Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-29 / 276. szám, kedd

[61 ÚJSZÓ TANÁCSADÁS 1994. november 26. OKTATASI KÖZPONT VAGSELLYEN Azt tanulják, amire szükségük van Az 1989-es rendszerváltás után a szakmunkásképzés rendszere is válságba jutott. Sok állami vállalat a csőd szélére került, nem volt ereje iskoláit fenntartani. Vagy talán úgy gondolták, ha úgyis tömeges elbocsátásokra kerül sor, nincs szükség az utánpótlásra. Nem mindenütt gondolkodtak azonban így. Például Vágsellyén sem, ahol a Duslo vegyipari vállalat egykori Szakmunkásképzőjét korszerű oktatási intézménnyé alakították át. Ennek létrejöttéről és munkájáról kérdeztük Július Morávek igazgatót. Nevelőkből masszőrök - Az intézmény 1992-ben jött létre az eredeti vegyipari szakmunkásképzőből - tudtuk meg az igazgatótól, aki azelőtt a vegyipari szakközépiskola élén állt. - Az átalakítási tervezetben a középfokú képzés bővítése mellett szerepeltek a régió munkaügyi osztályaival együttműködésben szervezett átképzési tanfolyamok, a sellyei Duslo vállalat dolgozóinak szakmai felkészítése és továbbképzése, a munkásoktól, a művezetőkön keresztül, egészen a magas szintű vezetőkig. Kü. lönböző oktatási intézményekkel és főiskolákkal is együttműködünk. A tervezet másik része az intézmény gazdasági tevékenységére vonatkozik. Az iskolának gépészeti és elektrotechnikai műhelyei, laboratóriumai, valamint étkeztetési és elszállásolási kapacitásai is voltak. A már meglévő fedett uszodát kihasználva sport- és regenerációs központot hoztak létre, amely nemcsak a diákoknak és alkalmazottaknak, hanem a nyilvánosságnak is a rendelkezésére áll. Az átszervezéssel kapcsolatban nem csökkentették a létszámot, így lettek például a nevelőkből masszőrök vagy szaunakezelők. Az oktatók számára mellékes kereseti lehetőséget biztosítottak: a nyelvtanárok nyelvtanfolyamokat vezetnek, a gépészeti szakoktatók a hegesztési kutatóintézettel közösen létrehozott hegesztőiskolában oktatnak, vagy más cégek, például a pozsonyi gépkocsigyár számára végeznek különféle munkákat. Az 1993/94-es tanévben az intézményben a levelező tagozatot is beleértve - több mint kilencszáz diák tanul, az alkalmazottak száma 137. Saját modell szerint Az oktatási központban már harmadik éve működik a nyolcéves gimnázium. Itt saját modell szerint folyik az oktatás: a nyolcadik évfolyamban a diákoknak csak a kötelező tantárgyak kétharmadát fog kelleni tanulniuk, a tananyag egyharmadát szabadon választhatják. így például az orvosi pályára készülőket nem terhelik le a történelemtanulással, a jövendő jogászokat a kémiával stb. Létrehoztak egy elektrotechnikai szakközépiskolát, amelyen számítógépes informatikai szakot oktatnak, a jövő évben pedig gyengeáramú szakot is indítanak. A szakmunkásképzőben gépészeti, elektrotechnikai, vegyészeti és marketing szakon szintén érettségizhetnek. Nem kell azonban mindenkinek eljutnia az érettségiig, sőt még az inaslevelet sem kell minden tanulónak megszereznie. A szakmunkásképző ugyanis háromszintű piramis szerint működik. Aki két év elvégzése után úgy érzi, nem bírja tovább a tanulást, vagy egyszerűen ott akarja hagyni az iskolát, az olyan bizonyítványt, vagy oklevelet kaphat, amely alacsonyabb szintű szakképzettségét igazolja, s ezzel bizonyos szakmunkákat végezhet. - Ezzel elkerülhetjük azt - mondja az igazgató -, hogy ha valaki kétévi tanulás után otthagyja az iskolát, ne csak alapiskolai végzettsége legyen a kezében. Aki tovább marad az iskolában, a harmadik évfolyam után megkapja a szakmunkáslevelet, a legjobbak pedig tovább tanulhatnak az érettségiig. így azt is elkerülhetjük, hogy a felsőbb évfolyamokban a gyengébb tanulók akadályozzák a tehet séges ebbeket. Ez a rendszer egyelőre a vegyipari szakközépiskolában működik, de a jövőben a többi szakon is bevezetjük. A terv: összevont középiskola A vágsellyei intézmény modelljének egy másik pozitívuma az egyes szakok