Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-11 / 261. szám, péntek

4 ) O/ S ZÖ MOZAIK 1994. november 10. ÁRVIZHULLAM DEL-EUROPABAN Forró nyarunk böjtje Éppen egy hete tartanak az ban az utóbbi 80 év legnagyobb zőanyag mellett szén-dioxiddal áradások a Földközi-tenger me- árvize pusztít. A közelmúlt is terheli a légkört, mégpedig dencéjének térségében. Marok- szélsőséges időjárási jelensége- egyre jobban. Bolygónk éghajla­kóban az évekig vizet nem látott inek ismeretében felmerül a ta a 60-as évek óta fokozatosan Tévedés ne essék, a felvétel nem egy tóparti éttermet ábrázol, nem is Velencében készült, hanem a milli­ós Torinóban folyómedrek (szakszóval vádik) most megteltek zavaros, horda­lékos esővízzel, és kiléptek medrükből. Spanyolországban Katalóniában pusztít az árvíz, Franciaországban az Alpok csa­padékát elvezető Rhône folyó déli szakaszán, Provance-ban dühöng az emberéleteket köve­telő ár, Olaszországban pedig, ahol a legrettenetesebb károk­kal néznek szembe, Piemont, Li­guria, Aosta és Lombardia régi­ókban, valamint a Pó folyó to­vábbi vidékein borított el szinte mindent a víz. Észak-Olaszor­szágban a halottak és az eltűntek száma meghaladja a százat, mintegy 500 ezer hektár mezőgazdasági földterület van víz alatt, az anyagi károkat milli­árd dollárokban számolják. A meteorológusok szerint Itáliá­kérdés, vajon változóban van-e éghajlatunk? S ha igen, az em­ber milyen mértékben ludas a szélsőséges természeti jelensé­gek kiváltásában? Közismert, hogy Földünk ég­hajlata nem állandó, a ciklikus hullámzások egyértelműen ki­mutathatók, elég csak a jégkor­szakokra gondolnunk. Bizonyí­tott tény, hogy a légkörbe egyre több olyan gáz kerül, amely a Nap látható sugarait átengedi a Föld felé, de a felmelegedett fel­színről visszaverődő láthatatlan hősugárzásnak áthatolhatatlan akadályt jelent. így a hő mintegy csapdába kerül, azaz a légkör felmelegszik. Ezt a jelenséget üvegházhatásnak nevezik, ame­lyért elsősorban a szén-dioxid a felelős. Az ember tevékenysége folytán sok egyéb szennye­melegszik, és e folyamatot csak erősíti a szén-dioxid intenzív ki­bocsátása. A felmelegedés kéz­zelfogható jele, hogy az utóbbi évtizedben szinte minden egyes nyáron hőmérsékleti rekordok dőltek meg. Nem kell messzire mennünk, elég csak az idei nya­rat felidéznünk; Közép-Európá­ban például 8 héten keresztül trópusi napokban volt részünk (napközben a hőmérő higany­szála 30 fok fölé kúszott). Hát még milyen meleg lehetett a Földközi-tenger partján? Megkérdeztük, hogyan érté­keli a mindent elsodró mediter­rán árvizeket a klimatológus, az éghajlat hosszú távú változásai­val foglalkozó szakember. Milan Lapin, a Szlovák Hidrometeoro­lógiai Intézet globális éghajlati változásokkal foglalkozó kutató­ja közölte: - Egyelőre lehetetlen teljes bizonyossággal leszögez­ni, hogy az emberi tevékenysé­gek nagyban hozzájárultak vol­na a dél-európai árvizek keletke­zéséhez. Ezt a vidéket egyéb­ként késő ősszel rendszeresen bő csapadék öntözi, amit a me­leg Földközi-tenger és a hideg, nyirkos, csapadékban gazdag légtömegek találkozása okoz. Az idén azonban a szokásos esőzéseket rendkívüli módon fel­erősítette az a tény, hogy a hosszú forró nyár az átlagosnál jobban felmelegítette a Földkö­zi-tenger vizét. A megszokottnál mintegy 1 fokkal melegebb víz­tömeg az első pillanatban ke­vésnek tűnhet, az időjárás érzé­keny rendszerében mégis ilyen komoly változást okozott. Az már más kérdés, hogy az erdőir­tások hozzájárultak ahhoz, hogy az esővíz gyorsabban lezúdul­hasson a völgyekbe. Valóban, Észak-Olaszország­ban nem