Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-14 / 263. szám, hétfő

ÍA) ÚJ SZ

Ó KULTÚR

A BESZÉLGETÉS PÁSZTÓ ANDRÁSSAL, A JUBILÁLÓ KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ DRAMATURGJÁVAL • Jelenleg milyen a színház anyagi helyzete? - Nagyon rossz. Nemrég kaptunk a miniosztériumból egy levelet, melynek alapján lassan már nekünk kell a minisztériumnak fizetni, mivel többet merítettünk, mint amekkora a váratlanul lefaragott költségvetési támogatásunk összege. • Országos összehasonlításban ez miként alakul? - Mindenhol elvettek jelentős összegeket, de sokkal érzékenyebben érinti az eddig is kispénzből gazdálkodó színházakat. Ahol adott a társulat, könnyebb a helyzet, mint ahol formálni, építeni, gyarapítani kell, mert különben nem vagyunk képesek létezni és dolgozni. • Azonos nehézségek mindenütt, ennek ellenére mintha két magyar színházunk nem akarna szót érteni. Még a bemutatók időpontját sem egyeztetik, hogy ne egyazon hét egymást követő napjain legyenek. Az meg már a vágyálmok kategóriájába tartozik, hogy dramaturgiai terveiket illesszék egymáshoz. Shakespeare Kassán és Komáromban, zenés darabok ugyanúgy mind a két helyen. Mi következik ezután? - Mindenképpen pontosabb egyeztetés, ami most is megtörténhetett volna. Amikor a Komáromi Jókai Színház elkészítette az idei évad dramaturgiai tervét, nekünk már kész elképzeléseink voltak. Nem rajtunk múlott. Nagyon szeretném, ha megegyeznénk, mert mindkét helyen bérletesek a vendégjátékaink, ami a jószándék bizonyítéka. Talán az ott zajlott vezetőváltás közbeni sietség okozta a hasonlóságokat a beJelenet a mesejátékból 1994. november 14. Színházhívcí közönség Petrik Szilárd f. h. (Farkas) a társulat fiatal tehetsége a nagy sikerrel bemutatott Kiss-Devecsery L.-Szabados Az aranyoroszlán titka című mesemusicalban. m Alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepli a Thália ' Színház, s ennek a rendezvénysorozatnak már voltak eseményei. Gömörhorkán, az első bemutatójuk színhelyén, baráti hangulatú közönségtalálkozót tartottak. Nem egyszeri alkalomról van tehát szó. Ebben a társulat számára fontos időszakban, a jubileummal egyidőben, milyen történések foglalkoztatják a színház egészét? - Tekintettel arra, hogy az együttesben vannak néhányan, akik huszonöt éve tagjai a színháznak, fokozott figyelemmel fordulunk a jubileum felé. Hiszen Gombos Ilona, Lengyel Ferenc, Várady Béla, Szabó Rózsi, Gyurkovics Mihály, Csendes László, Sárközi Zsuzsa, Kövesdi Szabó Marika és Érsek György pályája jelentős részben - s a fiatalabbak esetében szinte teljesen - ezt a negyedszázadot gazdagította. Rajtuk keresztül az azóta ideszerződött színészek és a legfiatalabbak is megismerték az alkotói törekvések történetét, az önfeledt napokat és a küzdelmes éveket. Remélhetőleg ők is ráhangolódnak minderre, hiszen számukra is sok tekintetben vállalható hagyomány lehet. A városban most kevésbé él a színház, Kassán nincs igazán ünnepi hangulat. Inkább vidéken erősödött fel az emberekben a színházunk iránt táplált szeretet. Ennek okát a városi értelmiség helyzetének a romlásában kereshetjük, mert kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a színházbra és a körülötte zajló történésekre figyeljenek. • Nincs emögött az a tény, hogy nemzeti közösségünk életében bekövetkezett valamilyen előjelű egyensúly? A politika politikává lett, a kultúra meg kultúraként működik. - Határozottan így van ez, mert manapság már nem politikai tett színházba menni, hanem egy kulturális igénynek a kielégítését jelenti. Ehhez viszont színházhívő közönség kell, amelyet manapság inkább faluhelyen találunk meg. • Valójában milyen nagy ez a közönség? - Kevesebb, mint amire azt mondhatnánk: de jó, hogy ennyien járnak színházba. Vidéken viszont - kiváló példa erre Gömörhorka, ahol a Thália Színház első bemutatójaként játszotta Goldoni Két úr szolgáját, Beke Sándor rendezésében - egyre nagyobb szeretetet érzünk. Az ő kezdeményezésükre került a jubileumi ünnepségsorozatunkba egy kötetlen szórakozást jelentő közönségtalálkozó. Ők hívták meg a színházat, ami nagyon jóleső érzés, hiszen ott rendszeresen játszunk, s úgy látszik, ilyen formában is köszönetet akartak mondani. • Volt egy időszak, amikor ott sem, meg másutt sem tódult a közönség. - Igen. Mostanában is vannak olyan játszóhelyeink, ahonnan mintha kihalt volna a néző. • Keresik ennek az okát? - Van olyan hely, ahol teljesen leromlott állapotba került a művelődési ház. Máshol az ott élők összetétele teljesen megváltozott. Falvak sora öregedett el, s a fiatalok kulturális gyökerek, erkölcsi tartás nélkül élnek kisebb és nagyobb városokban. Összehasonlítva a negyedszázaddal ezelőtti helyzetet, látható változások következtek be. A folyamatosan bekövetkezett szociális átalakulás egyes falvakat szinte kulturális nyomorba juttatott, másokat talán éppen az előbbiek rovására kiemelt onnan. Építettek egy új művelődési házat, alapítottak egy új középiskolát vagy a polgárok gyarapodása szült új igényeket. Igaz az is, hogy nem mindegyik bemutatott darab olyan, amire egy kisebb faluban is bejön száz-százötven ember. Az is tény, hogy nagyobb számú közönségünk lenne, mondjuk, Szepsiben, ha olyanok lennének a körülmények. Dicséretükre legyen mondva, hogy színházunk barátai onnan is bejönnek Kassára. Ez is ragaszkodás. Rozsnyóra viszont azért nem tudunk gyakrabban menni, mert a terembért nem tudjuk kifizetni, ami óránként 1200 korona. Ha ezt kifizetjük három órányi időtartamra, már nem érte meg a dolog, s ezért ezt a fajta ráfizetést ritkán tudjuk vállalni, az ottaniakkal meg nem tudunk megegyezni. mutatásra kerülő darabok között. • Köztudott, hogy Dezsényi Péter személyében főrendezője van a Tháliának. Rajta kívül ki rendez még az idén? - Dezsényi Péter két darabot rendez, vendégként Bencze Zsuzsa, a budapesti Művész Színházból, a nemrég bemutatott mesejátékot Kiss József állította színpadra. Nem mondanék igazat, ha kijelenteném, hogy elégedett vagyok a társulat állapotával, belső alkotóenergiáival és a létrejött előadások színvonalával. Nagyon sok kompromisszumra kényszerülünk, és nem csupán az anyagiak miatt. Nincs minden tekintetben ütőképes társulata a színháznak. Ha vendégeket hívunk, akkor is korlátozottak a lehetőségeink. Szervezési, anyagi, művészeti és más szempontokból. Nagyon jó lenne, ha fiatalokkal erősíthetnénk meg a színházat. Magát az együttest kellene erősíteni képzőművészekkel, rendezőkkel, színészekkel, csakhát, sajnos, nemcsak pénz dolgában vagyunk hátrányos helyzetben. Földrajzilag, a körülményeket tekintve sem vonzó hely Kassa egy fiatalember számára. Bizakodom, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik a mi régióinkhoz kötődve választják ezeket a szép hivatásokat. Csak reménykedni tudunk, mert egyre kevésbé a rajtunk múló tényezők terelnek bennünket ismeretlen kényszerpályákra. , • Nem