Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-17 / 266. szám, csütörtök
JŕtHolvannak a diákok? Egypárti diktatúra helyett kaptunk többpárti diktatúrát, hozzá munkanélküliséget, inflációt, gazdasági és politikai zűrzavart. De mi nem ezt akartuk! 5 .oldal SZLOVÁKIÁI MAGYAR NAPILAP KARPÓTLÁSUEGYTULAJDONOSOK, FIGYELEM! Befdktetési lehetőség jogi és ingatlan garanciával 1 éves futamidőre, részletre. Szerződéskötéskor 12% 6. hónapban 62% 12. hónapban 50% kerül kifizetésre. KÁRPÓTL ÁSI JEGY ÉT NAPI ÁRFOLYAMON FEL IS VÁSÁROLJUK! Cím: Magyar KOMÁROM, DUNA PANZIÓ (a Duna-híd után mindjárt balra) Megkereshetnek bennünket egész nap személyesen vagy telefonon. ^ Telefon: 00 36 34 /340 575. f Csütörtök, 1994. november 17. Ára 3,50 korona XLVII. évfolyam, 266. szám 1989 novemberében csak az igazán elszántak, a változást erősen akarók gyűltek össze Prága és Pozsony terein. Öt évvel később Szlovákia fővárosában azok jöttek össze gyertyával kezükben a téren, akik nem akarják elfelejteni, hogy volt egyszer egy bársonyos forradalom... (Hangulatjelentésünk a 2. oldalon) (Prikler László felvétele) MICHAL KOVAC TEVEBESZEDE Helyes útra léptünk TA SR-hír Az 1989. november 17iki események előestéjén Michal Kováč államfő tévébeszédben emlékezett meg az akkori történésekről és az azóta megtett útról. Azok címére, akik az 1989 előtti árakat, az akkori életet sírják vissza, a köztársasági elnök kijelentette: azok, akik idealizálják az S évvel ezelőtti állapotokat, elfeledték, hogy jelenlegi bonyodalmaink és szegénységünk gyökere a múlt rendszer hamisságában és álnokságában keresendő. Az államfő szerint nincs más út előttünk csak az, amelyre 1989 novemberében léptünk. - Nehézségeink nagy részét mi magunk okoztuk, mert nem tudtuk kihasználni az új rendszer adta lehetőségeket - szögezte le Michal Kováč. SZLOVAK-MAGYAR ALAPSZERZŐDÉS: Pozsony: fordítják a magyar tervezetet A szlovák külügyi tárca egyelőre nem fűzött kommentárt a szlovák-magyar alapszerződés magyar tervezetéhez, amelyet Budapest diplomáciai csatornákon kedden juttatott el Pozsonyba. Ezt azzal magyarázták, hogy a dokumentumot még fordítják. A tegnapi külügyminisztériumi sajtótájékoztatón egyelőre nem erősítették meg, hogy a magyar tervezet tartalmazza-e a határok sérthetetlenségét. lj/ Szó-tudósítás Mint a külügyi tájékoztatón közölték: az alapszerződés ügyében a szlovák fél csak a dokumentum beható áttanulmányozása után foglal állást. Ez valószínűleg hetekig elhúzódik mondta Jaroslav Chlebo, a sajtóosztály igazgatója. Hozzáfűzte, hogy ez bizonyára nem tart majd olyan sokáig, mint a magyar félnek, hiszen Budapestnek négy hónapra volt szüksége a szlovák tervezet véleményezéséhez. (Folytatás a 3. oldalon) Jégkorszak - bársonyos statisztákkal Öt év a történelem nagy forgószínpadán csak centimétere"ket jelent. 1989 novembere óta annyiszor leírtuk, elmondtuk a szót: rendszerváltás, hogy lassan már magunk is elhittük, itt valami lényegi változás történt a közép-európai társadalmakban. Hogy megbukott egy rendszer, hogy a léleknyomorító rabságból átbillentünk a pluralista demokráciába, hogy az értékek - ha nem is kerültek a helyükre, legalább a helyüket keresik. Pedig az öt évvel ezelőtti események és hatvannyolc avagy ötvenhat között a lényegi különbség legfeljebb annyi, hogy ezúttal nem jöttek be az orosz tankok. Hogy a hatalomnak hatvannyolc óta volt ideje fölkészülni arra, ne legyen szükség orosz tankokra, ha kenyértörésre kerül a sor. A hatalom megtanulta, hogyan kell átmentenie magát a második vonallal, meglovagolva új ideológiákat, némi rést engedve az elégedetlenkedőknek, hogy ők is beépülhessenek a struktúrába. Aki pedig idealista bolond, magára vessen. A legfontosabb különbség azonban talán az, hogy ötvenhattal és hatvannyolccal ellentétben, a társadalmat felkészületlenül érte a változás. Az elfáradt, megfásult társadalom nem akart és (a legutóbbi választások keserűen igazolták) igazából nem is akar rendszerváltást. Nem tud vele mit kezdeni, elszokott a szabadság friss levegőjétől. A társadalom szervilisen hagyta, hogy újra rátelepedjen a fullasztó struktúra, hogy az elvtársak megkaparintsák a gazdaságot, hogy a spiclik és az ügynökök nemzetmegmentői szerepkörbe zupáljanak és megdicsőüljenek, hogy az egykori nómenklatúra „szakértői" szerepkörben folytathassa tovább, amiről lemondani esze ágában sem volt, hogy vulgarizálja és aprópénzre váltsa a demokráciát. A társadalom (főleg nálunk, Szlovákiában) ott tart, hogy a demokráciát összekeveri a káosszal és a korlátlan szabadossággal, hogy