ritkák a kisebb-na­gyobb árvizek, elegendő csupán az 1966-osra gondolni, amikor is Firenze és Velence városa ke­rült víz alá. Bár a globális felme­legedés kérdésében civilizáci­ónk szerepe egyelőre vitatott, a nagyarányú meggondolatlan al­pesi erdőirtások, a hegyoldalak­ba bevágódó autópályák száz és száz kilométerei viszont már egyértelműen az olaszok szám­lájára írhatók. Az előbbi ug­rásszerűen megnöveli az ún. specifikus elfolyást, vagyis az adott területről lefolyó víz mennyiségét. Az Amazonas menti őserdők irtása során ki­mutatták: a dél-amerikai folyam­óriás idényjellegű áradásainak mind magasabb maximuma nem a rendkívüli esőzések, ha­nem a víznek útját álló erdők hi­ányának következménye. A hegyoldalak megbolygatása pe­dig földcsuszamlásokat okoz. A lezúduló földtömeg elállja a fo­lyók, patakok útját, ami mégin­kább fokozza az árvízveszélyt. Földünk ökoszisztémája rend­kívül bonyolult, egyetlen elem megváltoztatása beláthatatlan láncreakciót indíthat el. A dél-eu­rópai árvízhullám csupán egy óvatos figyelmeztetés, amely jel­zi: a felmelegedés és a meggon­dolatlan emberi tevékenység együttesen még nagyobb pusztí­tások kiváltására képes, (sidó) Bűncselekményt követett el az SZNP? (Folytatás az 1. oldalról) felvételét. Sejthető, hogy mi­ért... Én meg vagyok győződve arról, hogy ebben az ügyben mindenképpen lépni kellett, és nemcsak azért, mert ezt annak idején megígértük felháboro­dott választóinknak, hanem azért is, mivel nem engedhető meg az, hogy valaki tisztátlan eszközökkel befolyásolja a vá­lasztások kimenetelét. • Ki vonható felelősségre a történtekért? - Feltételezhetően az SZNP kampányfőnöke, amennyiben a rádióreklámoknak nem volt kü­lön felelőse. Ennek megállapítá­sa azonban az ügyészség fel­adata. • Nem tart attól, hogy beadvá­nya nacionalista körökben he­ves ellenreakciót vált majd ki? - Meggyőződésem: vannak dol­gok, amelyeket nem szabad eltűrni. A szlovákiai magyar vá­lasztók emberi méltóságának megsértése, illetve ennek felté­telezhető szándéka ilyen dolog. Amennyiben jogilag lehetséges egy ilyen precedens orvoslása, akkor nem szabad mérlegelni a kellő lépések megtételét. Ez nem bátorság vagy gyávaság kérdése. Annál is inkább, mivel a Magyar Koalíció kényesen ügyelt arra, hogy csak tiszta esz­közöket alkalmazzon a választá­si kampány során. HORVÁTH GABRIELLA TEGNAP OLVASTUK A DSZM nem respektálja a választási eredményeket (...) Az első probléma az állami költségvetés. Ha a DSZM a követ­kező évben is hatalmon akar lenni, kezében kell tartania a gazdasá­gi szabályozókat, amelyek közül a legfontosabb a költségvetés. Ez határozza meg a szlovák gazdaság irányzatait, prioritásait, a gazda­sági törvényeket, a kiadások és a bevétel viszonyát, jelzi a hazai ter­mék, a hiány, az infláció, a munkanélküliség várható mértékét. Amennyiben a DSZM nem tanúsít érdeklődést Szlovákia legfonto­sabb problémája iránt, fel kell vetni a kérdést: hogyan is képzeli el az előttünk álló nehéz évben a kormányzást? Kormányozhat-e ésszerűen, teljesítheti-e ígéreteit, emelheti-e az életszínvonalat és érvényesítheti-e a gazdasági fejlesztésre vonatkozó elképzeléseit, ha nem dolgozza ki az alapvető gazdasági törvényt? A Moravčík-kor­mányra akarja ezt a feladatot hagyni, amelyről egy elismerő szót sem ejt? A másik probléma a koalíció. A parlamenti ülés után a DSZM és a Munkásszövetség is elismerte, hogy koalíciós szerződést írtak alá, de azt nem hozzák nyilvánosságra. Vajon miért? A munkásvezér va­lami kellemetlent tartogat a munkások és a többiek, vagyis a nép számára? Vagy megegyezett a DSZM vezetőivel tizenhárom (tizen­négy, tizenöt...) követelésének teljesítésében? Említsünk meg közü­lük csak néhányat: például annak érvényesítését, hogy a munkások és a többi dolgozó részesedjen az általa negyven év alatt megte­remtett vagyonból..., annak szavatolását, hogy a nyugdíjasok, rok­kantak jobb helyzetbe kerüljenek, ingyen kapják a gyógyszereket..., megszüntessék az állami vállalatok bázisán létrehozott kft.-éket..., mondjanak le mandátumukról azok a képviselők, akik nyilvánosan megsértették a munkásokat... Azt már meg sem kérdem, miért ne részesedjenek a negyven év alatt megteremtett vagyonból a pedagógusok, az orvosok, a tudó­sok, a művészek. Megbízható partner lehet-e bármelyik racionáli­san gondolkodó, a restriktív költségvetés szükségszerűségét tuda­tosító szubjektum számára a DSZM, ha koalíciós szerződést köt a Munkásszövetséggel? Azt gondolja a DSZM, hogy a racionálisan mérlegelő szubjektum vállalja vele a partnerséget, miközben a par­lamentben ketyeg az időzített munkásbomba? Itt az ideje, hogy a DSZM már ne vezesse félre a szlovák társadal­mat, és vegye figyelembe a választások eredményét. SME, Robert Kotian PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI Uj Szó-tudósítás Mészáros Lajos, a MAGYAR POLGÁRI PART jogásza a legfőbb ügyészséghez fordult azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül, nem sértette-e meg ismételten is a Szlovák Nemzeti Párt a Btk. 209-es paragrafusát a magyar nyelvű, nyilvánvalóan félrevezető szándék­kal készített választási reklámjával. Mint ismeretes, az Az a szép, az a szép kezdetű magyar nótára épített reklámszöveget a parla­menti választások előtt több alkalommal sugározták a Szlovák Rá­dió magyar nyelvű adásában. Az MPP tegnapi sajtótájékoztatóján az újságírók megkapták a beadvány másolatát is. Bemutatkozott a sajtótájékoztatón az MPP somorjai és komáromi polgármester-je­löltje, Domsitz Jenő, valamint Ipóth Barnabás. A jelöltek ismertet­ték céljaikat. (gágyor) A DEMOKRATIKUS UNIÓ vezetői sajtóértekezletükön rámutattak arra a körülményre, hogy 15 képviselőjük közül hatan a környezet­védelmi bizottságban kénytelenek dolgozni, három parlamenti bi­zottságban viszont nincs képviseletük. Jozef Moravčík pártelnök szerint a DSZM-SZNP-Munkásszövetség korlátozza az elektronikus közszolgálati médiumok szabadságát, mivel a szlovák rádió és te­levízió működését felügyelő testületeket pártérdekeknek vetette alá. A DU ezért javasolni fogja az alkotmánybíróságnak, szüntesse meg az elektronikus médiumokról szóló törvényt, amely ezt le­hetővé teszi. Moravčík érthetetlennek tartja, hogy a győztes párt nem alakít kormányt annak ellenére, hogy szövetségeseivel megbízható több­séggel rendelkezik a parlamentben. Szándékukban áll ezért felszó­lítani a köztársasági elnököt: hasson oda, hogy két héten belül ala­kuljon meg az új kormány. (horváth) MS-programok - iskoláknak AHOGY ÉN LÁTOM A független újságíró magányossága Kolléga urak, nincs mese. Az elektronikus tömegtájékoztatás közszolgálativá tételéről szóló vita azzal ért véget, hogy a rádió és a televízió élére kinevezték az új komisszárokat. Aki erről véletlenül nem értesült, azon már mindenképpen csodálko­zott, hogy november 8-án este, röpke öt nappal az új szlovák parlament alakuló ülése után, az Alkotmány értelmében hiva­talban levő kormány tagjai már nem jelenhettek meg a ké­pernyőn, hogy a jelentős nézett­ségnek örvendő Press Club műsorában az újságírók kérdé­seire válaszolva beszámolhas­sanak a legfelsőbb végrehajtó hatalom működéséről. A televízió új komisszárja nyil­ván abból indult