Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-13 / 288. szám, kedd

1994. december 10. ERdeKEsSEG ú j SZ Ó [3019] TRUGLY SÁNDOR: GRIFFEK ES OROSZLÁNOK NEPE Avar fejedelmi kíséret sírjai Fényképészeti bemutatók Hasonló szép kiállítású és gazdagon illusztrált könyv, saj­nos, ritka a régészeti szakiroda­lomban. A szerző, Trugly Sándor által a szlovákiai Komárom ha­jógyárának közelében feltárt te­mető leletanyaga viszont ezt a tálalást már különlegességénél fogva is méltán megérdemli. A VII-VIII. századból, amelyből ez a sírmező is szármarik, a Kár­pát-medencét kitöltő egykori avar birodalom területéről már tízezerszámra vannak sírok fel­tárva, mégis ez a temető gaz­dagságánál fogva kiemelkedik az átlagos késő avar sírmezők sorából. A könyv egy kitartó régészeti feltáró és egy hosszadalmas tu­dományos elemző munkának a gyümölcse, amelynek tisztán tu­dományos publikációja a szak­sajtóban már napvilágot látott. Trugly Sándor ebben a művé­ben adja közre a nagy nyilvá­nosság számára közérthető for­mában az általa 1979 és 1983 között feltárt késő avar kori te­mető megmenthető 153 sírjá­nak leleteit és a belőlük levon­ható történeti következtetése­ket. A könyv - Mikuláš Čer­veňansky művészetét dicsérő ­gyönyörű színes, fényképes táb­láin bemutatott késő avar lelet­anyag a Kárpát-medencében napvilágra került hasonló korú leletek legszebbjei közül való. A szép kivitelű, bronzból és ezüstből öntött, sokszor aranyo­zott felületű övdíszek és lószer­számdíszek, a sírba helyezett sok fegyver jól reprezentálják egykori viselőik gazdagságát. Ez a gazdagság azonban nem­csak viseleti tárgyaikban, ha­nem temetkezési szokásaikban ís kifejezésre jutott; a feltárt sí­rok közül 63 volt sírkamrás lo­vastemetkezés. Ezekben a sí­rokban kötött rend uralkodott, hiszen a deszkákból ácsolt sír­kamrákban mindig a halottak bal oldalára és velük meg­egyező tájolásban helyezték el félszerszámozott harci lovukat, annak feje közelében pedig ott álltak az itatásukra használt vas­abroncsos facsöbrök. A sír kamrákat gyakran marha- vagy birkabőrrel takarták le, amely szokásban alighanem egy sajá tos, túlvilágra szánt állatáldozat létét sejthetjük. A sírokból napvilágra került tárgyak azonban csak töredé­két mutatják viselőik egykori gazdagságának. A szép, díszes övekhez nyilván igen szép ru­hák, esetükben drága, talán se­lyem vagy brokát kaftánok tar tozhattak, olyanok, amelyeket a közép-ázsiai hasonló időből származó falfestményekről is­merhetünk. A szép ruha és szin­te minden egyéb szerves anyag a földben eltöltött több mint egyévezrednyi idő alatt azon­ban mára már teljesen elenyé­szett, így korunk feltáró régé­szére már csak a fémből ké­szült és a jobb állapotú csont­tárgyak maradnak. A másik ok, ami miatt a temetkezések egy­kori gazdagságára csak követ­keztethetünk, az a tény, hogy a sírok legtöbbjét megbolygatták, vagyis kifosztották. A kérdésre, hogy mit is kerestek a halottak nyugalmát háborgató sírrablók, mi ért meg ekkora, talán nem is veszélytelen munkát, egy szóval felelhetünk: nemesfém, ponto­sabban arany után kutattak. És azt nyilván meg is találták! Ha nem is minden sírban akadtak ilyenre, az eredményes foszto­gatás esetszáma biztosan elég magas lehetett ahhoz, hogy szinte minden sírt átkutassa­nak! Hogy pontosan mit vittek el a sírokból, azt ma már csak ta­lálgathatjuk! Ugyancsak a temetkező cso­port előkelő társadalmi helyze­tének kérdésköréhez kapcsoló­dik a leletanyag kimutathatóan szoros művészi rokonsága a Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban őrzött, 23 darab aranyedényből álló nagyszent­miklósi kincs darabjaival. Ez az 1799-ben napvilágra került fe­jedelmi asztali készlet egykor az avar kagán lakomáinak fé­nyét emelte, valahol a Duna-Ti­sza