Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-10 / 260. szám, csütörtök

[B] ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1994. november 10. OVITERROR. ÚJ SZÓ. 1994. 10. 28. Tisztelt szerkesztőség! Nyugdíjastalálkozót rendezett a nagymácsédi községi hivatal a helyi művelődési házban. Az ünnepséget Noszek Ferenc polgármester nyitotta meg. Röviden vázolta a falufejlesztésben elért eredményeket, majd a helyi általános iskola tanulói adták elő műsorukat. Ezután szerény ajándékcsomagot adtak át a falu nyugdíjasainak, akik nagyra értékelték az önkormányzat figyelmességét. BREZINA LAJOS Nagymácséd Málas községben felavatták az első és a második világháborúban elesett katonák emlékművét, Nagy János szobrászművész alkotását. Ezt Vámos Vilmos polgármester leplezte le, és Nagy Gábor plébános szentelte fel. Az ünnepségen, amelyen jelen volt Csáky Pál parlamenti képviselő, Gerő János emlékezett bajtársaira. Részt vett a pozsonyi magyar nagykövetség és a Rákóczi Szövetség képviselője is, fellépett a galántai vegyes kar. Az ünnepség gyászmisével ért véget. VÁMOS MÁRTA Málas Este ne utazzunk? A napokban Pozsonyból gyorsvonattal érkeztünk Párkányba. Több utastársunkkal együtt kellemetlen helyzetbe kerültünk. A 19.15 órakor érkező gyorshoz nincs helyi autóbuszcsatlakozás, 17 és 18 óra között mind a négy busz elmegy, és a városba vagy a Duna utcai lakótelepre legközelebb 20.50-kor és 21.30 órakor indul csak autóbusz. Sokan kórházból, orvostól érkeztek, de voltak köztünk diákok, akik minden héten, esőben, hóban, gyalog teszik meg az utat hazáig. így takarékoskodik a város? Most, a helyhatósági választások előtt jó lenne, ha a jelöltek tudatosítanák: ilyenformán is gondoskodniuk kell a lakosokról. P. A. Párkány Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmáteljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk tovább) leveleiket. Többen Is reagáltak arra a cikkünkre, amelyben egy szülő óvodai tapasztalatalt ismerteti. Megszólalt az érintett óvónő Is, aki neve mellőzését kérte, mivel az eredeti cikk sem nevezte őt meg. Az Itt közölt írásokat, terjedelmi okok miatt, rövidítettük. Súlyos és igazságtalan vád Nem vagyok brutális óvónő Megdöbbenéssel értesültem az újságból, milyen brutális óvónő vagyok. Nem volt nehéz kiderítenem, hogy rólam van szó, mert Póda Erzsébet kisfia az én csoportomban töltött el két délelőttöt. A cikkben ez volt az egyik igazság, meg az, hogy valóban ellenzem a testi fenyítést. Még tréfaképp sem tanácsolok ilyen büntetést a szülőknek. Az írás olyan elferdítéseket, összekuszált, félreértelmezett „tényeket" közölt, melyek becsületsértéssel is fölérnek. Ha a szülőt sérelem éri, alapvető joga és kötelessége az óvónőhöz fordulni, ha nincs bizalma, hogy ügye orvoslásra talál, tegyen panaszt a feletteseinél. Ezek hiányában, mint ez esetben is, nem tud fényt deríteni az igazságra, amelyről tudjuk, hogy kétoldalú. Nem részletezem az első nap eseményeit, csak talán annyiban, hogy a szóban forgó kisfiú nem engedett magához közeledni sem engem, sem a csoportbéli gyerekeket. Nem akartam elhamarkodott véleményt mondani az édesapának, de azt jeleztem, hogy nehéz lesz beilleszkednie a közösségbe. A második napon az óvodai környezet már nem hatott rá az újdonság varázsával. Szerencsére szép idő volt, és tízórai után igyekeztünk, hogy mihamarabb a szabadban lehessünk. Tetszett a játék a mi kis újoncunknak is, de amikor megérkezett a középső csoport az óvónénivel, az egyik gyerek kezéből kiragadott egy teherautót, majd sikoltozva a guggoló gyerekek feje fölött jobbra-balra csapkodta azt. Amikor elérkezett a bevonulás ideje, a kisfiú toporzékolt, ő nem megy ebédelni. Pillanatok alatt a drótkerítésnél termett, és egész erejével rángatta, közben az út felé kiabált. Sikerült rábeszélnem, hogy bent várjuk meg az aput. Vonakodva bár, de együtt mentünk. Az öltözőben kifogásolta, ha valaki véletlenül is hozzáért, a pulóvert sem