a demokráciát valami újabb hatalmi rendszernek képzeli. A társadalom, ez a vízfejű, meghatározhatatlan valami, nem tudja, mi történik vele és körülötte. A társadalom elhiszi a meséket és boldog öntudatlansággal gazsulál a diktátoroknak és hibbantóknak, akik ma menedzsmentnek, jó hazafinak, szenátor úrnak, akárminek neveztetnek. Körülbelül így állunk az ötödik évforduló táján, Európa cinikus színpadán. Nem csoda hát, hogy az öt évvel ezelőtti kulcsrázogatók vagy elfogadták a játékszabályokat és a koncot, kényszerűen kiegyeztek a régi struktúrával, vagy ellenzékbe vonultak, s várják, majd csak elmúlik a jégkorszak. A jégkorszakok azonban hosszadalmasak szoktak lenni, s ma már jószerével csak mosolyogni lehet az olyan megjegyzéseken, hogy itt újabb forradalomra lenne szükség. Ki ellen? A kaméleoni hatalom mely figurái ellen? Egy döglött eszme ellen? A társadalomnak kellene fellázadnia a társadalom ellen? Nem hiszem, hogy kétségbe kellene vonni a Nyugat jószándékát, hogy Máltán tárgyalóasztalhoz kényszerítette a bizánci struktúrát, de a naivsága legalább annyira kiábrándító, mint ijesztő. Ijesztő, mert arra épül, amiben neki ugyan lehet gyakorlata: az alulról épülő, a szinte evolúciós módon cseperedő demokráciára, ám amiben nekünk nincs gyakorlatunk, mert volt időnk elszokni tőle. A két generációs felfutási idő nem puszta vízió - keserű valóság és realitás. Kiábrándító, mert volt már annyi visszajelzés és figyelmeztetés régiónkból, hogy felfogja a magát műveltnek és fejlettnek tartó Nyugat, a maga alá vizelő csecsemőtől nem lehet elvárni, hogy egyszer csak feláll és elkezd piruetteket csinálni. S kiábrándító, mert modelleket kever össze, s nem képes felfogni, hogy nem vonható párhuzam a jobboldali és a baloldali diktatúra között. Mert míg a jobbos diktatúrák gazdasági eredetűek voltak, a balosak az ember lelkét is uralták, s az egész társadalmat csendes együttműködésre kényszerítették. Itt állunk hát, egy ifjú és szegény ország polgáraiként, lassan ismét beletörődve, hogy valami fátum ül rajtunk, hogy valakijátszik velünk, hogy az a világ rendje, amit ránk kényszerítenek. Pedighát ismerjük Őket, itt járnak köztünk, s nem kell nemzetközi elfogatóparancs, hogy felismerjük Okét. Öt év után ismét kollaborán sok lettünk, csendestársak és bámész figyelők, s még jó, ha nem ugrunk egymás torkának. Araszolgatunk, fogyasztjuk a kis centimétereket a történelem óriás mérföldjeiből. KÖVESDI KÁROLY or ÍSS hn 9 R l\7 te* m w BESZELGETES BÁRDOS GYULAVAL, A MÉCS LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMÁNAK ELNÖKÉVEL Hozzon, hozzunk \boldogságot • Karácsonykor az MKDM és az Alapítvány miért a nyudíjasok megajándékozását tűzte ki célul? - Nyugdíjasaink a legbecsapottabb generáció képviselői. Évtizedeken át gürcöltek, utakat, vasutakat építettek, szabad idejük rovására Z-akciókban dolgoztak csak azért, mert hitték, eljön az idő, amikor nekik, de főleg a gyermekeiknek, unokáiknak jobb lesz. S jött az, ami most van: az alacsony nyugdíj, a megélhe' tési nehézségek. Sokan a magány elől menekülve, sokan anyagi okokból mondták fel lakásukat, s választották a nyugdíjasotthont. Valamikor a nyugdíjból jutott is, maradt is valami, s volt pénzük arra, hogy az intézeti kosztot kiegészíthessék, ma már erre nem telik. Ezért az MKDM Országos Választmánya és az Alapítvány, amely a kereszténydemokrata eszmerendszer támogatására és népszerűsítő tevékenységére jött , létre, a segítségre szorulók közül a dél-szlovákiai nyugdíjasotthonokban élőket választotta. Tudjuk, persze, hogy a nagycsaládosok, vagy akár azok a tanulók, akiknek szülei nem képesek állni az iskolai étkeztetés megemelt költségeit sem, rászorulnának a támogatásra, de az idő rövidsége miatt erre nem vállalkozhattunk. Talán azért sem, mert a ráutaltság szubjektív megítélés kérdése, és az elbírálásnál esetleg nem örömet szereznénk, hanem bánatot okoznánk. • Mi lesz a szép elképzelésből, ha kiderül, a jótékonysági akció nem ér az emberek szívéig, s a számlára nem adakoznak majd? - Ez kizárt! Mi bízunk abban, hogy úgy mint ez idáig, . most is lesznek segíteni akaró és tudó vállalkozók, '> egyének, közösségek, akik lehetőségeikhez mérten támogatják majd a nyugdijasotthonokban élő idős emberek karácsonyának boldogabbá tételét. Az MKDM f és az Alapítvány azonnal 20 - 20 ezer koronát utalt át a takarékpénztár számlájára: Slovenská sporiteľňa, 70043-989/0900. Hisszük, lesznek követőink. PÉTERFI SZONYA Szép karácsonyt - nyugdíjasotthonokban is! Adakozzon ön is, hogy így legyen! Köszönjük!