közötti „átjárhatóság". Ez azt jelenti, hogy ha valaki az első vagy akár a második évfolyamban rájön, hogy ez nem az a szak, amelyet igazán tanulni szeretne, akkor menet közben természetesen különbözeti vizsga letétele után - átléphet egy másikra. Az igazgató szeretné elérni, hogy a három iskolából - a szakmunkásképzőből, szakközépiskolából és gimnáziumból -, egy összevont középiskolát hozzanak létre. Szerinte ez mind az adminisztráció, mind a gazdaságos működtetés szempontjából előnyösebb lenne, és az egyik iskoláról a másikra történő átlépés is nagyon leegyszerűsödne. A tanulók gyakorlati oktatását is teljes mértékben átszervezték. Már nem céltalan gyakorlatozás folyik, hanem bizonyos üzemek, cégek megrendelésére készítenek különböző dolgokat a gyakorlatvezetők szakmai felügyelete alatt. - Egy nyitrai cégnek villanymotorok tekercselését végezzük - hoz fel egy példát az igazgató, - a tanulók így látják munkájuk értelmét. „Fizetést" is kapnak: az eladásból tizenöt százalék a bérüket képezi. Nemcsak az elkészítésben, hanem az anyagelőkészítésben és az árkalkulációban is részt vesznek. Hogy az ilyen oktatási forma helyes, azt az iránta tanúsított érdeklődés is bizonyítja. A nyolcéves gimnáziumban csak azért nem nyitnak párhuzamos osztályokat, hogy a környező alapiskolákat ne fosszák meg az összes jó tanulótól. Az azelőtt nem túl attraktív szakmunkásképzőbe is olyan nagy a túljelentkezés, hogy csak a jó előmenetelűek juthatnak be. A vágsellyei oktatási központban végzett szakemberek biztosan megállják majd a helyüket az életben. GAÁLLÁSZLÓ Valamiből meg kell élni Kocsimból egykedvűen figyelem a csöndes utcát. A novemberben szokatlan meleg verejtéket csal a homlokomra. Kiszállok, veszem a fényképezőgépet és lencséjében méregetem a házakat, a megkopaszodott fákat. Vékony testalkatú, beesett arcú, fürge járású, kissé ápolatlan kül sejű férfi tűnik fel benne. Vállán vékony madzagon nyírfaseprők. Mögötte soványka társa, a kutyája kullog. Nyakamba akasztom a fényképezőgépet: köszönéshez készülődöm, de megelőz. Már messziről jónapot kíván, s hogy komolyan gondolja, amit mond, nyomatékul magasra emeli bal kezét. Beszédbe elegyedünk. Elmondja, hogy Horváth Istvánnak hívják, Petresen lakik, seprőket készít... Nagyokat bólintok, pedig nem igazán tudom követni mondanivalóját. Amíg el nem hangzanak az érvek: mert valamiből csak meg kell élni. Nem kapok se munkanélküli-, se szociális segélyt". Most kezdem érteni, miért vált ez az 56 éves férfi Gömör egyik legkitartóbb vándorává. Csepereghet az eső, fújhat a szél, vállára akasztja a seprőket, és nekivág az országútnak. Kezdetben még bántották a sanda megjegyzések, most már nem törődik velük. Hiszen valamiből meg kell élni. (farkas) SANTITO ESET... Talpra áll a magánortopédia? Valéria Takáčová jogásznő, a kassai ORTOPRO Kft. ügyvezetője csak annyit bocsátott előre, hogy panasza alighanem az Új Szó olvasóit is érdekelni fogja, hiszen a rendelőintézetüknek már több mint ezeregyszáz páciense van az egész országból, s köztük szép számban magyarok is. Ideiglenes megoldás Mielőtt a tárgyra tért volna, körülnéztünk a Rastislav és Raktár utca sarkán álló kétszintes régi épületben. Abban székel az ORTOPRO, de albérletben van ott, és több mint ezer korona bérleti díjat fizet egy-egy négyzetméterért. Az irodából a rendelőintézetbe nyílik az ajtó - a fehérköpenyes egészségügyi szakemberek munkahelyére. Itt fogadják a segítségért hozzájuk forduló mozgássérülteket. A következő helyiség a szakrendelő, benne a szükséges vizsgálóberendezésekkel. Egy további kis teremben könnyű lemezekből testegyenesítő és testigazító készülékeket készítenek, a másikban ortopéd cipőbetéteket, a harmadikban művégtagokat. Mindegyikből egyedi darabot, a páciens pontos méretei szerint. Szaküzlet is van az épületben. Terepszemlénk végeztével Valéria Takáčová megjegyzi, egy kicsit szűk nekik az épület, ugyanakkor