engedte levetni. A mosdóban rádöbbentem: valóban nem tűri, ha bárki is hozzányúl. Ezután beszaladt a csoportszobába, és hasra vágta magát a szőnyegen, erőteljesen kalimpált a végtagjaival. Később két kézzel a hajába markolt, és teljes erőből cibálta, közben az arca eltorzult. - Ne tedd ezt kisfiam, mert kopasz leszel mondtam, erre úgy reagált, hogy két oldalról belemarkolt az arcába. Láttam, míg nézőközönsége van, nem hagyja abba a „produkciót". - Ez nekem nem tetszik, nem is nézem tovább - mondtam, majd elindultam a többiekhez. Amikor otthagytam, felengedett, sértődötten félrevonult tőlünk, és térdre borult a szőnyegen. Együttéreztem vele, ám mivel semmi információm nem volt az otthoni magatartásáról, ezért nagyon vártam az édesanyát. Nem akartam újra felzaklatni, szerettem volna mielőbb megtudni, otthon előfordult-e hasonló eset. Amikor az anyuka megérkezett, a kisfiú mintha mi sem történt volna, körülöttünk sürgölődött, míg én a nap lényeges történéseit elmondtam. Nem beszélhettem az állítólagos pofonról, sem a fejmosásról, hiszen egyik sem volt igaz. Az anyuka elmondása szerint otthon is gyakran „hisztizik" (ezt a szót csak ő használta), ezért tanácsot kért, mit tegyen ilyen esetben. Nem akartam okoskodni, hisz nem ismertem még eléggé ahhoz, hogy hatásos módszert javasoljak, de az erőszakra erőszakkal válaszolni - azt valóban nem tartom helyesnek, ígéretet tettem, hogy megpróbálom kipuhatolni a kisfiúnál azt az érzékeny pontot, ami változásra készteti. Örültem, hogy egy olyan feladatot szabtak ki rám, amely megfelel egy kihívásnak, és újabb bizonyítékát adhatom, hogy nekem az óvónői munka valóban a hivatásom. Minden óvónőnek üzenem, úgy végezze a munkáját, hogy tiszta lelkiismerettel tudjon a kisgyerekek szemébe nézni, a jutalom nem marad el, a gyerekek tekintetében, kacagásukban, kicsi, simogató kezükben megtalálják. A többi nem számít. így az újságcikkel megtámogatott, afféle szülői hozzáállás sem, amelyre negyedszázados óvónői munkám során nem volt precedens. Az érintett óvónő A cikk nem arra indít, hogy pártfogásomba vegyem a „helybéli óvodák címzetes pedagógusait", akik Póda Erzsébet szerint Benjamin Spocktól eltérően „egészen más nevelési módszereket alkalmaznak és vallanak magukénak", bár megfordult a fejemben, hogy így, a dunaszerdahelyi 11 óvodára vonatkoztatva, a vád súlyos és igazságtalan. Ismerheti-e alaposan a cikk írója a szóban forgó pedagógusokat, nézeteiket, elveiket, módszereiket? Hároméves kisfia első óvodai napja ragyogóan sikerült, és a kisuató visszaszerzésével kapcsolatos incidens másnap ugyanebben az óvodában történt. Vajon ismerheti-e a cikk írója Benjamin Spock könyveit részletesen, ismeri-e alaposan a könyvek filozófiáját, vagy csak akkor üti fel, ha gyors, gyakorlatias, hasznos tanácsra van szüksége? Mindig felébred bennem a gyanú, és felületességre gondolok, ha valaki a lélektanban pontosságot, látatlanban adott határozott tanácsot emleget. Meg azt, hogy „tudom, hogy a fiam nem hazudik". Minden gyermek, minden eset, minden szituáció egyedi. A könyvektől konkrét tanácsot ne várjunk, hanem a gondolatokra figyeljünk. Például arra, hogy „a 3-4 éves gyermek kitalál egy történetet, nem hazudik, csupán a fantáziája túl élénk. Nem tudja biztosan, hol végződik a valóság, és hol kezdődik az ábránd" (B. Spock: Csecsemőgondozás és gyermeknevelés 449. oldal). Ha felmerül bennünk, hogy a gyermeknek esetleg motivációja adódott hazugságra (el akarja titkolni az irigységét, az akaratosságát, esetleg az erőszakosságát a kisautókért való viaskodásban), szívleljük meg a következő sorokat a fent idézett könyv 450. oldaláról: „Az első kérdés, ami felmerül, hogy miért kell hazudnia? Mindenki, felnőtt és gyermek, néha olyan helyzetbe kerül, amelyből az egyetlen tapintatosan kivezető út egy ártatlan hazugság, ez még nem ok az ijedségre." Tulajdonképpen nem is arról akartam írni, hogy elcsattant-e a pofon az oviban vagy