ki, hogy az új parlamenti többség fülei számá­ra nemszeretem kérdések és nagyon nemszeretem válaszok hangzanak majd el. A Press Club tehát megszűnt. A Szerencsekerék maradt. A szlovák Szív küldi szívnek is ma­radt. És mérget veszek rá, hogy az Ujo z Detvy feledhetetlen műsorfolyamát is feltámasztják ismét. És megalapozottan felté­telezhető, hogy a belső- és ön­cenzúra nem lesz olyan kemény, hogy még a jelzőket is káderez­nék. Ez történt az elektronikus mé­diákban. És rövidesen meglát­juk, mi történik még, ha majd a kormány is megalakul. A nyomtatott sajtó még a régi. Sőt, jobb mint egy-másfél esz­tendeje volt, mert a Smena szer­kesztői - nyilván azt gondolva, hogy ami sok, az sok - megem­berelték magukat. így a napila­pok közül már csak a Slovenská republika áll szilárdan a vörös­barnára mázolt nemzeti vártán. Azzal tehát, hogy pártosították a tévét és rádiót, csak csatát vesz­tett a sajtószabadság, az érte ví­vott háború még folyik. Tegnap a somorjai piacon (karfiolt vásároltam) Kertész úr, az amatőr politikus, rendes fog­lalkozására nézve pedig bikahíz­laló, így szólt hozzám kajánkod­va: No, Tóth úr, lőttek az egész­nek. Oda lett az újságja függet­lensége... Évek alatt megszoktam, hogy Kertész úr szeret az újságírók, politikusok és más kétes ele­mek rovására kajánkodni. Rá­adásul elvárja, hogy akinek a ro­vására kajánkodik, ráadásul még talpraesett választ is adjon. Éppen nem készültem talprae­settségből, így kínomban ezt vá­laszoltam: Nem tudom, kedves Kertész úr, hogyan változott meg november 1-je óta a lap irányvonala, az Új Szóban ugyanis én csak saját cikkeimet olvasom. Gútor felé autózva aztán elpi­rultam. Kissé szégyelltem ma­gam, hogy ugyanazt válaszol­tam, amit kollégáimnak is, va­lahányszor véleményt kellene mondanom mások újságírói tel­jesítményéről, és senkit nincs kedvem megsérteni: „Én csak a saját cikkeimet olvasom." Min­denki úgy ír ahogy tud. Ponto­sabban: ahogy mer. Van, aki csak akkor mer, ha írásos en­gedélyt kap rá. Mások még ak­kor sem. Van, aki óvatosan ugyan, de mer. Amúgy, falmel­léki módon, hogy senki se sértődjön meg. Némelyek má­sokat unszolnak, hogy merje­nek. Sok mindenen nrrúlik az egyéni függetlenség ebben a szakmában. Például a vérmér­sékleten is. Vagy a családi álla­poton. Van az újságírók között, aki mélységesen felháborodik a tévések és rádiósok ko­misszárok általi megrendsza­bályozásán, de már hozzá is fo­gott önmaga megrendszabályo­zásához. Mert arra gondol, hogy felesége van, meg gyer­mekei vannak. Az újságírói függetlenség nem kollektívának adott státusz. Az ember mindig egyedül ül le az írógép mögé, és nincs nála ma­gányosabb lény e földön, ha be is akarja bizonyítani független­ségét. TÓTH MIHÁLY Új Szó-tudósítás A számítógépek „táplálékául" szolgáló programok legfontosabb és legnagyobb gyártója az ameri­kai Microsoft. A 15 ezer alkalma­zottat foglalkoztató vállalat legsi­keresebb programjait, az MS­DOS rendszerűt több mint 100 millió, az újabb Microsoft Win­dows elnevezésűt pedig több mint 60 millió számítógép hasz­nálja legálisan szerte a világon. Közvetlenül Csehszlovákia ketté­válása előtt hozták létre Prágá­ban képviseletüket, azonban az önálló Szlovákiában egyelőre nincs fiókjuk. A Microsoft kelet­európai tervei között éppen a po­zsonyi képviselet megnyitása az egyik legfontosabb teendő. A cég prágai szakemberei bejelentet­ték: amint megalakul az új kor­mány, megkezdik a tárgyalásokat a leendő oktatásügyi miniszterrel a szlovákiai iskolák egy részének szoftwerprogramokkal történő in­gyenes ellátásáról. (só)

Next

/
Thumbnails
Contents