Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-25 / 273. szám, péntek

i 8 i új szó J HÉTVÉGE 1 A RÁOIÓBAN h I rdetes 1994. november 23. HUSZONÖT EVES A KASSAI THALIA SZÍNHÁZ A magyar szó végvára Várady Béla és Lengyel Ferenc az 1969. november 29-én Gömörhorkán bemutatott Carlo Goldoni Két úr szolgája című komédiában, Beke Sán­dor rendezésében. i FRICSKA L Játékrablók Szombaton 10 órakor a hét belpolitikai eseményeit foglal­ja össze a Heti krónika. 10.45-kor a szlovák nyelvművelő rovat, utána az angol nyelvlecke következik. 11 órakor Anyanyelvünk. Sza­bómihály Gizella előadása a szlovákiai magyar nyelvhasz­nálat jellegzetességeiről. 11.05-kor a Pedagógusnapló­ban beszámolunk a felsőfokú továbbtanulásból tartott ta­nácskozásról, és tudósítunk a párkányi alapiskolában meg­rendezett Ady-hétről. 14.05­kor Hazai tájakon. A poszrik Gömöralmágyban, Méry Mar­git néprajzi összeállítása, 15 órakor Szombat délután Lac za Évával. Benne: Vasárnap avatják fel Alexander Dubček síremlékét - beszélgetés a politikus egyik fiával, Peter •Dubčekkel; Bemutatjuk Ha­lász Kálmán besenyői önkor­mányzati képviselőt; Magyar iskola az ausztriai Alsóőrön; 25 éves a kassai Thália Szín­ház; A Család Éve Kürtön. Vasárnap 10 órakor hírek­kel kezdődik az adás. 10.15­kor Kölyökvilág. A szerkesztő, Gémesi Irén a kassai alapis­kolában járt. 11-kor Cserkész­híradó, melyet 11.10-kor az Irodalmi mozaik követ. A szer­kesztő, Lacza Éva kínálata: Bepillantás Hizsnyai Zoltán műhelytitkaiba; Felavatták Gyurcsó István szobrát Ga­ramkövesden; 330 éve halt meg Zrínyi Miklós. 13.30-kor Világosság. Az egyházi műsor­ban Barcsek Sándor somorjai róm. kat. lelkipásztor elmél­kedése advent első vasárnap­jához kapcsolódik. 15 órakor Vasárnapi randevú H. Rudas Dórával. Témái: Fórum film­fesztivál Pozsonyban; Dolán György indiai útjáról és leg­újabb kiállításáról mesél, összeállítás hangzik el a drog­veszélyről, és a műsor az éter hullámain keresztül Ameriká­ba is elröpíti hallgatóit, (the) Roxombat Gútán. 1994. no­vember 26-án a gútai művelődé­si házban bemutatkozó koncert­tel, hazai magyar lapok újságíró­ival, Veronika intim órájával és nagy ROLL-R BÁLLAL. Reggel ki­lenctől hajnali háromig muzsi­kálnak a Sitting Bull, a Nežná dlaň, a Blanche, a Klinika, a Mephisto, a Twin Peaks és a Screen. Közben audio-video szakmai kiállítás meg hangszer-, kazetta-, hanglemez- és poszter­börze. K-160 (Elláé úrnak a magas hiva­talba) Kezdhetünk hát mindent elölről. Mármint „alternatív" ügy­ben. Csak most már nem a „Tantárgyak alternatív oktatásá­nak koncepciója a nemzetiségi­leg vegyes területeken" a téma, hanem ezúttal „A Szlovák Köztár­saság magyar tanítási nyelvű is­koláiban a szlovák nyelv elsaját­ításának javítására szolgáló ter­vezettről vitatkozunk Július Eliáš úrral, aki az oktatási tárca részéről a nemzetiségileg ve­gyes területek iskoláit hivatott igazgatni. Eme sokatmondó cím mögé rejtette el ugyanis az osz­tályvezető a régi-új tervezetet, csavarintva rajta egyet-kettőt. A tervezet már a bevezetőben hangsúlyozza, hogy nem azonos az ún. „alternatív" tervezettel, hanem „átmeneti megoldás­ként" a nemzetiségi oktatási koncepció kialakításának alap­Most el kellene érzékenyül­nie még a magamfajta, színház körül lebzselő ítésznek is, elvég­re azoknak köszönhetem szen­vedélybetegségemet, akiknek szellemi és testi valóságából született meg ez a színház. Ha költő lennék, bizonyára már megírtam volna nem is annyira alkalmi versemet a szí­nészekről, a színházról. Leg­szebb szavainkat szedném klasszikus versformákba - el­végre egy Thália nevű görög mú­zsa nevét viselő színházhoz mi más lenne méltó? hogy kö­szöntsek színházalapító szí­nészt és rendezőt, mai aktoro­kat és direktort. Mert egy dolog a mindenna­pok küzdelme a színház pro­fesszionális helytállásáért; más dolog az ünnep, amikor a múlt­tal, a megalkotott értékekkel és az elherdált tálentumokkal kell foglalkozni. Egy ilyen jubileum­nak a hagyományra alapozott jövőbetekintés idejének kell lennie. Miből is lett a Kassai Thália Színház? A komáromi Magyar Területi Színházból. Mi is hát akkor a hagyomány? Köztudott, hogy legalább annyian nem akarták az akkor még Thália Színpad létrejöttét, mint amennyien életüket tették fel rá. A Vox humana színháza akart lenni a gondolat megszü­letésének pillanatától, hiszen e teátrum újkori legendája szerint eredetileg ezt a nevet választot­ta Beke Sándor és kis csapata. Nem engedték meg nekik. Később is magánemberi, szak­mai és politikai téveszmék befo­lyásolta egyének szüntelen támadásaival dacoltak, míg 1976-ban Beke Sándor fel nem adta. Feladta volna? Aligha. Bi­zonyíthatóan őrizte a tűz para­zsát, hiszen 1990-ben Richard Nasch Esőcsinálójának meg­anyaga kíván lenni, speciálisan a magyar nemzetiség számára kínálja a bilingvális iskola egy sajátos változatát, amely „össz­hangban a Konstantin-tervezet­tel" és még sok magasztos esz­mével, továbbá a magyar nem­zetiség szükségleteinek, igényei­nek és kérésének megfelelően „csupán alternatívát jelent a szlovák nyelv oktatásának bőví­tett formájára", egyrészt a szlo­vák nyelv heti óraszámának megemelésével (7. osztálytól kezdve mindenütt az anyanyelv óraszáma fölé), a szlovák szak­terminológia oktatásával és szlovák nyelvű témazáró össze­foglalókkal, a szlovák szakkon­verzáció kötelező bevezetésével a középiskolákban; másrészt mind az alap-, mind a középisko­lákban a választható és nem kö­telező tantárgyak szlovák nyel­ven történő oktatásával és a szülők és gyerekek kérésére rendezésével ismét lángra lob­bantotta azt. Ember kétszer nem léphet ugyanabba a folyó­ba, de a mederben új cölöpöket verhet. Melyek ugyanúgy jelöl­hetik az új gázlót, mint annak előtte. Ez a színház mindig az ár el­len haladt, mindig azzal az elemmel küzdött, amelyből vé­tetett - amelyért vétetett. Ma már világosan látszik, hogy (nem tévedés a szám) húsz esz­tendei küzdelmében felemész­tett energiáinak nagyrészét a magunk - a szlovákiai magya­rok - kicsinyességének fekete lyuka nyelte el. Egyetlen példát a kényszerű függőség éveiből: 1981-ben Gágyor Péter ren­dező és Szigeti László drama­turg a régi színészgárdára ala­pozva új társulatot kezdett épí­teni. Mind a magyar, mind a szlovák szakmai körökben elis­merést arattak a létrehozott előadásokkal. Színészek talál­tak újra önmagukra. Mikor az­tán mindez politikai és belső szakmai ellenkezést váltott ki, bármely más tantárgy szlovák nyelven történő oktatásával. Mindemellett „tiszteletben tartja a gyermek jogát az anya­nyelven való művelődéshez", ezért nem érinti az alapiskola alsó tagozatát (ott ugyanis már előbb megemelték a szlovák nyelv óraszámát!), kizárja a ta­nítási nyelv váltogatását egy ta­nítási órán belül (ez eddig még javaslat formájában sem merült fel, de jobb félni, mint megijed­ni), s megközelítően azonos (értsd: kevesebb) óraszámot biztosít az anyanyelv és iroda­lom tanítására, mint a szlovák tanítási nyelvű iskolákban... Szlovák nyelven csupán a testnevelést kellene tanítani, továbbá valamennyi választha­tó tantárgyat az alapiskolák 7-8. és a középiskolák 3-4. osztályaiban, s azon túl már csak mindazon tárgyakat, mely­rágalmazások után elindított gyors munkajogi pereket akasz­tottak a nyakukba. Húsz esztendei küzdést em­legetek? Igen, mert 1990. július l-jétől önálló színházként tekint­het önmagára a Thália. Kolár Péter direktor nem több pénzzel a zsebében, de igazi mene­dzser-igazgatóként röpke négy év alatt többet javított a játszá­si, az alkotásbeli és a műszaki feltételeken, mint annak előtte húsz év alatt együttvéve. Bizo­nyára következik a művészeti munka fellendítése is, aminek szándékát eddig is tapasztal­tuk. Ehhez azonban kellenének a fiatal színészek, hiszen a szín­házalapító anyák és atyák egyre jobban elfáradnak. Szeretném, ha a képzelet­ben mindannyian rátekinte­nénk a magyarlakta Kárpát­medence térképére. Az északi szélességi köröket követve lát­ható, hogy a Kassai Thália Színház a magyar szó egyik végvára. Szellemi végvárunk, ahol azok küzdenek ma is, akiknek nevét ismerjük ugyan, de annál kevesebbet tudunk magánemberi küzdelmeikről, örömeikről, bánataikról, a zsi­gereiket is kikezdő szellemi erőfeszítésekről, a testi egész­séget megtörő tájolásokról, mindarról, amiről legfeljebb al­kalomszerűen, de legtöbbször akkor sem beszélnek. Bárcsak adná az Isten, hogy nevüket soha ne fedné homály! BEKE SÁNDOR, GOMBOS ILONA, SZABÓ RÓZSI, CSEN­DES LÁSZLÓ, GYURKOVICS MI­HÁLY, LENGYEL FERENC, VÁ­RADY BÉLA, KÖVESDI SZABÓ MÁRIA, TAMÁS JOLÁN, VARGA ZSUZSA, ÉRSEK GYÖRGY, HORVÁTH LAJOS. Köszönet nektek! DUSZA ISTVÁN eket a szülők és gyerekek kér­nek önkéntes alapon; külön szlovák csoportot kell létrehoz­ni, ha legalább 12 gyerek eseté­ben kérik. Hasonlóan önálló csoportot kell alakítani azon gyerekek számára, akiknek szü­lei nem kívánják az illető tan­tárgy szlovák nyelven történő oktatását, feltéve, hogy marad belőlük legalább 12. S ha netán csak 11 megátalkodott van? S honnan lesz minderre pénz? És milyen tankönyvből fog tanulni a szlovák csoport? Szlovák vagy magyar pedagógus okítja-e? De hát ne okvetetlenkedjünk, ezek csak részletkérdések. Végre olyan munka kezdődhetne a bennünket szol­gálni hivatott osztályon, amely nem csupán egyetlen téma: a szlovák nyelv oktatása körüli huzavonára összpontosít, ha­nem számba veszi a mártegnap­Kellemetlen, ha betörnek az ember lakásába, házába. Még kel­lemetlenebb, ha a rendőrség azt is kitálalja, hogy mit zsákmányol­tak a betörők. Az újságokban meg­jelent hírek szerint Ján Slota iskola­köteles gyermekeinek (rendsze­rint nem lakott) villájába törtek be az elmúlt héten, és onnan elektro­nikai cikkeken kívül elvittek egy go­lyós puskát, egy sörétes puskát, egy nemrég még hazai gyártmá­nyúnak számított pisztolyt, vala­mint két Smith and Weston már­kájú amerikai revolvert. A szlováki­ai újságok többsége úgy tudósított erről, hogy Ján Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt elnökét rabolták ki (habár azért itt-ott megjegyzik, hogy Slota valójában bérlakásban él), és nemigen firtatták, milyen fegyvereknek kelt lába. Sőt a Slo­venská Republika című napilap azt írja, hogy Slota házából néhány csirkén és egy számítógépen kívül csak vadászfegyvereket vittek el. Az újságírónak erről sok minden az eszébe jut és eszébe juthat. Mondjuk eltöprenghet azon, hogy Zsolna főpolgármesterének a villá­ját miért kell a gyermekei nevére íratnia ...? Eltöprenghet azon is, hogy komolyan Slota apukát rabol­ták-e ki, ha nem is az övé a ház, Főállásban • Komárom újraválasztott pol­gármestere, Pásztor István a hétvégi helyhatósági választá­sokon majd háromezer szava­zattal kapott többet, mint a má­sodik helyen végzett jelölt. Szá­mított-e ennyire nagyarányú győzelemre? - Bíztam abban, hogy megnye­rem a választásokat, de ennyire főlényes győzelmet azért nem vár­tam. • Okulva az elmúlt választási ciklus tapasztalataiból, várható ak-e személycserék a városi hi­vatalban? - A hivatal működéséről meg­van a saját elképzelésem, s azt szeretném egyeztetni a többi alkal­mazott véleményével. Anonim fel­mérést végzek a hivatal munkájá­ról, mert azt szeretném, ha min­den munkatársam őszintén el­mondaná azt, hogy ő miként látja a saját és a hivatal munkáját. El­képzelésem szerint a hivatali mun­kának két alappillérre kell épülnie, ezek pedig a lakossággal való kap­csolattartás és a tervezés. Megfe­lelő szintre kell emelni a közigaz­gatást, valamint a különféle pro­jektek elkészítését. Ahhoz, hogy előtt körmünkre égett kérdése­ket: tankönyveink siralmas ál­lapotát, munkakörülményein­ket, a megoldatlan magyar pe­dagógusképzést és továbbkép­zést. Nem sorolom tovább. Va­jon az osztályvezető kezébe ke­rültek a korábbi alternatív terve­zettel kapcsolatos észrevétele­ink? Hallott-e több tízezer szülő tiltakozó aláírásáról? Ha ezek­nek csak egy töredékét ismeri, nem állhat oda segédkezni e tervezet erőszakos bevezetésé­hez. Az inkriminált tervezet a szakterület terminológiáját használva „átirányító progra­mot" szorgalmaz, melynek eredménye bizonyítottan nem a kétnyelvűség, hanem az anya­nyelvi kultúra alacsony színvo­nala vagy teljes elvesztése. Von­ja vissza tervezetét, Eliáš úr! Hi­vatali beosztásánál fogva meg­teheti, ha van hozzá bátorsága, s ha ezt az egészet előrelátóan nem azért indította újra, hogy ezzel erősítse meg pozícióját a hivatalban a leendő kormány alatt. LOVÁSZ GABRIELLA vagy inkább a gyermekeit? Meg­gondolandó ugyan, hogy a kis S/o­táknak lehet-e két puskájuk, két revolverük, no meg egy pisztolyuk is, de hát ez már a gyermekneve­lés, a pedagógia tárgykörébe tar­tozó elméleti kérdés, amely vi­szont felvethet egy további gyakor­lati kérdést is; ha a csemetéknek ennyi játékszerük van, mennyi fegyver lehet az apuka arzenáljá­ban? Az újságírónak eszébe jut az is, hogy 1990-ben az egyik, akkori­ban éppen kizárt szönöszös arra panaszkodott az újságírók előtt, hogy ennek a pártnak a tagjai állig felfegyverkezve járnak még a párt­csoport-gyűléseikre is. Eszébe jut az is, hogy ennek a pártnak jelen­legi tagjai voltak azok, akiket fel­tartóztattak a szlovák parlament portáján, mert felfegyverkezve kí­vántak oda belépni. Eszébe juthat az is, hogy éppen a szönöszöhöz közel álló, a választásokon SZNP­listán induló „őrmester" találta ki: a dél-szlovákiai magyarok izraeli UZI géppisztolyokkal látják el ma­gukat. Mindezt végiggondolva tartok attól is, hogy megint csak mi le­szünk a bűnbakok. FEKETE MARIAN - kötetlenül minden tekintetben jobb munkát végezzünk, személycserékre lesz szükség. • A Pol'nobanka december 1­jén megnyíló komáromi fiókjá­nak ön lesz az igazgatója. Ezek szerint a jövő hónaptól máso­dállásban végzi majd a polgár­mesteri teendőket? - Számomra a polgármester­ség egy olyan főállású foglalkozás, amely nincs időhöz kötve. Tehát nem afféle másodállás, mint ami­vel sokan megvádolnak. • Hogyan egyezteti majd a két állást? - A reggeli és a délelőtti órákat a bankban fogom tölteni, a hétköz­napok további részét, valamint a hétvégéimet pedig a polgármeste­ri hivatalban. • Mivel kezdi az új választási időszakot? - A törvény értelmében mielőbb összehívom az első képviselőtes­tületi ülést. Előbb azonban még meg kell várnunk a parlament el­nökének a pótválasztásokkal kap­csolatos döntését, hiszen köztu­dott, hogy Komáromban a tizenöt választókörzetből öt egymandátu­mos volt. KOSÁR DEZSŐ NÉZZE VELÜNK! A Szlovák Televízió magyar adását szombaton 17.35-kor A tartalomból: • A helyhatósági választások­ról - beszélgetés A. Nagy László­val, az MPP elnökével • Táblák - a magyar nyelvű helységnévtáblákról a Dunaszer­dahelyi járásban • Lakás és pénz - az Első Épí­tési Takarékpénztár szolgáltatá­sairól • Irodalmi napok - Baróti Szabó Dávidra emlékeztek Du­naradványon • „Jöjjetek hozzám"... lelki se­gítségnyújtás az arra rászorulók­nak a bátorkeszi humanitárius központban • Magyar szentmise Nagy­szombatban • A véradásról a Komáromi járásban A műsorvezető: Héger Rudolf Sunyovszky Szilvia és Gálán Géza a Beke Sándor rendezte Sartre-da­rab, az Altona fogIyai-ban.(l970) (A szerző archívumából) Régi tervezet űj köntösben VILLÁMINTERJÚ PÁSZTOR ISTVÁNNAL. KOMÁROM POLGÁRMESTERÉVEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents