Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-23 / 271. szám, szerda

!_6J ÚJ szó KALEIDOSZKÓP 1994. november 23. ALTERNATÍV ENERGIAFORRÁSOK Csak néhány akadály Két olyan országból származó példák bemutatásával kezdődött a minap az alternatív energiaforrásokkal foglalkozó konferencia, amelyekben már ez a tevékenység túljutott a kezdeti bizalmatlanság Jelentette akadályokon, sőt gyakran lói Jövedelmező vállalkozássá vált. Dániában az állam háromféleképpen támogatja az új, környezetkímélő energiatorrások kihasználását. Először is kiveszi a részét a kutatások finanszírozásából, kb. évi 600 millió szlovák koronának megfelelő összeggel. Hasonló keretet biztosítanak az ilyen jellegű beruházások támogatására, amely a beruházási összeg egyharmadát is elérheti. Az utóbbi időben azonban erről a listáról törölték a nagyobb szélerőmű-farmokat, egyszerűen azért, mert ezek előnyös vállalkozásoknak bizönyultak, amelyekre a bankok is szívesen adnak hitelt. Nagy viták dúlnak viszont a környezetvédelminek tekintett adók elosztása körül. Dániában ugyanis adót vetettek ki a szén-dioxid kibocsátás, illetve a felhasznált energiahordozók után. A támogatás egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a megújuló energiaforrásokat felhasználó telepek jelentős adókedvezménnyel működnek, és megkülönböztetett figyelmet szentelnek a kombinált gőz-gáz ciklusú egységeknek is (negyven százalékos adókedvezmény, olcsóbb földgáz). Sok helyen már azt is sikerült elérni, hogy magánvállalat építse fel az áramellátás egy részét és a távfűtést biztosító központot, a község viszont garanciát vállal a beruházására. A vitákat elsősorban az váltja ki, miként használják fel a környezetvédelmi adókból befolyó pénzt. A dolgok jelenlegi állása szerint az összeg mintegy fele jut a megújuló energiaforrások kihasználásának támogatására, a többi pedig egyéb költségvetési tételekre. A konferencián felhozott másik példa egy négyszáz ágyas németországi kórház tapasztalataival foglalkozott, amelyben tíz éve törekednek energiatakarékos berendezések és módszerek bevezetésére. Ennek köszönhetően elérték, hogy bár a betegek kényelme nem csökkent, az egy ágyra jutó víz-, hő- és villanyáram-fogyasztás évi 4300 márkáról 2800 márkára csökkent. így például az évi gázfogyasztás tíz év alatt 1,4 millió köbméterről 0,8 millióra, a vízfelhasználás pedig 110 ezer köbméterről 60 ezerre csökkent. Mindez a kórház számára is jó beruházásnak bizonyult, mivel az erre fordított pénz 4-5 év alatt megtérült. A fejlesztést természetesen nem hagyták abba, újabban a hőközpontban keletkező hulladékhőt igyekeznek hasznosítani, ettől újabb 0,2 millió köbméter földgáz megtakarítását várják. üzembe valamilyen áramfejlesztő berendezést (például egy kis vízi erőművet), teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a megtermelt áram eladása során. A monopolalapján ez egyértelműen az optimális működés záloga, hiszen így a tulajdonosnak közvetlenül is érdekévé válik a gazdaságos működés. Második cél az energiafelEzek a példák a pozsonyi konferencián a hazai helyzetet elemző vita bevezetőjeként szolgáltak. A német kórház eredményeit ismertető Heinrich Roth például 1991ben megvizsgálta a hasonló nagyságú ružinovi kórház lehetőségeit és arra a következtetésre jutott, hogy ugyanazoknak a módszereknek az alkalmazásával megtakaríthatnák a felhasznált hőenergia negyven, a villanyáram 15 és a víz 30 százalékát. Három évvel ezelőtti árakon mindez évi hárommillió korona kiadáscsökkenést jelentene a kórház számára. Mindez azonban a hazai szabályozórendszer rugalmatlansága miatt a hazai egészségügyi intézmények számára csak elméleti lehetőség. Jellemző például, a