Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-04 / 255. szám, péntek

4 Ú

J SZÓ HIRDETES 1994. november 8. KINEK JO A SERTESPESTIS? Nem kötöttek „katasztrófabiztosítást" A magánosítás elején a legtöbb állami vállalathoz hasonlóan a Bátkai Állami Gazdaság vezetősége is feladatul kapta az üzem privatizációs tervezetének a kidolgozását. Amikor az 1992 májusában elkészült, még a vagyonjegyes privatizációra szólt. Azóta sok minden megváltozott, néhányszor át is dolgozták a tervet. A legutolsó változat alapján a rimaszombati járási privatizációs bizottság az állami gazdaságot - meghagyva egészben besorolta a nyilvános árverésre kerülő üzemek közé. Az előzetes becslések szerint eddig nagyjából tíz társulás tart számot az üzem megvételére, közöttük az állami gazdaság (többnyire vezető) dolgozóiból alakult Agrobio Kft. is. Talán ez az alapja annak a szóbeszédnek, amely szerint a gazdaság fügéi hizlaldájában dúló sertéspestis, úgymond, jól jött az Agrobio Kft. tagjainak, mert így olcsóbban juthatnak hozzá. Természetszerűen a versenytársak is, de erről nem szól a szóbeszéd. Mindenesetre kíváncsiak voltunk, miképpen vélekedik az egészről Kovács Barnabás mérnök, az állami gazdaság üzemgazdásza, az Agrobio Kft. egyik tagja. - Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az állami gazdaságunk nem a vagyonjegyes privatizációban fog szerepelni, hanem az árverésre kerülő üzemek közé sorolják, egy javaslat alapján döntöttünk: a gazdaság dolgozóiból részvénytársaságot alapítunk, és részt veszünk a versenytárgyalásokon. Sajnos, az alakuló ülésen mindössze tizenöten gyűltek össze, anyagiak híján csak kft.-t tudtunk alakítani. Ez a kft. semmilyen tevékenységet nem folytat, munkáját akkor kezdheti meg, ha sikerül megvásárolnia az állami gazdaságot. Ami nem egyszerű feladat, mert tudtommal rajtunk kívül hét társulás és egy magánvállalkozó ugyanezt szeretné. - Kitűzték már a versenytárgyalások időpontját? - Nem, sőt véleményem szerint egyhamar nem is fogják. Csupán annyi történt, hogy a járási privatizációs bizottság készített egy felmérést arról, hogy ha sor kerül a versenytárgyalásokra, lesz-e elegendő érdeklődő az egész állami gazdaság iránt, vagy „részekre szedjék szét". Mivel az említett érdeklődők egyben kívánják megvásárolni az üzemet, a benyújtott tervezet felkerült a földművelésügyi minisztériumba. Az a mai napig ott található, nem került át a privatizációs minisztériumba, tehát valószínűleg tavaszig nem lesz nek versenytárgyalások. Ez pedig annyit jelent, hogy a sertéspestis okozta károkkal még az állami gazdaságnak kell megbirkózni. Pedig ezek a kiadások, illetve elmaradt bevételek milliós nagyságúak. - Milyen kiadásokról van szó? - Részben a megelőzés, részben az utólagos fertőtlenítő munkálatok okozta kiadásokról. De nézzük sorjában! Augusztus 20-án ütötte fel a fejét a szomszédos kálosai szövetkezetben a klasszikus sertéspestis. A fügéi hizlaldától a legközelebbi kálosai istálló úgy két kilométerre fekszik. Fügében augusztus közepén több mint 15 ezer sertés volt. Azonnal szigorú intézkedéseket hoztunk, a Kálosából, a Vály-völgyből járó gondozókat kényszerszabadságra küldtük. Minden lehetséges óvintézkedést megtettünk, rengeteg pénzt fordítottunk a kór megelőzésére, szeptember közepén mégis kiütött a baj. Összesen 2232 darabot kellett likvidálni, ebből 725 darabot az előhizlaldából, a többi malac volt. Kényszervágásra, 82 kilós átlagsúlyban beadtunk 3363 darab sertést. Olcsón vették, 13,30 koronától 27 koronáig terjedt a felvásárlási ár. A második hullámban, október 14-én újabb gócpontot állapítottak meg az állatorvosok, ott 1003 darabot semmisítettek meg. - Az óvintézkedések ellenére bekerült a kór. Tudják