sem, hanem arról, amit Benjamin Spock könyve szinte minden fejezetben sugall: a szülők természet adta súlyos felelősségéről a gyermek nevelésében. A szülői törődés, gondoskodás, szeretet pótolhatatlan. A szeretetteljes családi légkör, a tapintatos türelem, az odafigyelés, az otthoni példa a gyermek készségeinek fejlesztésében az értelem nyiladozásakor, az első öt évben csodákat eredményezhet. Nem hiszem, hogy egy 3 éves nagyfiú számára „egy anya meg egy kisbaba nem különösebben érdekes társaság". Hiszen ebben a társaságban válhat ragaszkodóbbá, függetlenebbé, segítőkésszé, elővigyázatossá, önállóbbá, jószívűvé, de ugyanakkor erőszakossá, dacossá, iriggyé is. Ne higgyük, hogy az ovi, a kollektív nevelés mindent megold helyettünk. 20-25 gyermekre egyszerre figyelve nehezebb a dolga egy óvónéninek, ha csoportjába kerül egy 3 éves, eredendően jóhiszemű, de olykor dacos fiúcska, akinek olykor az anyukája is a fenekére csap, ha otthon „másfél órán át hisztizik". Az anyuka, aki a kisbabával otthon van, csak két gyermekre figyel, ugyanakkor az óvoda feladatáról beszél. Az óvoda feladatát emlegeti á kreatív nevelés, az értelmi, érzelmi és társas nevelés terén, és attól retteg, hogy szorongó, félénk, éjjel felsíró, ágybavizelő idegroncs válik gyermekéből. HECHTANNA Somorja Köszönet A Nyitrai járás kis falujában, Lédecen október 17-én nyílt meg a magyar tagozatra járó gyerekek számára a kisiskola. Ml, szülők, nagyszülők, nagyon örülünk, hogy gyermekeink újra szülőfalujukban tanulhatnak. Sok utánajárást, klllncselést, kitartást követelt meg az iskola újranyitása, amit nem tudtunk volna elérni Mészáros Lajos jogász hathatós segítsége nélkül. Fáradságot nem ismerve, minden lehetséges fórumot kihasználva segítette az ügyet, szakértelme nélkül nem sokra mentünk volna. Köszönetet mondunk hozzáértő, minden ellenszolgáltatás nélkül végzett munkájáért CHRENKÓNÉ L. ILDIKÓ Lédec Mit őröl az oroszkai malom? Annak idején privatizálták az oroszkai malmot, de a privatizációs döntést később érvénytelenítették. Most mégis ugyanazok az urak a tulajdonosai, akik akkor megkapták. A lakosság örült: ha már nem lesz cukorgyárunk, legalább megmarad a malom, amely jól működik. Az új főnökség megnyugtatta az alkalmazottakat, hogy nem lesznek elbocsájtások. Nemsokára egyesek mégis megkapták a felmondást. Arra a kérdésre, hogy miért, azt a választ kapták: létszámleépítés van. Csak azt nem tudni, miért éppen olyanok kaptak fölmondást, akik nélkül ilyen létesítmény nem működhet. így például az ökonómus, a bérelszámoló és a főmolnár. Felajánlották nekik, hogy a csomagolóban dolgozhatnak, de közben előbbi munkájukat is végezhetik, vagyis betaníthatják azokat, akik a helyükbe léptek. Vagyis nincs létszámleépítés. Ugy érzem, Oroszkáról mintha megfeledkeznének. Hiába írunk, panaszkodunk, nem hallgatnak meg bennünket. A képviselők sem. Rá kell jönnünk, hogy nem mondanak nekünk igazat. Várjuk, hogy végre valaki válaszoljon kérdéseinkre! MÁCAI JÚLIA Oroszka Őröket az emlékművekhez A Szlovák Televízió október végi Subjektív című műsora nemzetiségi gyűlöletet szított. Bemutatta a Dél-Szlovákiában felállított, illetve felújított emlékműveket, például Komáromban, Ipolyságon, Érsekújváron, kiemelve a magyar feliratokat. Az elmarasztaló kísérőszöveg hiányolta a szlovák vonatkozású emlékműveket, majd a magyar megszállók brutalitásáról beszélt. Felmerült bennem: mikor írják már meg a történészek közösen Szlovákia történelmét? Mert ha a magyar csendőrök lövöldöztek a szlovák hazafiakra, akkor az kerüljön a történelembe. De akkor az is beletartozik, hogy az első köztársaság idején a csehszlovák katonák a magyar polgárokra lőttek. Egyébként ez a műsor egy célt ért el: felhatalmazta a műveletlen, kulturálatlan embereket, hogy megrongálják a felújított emlékműveket. Ezért vigyázó szemekkel őrizzük azokat! HAJTMAN KORNÉLIA Nána KORSZERŰBB LESZ - ÉS DRÁGÁBB, ÚJ SZÓ, 1994. 10. 