pénzügyminisztérium még azt sem engedélyezi, hogy lízingre vásárolják meg a jelentős megtakarítást biztosító berendezéseket, és ennek díját az így megspórolt összegből törlesszék. Mindez igaz a gazdaság egyéb területeire is. Míg nyugaton a dotációs, adó- és szabályozórendszer azonnal reagál a pazarlást csökkentő új lehetőségek felbukkanására, nálunk néhány kerettörvény elfogadásán kívül semmi sem történt. Jellemző példája ennek a magánerőművekben termelt áram sorsa. Hiába verekszi ugyanis magát keresztül az esetleges hazai fanatikus a támogatás és kedvező hitelek hiánya, az elavult jogszabályok és a merev hivatalok jelentette szövevényen és helyez helyzetű áramszolgáltató vállalat kilowattóránként 95 fillérért vásárolja meg az áramot, miközben a vállalkozóknak ugyanezt közel három koronáért adja el. Ily módon az áramfejlesztő berendezések megtérülési ideje túllépi a tizenöt évet, ami miatt erre a célra egyetlen bank sem ad hitelt, vagyis ez a hozzáállás biztonságosan elejét veszi a magán energiatermelő hálózat kialakulásának. Dániában szintén nem minden vita nélkül ezt a kérdést úgy rendezték, a gyártó megkapja a felhasználó által fizetett ár 85 százalékát. Emil Bédi, a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetsége Alternatív Energiaalapjának vezetője szerint csakis a törvényi feltételek megteremtésejelenthet megoldást. Esetünkben a régóta várt energetikai törvény elfogadásával az áramszolgáltató vállalatokat köteleznék a magánvállalkozók által termelt áram átvételére és biztosítanák a megfelelő hozamot is. Ez utóbbi nemcsak az ár garantálásával történhetne, elég lenne az is, ha a termelő közvetlenül egyezkedhetne a felhasználóval és a vezetékhálózat használatáért pedig dijat fizetnének az áramszolgáltató vállalatnak. A hazai energiapazarlás csökkentése érdekében a szakemberek még három, sürgősen megoldandó feladatot körvonalaztak. Ezek közül az első a hőközpontok privatizációja a felhasználók részvételével. Külföldi tapasztalatok (Illusztrációs felvétel) használás hatékonyságának növelése. Az elavult hőközpontok lecserélése során fontosnak tartják a kombinált központok létesítését. Ezek a földgázból elsősorban villamos áramot állítanak elő, majd pedig a hulladékhőt használják fel távfűtésre. Fűtőanyagként természetesen más is szóba jöhet, az USA Maine államában, amely nagyságát és éghajlatát tekintve épp Szlovákiával vethető össze, a biomassza kihasználásával hétszáz kombinált központ működik, amelyek 800 MW-os összteljesítményükkel az állam energiafogyasztásának egyötödét fedezik. Ilyen típusú berendezésekkel egyébként egy észak-szlovákiai ipari társulás is sikeres kísérleteket folytat, így várható, hogy hamarosan a hazai kínálatban is megjelennek. Végezetül mindenki számára nyilvánvaló, hogy meg kell teremteni az új technológiák bevezetésének anyagi alapjait. Az előbb említett szakemberek szerint az importált energiahordozókra kivetett 2,5 százalékos adó által évi egy milliárd koronát fordíthatnánk a hazai energiatermelő bázis erősítésére. Mindehhez azonban első lépésként egy működőképes jogrendszerre van szükség, amely nemcsak elindítja az eddigi monopóliumok uralmát megtörő folyamatokat, hanem a későbbiekben is reagál az újonnan jelentkező problémákra. (tuba) SZERB ÚJGAZDAGOK, MENEKÜLŐ TUDÓSOK Létezik becsületes milliomos? A nyomorban is vannak tisztességes újgazdagok - állítják a szerb pénzügyminisztériumban. Ezt hallván a szerb-monte: negrói államszövetség átlagpolgára felkapja a fejét, s mond egy cifrát, jobbik esetben gúnyos mosollyal legyint. Hogyan lehet egy olyan országban három-négy év alatt hatalmas vagyont szerezni, amelyben az embereknek több mint fele a létminimum