pedig rettentően drága. Cégüknek nincs olyan nyeresége, amelyből a magas bérleti díjat gond nélkül kifizethetné. Ugyanilyen tevékenységet folytatott mostanáig a Raktár utca egy másik épületében a Pasteur kórház. Az említett állami egészségügyi intézet azonban ezt az osztályát a kórház egyik új épületrészébe költözteti. Minderről az ORTOPRO tudomást szerezvén felkereste az objektum tulajdonosát, vagyis az Sznf sugárúton lévő új kórházat. Igazgatójával az ORTOPRO megegyezett, hogy a Pasteur kórház után ők költöznek be az épületbe, bérbe veszik azt. Röviddel az után, hogy tervük megvalósításához az egészségügyi minisztérium június 29-én írásos beleegyezését adta, aláírták az épület bérbeadásáról szóló egyezményt. - Az egyezség aláírása után megnyugodtunk, hiszen tudtuk, hogy ott, az új helyen kisebb lesz a bérlett díj. Annak is örültünk, hogy a leendő épületben nem kell semmilyen átalakítást végeznünk, hiszen az objektumban eddig a miénkkel teljesen megegyező tevékenység folyt. Sajnos, nem sokáig örülhettünk. Az egészségügyi minisztérium ugyanis egy későbbi levelében hatálytalanította korábbi döntését - panaszolja Valéria Takáčová, s közben előhúzza a minisztérium első, majd az azzal ellentétesen rendelkező második levelét. - Nem állítom - folytatja -, hogy minden privát rendelőintézet létrehozása ilyen vagy ehhez hasonló nehézségekbe ütközik, de úgy gondolom, az ide vonatkozó törvények gyakorlati megvalósítása sok esetben gördülékenyebb is lehetne! A főbérlő nem főbérlő... Az ORTOPRO-ban szerzett információk alapján kíváncsi voltam a főbérlő véleményére is. František Remenár doktor, a kórház igazgatóhelyettese úgy látja, a hiba korábban történt. Még 1992-ben, amikor a kerületi egészségügyi intézet felszámolásával sor került a leltárában szereplő objektumoknak az egyes kórházak közötti elosztására. - Mi a Raktár utca 2. szám alatti épületre nem tartottunk és nem is tarthattunk igényt, hiszen azt a Pasteur kórház használta. Hogy az ingatlanok elosztását végző bizottság mégis nekünk ítélte oda, illetve a mi leltárunkba jegyezte be, az úgy történhetett, hogy a Pasteur kórház gondnokai megfeledkeztek a kórházukon kívüli, vagyis a belvárosi épületükről - vélekedik az ügyben eddig főbérlőként szerepelt kórház képviselője. Igen, majd nem Az egészségügyi minisztérium nevében Mária Husárová, a gazdasági osztály igazgatója írta alá a beleegyezést, majd később a beleegyezés visszavonását. Utólagosan a két ellentétes döntésüket azzal magyarázza, hogy ők a Kassáról hozzájuk hivatalosan beterjesztett javaslat alapján döntöttek mindkét esetben. - A korábbi beleegyezésünket azért vontuk vissza, mert közben kiderült, hogy a vitatott épületre az eddigi használója továbbra is igényt tart. Második döntésünk ellen az ORTOPRO tiltakozik. Nos, erre azt mondhatom, hogy nem nekünk, hanem a két kassai kórháznak kell egymással tisztáznia az ügyet - mondta lapunknak Mária Husárová. Bírósági ügy lesz belőle? Nos, így fest a kassai Raktár utca 2. szám alatti épület körüli huzavona. Kétségtelen, valakinek a mulasztása az ORTOPRO magáncéget sújtja. Tudniillik, az ORTOPRO hónapokkal ezelőtt annak rendje-módja szerint járt el, a Raktár utca 2. szám alatti épület hivatalos tulajdonosával egyezkedett, s kötött szerződést. Hogy később kiderült, nem a hivatalos főbérlő az igazi főbérlő, az más dolog. Arról az ORTOPRO nem tehet. Mert ha mindezt tudta volna, akkor hónapokkal ezelőtt mással kezd egyezkedni, vagy más épületet keres. így azonban becsapottnak érzi magát. Orvosolni fogja valaki a mások mulasztásából keletkezett bajt? GAZDAG JÓZSEF Lelki segélynyújtás Rimaszombatban A Betlehem Alapítvány életrehívásának körülményiről annak idején beszámoltunk lapunkban. Regionális alapítványként indult, de csakhamar kinőtte Gömört és Rimaszombat után Trencsénben, majd Liptószentmiklóson is megalakult. Az év végéig pedig, mint azt Korcsog Péter főorvostól, az