optimista befejezése ez egy beszélgetésnek. - A tények könyörtelenek, de szembe kell nézni valamennyivel. • Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN (Archív felvételek) Érdekes, hogy ma, amikor már a filmek is biztos recept alapján készülnek, még mindig nem ritkaság: világhírű sztárokkal, hatalmas költségvetéssel készült mozimesék buknak meg csúfosan. A közönség egyszerűen nem vevő rá. S ugyanakkor - időnként teljesen érthetetlen módon - ráharapnak egy olcsó pénzen forgatott, végeredményben teljesen banális történetre. Amelyben mégiscsak lehet valami, mert máskülönben mivel lenne magyarázható a fergeteges siker? Lehet, hogy maga a rendező, Mike Newell sem gondolta: munkája az utóbbi hat év legsikeresebb angol vígjátéka címet kaparintja meg az Egyesült Államokban. S valóban: a sok, már az unalomig ismert hatásvadász trükköt bevető moziőrület után ez a film most egy kicsit más. ' Könnyed, pimaszul szellemes, enyhén piRáns, kacagtatóan szórakoztató és megható egyszerre. Pedig hát... semmi új a nap alatt. Sokszor lerágott csont a történet magva. A párválaszjesen kezdő a szakmában, legutóbb például Roman Polanski Keserű holdjában is láthattuk a hazai mozikban, zajos sikereket azonban mind ez ideig nem nagyon könyvelhetett el. Most azonban bizonyára úgy gondolta, itt a nagy lehetőség, és megmutatta, hogy érdemes rá odafigyelni, és nemcsak a külseje miatt. Partnernőjét, Carrie-t, az amerikaiak fotómodellből lett színésznője, Andié MacDowell játssza, akinek legnagyobb előnye minden bizonnyal a szépsége, de hozzá kell tennünk: az amerikai színésznő annyira kellemes jelenség a vásznon, hogy az ember már attól is elandalodhat, ha feltűnik. Külön öröm, hogy végre Angolhonban is bebizonyította valaki, nemcsak az óceán másik felén tudnak sikeres, tömegeket - nem csupán olcsó eszközökkel - szórakoztató vígjátékot készíteni, és még Európában is bőven lehet okuk a filmeseknek a bizakodásra. MISLAY EDIT FI LM JEGYZET Négy esküvő és egy temetés tásról, a boldogító igen körüli hercehurcáról szól Mike Newell, arról, hogy mindannyian keressük az igazit. Csak kérdés, hogy megtaláljuk-e, vagy biztosan tudjuk-e a másikról, hogy ő a nekünk rendelt. S kedvesen kajánkodva megkérdőjelezi a sokat hangoztatott kijelentést, miszerint a házasság, mint párkapcsolat, ugyan nem ideális, de ettől jobbat még nem találtak ki. Négy nagyszabású, pompával teli esküvőn és egy kevésbé vidám temetésen találkoznak a film főhősei, s a szerencsésebbek meg is találják az igazit. Kicsit hosszadalmas ugyan a rengeteg ceremónia, de ezt Newell frappáns ötletekkel és a történet színes, furcsa, izgalmas figuráival ellensúlyozza. Emlékezetes például a életet habzsoló, remek, kissé csípős humorú Gareth figurája, vagy az örökké kócos, kis vörös Scarlet, akinek soha nem jön össze a megfelelő parti. Az epizódokat azért összeköti egy fő motívum: a nők által körülrajongott, fanyar humorú, a házasságtól erősen ódzkodó angol Charles és Carrie, a harminchárom szeretőt elfogyasztott, asszonyosan érett szépségű amerikai lány találkozása. Carrie ragyogása, vonzereje teljesen megbabonázza a megrögzött agglegényt. Igazi telitalálat volt a főszereplők kiválasztása. Minden kétséget kizáróan nagy szerepet játszik a film sikerében, hogy olyan színészek remekelnek benne, mint Hugh Grant, aki Charles szerepében hol kedvesen szélhámos és lezser, hol szeretnivalóan esetlen. A fiatal angol színész már nem tel-