már, hogyan? - Erre vonatkozó szakvéleményt még nem olvastam, valószínűleg még meg sem íródott. Szerintem a patkányok hozták át Kálosáról. Nálunk a nagy esőzések után jelentkezett a sertéspestis. (Valószínűleg a patkányok a csatornán keresztül jutottak be a hizlaldába.) Azóta a csatornabevezetőket új rostélyokkal láttuk el. - Októberben mégis újra jelentkezett a kór... - Igen. Ez azért történt, mert szeptemberben az előhizlalda felében likvidálták a sertéseket, a másik felét állandó megfigyelés alatt tartották az állat-egészségügyi szakemberek. Októberben abban az állományban is találtak vírushordozó állatokat. Nem volt mit tenni... - Térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Miben lehet igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy jól jött a sertéspestis a gazdaság leendő tulajdonosainak? - Semmiben. Ami a fügéi hizlaldában történt, az katasztrófa, akármelyik oldalról nézzük. Vegyük a kész tényeket. A megelőzésre, az utólagos fertőtlenítésre közel ötmillió koronát fordítottunk. A kényszervágásra küldött sertéseket most kilónként 47 koronáért adhatnánk el a vágóhídunkra. Hogy üzemeltetni tudjuk, és partnereinknek, üzleteinkbe szállítani tudjuk folyamatosan a friss húst, most másoktól vásárolunk hízósertést. A malacállomány, amelyet a pestis miatt megsemmisítettek, tavaszra érte volna el a vágósúlyt. A másodlagos veszteséget is felszámolva sokba került ez a kór az állami gazdaságnak. Az év első 9 hónapjában mérlegünk 14 millió korona hiányt mutatott, tavaly ugyanezen időszakban még 41 milliót. A mostani veszteségből a fügéi hizlalda, amely általában nyereséggel szokott zárni, most 7 millió veszteséget mondhat magáénak. A biztosító eddig 200 ezer koronával járult hozzá a kór megfékezéséhez, a károkért valószínűleg újabb összeget utal át a számlánkra. Csakhogy sokat nem várhatunk, mivel éppen azokban a kategóriákban ütötte fel a fejét a klasszikus sertéspestis, amelyek a biztosítás szempontjából nem a legmegfelelőbbek a mi szemszögünkből nézve. Mi általános biztosítást kötöttünk, nem a legrosszabbat, de azért ilyen tömeges elhullással nem számoltunk. - Milliókat fektettek a kór megfékezésére, a másodlagos veszteséggel együtt rengeteg kára keletkezett az állami gazdaságnak. Sikerült megfékezni a betegséget, vagy valóban értéktelen gazdaság kerül alkalomadtán eladásra? Esetleg túl korai még erről beszélni? - A jelek is arra engednek következtetni, hogy sikerült megfékezni a sertéspestist. Ami az eladásra kerülő üzem árát illeti, nos, ha netalán június után kerülne sor a versenytárgyalásokra, a gazdaságon belül olyan változások mehetnek végbe, amelyeknek köszönhetően nagyobb lesz az értéke, mint most. FARKAS OTTÓ Vészhelyzetben a vérellátás TA SR-hír A vérellátás mértéke olyan alacsony, hogy az napjainkban már nemcsak a tervezett műtéteket veszélyezteti, hanem a rendszeres vértranszfúzióra szorulók egészségi állapotát is - jelentették be tegnap a pozsonyi Egyetemi Kórház hematológiai osztályán. A kórház ezért valamennyi önkéntes véradóhoz kéréssel fordul, hogy véradományukkal segítsenek a szorult helyzetben lévő egészségügyi intézménynek. Hétközben 6.30 és 12.00 óra között lehet vért adni. A Játsszunk együtt verseny nyertesei Bánhorváti koszorúzás November 10-én Kazinczy Gábornak, a 130 évvel ezelőtt elhunyt író-politikusnak állítanak emléket lakóhelyén, a Borsod megyei Bánhorvátiban: a Kazinczy-kúria falán emléktáblát lepleznek le. Az ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör meghívására az ünnepségen részt vesz a rimaszombati Csemadok-szervezet, valamint a Gömöri Múzeum és a Tompa Mihály Kör küldöttsége. Koszorút helyeznek el az emléktábla mellett, a kúria falán. F.O. (Méry Gábor felvétele) A parlamenti képviselők beiktatásának napján, tegnap került sor az Együttélés központi irodájában a Játsszunk együtt című választási játék sorsolására. A játék fődíját és a kilencszer 1000 koronás nyereményt az Együttélés parlamenti képviselői ajánlották fel a nyertesek számára. Az Együttélés képviselőjelöltjeit bemutató cikkeket mintegy ötezer játékos kedvű választó küldte be a választási kampány idején a központi irodába. Duray Miklós és munkatársai a következő nyertesek nevét sorsolták ki közülük: Lábodi Mónika (Nagyabony) nyerte a fődíjat, egy menedzserkalkulátort. Ezer-ezer koronát nyert: Petrik Barnabás (Nagykapos), Kmeczkó Csilla (Komárom), Hlavcsek Zsuzsanna (Gömörhorka), Molnár Balázs (Felsőpatony), Melaj Gábor (Szőgyén), Hamar Anita (Albár), Kulcsár Diána (Királyfiakarcsa), Viszkos Kornélia (Pozsonyeperjes), Benyovszky László (Léva). A nyerteseknek gratulálunk, a nyereményeket postán küldjük el. POGÁNY ERZSÉBET TEGNAP OLVASTUK A kormány és a nem termelő szféra szakszervezeti szövetségei között az oktatás- és egészségügyben dolgozók bérszintjének a többi ágazatban dolgozók bérszintjére történő emelése kérdésében folytatott, három hónapig tartó érdekegyeztető tanácskozás már nem hat az újdonság erejével. Az sem, hogy e tanácskozásnak köszönhetően az év utolsó hónapjában növekedtek a bérek tarifán kívüli részei. Az azonban kevésbé közismert, hogy noha ez a módosítás valamennyi iskolatípust érinti, a középfokú szakmunkásképzők pedagógusainak fizetési szalagján ez nem látható, vagyis nem változott rajta semmi. Igy tehát természetes, hogy az oktatási minisztériumban - és nemcsak ott - szaporodnak az elégedetlen szakmunkásképzőkből befutó panaszok. Az állami költségvetésről szóló törvény módosításakor ugyanis a kormány és a parlament is úgy döntött, hogy pénzt juttat e célból a költségvetési szervezeteknek. A középfokú szakmunkásképzőkre a dotált gazdálkodási forma a jellemző, sőt nem létezik teljes információ bérviszonyaikról, és így senki sem tudja, hogy valóban meg vannak-e rövidítve. Ezekben a napokban tehát lázasan dolgoznak bérezésük elemzésén, hogy egyáltalán foglalkozhassanak a problémával. Az iskoláknak e típusai esetében a helyzetet bonyolítja valami, ami látszólag nem függ vele össze. Az alapító problémája. Napjainkban szakmunkásképzőt alapíthat magánvállalkozó, az állam vagy az egyház egyaránt ami rendben van. Az állami szakmunkásképzők és oktatóközpontok esetében ez azonban bonyolultabb. Az alapítók garmadáját tartjuk nyilván - az oktatási minisztériumtól kezdve a közlekedési és távközlési, a kulturális, a gazdasági, a földművelésügyi minisztréiumon keresztül az ipari és fogyasztási szövetkezetekig bezárólag. Érdekes ugyanakkor, hogy valamennyi szakmunkásképzőt az oktatási tárca költségvetéséből finanszíroznak. Azok az éveken át tartó megbeszélések, viták, amelyek alapját az a javaslat képezte, hogy valamennyi szakmunkásképző egyetlen alapítója az oktatási minisztérium legyen, sehová sem vezetnek. Az ágazati minisztériumok nem mondanak le „saját" szakmunkásképzőikről, amelyekbe végül is eleget invesztáltak, de közülük egyiküknek sem érdeke, hogy az egységes alapító helyére pályázzon, amely gondoskodna is az iskoláról. KATARÍNA OTTOVÁ NÁRODNÁ OBRODA AHOGY ÉN LÁTOM Remény - 10-töl 12-ig Több mint egy hónap telt el a válasz* tások óta, és eredményei alapján senki se tudja megjósolni, a legközelebbi években közelebb kerül-e az ország a jogállamiság állapotához, vagy a „senki földjén" marad a pártállam és a polgári demokrácia közötti úton. A győztes mozgalom vezetőinek gesztusaiból arra következtethettünk, hogy az eszközökben nem válogatva kétes törvényességű lépéseket téve is készek megszerezni azt, amihez