Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-14 / 263. szám, hétfő

ÍA) ÚJ SZ Ó KULTÚR A BESZÉLGETÉS PÁSZTÓ ANDRÁSSAL, A JUBILÁLÓ KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ DRAMATURGJÁVAL • Jelenleg milyen a színház anyagi helyzete? - Nagyon rossz. Nemrég kap­tunk a miniosztériumból egy leve­let, melynek alapján lassan már nekünk kell a minisztériumnak fizetni, mivel többet merítet­tünk, mint amekkora a váratla­nul lefaragott költségvetési tá­mogatásunk összege. • Országos összehasonlítás­ban ez miként alakul? - Mindenhol elvettek jelentős összegeket, de sokkal érzéke­nyebben érinti az eddig is kis­pénzből gazdálkodó színháza­kat. Ahol adott a társulat, könnyebb a helyzet, mint ahol formálni, építeni, gyarapítani kell, mert különben nem va­gyunk képesek létezni és dol­gozni. • Azonos nehézségek min­denütt, ennek ellenére mint­ha két magyar színházunk nem akarna szót érteni. Még a bemutatók időpontját sem egyeztetik, hogy ne egyazon hét egymást követő napjain legyenek. Az meg már a vágy­álmok kategóriájába tartozik, hogy dramaturgiai terveiket il­lesszék egymáshoz. Shakes­peare Kassán és Komárom­ban, zenés darabok ugyanúgy mind a két helyen. Mi követ­kezik ezután? - Mindenképpen pontosabb egyeztetés, ami most is megtör­ténhetett volna. Amikor a Ko­máromi Jókai Színház elkészí­tette az idei évad dramaturgiai tervét, nekünk már kész elkép­zeléseink voltak. Nem rajtunk múlott. Nagyon szeretném, ha megegyeznénk, mert mindkét helyen bérletesek a vendégjáté­kaink, ami a jószándék bizonyí­téka. Talán az ott zajlott ve­zetőváltás közbeni sietség okozta a hasonlóságokat a be­Jelenet a mesejátékból 1994. november 14. Színházhívcí közönség Petrik Szilárd f. h. (Farkas) a társulat fiatal tehetsége a nagy sikerrel bemutatott Kiss-Devecsery L.-Szabados Az aranyoroszlán titka című mesemusicalban. m Alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepli a Thália ' Színház, s ennek a rendez­vénysorozatnak már voltak eseményei. Gömörhorkán, az első bemutatójuk színhelyén, baráti hangulatú közönségta­lálkozót tartottak. Nem egy­szeri alkalomról van tehát szó. Ebben a társulat számá­ra fontos időszakban, a jubile­ummal egyidőben, milyen tör­ténések foglalkoztatják a színház egészét? - Tekintettel arra, hogy az együttesben vannak néhányan, akik huszonöt éve tagjai a szín­háznak, fokozott figyelemmel fordulunk a jubileum felé. Hi­szen Gombos Ilona, Lengyel Fe­renc, Várady Béla, Szabó Rózsi, Gyurkovics Mihály, Csendes László, Sárközi Zsuzsa, Kövesdi Szabó Marika és Érsek György pályája jelentős részben - s a fi­atalabbak esetében szinte telje­sen - ezt a negyedszázadot gaz­dagította. Rajtuk keresztül az azóta ideszerződött színészek és a legfiatalabbak is megismer­ték az alkotói törekvések törté­netét, az önfeledt napokat és a küzdelmes éveket. Remél­hetőleg ők is ráhangolódnak minderre, hiszen számukra is sok tekintetben vállalható ha­gyomány lehet. A városban most kevésbé él a színház, Kassán nincs igazán ünnepi hangulat. Inkább vidéken erősödött fel az emberekben a színházunk iránt táplált szeretet. Ennek okát a városi értelmiség helyzetének a romlásában kereshetjük, mert kisebb gondjuk is nagyobb an­nál, hogy a színházbra és a kö­rülötte zajló történésekre figyel­jenek. • Nincs emögött az a tény, hogy nemzeti közösségünk életében bekövetkezett vala­milyen előjelű egyensúly? A politika politikává lett, a kultú­ra meg kultúraként működik. - Határozottan így van ez, mert manapság már nem politi­kai tett színházba menni, ha­nem egy kulturális igénynek a ki­elégítését jelenti. Ehhez viszont színházhívő közönség kell, ame­lyet manapság inkább faluhe­lyen találunk meg. • Valójában milyen nagy ez a közönség? - Kevesebb, mint amire azt mondhatnánk: de jó, hogy ennyi­en járnak színházba. Vidéken vi­szont - kiváló példa erre Gömör­horka, ahol a Thália Színház első bemutatójaként játszotta Goldoni Két úr szolgáját, Beke Sándor rendezésében - egyre nagyobb szeretetet érzünk. Az ő kezdeményezésükre került a ju­bileumi ünnepségsorozatunkba egy kötetlen szórakozást jelentő közönségtalálkozó. Ők hívták meg a színházat, ami nagyon jól­eső érzés, hiszen ott rendszere­sen játszunk, s úgy látszik, ilyen formában is köszönetet akartak mondani. • Volt egy időszak, amikor ott sem, meg másutt sem tódult a közönség. - Igen. Mostanában is van­nak olyan játszóhelyeink, ahon­nan mintha kihalt volna a néző. • Keresik ennek az okát? - Van olyan hely, ahol telje­sen leromlott állapotba került a művelődési ház. Máshol az ott élők összetétele teljesen meg­változott. Falvak sora öregedett el, s a fiatalok kulturális gyöke­rek, erkölcsi tartás nélkül élnek kisebb és nagyobb városokban. Összehasonlítva a negyedszá­zaddal ezelőtti helyzetet, látható változások következtek be. A fo­lyamatosan bekövetkezett szo­ciális átalakulás egyes falvakat szinte kulturális nyomorba jutta­tott, másokat talán éppen az előbbiek rovására kiemelt on­nan. Építettek egy új művelődési házat, alapítottak egy új közép­iskolát vagy a polgárok gyarapo­dása szült új igényeket. Igaz az is, hogy nem mindegyik bemuta­tott darab olyan, amire egy ki­sebb faluban is bejön száz-százötven ember. Az is tény, hogy nagyobb számú kö­zönségünk lenne, mondjuk, Szepsiben, ha olyanok lennének a körülmények. Dicséretükre le­gyen mondva, hogy színházunk barátai onnan is bejönnek Kas­sára. Ez is ragaszkodás. Rozs­nyóra viszont azért nem tudunk gyakrabban menni, mert a te­rembért nem tudjuk kifizetni, ami óránként 1200 korona. Ha ezt kifizetjük három órányi időtartamra, már nem érte meg a dolog, s ezért ezt a fajta ráfize­tést ritkán tudjuk vállalni, az ot­taniakkal meg nem tudunk meg­egyezni. mutatásra kerülő darabok kö­zött. • Köztudott, hogy Dezsényi Péter személyében főren­dezője van a Tháliának. Rajta kívül ki rendez még az idén? - Dezsényi Péter két darabot rendez, vendégként Bencze Zsu­zsa, a budapesti Művész Szín­házból, a nemrég bemutatott mesejátékot Kiss József állította színpadra. Nem mondanék iga­zat, ha kijelenteném, hogy elége­dett vagyok a társulat állapotá­val, belső alkotóenergiáival és a létrejött előadások színvonalá­val. Nagyon sok kompro­misszumra kényszerülünk, és nem csupán az anyagiak miatt. Nincs minden tekintetben ütőké­pes társulata a színháznak. Ha vendégeket hívunk, akkor is kor­látozottak a lehetőségeink. Szer­vezési, anyagi, művészeti és más szempontokból. Nagyon jó lenne, ha fiatalokkal erősíthet­nénk meg a színházat. Magát az együttest kellene erősíteni képzőművészekkel, ren­dezőkkel, színészekkel, csakhát, sajnos, nemcsak pénz dolgában vagyunk hátrányos helyzetben. Földrajzilag, a körülményeket te­kintve sem vonzó hely Kassa egy fiatalember számára. Bizako­dom, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik a mi régióinkhoz kötődve választják ezeket a szép hivatásokat. Csak reménykedni tudunk, mert egyre kevésbé a rajtunk múló tényezők terelnek bennünket ismeretlen kényszer­pályákra. , • Nem optimista befejezése ez egy beszélgetésnek. - A tények könyörtelenek, de szembe kell nézni vala­mennyivel. • Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN (Archív felvételek) Érdekes, hogy ma, amikor már a filmek is biztos recept alapján készülnek, még mindig nem ritkaság: világhírű sztárok­kal, hatalmas költségvetéssel készült mozimesék buknak meg csúfosan. A közönség egy­szerűen nem vevő rá. S ugyan­akkor - időnként teljesen érthe­tetlen módon - ráharapnak egy olcsó pénzen forgatott, végered­ményben teljesen banális törté­netre. Amelyben mégiscsak le­het valami, mert máskülönben mivel lenne magyarázható a fer­geteges siker? Lehet, hogy maga a rendező, Mike Newell sem gondolta: munkája az utóbbi hat év legsi­keresebb angol vígjátéka címet kaparintja meg az Egyesült Álla­mokban. S valóban: a sok, már az unalomig ismert hatásvadász trükköt bevető moziőrület után ez a film most egy kicsit más. ' Könnyed, pimaszul szellemes, enyhén piRáns, kacagtatóan szórakoztató és megható egy­szerre. Pedig hát... semmi új a nap alatt. Sokszor lerágott csont a történet magva. A párválasz­jesen kezdő a szakmában, leg­utóbb például Roman Polanski Keserű holdjában is láthattuk a hazai mozikban, zajos sikere­ket azonban mind ez ideig nem nagyon könyvelhetett el. Most azonban bizonyára úgy gondol­ta, itt a nagy lehetőség, és megmutatta, hogy érdemes rá odafigyelni, és nemcsak a kül­seje miatt. Partnernőjét, Car­rie-t, az amerikaiak fotómo­dellből lett színésznője, Andié MacDowell játssza, akinek leg­nagyobb előnye minden bi­zonnyal a szépsége, de hozzá kell tennünk: az amerikai szí­nésznő annyira kellemes jelen­ség a vásznon, hogy az ember már attól is elandalodhat, ha feltűnik. Külön öröm, hogy végre An­golhonban is bebizonyította va­laki, nemcsak az óceán másik felén tudnak sikeres, tömegeket - nem csupán olcsó eszközök­kel - szórakoztató vígjátékot ké­szíteni, és még Európában is bőven lehet okuk a filmeseknek a bizakodásra. MISLAY EDIT FI LM JEGYZET Négy esküvő és egy temetés tásról, a boldogító igen körüli hercehurcáról szól Mike Newell, arról, hogy mindannyian keres­sük az igazit. Csak kérdés, hogy megtaláljuk-e, vagy biztosan tudjuk-e a másikról, hogy ő a ne­künk rendelt. S kedvesen kaján­kodva megkérdőjelezi a sokat hangoztatott kijelentést, misze­rint a házasság, mint párkap­csolat, ugyan nem ideális, de ettől jobbat még nem találtak ki. Négy nagyszabású, pompával teli esküvőn és egy kevésbé vi­dám temetésen találkoznak a film főhősei, s a szerencséseb­bek meg is találják az igazit. Ki­csit hosszadalmas ugyan a ren­geteg ceremónia, de ezt Newell frappáns ötletekkel és a törté­net színes, furcsa, izgalmas figu­ráival ellensúlyozza. Emlékeze­tes például a életet habzsoló, re­mek, kissé csípős humorú Ga­reth figurája, vagy az örökké kó­cos, kis vörös Scarlet, akinek so­ha nem jön össze a megfelelő parti. Az epizódokat azért össze­köti egy fő motívum: a nők által körülrajongott, fanyar humorú, a házasságtól erősen ódzkodó an­gol Charles és Carrie, a harminc­három szeretőt elfogyasztott, asszonyosan érett szépségű amerikai lány találkozása. Car­rie ragyogása, vonzereje telje­sen megbabonázza a megrög­zött agglegényt. Igazi telitalálat volt a fősze­replők kiválasztása. Minden kétséget kizáróan nagy szere­pet játszik a film sikerében, hogy olyan színészek remekel­nek benne, mint Hugh Grant, aki Charles szerepében hol kedvesen szélhámos és lezser, hol szeretnivalóan esetlen. A fi­atal angol színész már nem tel-

Next

/
Thumbnails
Contents