29. Hanyag munkáért több pénzt Akik gyakran kénytelenek igénybe venni a Szlovák Posta szolgálatait, bizony sokszor bosszankodnak. Nem volt elég a postának, hogy nemrég 200 százalékkal emelte szolgáltatásainak díját, de egyre hanyagabbul végzi munkáját. Sőt még van mersze előre bejelenteni, hogy további áremeléssel számolhatunk. Bizonyára mások is úgy vannak vele, hogy a jó és gyors, megbízható szolgáltatásért szívesen fizetnek többet. De ez a postai szolgáltatásokról nem mondható el... Ami a Szlovák Posta szolgáltatásaiban észlelhető, az már a hanyag hozzáállás fogalmát is túlszárnyalja. Az utóbbi időkben mind a levél-, mind a pénzküldeményeket nem egy esetben tíz-tizenkét napos késéssel kézbesítik Pozsonyból Szimőre. A közúti távolság legfeljebb 120 km, így akár egy öreg postást is megkérhetnének, az is bizonyára ideérne két nap alatt. Arról nem is beszélve, hogy az általuk okozott késés miatt az utóbbi időben mennyi anyagi és erkölcsi kár ér! Vannak esetek, amikor egyegy fontos intézménytől jött levélre postafordultával kellene válaszolnom, különben elesek anyagiaktól, a becsületről nem is beszélve. Szine hetente küldöm a bocsánatkérő leveleket a pozsonyi intézményeknek, hogy levelüket, felkérésüket már az általuk megadott időpont után kaptam meg. Igen ám, de ezt nehéz igazolni, mert a helyi postának nem szokása, és tudtommal nem is kötelessége, igazolni a küldemény megérkeztét, ha egyszerű küldeményről van szó. Tehát a posta miatt megbízható polgárból megbízhatatlanná vedlettem át. Szerintem Szlovákiában nincs még egy olyan vállalat, amely szemrebbenés nélkül emeli árait, annak ellenére, hogy munkáját egyre hanyagabbul végzi. És még erre is rátesz egy lapáttal, amikor kilátásba helyezi, hogy a jövőben tovább óhajtja emelni árait. Úgy látszik, a posta vezetősége is úgy gondolkodik, mint egyikmásik képviselő, akinek nem szólal meg a lelkiismerete, amiért az állampolgárok zsebéből jogtalanul kiemelik a pénzt. Paradox helyzet, hogy míg az egyszerű piti tolvajokat büntetik, az ilyen machinációk felett szemet huny a törvényhozás. NAGY ANDRÁS Szlmő Egységes politizálást! Mečiar gőzhengere megindult, és ahogy megígérte, lehengerel mindenkit, aki nem szimpatikus neki, vagy akit ellenségének tart. Ezt az ígéretét (ha a többit nem is) példásan betartja, amiről bizonyságot is tett a szlovák parlament második „maratoni" ülésén. Alkotmány ide vagy oda, leváltott mindenkit, tekintet nélkül a törvényességre. A parlamenti hatalom megszerzéséhez sikerült megnyernie a Lupták-féle munkásgárdát, és így a szavazógép kifogástalanul működött. Az ellenzék jelenléte nélkül megszavaztatott mindent, amit csak akart. A parlamenti bizottságokba beültette a saját embereit, de oly módon, hogy mindenütt többségben legyen, és praktikusan önkényuralomra tegyen szert. Az 1994 márciusi „parlamenti krízis" kivizsgálására létrehozott bizottság megválasztása a 68-as évek utáni „konszolidációs folyamatra" emlékeztet. Mečiar első lépései a hatalom megszerzésére eredményesek voltak, és most már semmitől sem riad vissza. Minden törvényt, amit a Moravčík-kabinet jóváhagyott, lesöpör az asztalról, és átformálva elfogadtatja a parlamentben. Bizonyos vagyok benne, hogy sorra kerülnek azok a törvények is, amelyek ránk, szlovákiai magyarokra vonatkoznak. Gondolok itt az anyakönyvi és az ún. táblatörvényre. Ezeknek a lépéseknek a megtevéséhez hű és odaadó segítőtársra talált a Slota-féle szélsőséges Szlovák Nemzeti Pártban. A választások előtt örültünk, hogy létrejött az egységes magyar koalíció, de bizonyos aggályaim vannak, hogy a koalíció táján valami nincs rendben. Gondolok itt a klubok körül kialakult vitára. Bárcsak hihetnék Bugár Bélának, hogy ez csak a jobb parlamenti politizálás érdekében szükséges. Szerintem nem a klubok száma, hanem az egységes magyar politizálás a fontos, mert a mi problémáinkat helyettünk nem fogia senki megoldani. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva