Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-28 / 275. szám, hétfő

! 6 i ÚJSZÓ KITEKINTŐ 1994. november 28. Öt évvel a mámoros napok után 1989 végének mámoros napjai óta öt esztendő telt el. Ne­ves világlapok ezekben a napokban sorra közölnek helyzete­lemző írásokat Budapesten a csillogó új nem­zetközi repülőtér tele turistákkal és üzleti befektetőkkel, akik odavil­lantják útlevelüket a korszerű üvegkalickákban ülő határőrök­nek, azok pedig csak nézik, amint az utazók hulláma átvonul a vám­vizsgálaton. Csupán egyórányi repülőútra ke­let felé, a lerobbant kijevi Boriszpol repülőterén fáradt utasok várnak sorukra, hogy egy darab papírt ve­gyenek, amellyel beállhatnak egy másik sorba vízumért. Azután egy harmadik sorban várnak, hogy egy cellaszerű fülkében megjelenhes­sfenek a KGB által kiképzett beván­dorlási ellenőrök előtt, akik aztán egy sor vámpapírt töltetnek ki ve­lük, és átkutatják csomagjaikat. A procedúra általában kétórás, mint a régi kommunista időkben. Öt év telt el a kommunizmus ke­let-európai széthullása óta, ami­kor Maj^arország elkezdte lebon­tani a vasfüggönyt Ausztriával kö­zös határán, Lengyelország pedig első szabad választását tartotta a második világháború óta. Nem sokkal később keletnémetek ezrei kezdtek átáramlani a berlini falon, csehek és szlovákok gyülekeztek a prágai Vencel téren, és lemondás­ra kényszerítették a kommunista vezetőiket, a románok pedig fölkel­tek a brutális diktatúra ellen. A kö­vetkező két év folyamán gyöngült Moszkva szorítása a volt Szovjet­unión, míg végül 1991-ben a Szov­jetunió fölbomlott, és tagköztársa­ságai függetlenné váltak. De 1989 végének mámoros napjai óta a vasfüggönyt új, kevés­bé látható elválasztó vonal váltotta föl a volt kommunista világban: a gazdagok és szegények közötti, akik igen eltérően tekintenek a jövőbe. Az egyik oldalon áll Magyaror­szág, Lengyelország és Csehor­szág, amely nagyon szeretne be­lépni a tőkés nyugati demokráciák közösségébe. Nagyarányú gazda­sági növekedésével és szinte kita­pintható önbizalmával a jelek sze­rint mindegyik a gyors sávban ha­lad e célja felé. A másik oldalon Uk­rajna, Románia és Bulgária nem bi­zonyos benne, sorsa merre mutat, és leragadni látszik egy posztkom­munista szürkületi zónában, évről évre mindinkább elmaradva gaz­daságilag. Ám még a gyors sávban hala­dóknál is van zavar és csalódott­ság. A The New York Times nyári fölméréséből, amely Csehország­ban, Magyarországon és Lengyel­országban készült az ottaniak re­ményeiről és a dolgokhoz való hoz­záállásáról, az derült ki, hogy az emberek bizonyos félelemmel te­kintenek új szabadságukra. Reagá­lásaik jelentős részben a gazdasá­gi bizonytalansággal függnek össze. Kelet-Németország kivéte­lével, amely az 1990es újraegye­sülés óta évente mintegy 100 milli­időleges karbovanyec kupon, amit az Oroszországtól való független­ségjelképeként hoztak valuta gya­nánt forgalomba, mára olyan érték telen lett, hogy az utcán összecsődülő emberek inkább orosz rubelt akarnak venni. A ha­gyományos gazdasági kötelékek elvonják Ukrajnát a Nyugattól, és növelik függőségét Oroszországtól, a függetlenség nemzeti álmai el­lenére. És Kijev üzleti élete jelentős mértékben akörül forog, hogyan le­het olcsó, kommunista jellegű álla­mi hitelhez jutni. Az állami irányítású gazdaságok egész Kelet-Európában összeom­lottak. A kommunizmus idején is­meretlen munkanélküliség növek­szik: 16 százalék Lengyelország­ban, 12 százalék Magyarországon, 14 százalék Romániában és Ukraj­nában, közel 5 százalék Csehor­szágban. Ezen országok vezetői azt mondják, nagy