közének déli részén fennál­lott fejedelmi udvarban, az úgy­nevezett orduban. A kincset ta­lán valamikor a IX. század ele­jén egy bolgár támadás hírére áshatták el körülbelül ugyanab­ban az időben, amikor a komá­romi hajógyári temetőben is a Nagy Károly-féle hadjárat után fellépő és egyre jobban meg­erősödő frank veszély miatt megszűnt a temetkezés. A mai Komárom városában és közvetlen környékén az utób­bi évtizedekben több hasonló temető került napvilágra, jelle­gében valamennyi azonos volt a hajógyári lakótelep mellett fel­tárt sírmezővel. A gazdag te­metők ilyen koncentrálódása azt sejteti, hogy ezen a terüle­ten komolyabb késő avar köz­pont egykori létezését kell felté­teleznünk. A VIII. század végi, IX. század eleji nyugati források­ból jól tudjuk, hogy ekkorra már több, nagyjából egyforma hata­lommal rendelkező részfejede­lem osztozott a korai avar kor­ban még egységes Avaria terü­letén. A hajdan nagyhatalmú kagán ekkorra már csak egyike volt ezen fejedelmeknek. Ponto­san ugyan nem tudjuk megne­vezni, ki volt közülük, aki ezt a tájat választotta lekóhelyéül, ám nem lehetetlen, hogy a nyu­gati országrész ura, a tudun székelt itt. Valamennyi fent em­lített Komárom környéki temető a gazdag avar nemesi elitet rep­rezentálja, olyanokat, akik szo­ros kulturális és politikai kap­csolatban álltak valamely feje­delmi vagy akár a kagáni udvar­ral, és a szállásterület határán vigyáztak - több más nemesi csoporthoz hasonlóan - egy-egy stratégiai fontosságú helyet, je­len esetben nyilván egy dunai átkelőt. Őket tekinthetjük - tör­ténészkifejezéssel élve - a fe­jedelmi kíséretnek, vagyis a fe­jedelmi hatalom akaratának ér­vényesítőjének, háborús időben pedig a hadsereg magvát adó haderőnek. Temetőikben persze, így a Komárom-hajógyáriban is, ott nyugszanak sokszor ugyano­lyan pompával eltemetett csa­ládtagjaik: feleségeik és gyere­keik, valamint egyszerű módon, szegényesen elhantolt szolgák is. Társadalmi helyzetüktől füg­getlenül valamennyiük csontar­ca délkelet felé tekint, abba az irányba, ahol hitük szerint a bol­dogabb túlvilág, az égi haza te­rült el. Ajánljuk ezt a könyvet min­den múlt és hazája története iránt érdeklődő olvasó figyelmé­be: gazdagodjon általa akképp, mint ahogyan szűkebb tudomány­águnk, a népvándorlás korá­nak régészete gazdagodott a Komárom város földjéből kiá­sott évezredes temetőkkel és azok kincset érő tanulságaival! (Kalligram, 1994) KISS GÁBOR Szombathely, Savaria Múzeum A szlovákiai galériák és kiállí­tótermek kiállítási terveiket jól összehangolva a November a fényképészet hónapja kereté­ben hazai és külföldi fényképé­szek alkotásaiból rendeztek tárlatokat. A Szlovák Rádió po­zsonyi termeiben az 1983-1993 között készült brit dokumentációs fényképek, a kassai Jakoby Gyula Galériá­ban a World Press Photo 1994 (a világ 1993-as legjobb sajtó­fotói), a pozsonyi Magyar Kultu­rális Központban pedig Rónai Péter alkotásai várták a közön­séget. A losonci Nógrádi Galé­ria három termében Luis Gon­záles Palma fényképei kaptak helyet, A látvány hallgatása (Si­lence of the Look) címmel. A guatemalai művész életraj­zi adataiból megtudjuk, hogy életének harmincadik éve körül kezdett a fényképészettel fog­lalkozni. Gonzáles Palma mo­delljeit kizárólagosan országá­nak őslakosai, a maják alkot­ják. Az a nép, melyet az európai hódítók szinte teljesen meg­semmisítettek, s vele együtt az akkori európait magasan meg­haladó kultúrájukat. Jelenlegi sorsuk a többszörös diszkrimi­náció - vallásuk, nyelvük, szár­mazásuk miatt. A képek azok számára is sokat elárulnak erről, akik nem ismerik mélyeb­ben mostani életüket. Csak­nem mindegyiken találunk val­lási motívumokat (tövis- és ró­zsakoszorú, szent jelenetek stb). Guatemala hivatalos vallása