választásokkal nem sikerült hozzájutniuk. A Demokratikus Unió képviselői mandátumának kétségbe vonásával hetekig feszültségben tartották a közvéleményt. Tudjuk, hogy döntött ebben az ügyben az Alkotmánybíróság. Ahogy erre Vladimír Mečiar reagált, és ahogy a DSZM nem mérsékelte a köztársasági elnök elleni támadásokat, abból csak arra lehetett következtetni, hogy a Demokratikus Szlovákiért Mozgalom kettészakadása, de még inkább a kormány márciusi megbuktatása által kiváltott gyűlölködés állandósul az ország politikai életében. Csak tetézte a bajt, hogy az utóbbi hetekben az alkot mányról kiderült: olyan kérdéseket is szabályozatlanul, illetve többféleképpen értelmezhetően hagyott, amelyeket mindenki megoldottnak tekintett. Tegnap az SZK Nemzeti Tanácsának alakuló ülésén az első félórában mindenki arra gondolt: vajon a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pártérdekének megfelelően értelmezi-e Ivan Gašparovič házelnök az Alkotmánynak a pótképviselők behívásáról szóló nem egyértelmű rendelkezését, vagy az alaptörvény szelleméhez igazodik. Végül is 35 perccel az ülés megnyitása után a leendő ellenzékhez tartozó képviselők is megtapsolták a parlament elnökét; bejelentette, hogy behívta a minisztereket helyettesítő pótképviselőket. Persze az sem mellékes körülmény, hogy a karzaton ülők és a tévénézők nem látták, hogy a bejelentésre milyen intenzíven (főképp pedig mennyire szívből) tapsoltak a Mečiar-, illetve a Slota-párt honatyái. És hogy tapsoltak-e egyáltalán. Azt sem lehet tudni, hogy Ivan Gašparovič párttagként vagy független alkotmányos tényezőként hozott-e döntést a pótképviselők behívására. A megrögzött optimisták és a jóhiszeműek azt rebesgették, hogy a házelnök esetleg komolyan veszi a tisztségéből eredő függetlenséget. Úgy 12 óra körül kiderült, hogy nem egészen van ok a derűlátásra. A mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság összetétele körüli vitában szót kért Oľga Keltošová. Javasolta: a DU jelöltjét töröljék a bizottságitag-jelöltek listájáról, és ne 17, hanem 15 tagú legyen a bizottság, és ebből nyolcan a DSZM-ből vétessenek. A közbülső, az arányos képviselet létét-nemlétét eldöntő szavazásoknál lehetetlen volt nem felfigyelni arra, hogy a DSZM-nek tetsző megoldásokra sorra-rendre nyolcvanhárom szavazat esett. Tehát beindult a DSZM-nek a Szlovákiai Munkásszövetség általi egy emberként való támogatása. Tiltakozásul kivonult a teremből a KDM, majd a DU, végül pedig a Magyar Koalíció is. Figyelemre méltó, hogy a DBP által vezetett négyes koalíció képviselői a helyükön maradtak. Nagyjából két részre osztható az új parlament működésének első négy órája. Úgy 10 és 12 óra között még reménykedhettek azok, akik bíztak benne, hogy Mečiar harmadik „bevonulásának" napján a törvényhozási széksorokban helyet kap a politikai kultúra, az európai parlamentekre jellemző magatartásforma. Déltájban azután felszólalt Keltošová, és egy csapásra olyan hangulat lett úrrá az ülésteremben, mintha bűzbombát robbantottak volna. Délután kettőre pedig bebizonyították a Szlovákiai Munkásszövetség képviselői, hogy legalább olyan hűséges kiszolgálói lesznek Mečiarnak, mint a Szlovák Nemzeti Párt. Délután három órakor még ott lebegett a levegőben annak a lehetősége, hogy a mečiarista többségű mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság megfosztja mandátumuktól a DU képviselőit. így hetven képviselővel is többségre tesz szert a DSZM+SZNP koalíció az Alkotmány szerint 150 tagú parlamentben. Luptákék pedig elmondhatják: a mór megtette kötelességét, megkezdődhet a parlamentáris demokrácia leépítése. Mindössze két óra hosszat reménykedhettünk abban, hogy mégiscsak demokrácia lesz ebben az országban. TÓTH MIHÁLY