csalódást okoz ne­kik a nyugati demokráciák támoga­tásának hiánya. „Ha a jelenlegi helyzetet össze­vetjük az 1989-1990-es várako­zásainkkal, azt mondanám, nem 73 százalék Csehországban, 86 százalék Magyarországon és 80 százalék Lengyelországban - azt válaszolta, hogy a biztos munka­hely sokkal fontosabb a számára, mint az utazási szabadság vagy a fogyasztási cikkek gazdag választé­ka, amit a kommunizmus össze­omlása óta élvez. A megkérdezett magyaroknak csak 12 százaléka vélte úgy, hogy jobban él ma, mint öt évvel ezelőtt, míg a lengyeleknél ez az arány 18, a cseheknél pedig 32 százalék volt. Ezek az érzések magyarázhat­Gazdagok és szegények árd dollárt kap, a virágzó Nyugat nem kínált semmi olyat, mint a Marshall-terv, hogy segítsen a volt kommunista országoknak elindulni a piacgazdaság felé. Továbbá nem tudta szavatolni a hadászati stabili­tást, miközben a térségnek a nacio­nalizmus Szerbiában, Boszniában és a volt Szovjetunió távolabbi terü­letein elszabadult nagy és romboló erőivel kellett fölvennie a harcot. A nagyhatalmú volt kommunista funkcionáriusok által támogatott bűnszövetkezetek néha veszélye­sebbnek tűnnek, mint az immár elavult atomarzenál, amelyet a bűnözők megszerezni próbálnak. A zavarodottság ellenére, a régi idők stabilitása és kiszámíthatat­lansága iránti jelentős nosztalgia ellenére a legtöbb kelet-európai országban az emberek nem rohan­nak vissza a kommunizmushoz. És továbbra is mind eltökélten az Eu­rópai Unió tagjává akarnak válni az évszázad végére. „Nem hiszem, hogy ez irreális lenne - mondja George Kopis, az IMF vezető budapesti tisztviselője. - De keményen meg kell majd dol­gozniuk érte." Szlovákia, Szlovénia és a balti ál­lamok csak egy kicsivel vannak mögöttük. Még Oroszország is a pi­acgazdaságfelé halad, báraztalán csak sok év múlva lesz működőké­pes. De azokban az országokban, amelyek még nem kötötték sorsu­kat egyértelműen a Nyugathoz, a gazdasági struktúra és a gondolko­dásmód még változatlan, a kom­munizmus idején uralkodó vezető csoportok ma is helyükön vannak, a változás mindenütt látható jelei dacára. A budapesti Váci utca mellékut­cájában egy olasz bolt most nyuga­ti cipőt árul készpénzért - magyar forintért -, ez annak a jele, hogy a helyi valuta kezdi megnyerni a fo­gyasztók és a külföldi beruházók bi­zalmát egyaránt. Kijev főutcája, a Krescsatyik mellékutcájában az f>r 1 r.w* íikí 'V twta^vM „Pontosan tudom, hogyan men­nek a dolgok, mert öt éve még em­berek börtönbe juttatásával keres­tem a kenyerem - mondja Vagyim Nyesztyerenko, a nyomozóból lett exportőr-importőr. Fő piaca Orosz­ország. -Állami pénzt kapok gyó­gyászati eszközök vásárlására, és a pénzt kétszer is megdolgozta tom. Gyümölcsöt és zöldséget ve­szek belőle itt, eladom Oroszor­szágban drágábban, aztán ott megveszem a gyógyászati cikke­ket, és hazahozom az itteni ügyfe­leknek." A szovjet típusú állami óriásválla­latok uralják még az ukrán gazda­ságot, bár legtöbbjüket csak az álla­mi hitelek tartják életben - amelye­ket most már leállítottak, elbocsátá­sokra és a termelés leállítására kényszerítve a vállalatokat. Nyugati közgazdászok szerint az ipari ter­melés idén eddig 40 százalékkal csökkent. Az ország politikailag megosztott kelet-nyugati irányban, és észak-déli irányban is a krími szakadár orosz mozgalommal. A júliusi nápolyi gazdasági csúcsértekezleten a hetek csoport­jának vezetői megegyeztek, hogy akár 4 milliárd dollár értékű segélyt is fölajánlanak Ukrajnának, ha vég­re határozottan elindul a piacgaz­daság felé. Szeptember végén az IMF azt közölte, hogy kezdetnek