Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-21 / 269. szám, hétfő
1994. november 21. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ Ó 5 I NYÁRASD, GLAUDIUS SZÁLLÓ: Úttörők helyett nászutasok Pihenni és sportolni vágyóknak egyaránt megfelel szetvédelmi területként tartják számon. Tíz étlap sem elég Általában miden szállodának van valami nevezetessége, amivel magához csalogatja a vendéget: a konyha, vagyis a főszakács kínálata. Nem akárki tesz eleget a megrendeléseknek; Horváth Jánost a dunaszerdahelyi Duna Szálló főszakácsi posztjáról csábították a Glaudius konyhájába. A nászágyak tulajdonságait - azonkívül, hogy szépek saját tapasztalatból, sajnos, nem dicsérhetem, de ezt bízvást tehetem a konyhával, vagyis Horváth János szakácstudományával. Be kell vallanom, hogy olyan májcsuszalevest, mint a Gladiusban, otthon még nem ettem. A „Főszakács titkát" nehezen tudnám leírni, a számolatlan zöldségféle mellett van benne tükörtojás, sonka, sertésszelet, füstölthús és szalonna; az íze szintén leírhatatlan, az adag nagyságáról pedig csak annyit, hogy a ráadásnak felkínált ízes-csokoládés palacsintát, nehéz szívvel bár, de kénytelen voltam visszautasítani. Rendkívül ízletes volt az ebéd, gyenge gyomrú vagy diétázó vendégeknek azonban nem merném ajánlani. De a vegetáriánusok sem maradnak éhen Horváth Jánosnál, hiszen nem lehet zavarba hozni egy oiyan főszakácsot, aki Budapesten szlovák konyhát, a Magas-Tátrában pedig magyar hetet szokott tartani. Arra a kérdésemre, hogy mi történik akkor, ha egy asztaltársaság történetesen kínai menüre vágyik, a mester szemrebbenés nélkül azt válaszolta: ennek semmi akadálya, pulykamell vagy csirkehús akad a konyhán, a hozzávaló szotét pedig nem probléma elkészíteni. Természetesen helyi specialitásokat is kínál a háromnyelvű étlap. Egyebek között nyárasdi túróscsuszát. Ez attól nyárasdi, hogy levestésztából készül, amit szárítanak és „rongyokra" szaggatnak, majd túróval, töpörtyűvel, jó sűrű tejföllel nyakon öntve sütőben sütik. Halételek sem hiányoznak az étlapról: fogas, pisztráng, ponty közül válogathatnak az ínyencek. A „Rácponyt kéken" titkát is elárulta a főszakács: a pontyot ecetes vízben kell puhára főzni, majd vajjal leönteni, ettől kapja meg a szép kék színét. A legjobban menő étel a „Gladius titka", amely kétszemélyes fatányéros, két apró díszbicskával ékesített finomság. Számtalan fogást ismer még a főszakács, aki elmeséli, hogy nagy szakácskönyvgyűjteményéből, amelyben még XVI. századi receptek is találhatók, sok ihletet kap, és idegen népek szokásaiból átvett ötletekkel is szívesen kísérletezik. Tőle hallottam, hogy például Dániában a szalonnát nem füstölik, hanem mézben áztatják, sőt az ameriakiak is mézzel bevonva sütik a karácsonyi füstölt csülköt. - Van még a tarsolyban több száz olyan fogás, amelyet az étlapra nem tudunk feltenni, mert tíz étlap is kevés volna - mondta egy sokat tapasztalt mester önbizalmával Horváth János. A július harmadikától próbaüzemelő szállodát október hetedikén ünnepélyes keretek között hivatalosan is megnyitották. GAÁLLÁSZLÓ Nyárasd határában, a tőkési Duna-ág felé haladva egy vakítóan fehér épület áll. Falán hatalmas felirat: Hotel Gladius. Napjainkban azonban még kevesen tudnak róla. Nagy József igazgató: hetvennyolcban még úttörőtáborként indult... Úttörőtábornak készült Bevallom, én sem véletlenül