rimaszombati Kereskedelmi Akadémián második éve folyik oktatás Tomáš Baťa Ifjú Vállalkozók (Junior Achievement) Alapítványának köszönhetően. Mint nemrég írtuk, a programot a világ több mint 70 országában alkalmazzák - egységes tanítási módszerrel és tantervvel. A rimaszombati kereskedelmiben Kisantal József és felesége vezeti az iskola harmadik évfolyamának magyar és szlovák osztályaiból verbuválódott azon húsz diák foglalkozásait, akit heti három órában oktatnak a Baťa program alapján. Hogy mi is a módszer lényege, arról beszéljenek inkább ők maguk: - A Baťa-alapítványnak több oktatási programja is van, melyek az óvodáskortól egészen a középiskolás korig különféle korcsoportoknak készültek. Mi az alkalmazott közgazdaságtant tanítjuk kezdte Kisantal József. - Programunk négy részből tevődik össze. Az első az elméleti oktatás, a második egy vállalkozói diákközösség kialakítása, a harmadik egy számítógépes program, amely a piac működését szimulálja. A negyedik pedig a konzultánsokkal vállalkozókkal, üzletemberekkel való munka és együttműködés. Az üzletemberekkel elbeszélgetünk a vállalkozások gyakorlati működtetéséről, és tanácsokat kérünk tőlük. Ez bővíti a diákok látókörét, és ugyanakkor az az előnye is megvan, hogy kialakul egy vállalkozói háttér, amely különféle módon segítheti az iskolát. • A diákok egy részvénytársaságot alapítottak. Ez ugyanúgy működik, mint bármelyik más az országban? - Működni ugyanúgy működik, de nem a részvénytársasági törvény alapján jött létre, jogilag társulásként dolgozunk, így nem kellett letennünk az egymillió koronás alaptőkét. Mi azonban - oktatási céllal - úgy működtetjük, mintha részvénytársaság volna. Az alapítvány központja elintézte, hogy minket a külvilág irányában jogilag ez a társulási forma fed. Ennek lényege, hogy egy főre évi hatezer korona jövedelme lehet adómenetesen. • Milyen volt a cég megalapításának folyamata? Kik a tagjai a részvénytársaságnak? Kérdésemre Kisantalné Rácz Mária válaszolt: - Az alapítás módjáról, működésének szabályairól először elméletben beszéltünk. Ezután elkészítettük azokat a dokumentumokat, amelyekre szükségünk volt a cég megalapításához. A múlt héten tartottuk alakuló ülésünket, s a gyerekek már fel vannak készülve arra, hogy ezen a héten megkötik a munkaszerződéseket a részvénytársaság alkalmazottaival. Részvényeket adtunk ki, melyeknek maximális értéke száz korona volt. Vásároltak diákok, sőt tanárok, vállalkozók, barátok és ismerősök is. Ez alkotja az alaptőkét. Nem az összegen van a hangsúly, hanem azon, hogy a diákok feleljenek bizonyos összegért, megtanulják kezelni és gyarapítani a pénzt. • Mivel kíván foglalkozni a részvénytársaság, hogy gyarapíthassa tőkéjét? - Három területen kívánunk dolgozni - mondta Kisantai József. - Miniatűr olajfestményeket keretezünk be, s megpróbáljuk értékesíteni őket. Továbbá karácsonyi vásárt szerveztünk, il letve számítógépes tanfolyamot kívánunk szervezni. Persze mindez csak a tanév végéig folyik, akkor a részvénytársaság a vonatkozó előírások szerint megszűnik. Jövőre új diákokkal új vállalatot alapítunk. * * * Beszélgetésünk után a részvénytársaság képviselői, azaz a tanárok és diákok „munkaebéden" fogadták az újságírót. Szépen megterített, virággal díszített asztalnál az iskola ebédlőjében. Ahogy már egy jobb cégnél illik. Nem én voltam az első, akit ily módon vendégeltek meg. A megjelenés, a színvonalas reprezentálás oktatása is része a programnak. Vendégül láttak már néhány vállalkozót is, sőt üzletek is köttettek az ebédek alkalmával. Részt vettem egy foglalkozáson is. Éppen az alakuló gyűlés lefolyását beszélték meg, s azokat az apróbb hibákat, melyeket „élesben" minden bizonnyal már nem fognak elkövetni. A diákok láthatóan élvezték az órát. Pedig nem volt könnyű figyelni, hiszen kinn álmosítóan ködös idő volt. - Év végén bizonylatot kapnak arról, hogy elvégezték ezt a kurzust - árulták el tanáraik. - Ez munkahelykereséskor egyfajta ajánlólevél is lesz. Ennél azonban talán nagyobb előny, hogy azok a vállalkozók, akikkel most kapcsolatba kerülnek, megismerik őket, s ha majd munkatársra lesz szükségük, könnyebben megtalálják az utat hozzájuk. KLINKO RÓBERT