alatt él? Ezt a kérdést feszegették nemrégen egyes szerbiai pénzügyi szakemberek és újságírók, míg a „másik oldalon" a pénzügyminisztérium és az adóhivatal illetékesei igyekeztek megvédeni azt a néhány kiváltságost, aki a délszláv háború kitörése óta fergeteges gyorsasággal meggazdagodott. Manapság ugyanis, elsősorban Belgrád és a közép-szerbiai városok utcáin jószerivel megbotránkozást kelt a több százezer márkát érő autók megjelenése, vagy ha kitudódik, hogy egyik vagy másik politikus, illetve énekes(nő) milliókat felemésztő valóságos kastélyt épít magának. Ezekre a kérdésekre a miniszterhelyettes csak annyit mondott, hogy „Vannak-e becsületes milliomosok? Miért ne?" Meggyőződése szerint ugyanis olyan körülmények között, amikor az átlagkeresetek nem érik el a 150 márkát, és a nyugdíjak is száz márka körül alakulnak, akadhatnak találékony, tehetséges és szerencsés emberek, akiknek módjukban áll felhalmozni anyagi javakat. Ehhez azonban tudni kell, hogy a még mindig nemzeti bódulatban élő szerbek valósággal megostromolják a belépőjegyekért a műdalok éppen aktuális „királyát" vagy „királynőjét" felléptető utolsó lebujt is. A népszerűségük tetőfokán álló „művészek" pedig ezer márka alatt szóba sem állnak az őket kapacitálókkal. A menőbbek egyetlen estére elkérik akár a tízezer márkát is. A meghívások pedig egymást érik, s ma még az sem számít, ha. a koncert minősége alig éri el a kocsmai szintet. Csupán az a fontos, hogy a fellépők a nemzet hősiességéről, a hatalom iránti hűségről dalolgatnak. Ezzel szemben a Demokráciafejlesztési Alapnál szinte egymás kezébe adják a kilincset a nemrégen még nemzetközi szinten is elismert tudósok, és arról panaszkodnak, hogy rendes munkájukkal alig képesek megkeresni a napi betevőt. Számuk azonban egyre apad, mert a jelenlegi nyomor és a távlattalanság az értelmiség színe-javát a határokon túlra üldözte. Immár több mint kétszázezerre tehető az utóbbi három évben kivándorolt kimagasló szakemberek száma. Akiket a szülőföld vonzása otthon tartott, irigykedve vagy keserűen állapítják meg, hogy tudásuk és tehetségük anyagi elismerése messze elmarad a rezsim kedvenceinek jövedel métől. Persze kivételek is akadnak. A miniszterhelyettes például elszólta magát, megemlítve, hogy az Avrámovicsféle „csoda program" egyik munkacsoportjának tagja viszonylag rövid idő alatt annyi pénzt megtakarított, hogy gyors egymásutánban négy vállalatot is létrehozott. Az újgazdagok között szép számmal vannak politikusok és pártvezetők is. Nem véletlen, hogy a Demokrata Párt elnöke a napokban közölte, a parlament legközelebbi ülésén követelni fogja annak a törvénytervezetnek a napirendre tűzését, amely kötelezné a politikusokat, hogy megbízatásuk kezdetén és végén adjanak számot saját és családtagjaik vagyoni helyzetéről. Meggyőződése szerint, amennyiben a képviselők visszautsítják a törvényjavaslatot, nyomban kiderül, hogy kinek felel meg a jelenlegi, a zavarosban halászásra kiváló lehetőségeket nyújtó állapot. Amíg azonban sor kerül a vezető káderek anyagi hátterének nyilvánosságra hozására, a kis és nagy halak vígan harácsolnak. Mesés bevételük egy részére progresszív adót fizetnek, de a profit zöme ismeretlen marad. Azzal a miniszterhelyettes és az adófőnök is egyetértett, hogy a szerbiai törvények jók, csupán alkalmazásuk szigora körül vannak jelentős hézagok, ami igencsak megkérdőjelezi a jogállamiságot. BOTH MIHÁLY CLARK GABLE ÉS VIVIEN LEIGH ÁRNYÉKÁBAN A CBS bízik a Scarlett sikerében „A holnap az már egy másik nap" mondja Scarlett O'Hara az Elfújta a szél befejezéseként, s a könyvben amúgy gyakorta ismétlődő sóhajba sokan belekapaszkodtak, hasonló reményeket táplálva. Alexandra