alapítvány elnökétől megtudtuk, Szlovákiában tíz újabb önálló képviselete jön létre. SEMLEGES TERÜLETEN • Főorvos űr, milyen értelemben önállóak az egyes regionális alapítványok? - A Betlehem Alapítvány létrehozását követően felvettük a kapcsolatot több ismert hazai egyházi, politikai és közéleti személyiséggel, közösen kidolgoztuk a statútumot, amelynek egyik pontja kimondja, hogy az alapítvány átvihető minden járásba és önálló vezetőséggel működtethető. • Miért volt szükség erre a bejegyzésre? - Amennyiben az egyes régiókban nem alakul meg a Betlehem, létrejön más hasonló alapítvány, amely esetleg tőlünk el térő formában kíván dolgozni. Ha az erőink megoszlanak, munkánk kevésbé lesz sikeres. Véleményem szerint egy éven belül kiépül az országos hálózatunk és 1996 januárjában megtarthatjuk az első nagygyűlésün ket, amelyen megválasztjuk a központi vezetőséget. Ez a szerv a koordinátor szerepét fogja betölteni, összehangolja az alapítvány, az állam és a külföld közötti kapcsolatokat. A járási vagy regionális szinten működő alapítványok anyagilag függetlenek maradnak. A lényeg az, hogy a célunk azonos legyen. Lelki védelmet biztosítani az arra rászorultaknak, segíteni a lelki betegségen átesett embereknek. Elsősorban a megelőző programok alkalmazásával. • Mit kezdenek a várostól kapott épülettel? - Egy hónappal ezelőtt felvettük a kapcsolatot a holland Szent Vince humanitárius szervezettel, amelytől a napokban kaptunk egy kamionnyi segélyszállítmányt. A rengeteg jó minőségű ruhaneműn kívül bútort is küldtek. Ezzel berendeztünk egy helyiséget és előreláthatólag decemberben itt Rimaszombatban megnyitjuk a lelki elsősegélynyújtási központot. Kezdetben délután 16 órától 22 óráig fogadjuk a rászorultakat. Természetesen a beteg anonimitását minden esetben megőrizzük. A központban egyidőben szolgál lelkész, pedagógus és pszichológus. S mivel telefonunk is lesz, az ország bár mely részéből hívhatnak bennünket. • Magyarul is? - Igen. Mivel munkánkban a kétnyelvűséget hangsúlyozom, az elmúlt hetekben rengeteg vád ért. Én nem politikai szempontból ragaszkodom a kétnyelvűséghez, mint azt egyesek gondolják, hanem szakmai okokból. Hiszen akinek lelki problémái vannak, az még anyanyelvén is nehezen tudja elmondani érzéseit, nemhogy egy tanult nyelven. Mi teljesen függetlenül kívánunk dolgozni, s ezt nemcsak a politikára értem. • Hanem? - Például a vallást is említhetném. A központunkban szolgálatot teljesítő lelkész, függetlenül attól, hogy katolikus, református vagy evangélikus, lelkeket gyógyító szakember. Mi kilépünk a kórház falai közül, remélve, hogy a központban többen keresnek majd fel bennünket. Nagyon jól tudjuk, hogy az embe reknek egyre több a lelki gondjuk, s nincs kihez fordulniuk. A templomba félnek bemenni, szoronganak, mi lesz ha a lelkész megkérdezi, mikor gyóntak utoljára, esetleg járnak-e templomba. A pszichiátriát is kerülik. Ezért semleges területen kívánjuk összevonni mindazokat a szakembereket, akik tudnak és akarnak is a lelkiegészség területén dolgozni. • Milyen az együttműködés a lelkészekkel, a pedagógusokkal, hogyan vélekednek ők a lelki elsősegélynyújtási központról? - A kollégák, a pszichológusok egyértelműen támogatják a központ létrehozását, az egyházak vezetői szintén. A Rimaszombati és a Losonci járásban legalább harminc fiatal lelkészről tudok, akik tudnák és talán akarják is ezt csinálni. Ami a pedagógusokat illeti, akadnak jelentkezők, azonban azt gondolom, sokan nem sejtik mi lenne a teendőjük. Éppen ezért tanfolyamokat szervezünk, amelyeken elsajátítják a pszichoterápia alapjait. • Kapnak-e elegendő anyagi támogatást munkájukhoz? - Most elsősorban az a legfontosabb, hogy a központ megkezdje működését. Úgy gondolom a fenntartási költségek nem lesznek olyan magasak, hogy annyit ne tudnánk előteremteni. Értelmes és jó dolgoknak mindig voltak és mindig lesznek támogatói. FARKAS OTTÓ