vetődtem a Gladiusba - Nagy József, a dunaszerdahelyi Dunstav (volt A'grostav) igazgatója invitált oda. Hogy miért éppen ő? Egyszerűen azért, mert első alkalommal olyan összefüggésben hallottam a Glaudius Szállóról, mint a vállalat' egyik legutóbb átadott építményéről. - A létesítménynek hosszú „története" van, 1978-ban úttörőtáborként indult a dolog kezdte beszámolóját Nagy József. - Közben pénzhiány és egyéb okok miatt húzódott a tervek megvalósítása, végül 1985-ben kezdődött meg az építkezés. Az 1989-es forradalom után világossá vált, hogy befellegzett az úttörőmozgalomnak, tehát más megoldást kellett keresnünk. Mivel a létesítmény gyönyörű környezetben van, úgy gondoltuk, néhány tanterem hozzáépítésével erdei iskolává alakíthatnánk. Pénz azonban nem volt, két évre leállt az építkezés. Végül az állami alkalmazottak szakszervezetével közösen találtuk meg a megoldást. Létrejött egy kft., amelynek a mezőgazdasági dolgozók szakszervezete, az Agrofrigor, az autóközlekedési vállalat és a nyárasdi községi hivatal is a tagja lett, s olyan döntés született, hogy a létesítményt szállodaként fogjuk üzemeltetni. Természetesen ez még további beruházást igényelt, hiszen az úttörőháznak tervezett épületet át kellett alakítani. Az átépítés meg is történt, s július elejétől a tőkési Duna-ág mellett szálloda várja a vendégeket. A keresztelő sem ment bonyodalmak nélkül, mert a legnagyobb részesedéssel rendelkező szakszervezetiek szlovák nevet szerettek volna, ebbe azonban a Dunstav igazgatója nem egyezett bele. Ők viszont az igazgató ajánlatát nem fogadták el; tudnillik, hogy a létesítmény neve legyen Pallos - utalásul a múltban pallosjoggal rendelkező Nyárasdra. Végül salamoni döntés született: a pallos vagy kard - latin neve, a Gladius mindnyájuk számára elfogadhatónak bizonyult. Fiatal házasok előnyben Kiss Judit recepciós (és mindenes) vezet végig birodalmán. Tőle tudom meg, hogy a szálloda 48 ágyas. Persze megoldás. Az igazgató elárulta, hogy amikor a feleségét először vezette végig a szállodán, az rögtön megjegyezte, hogy az otthoni hálószobájuk berendezését szívesen kicserélné a „nászágyasévai". Csöppet sem csodálkozom rajta, hiszen a szobák nagyon ízlésesen, otthonosan vannak berendezve. Szintúgy, mint az emeleten található kávézó, az étterem, valamint a nagyobb családi összejövetelek, bankettek és egyéb társas rendezvények megtartására kitűnően megfelelő szalon. Habár a mi déli látogatásunk idején nem találkoztunk sok vendéggel, kalauzunk elmondta, hogy a július harmadikai nyitás óta mindig telt ház volt, hiszen a Gladius a szakszervezeti beutalós üdültetéseket is szolgálja. De korántsem csak ilyen vendégek jönnek; Dunaszerdahelyről és környékéről is nagyon szívesen látogatnak ide az emberek, akár egy hétvégére, de megfordut már itt osztrák, német, holland vendég is. A környékbeli sportolók pedig már csak a bárpult mögötti hatalmas üvegfal választja el a meleg vizes medencétől. Az asztalnál kávézgató-italozgató szülő könnyen szemmel tarthatja csemetéjét, de ugyanígy a féltékeny férj is a kikapós menyecskét. De nemcsak a medencében áztathatja magát a kedves vendég; van itt vízterápiás berendezés, víz alatti és „száraz" masszázs, van szauna, skótfürdő és erősítőterem. És ha az edzőteremben felpumpálták az izmaikat, a pingpongasztalnál vagy a biliárdteremben lazíthatnak az aktív pihenést