Riplex megírta a folytatást, a CBS amerikai televízió pedig az év legdrágább vállalkozásaként kezdte meg a Scarlettből készült négyszer kétórás filmnek a vetítését. Az esztendő szenzációjának kiáltották ki ezt az alkotást. Ám nem csupán a pénzzel játszik a CBS, hiszen az elmúlt időszak nézettségi diadalai után az idén sereghajtóvá esett vissza a három országos tévéhálózat ádáz csatájában. S miután az Egyesült Államokban a kritikusok a bírálataikat már a bemutató előtt megírják, sejteni lehetett, a negyvenötmillió dolláros, nyolcórás film nem veheti fel a versenyt „minden idők legnépszerűbb művével", az Elfújta a széllel, s gyanítható volt, hogy a Bondkalandokból ismert Timothy Dalton, aki Rhett Buttert alakítja, nem Clark Gable. Joanne Whalley-Kilmer, akit kétezer színésznő közül választottak ki, viszont ragyogó Scarlett, bár ő Vivien Leigh árnyékában kényszerült a folytatás eljátszására. Ám kétszáz kosztümje, az ötvenhárom angol, ír és amerikai helyszín, a több száz szereplő és statiszta ellenére hosszadalmas a történet, amelybe beleszőttek olyan jelenteket is, amelyek a könyvben nem tűnnek fel. S írországi utazásával kiragadták Scarlettet eredeti atlanti, déli környezetéből, megváltoztatták azt a sajátos hangulatot is, amelyet Margaret Mitchell egyetlen bestsellerével teremtett. Mások a jellemek, a mai kor kívánalmainak megfelelően módosultak a faji viszonyok, s még Atlanta is jobban él, mint ahogy valójában érezhette magát a polgárháború után, s az egész légkört sajátos európai levegő tölti be. A filmet a Hallmark óriásvállalathoz tartozó idősebb Robert Halmi által vezetett cég készítette, megvéve Alexandra Ripleytől a forgatás jogát kilencmillió dollárért. Az Elfújta a szél hirdetési joga azonban a CNN-tulajdonos Ted Turneré, s a Scarlett beharangozását ez megnehezítette. Ifjabb Robert Halmi szerint a produkcióra negyvenötmilliót költöttek, de már a bemutató előtt harminchatmillió bevételt könyvelhettek el, hiszen a CBS húszmilliót fizetett, hogy kétszer sugározhassa a négyrészes sorozatot, s száz külföldi tévétársaság is megvette, tizenkilenc pedig a CBS-szel egy időben adja Scarlett életútjának a folytatását. (Nálunk a Nova, az ORF 1, az ORF 2 és a SAT 1 műsoron látható.) S a két Halmi legalább tízmilliós jövedelmet vár a videokazetták piacra dobásától, tehát messzemenően érdekelt abban, hogy tömegek nézzék a Ripley-féle bestseller filmváltozatát is. A CBS negyvenmillió dollárnyi hirdetési helyet kínált fel, s azt ígérte, hogy a nézettség eléri majd a szinte hihetetlen 24 pontot. (Egy pont hozzávetőlegesen 954 ezer háztartást jelent.) Ha ez nem sikerül, akkor a televízió ingyen is közvetíti a „kereskedelmi üzeneteket", de a CBS nél úgy számolnak, hogy már tizenhat pontnál is megérte. De az első éjszakán huszonegy ponttal taroltak, s természetesen az élre ugrottak. Ifjabb Halmi nyilatkozata szerint a könyvben négy-öt órányi film rejlett, de a jellemek teljes kidomborítása érdekében bővítették a történetet nyolcórássá. S természetesen a tévé sokkal több nézőt vonz, mint a mozi. A filmet német és olasz televíziókkal összefogva forgatták, merthogy Itáliát különösen gyógyíthatalan Scarlett-láz fertőzte meg. S bár Timothy Dalton és Joanne Whalley-Kilmer mellett Julie Joanne Whalley-Kilmer és Timothy Dalion Harris és Ann-Margret is feltűnik a képernyőn, a The Washington Post kritikusa mégis elégedetlen volt. kollégáival együtt. Hiába szólítja Rhett drágámnak Scarlettet, hiába hangzik el az ismerős mondat, „A holnap az már egy másik nap", a két munka nem ugyanaz. Az Elfújta a szél egy letűnt világot sirat, a Scarlett pedig - meglehet, önkéntelenül - „Hollywood letűnt kultúráját". (blahó)