egy 360 millió dolláros kölcsönt fo lyósítanak még az év vége előtt. Am az ilyen támogatás ellenére Uk­rajna megosztott a tekintetben, mi­lyen irányba akarja végül is vinni a gazdasági reformot. A kommunista örökséget még azokban az országokban is nehéz lerázni, amelyek tudják, merre tar­tanak. vagyunk elégedettek, mert úgy gondoltuk, a dolgok gyorsabban mennek majd - mondta Andrze] Olechowski lengyel külügyminisz­ter. - Ha Nyugaton válaszra sürget­jük a politikusokat, azt mondják, igen, csatlakozhattok hozzánk a századfordulón. De nincs meg­egyezés az addigi menetrendről. Talán naivak voltunk." A The New York Times említett júliusi fölmérése is azt mutatta, hogy sok közember sebezhetőnek érzi magát. Túlnyomó többségük ­ják, miért juttatták a lengyelek és a magyarok ismét hatalomra a volt kommunista pártokat a választá­sokon. „Öt évvel ezelőtt félretehettem pénzt a fizetésemből - mondja Krzysztof Prosowski 43 éves acél­munkás, akinek Varsó közelében lévő gyára közel 2000 munkahe­lyet veszített el, miután egy olasz cég megvette az 51 százalékát. ­Most fizetéstől fizetésig élek, de nincs sok reményem, hogy ilyen kö­rülmények között másik munkát találnék." Ám arra a kérdésre, hogyan lát­ják jövőjüket, több cseh, magyarés lengyel mondta magát „általában derűlátónak", mint „általában bo rúlátónak". Lengyelország kivételé­vel az optimisták száma azokénál A The Wall Street Journal karikatúrája is nagyobb volt, akik „bizonytalan­nak" vélték jövőjüket: 56 százalék 32 ellenében Csehországban, és 44 százalék 39-cel szemben Ma­gyarországon. Lengyelországban 36 százalék mondta magát derűlá­tónak, 22 százalék borúlátónak és 42 százalék bizonytalannak. A Magyar Gallup Intézet körülbe­lül 1000-1000 embert kérdezett meg a The New York Times számá­ra mindhárom országban. A hiba­százalék mindegyik helyen plusz-mínusz 3 százalékpont volt. Bár Magyarországon és Lengyel­országban a volt kommunista pár­tok „szocialistákként" tértek vissza, nem csupán nevükben vál­toztak az elmúlt öt év folyamán. Az új szocialista vezetők mind félnek az orosz uralomtól, és gyors NATO­tagságra törekszenek, hogy a szö­vetség megvédje őket. Azt is han­goztatják, hogy éppoly eltökéltek a piacgazdaság megteremtését il­letően, mint konzervatív elődeik. Lengyelországban azonban a magánosítás üteme érezhetően lassult, és az a döntés, hogy Mari­an W. Zacharskit nevezik ki a len­gyel hírszerzés élére - az Egyesült Államokban elítélték kommunista kémként, majd 1986-ban kicserél­ték - megdöbbenést keltett, és a kormány vissza is vonta a jelölést. Öt év alatt az Európai Unió váltot­ta föl a Szovjetuniót Kelet-Európa legnagyobb kereskedelmi partne­reként, de a nyugati országok töb­bet adnak el a Keletnek, mint amennyit onnan vásárolnak. Az Európai Unióba irányuló len­gyel kivitel 83,5 százalékkal nőtt 1989 és 1992 között, a cseh és szlovák export 116, a magyar pe­dig 54 százalékkal. Ám nyugati be­hozataluk még gyorsabban növe­kedett, összesen 2,25 milliárd dol­láros kereskedelmi hiányt okozva nekik a nyugat-európai viszonylat­ban. Kelet-európai tisztviselők pana­szolják, hogy amikor vállalataik nyugati versenytársaiknál olcsób­ban tudnak valamit előállítani, a nyugat-európai kormányok vá­mokkal vagy büntetőkvótákkal vé­dik tőlük iparukat. De ez lassan változik a tőkés ver­seny nyomására, ami az egész tér­ségben átalakítja az áruházak pol­cait. A kelet-európai fogyasztók el­fordultak az állami márkáktól olyan nyugati termékek felé, mint a Hen­kel cég Persil mosópora, de most már a szappant helyi gyárak készí­tik Magyarországon, Lengyelor­szágban, Csehországban és Bulgá­riában. „A piacunkon található új élelmiszertermékek 60 százalékát három éve még importáltuk ­mondja Marian Brzoska lengyel ag­rárügyi tisztviselő. - Most ezeket itt gyártjuk." CRAIG WHfTNEY Kelet-Európa szociális válsága FrankiurlerRundschau Az UNICEF megítélése szerint sú­lyos szociális és egészségügyi válság­ba került Közép- és Kelet-Európa a kommunizmus összeomlása után, és ez a válság veszélybe sodorja a re­formfolyamatot. Az emberek bizonytalanná vált helyzete a szív- és érrendszeri meg­betegedések meg a gyilkosságok és öngyilkosságok számának felszöké­sét eredményezte - szögezi le az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyer­mekvédelmi alapjának (UNICEF) je­lentése. A drasztikusan elharapódzó elszegényedés és a gyatrább táplál­kozás szintén növelte a halandósá­got elsősorban a 30 és 55 év közötti férfiak körében. A halálozások száma több mint 800 ezerrel haladta meg Közép- és Kelet-Európában a születések szá­mát 1989 és 1993 között - állapítják meg a tanulmány szerzői. A felmérés­be bevont kilenc orszában, Albániától Lengyelországon keresztül Oroszor­szágig, oly magas mostanság a halá­lozási ráta, mint amekkora egyébként csak háborús időkben szokott lenni. Egyre több ember halálozik el szívbe­tegségek, alkoholizmus és erőszakos cselekmények következtében. Rá­adásul a gyilkosságok és öngyilkossá­gok számának aggasztó felszökését észlelik. Oroszországban kétszer ak­kora arányban követtek el gyilkossá­gokat 1993-ban, mint az Egyesült Ál­lamokban, holott az utóbbi országban amúgy is viszonylag magas ez a ráta, hiszen 10,2 gyilkosság jut 100 ezer lakosra évente. Az UNICEF az úgynevezett szegény­betegségek Kelet-Európába való visszatéréséről is beszámol. Románi­ában 44 százalékkal több tbc-s meg­betegedés fordul elő, mint a politikai fordulat előtt, Oroszországban pedig a 26-szorosára szökött fel a diftériás megbetegedések száma. A létfeltéte­leket a szóban forgó országok többsé­gében tovább rontja az egészségügyi hálózat lerobbanása és a nagy kör­nyezetszennyezés. A felmérésbe bevont országok többségében drasztikusan elharapó­dzott a szegénység a UNICEF szerint. Az átlagjövedelem 18-39 százalékkal esett vissza e térségben 1989 és 1992 között. A nyomorban élő embe­rek száma 1991-ben még csupán 2,5 százalékra rúgott Oroszországban, egy évvel később viszont már 23 szá­zalékra szökött fel. A legjobban Cseh­ország, Szlovákia és Magyarország birkózott meg a fordulattal. Ezekben az országokban még az emberek 4 százaléka sem nyomorog. Az elszegényedés meg a válság töb­bi következménye csaknem vala­mennyi családot érinti Kelet-Európá­ban - állapítja meg a tanulmány. Az emberek „szociális stressz" alatt áll­nak a szegénység, munkanélküliség, a migráció, a hozzátartozók elhalálo­zása, a reménytelenség és a munka­helyen vagy a családban megélt konf­liktusok kövekeztében. Ráadásul az is aláássa az emberek egészségi állapotát, hogy a fogyaté­kos közellátás miatt kevesebb tejhez, sovány húshoz meg friss zöldséghez és gyümölcshöz jutnak hozzá. Elsősorban a fiatalok sínylik meg a gyatra táplálkozást, a szegénységet és a társadalmi bizonytalanságot. Az UNICEF illetékesei aggasztó jelnek tartjeik a tanulók számának vissza­esését. Az UNICEF szakértői arra a végkö­vetkeztetésre jutnak, hogy „Ke­let-Európa egyes részein az egész re­formfolyamat politikai esélyeit ko­moly veszélybe sodorja az egészség­ügyi, táplálkozási és halálozási vál­ság". Elakadhat a demokráciára és piacgazdaságra való áttérés - figyel­meztet az UNICEF.

Next

/
Thumbnails
Contents