választók. Kiss Judit és recepciós társa is egészségügyi nővér, s a masszőr - egy jól megtermett fiatalember kellő szakképzettség birtokában gyömöszöli a vendégek, köztük a nyárasdi kézilabdázó lányok vagy a DAC-labdarúgók izmait. Sportolni azonban nemcsak a négy fal között lehet; az épület mellett két teniszpálya várja a sport szerelmeseit, s az sem mellékes dolog, hogy a létesítmény tőszomszédságában van a nyárasdi termálfürdő. A ter4. Az egyik „nászágyas" szoba nemcsak alvásról van itt szó, hiszen a két lakosztályon kívül két „nászágyas" szobával is szolgálhatnak. A többi szoba pedig kétszer kétágyas, ami azt jelenti, hogy két-két szobához tarozik egy-egy fürdőszoba, ami főleg a többgyermekes családok számára ideális törzsvendégnek számítanak. Nem is csoda, hiszen a Gladius nemcsak étkezési és szállási lehetőséget kínál, hanem egyfajta sport- és regenerációs központként is működik. Sport és szórakozás A földszinti bárhelyiséget (A szerző felvételei) mészét kedvelői is megtalálják itt a maguk örömét; elég csak a kertkapun kilépni, hogy a tőkési Duna-ág ártéri erdejében találják magukat. Nagy József szerint itt van az ország egyik legtisztább élővize, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a területet terméPisztoly és rongylabda - Ilyen a világ, Pontosabban: ilyen is! állhatna a felirat a közel kétszáz fénykép fölött. De nincs ott e „magyarázó" szöveg a kassai Jakoby Galéria kiállítótermének falán, mert nincs rá szükség. A fotográfiák ugyanis hallhatatlanul, ám mégis érthetően beszélnek. Elmondják mindenkinek, akit érdekel, hogy (m)ilyen a világ. A riportfényképek ugyanis nem dísztárgyak, és nem hézagpótló elemek sem az újságokban közölt riportokban, sem a világ nagy „fényképalbumában". Sajátos módon, de a maga valóságában örökítik meg a földi élet egy-egy parányi részecskéjét, részletét. Érdemes megnézni a World Press Photo fényképkiállítást, a világ fotósainak tavalyi munkáiból készült válogatást. Sőt azt is mondhatnánk, hogy meg kell nézni, de nem mondjuk, mert a fényképek többsége velünk azt is közölte, túl sok az embertelenségbe torkolló felszólítás, parancsolás, utasítás Afrikától Amerikáig, Európától Ázsiáig. Tehát „csupán" ajánlani tudjuk figyelmükbe a kiállítást. És egyúttal javasoljuk: a képeket szemlélve próbálja minden r\étő megfejteni, hogy miért olyan a világ, amilyennek a képek is mutatják. Miért ölik, lövik egymást az emberek itt is, ott is?! Miért nincs mindenütt elegendő élelem, ivóvíz és lakás, ha fegyverre szinte mindenütt telik?! Miért gyűlöli egyik ember a másikat, csak azért, mert más-más országban élnek, nem egyforma a bűrük színe?! Miért...? Van min elgondolkodnia a szemlélőnek. Persze nem mindegyik fényképről a brutalitás csorog. Van, amelyik arról tanúskodik fekete-fehér, illetve színes kivitelben -, hogy azért akad a világon szép és jó is. Akad, csak fel kell fedezni, megteremteni, és emberhez illően, emberhez méltóan megvédeni. Szerintünk az egyik képen látható futballozó zambiai gyerekek rongylabdájukat aligha cserélnék el azért a lőfegyverért, amelyet egy másik felvételen egy szarajevói fiú tart valakire, lehet, önvédelemből. A kiállítás november 27-éig tekinthető meg Kassán. (gazdag) A World Press Photo versenyére beérkezett több mint 22 ezer fénykép közül a kanadai Larry Rowell Gyerekek a Gáza-övezetből című felvétele kapta a nagydíjat.