a katolikus. A maják azt vallják, hogy jobb hozzáadni, mint el­venni, s ezért a katolikus ele­mekhez ősi vallásuk elemeit, isteneit is hozzáadják. A bátor­ság jelképének a quetzal ma­darat tartják, amelynek ábrázo­lását a guatemalai nemzeti zászlón is megtaláljuk. Hosszú ideig úgy tudták, ki­pusztult. Újramegtalálását az őserdőben az újjáéledő re­ménységjelképének is tekintik. Tollai, szárnyai, az ősi maja val­lás és a kereszténység motivá­ló elemei Palma művészi ábrá­zolásának. A Galéria többi termeiben a Nógrádi Múzeum kiállítása a modern divatlapok (Vogue, Gla­mour, Marie-Clarie és Elle) leg­utóbbi évtizedének legjobb fényképeit mutatja be. A tárlat­vezető füzet szerint az anyagot az Aliance Francaise közép- és kelet-európai képviseletei, köz­pontjai és intézményei részére Michket készítette elő. Ennek megfelelően a francia divat­irányzatok játsszák a főszere­pet. Ami a francia divat „világ­elsősége" mellett vonzó, hogy a neves és még nevesebb ter­vezők mindig nyitottak marad­tak a közép-európai és az orosz hagyományok befogadására. Befogadták az innen érkezett alkotókat (Kertész, Martin Munkácsi - Magyarország, František Kollár - Szlovákia, Horst és Blumenfeld - néme­tek stb.). A füzet „a keletről ér­kezett szél Európa számára vi­hart jelentett" zárógondolata nemcsak a kiállított fényképek­re érvényes. A bemutató része­ként Antónia Lackovičová és Elena Kosúthová szlovákiai képzőművésznek a divatos ru­hákhoz jól illő, gyöngyökből ké­szült láncait, ékszereit láthat­juk. PUNTIGÁN JÓZSEF KALLIGRAM BIBLIOTÉKA Egy elfeledett publicista „Ha három-négy évtized alatt nem valósul meg a földrész egy­sége, akkor nincs többé Európa, hanem csak Eurázsia egy kis fél­szigete van, amely ugyanolyan alacsony színvonalon tengeti majd életét, mint tengette a hel­lén világ romjain - a Balkán fél­sziget." Az idézet 1959-ből való, Szvatkó Pál - Útban Európa fe­lé... című - írásából. Szinte utol­só csengetésként hangzik ez a mondat most, 1994-ben, rövid­del a rendszerváltás után. Időszerűségét talán fölösleges hangsúlyozni. De ki ez a Szvatkó Pál, kérdezhetné az alkalmi ol­vasó, aki a névvel eddig legfel­jebb utalásokban és idézetek­ben találkozhatott. A szakma számára Szvatkó Pál neve nem ismeretlen. A két háború közti szellemi élet nagy Kiállítás A losonci Nógrádi Galériában december 8-án egyszerre három művész kiállítása nyílt meg. A nóg­rádi művészeket bemutató soro­zatban a 105 éve született Gerő Gusztáv alkotásaival találkozik új­ra a közönség. A Selmecbánya melletti Hegybányán 1889. de­cember 11-én született mester Budapesten végezte tanulmánya­it, de egész aktív életével Losonc­hoz kötődött. Tanári munkája mel­lett egész életében alkotott. Kis méretű olaj- és zsírkrétafest­ményei a mindennapok apró ese­ményeitől a háborús szenvedése­ken és a békés munkán keresztül a csendéletig, a hangulatos tájké­pekig szinte minden témát és zsá­nert képviselnek. Kilencvenéve­sen, 1979-ben halt meg. Gazdag életművéből a Nógrádi Galéria gyűjteményén kívül a komáromi Duna Menti Múzeum, a Selmecbá­nyái Szlovák Bányászati Múzeum és a besztercebányai Állami Galé­ria is őrzi néhány alkotását. A Lo­soncon nyílt kiállítás mindezekből, valamint magángyűjtőktől köl­csönkért művekből mutat be szép válogatást, melyet a közönség ja­nuár 30-áig láthat. Rövid ideig lesz megtekinthető Vincent Hložníknak, a szlovák grafika 75 éves nesztorának Dan­te-illusztrációit, valamint az 50 éves, Ragyolcon született Bódi Lászlónak a plakettjeit bemutató kiállítás. A galériában karácso­nyig ajándékokat és üdvözlőlapo­kat is vásárolhatnak a látogatók. DR. SZABÓ KINGA FELHÍVÁS A XVIII. század végén Kassán működő három kiemelkedő író közül kettőnek - Batsányi Já­nosnak és Kazinczy Ferencnek - van már emléktáblája. Idén a XXIV. Fábry Napokon elhatároz­tuk, hogy halálának 175. évfor­dulója alkalmából felavatjuk Ba­róti Szabó Dávid költő és papta­nár kassai domborművét is. A terv megvalósítását az ügy­intézés körüli huzavona és anya­gi gondok hátráltatták. Az előbbi megoldódott, a másik nyilvánva­ló: akárcsak a Kazinczy-emlék­tábla esetében, ismét gyűjtéssel és közadakozással tudjuk csak az emléktáblára szánt összeget előteremteni. Kérünk mindenkit, támogas­sa kezdeményezésünket, hogy a XXV. Fábry Napok alkalmából emléktáblát állíthassunk Baróti Szabó Dávidnak Kassán, a pre­montrei rendház homlokzatán. Az adományok befizethetők Kassán a Csemadok Kovács ut­cai székházában, illetve a Szlo­vák Takarékpénztár kassai ki­rendeltségén (Štúr u. 5.). Szám­laszám: 128146-519. A támogatást és áldozatválla­lását köszönjük. A XXIV. Fábry Napok résztvevői Ajándékozási gondjai vannak? Rendelje meg karácsonyra az -ti Édesanyjának, feleségének, barátnőjének vagy titkos szerelmének. Állandó és tartós meglepetés! Egyévi előfizetés 180 korona. Megrendelhető levélben a következő címen: ÚJ NÖ Ružový háj 1352/4, 929 01 Dun. Streda Desicn O Nčmctr B vagy telefonon: 0709/528 497 VK-1671 APRÓHIRDETÉS íl® • Veszek cseh és szlovák részvényeket. Tel.: 0709/923 852, 07/254 748. V-3982 • AVEX videoszerviz fejcsere 40%-os ár­engedménnyel. Tel.: 0709/52 50 39. V-4186 • Dalmata kutyakölykök eladók. Cím: Né­meth Tibor, Sokolecká 40, 930 28 Okoč. V-4187 B Étolajgyártó gépek árusítása Tel.: 0819/983 18. V-4196 H Eladó 3 db héthónapos bárány, 45-55 kg között.. Ár megegyezés szerint. Cím: Peter Tamás, 935 66 Farná 605. V-4197 • Eladó RTV kutyakölykök nagyon ag­resszív és robusztos szülőktől, törzsalp nélkül. Tel.: 07/240 79 92. V-4198 • Család okok miatt eladó 16 hónapos, világosbarna színű német dog (nagyon olcsón). Tel.: 07/845 457. V-4199 mm m MEG AZ ÜNNEPEK ELŐTT KERESSE FEL DIVATÁRUÜZLETÜNKET MAGYAR KOMÁROMBAN, a híres Ibolya cukrász­dával szemben, az IGMÁNDI ÚT 8. és a TÁNCSICS MIHÁLY utca 3. szám alatt, a MATRÓZ VENDÉGLŐ után. Ezekben kis­ipari ALKALMI FÉRFIÖLTÖNYÖK többféle színben és méretben 7800 forintért, SZÖVETKOSZTÜMÖK 4800 Ft, alkalmi BŐRCSIZMÁK, BŐR KÖRÖMCIPŐK, FÉR­FIWESTERNCSIZMÁK, FÉRFIBŐRCIPŐK nagy választékban kaphatók. Meglátja, érdemes bennünket meglátogatni. NÁ­LUNK TETŐTŐL TALPIG FELÖLTÖZHET! Tel.: 0036/340 185. VS-1677. • Szőnyeg- és kárpittisztítást vállalok. Méhes Zoltán, Nyékvárkony. Tel.. 0709/520 374. V-4200 Hl • Szilveszterezzen a Tátrában 1900, üdüljön Mallorcán januárban - február­ban repülővel 6500 koronáért. ALEX TO­UR SOMORJA, hívható déltől hatig 0708/62 43 18. V-4214 VIDÁM KALENDÁRIUM 1995 Hasznos információkkal, teljes magyar névnaptárral, vidám karikatúrákkal és viccekkel jelent meg a 130 oldalas Vidám kalendárium, az AB-ART és a Vox Nova közös kiadásában. Megrendelhető a Vox Nova címén. Ára 29 korona + postaköltség Megrendelőlap Megrendelem a Vidám kalendáriumot példányban Név: Cím: Aláírás: Címünk.: Vox Nova a.s., Pribinova 25,81915 Bratislava termékenységi), határozott véle­ményű publicistája volt, aki ren­geteg esszét, tanulmányt, cikket írt. Nem az ismeretlenség homá­lyából lép tehát elő. Az olvasókö­zönség számára mégis a felfe­dezés erejével hat ez a publi­cisztikai kötet, amelyet a szerző írásainak válogatásából jelente­tett meg a Kalligram kiadó a kö­zelmúltban, régi adósságot tör­lesztve ezáltal, hiszen, mint a kötet szerkesztői írják, Szvatkó írásainak „ismerete nélkül szel­lemi örökségünk lenne szegé­nyebb. Hagyatékának legjava a ma embere számára is fontos és hasznos tanulságokkal, alig­ha mellőzhető kor- és művelődéstörténeti ismeretek­kel s nem utolsósorban érdekes olvasói élményekkel szolgál". -y-

Next

/
Thumbnails
Contents