Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-03 / 254. szám, csütörtök

B ft/szó HAZAI KORKÉP 1994. november 3. KOMAROM Nem választanak képviselőket? (Folytatás az 1. oldalról) sát határidőhöz köti a törvény, igy ezen már nem lehet módosítani. Már akkor is késő volt, amikor tár­gyaltunk a bejelentésről, Így nem hozhattunk érdemi döntést. Egy esetleges újabb bejelentést termé­szetesen megvitatnánk, de állás­pontunk változatlan lenne. Sokan elvárták volna,.hogy mondjuk ki: nincsen baj, de ezt nem tehetjük. Viszont adtunk manőverezési le­hetőséget, hogy helyi szinten pró­bálják a kérdést megoldani. Mi azonban nem helyettesíthetjük a községi önkormányzatok jogait. • Hogy fordulhat elő, hogy több mint tíz településen ugyanúgy fél­remagyarázzák a szabályokat? Ta­lán a választási törvényben van a hiba? - A törvény sajnos nem egyér­telmű, két paragrafusa ellent­mond egymásnak. Állítólag 1990­ben is követtek el hasonló hibát, de a választási bizottság nem mó­dosíthatja a törvényt. • Az elmondottak alapján lesz­nek-e választások az említett tele­püléseken? A választási bizottság nem mondta ki, hogy nem tarthatnak választásokat. Csupán megállapí­totta, hogy törvénysértés történt. Személyes véleményem szerint azonban nem szabadna a válasz­tásokat megtartani, mert előbb­utóbb valaki megtámadná az eredményeket és akkor semmissé kellene nyilvánítani azokat. A kér­désben a helyi önkormányzatok­nak kell dönteniük. (CSIZMÁR) Az érintett községek közül tegnap csak Csallóközaranyos polgár­mesterét sikerült telefonvégre kapnunk. Hegedűs Sándor, Csallóközaranyos polgármestere elmondta, hogy igen, létrehoztak két olyan választókörzetet Nagyiéven és Fel­aranyoson, amelyekből csak egy-egy képviselő juthat be a helyi kép­viselő-testületbe. Nagyiéven három jelölt van, Fe/aranyoson viszont csak egy képviselőjelölt indul, és a csallóközaranyosiak felte­hetőleg itt sértették meg a helyhatósági választásokról szóló tör­vényt, merthogy minden választókörzetben legalább két jelöltnek kellene indulnia. Felaranyoson 170 választópolgár él, de mivel az ott lakók többsége szlovák nemzetiségű, a helyi, csallóközaranyosi képviselő-testület helyénvalónak találta a szlovák nemzetiségű la­kosság pozitív diszkriminálását, előnybe helyezését - még akkor is, ha ezt a helyhatósági választásokról szóló törvény megsértése árán teszik meg. Egy közmondás úgy mondja, hogy „egy fecske nem csinál nya­rat". Mi ennek ellenére mégiscsak abban reménykedünk, hogy a többségében magyarlakta községekben élő szlovákok ilyesféle po­zitív diszkriminálása nem marad visszhang nélkül. (FEKETE) TEGNAP OLVASTUK Eltérő reakció Jacques Rupnik, közismert fran­cia politológus, Közép-Európa szak­értője, a napokban Pozsonyban járt. A Národná obroda munkatár­sa kihasználta az alkalmat és in­terjút készített vele. - Napjaink égető problémája a kormánykoalíció megalakítása. - Nem a választások végered­ménye a gond. Ez hasonlít a két év­vel ezelőttihez. Ami nyugtalanító, hogy egy hónappal a választások után nem ismerjük a kormánykoa­líciót. Mečiar szemlátomást nem siet. Ľupták azt mondja, nem akar kormányozni, pedig nagy a nép­szerűsége. Ez sokat elárul a társa-, dalom és a politikai hatalom közti kapcsolatról. - A nyugati politológusok jóval nagyobb esélyt adtak Weissnek. - Vele mint esetleges győztes­sel számoltak. Vagy legalább mint miniszterelnökkel. Vagyis olyan erőnek tekintették, aki körül egy új koalíció alakul ki. Olyan elképzelés létezett, hogy egyfajta közép-euró­pai, Kwasniewski-Horn-Weiss által képviselt, szociáldemokratákká átvedlett exkommunista tengely születik. - Weiss vereségének az oka bi­zonyosan nem a rossz választási kampányban vagya Közös Válasz­tás nevű koalíció létrehozásában keresendő. - A vereség részbeni oka, hogy a megreformált vezetés nem volt összhangban a választóik bázisá­val. amely megőrizte hágyomá­nyos irányzatát. A DBP azzal, hogy szocialista programját felhígította, elvésztette választóinak egy ré­szét. Most megkérdezzük, vajon ez megérte-e: ezek a választások szinte semmit nem hoztak. - Az eddigi kormány mint egy­ség nem kapott elegendő támoga­tást. - A parlamentben volt bizonyos többsége. Részben fel tudta venni a magyar kisebbséggel a párbe­szédet. A külpolitikai irányzatában a nyugat-európai szervezetekbe történő integráció terén igyekezett lépést tartani a többi középeuró­pai állammal. Nyugaton azt mond­ják, jó munkát végeztek. A válasz­tások olyan helyzetet teremtettek, amely semmit sem old meg. Bár­milyen koalíció is születik, fennáll az a veszély, hogy rendkívül töré­keny lesz. Tehát nem lesz hosszú életű. - Azért várunk régóta az új kor­mányra, mert összetett folyamat találni olyan koalíciós partnereket, amelyek segítségével esély van a parlamenti megmérettetésre. - A választások előtt rendsze­rint világosan kinyilvánítják, ki ki­vel akar kormányozni, és milyen feltételek mellett. Ez az első és legfontosabb a demokratikus vá­lasztásokban. Hogy a választáso­kat helyesen lehessen értelmezni. Ha valami ellen választanak, az elégedetlenség a motiváló erő, anélkül, hogy az emberek tudnák, ki kivel fog kormányozni, az ve­szélyes. Nagyon fontos ismerni a pártok szándékait még a választá­sok előtt. Ha a koalíció összetéte­lét csak most keresik, akkor az a demokratikus folyamatok gyenge­ségétjelenti. JURAJ ALNER NÁRODNÁ OBRODA Ok nyertek Az ünnepek miatt egy nappal később sorsoltuk ki a BÖNGÉSZŐ című verseny győzteseit, hogy a keleti vidékeken élő olvasóink is be­kapcsolódhassanak aVASÁRNAP BÖNGÉSZŐ c. vetélkedőjébe. A helyes tipp a következő volt: Csáky Pál. Ezer koronát küldünk Takács Olgának, Szirénfalva 1 (Tőketerebe­si járás). Ötszáz koronát nyert: Riska József, Negyed 1279 (Galántai járás) és György Zoltán, Beretke 103 (Rimaszombati járás). A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt postán küldjük el. Emlékmű Szogyénben Szőgyénben felavatták a 2. világháború áldozatainak em­lékművét. A művelődési ház előtti parkban álló emlékművet, Szi­lágyi Tibor alkotását Nágel Dezső polgármester leplezte le és Czuczor József plébános úr szentelte fel. Jelen voltak a magyar pártok és a Csemadok képviselői. A Magyar Köztársaság nagykö­vetségének képviseletében Pataki Imre alezredes, katonai attasé helyezte el a megemlékezés koszorúját a 185 áldozat em­lékművénél. A kulturális műsorban Dráfi Mátyás érdemes művész és Józsa Mónika vezényletével a Galántai Daloskör lépett fel. Az ünnepség közel ezer résztvevője közt voltak a Szőgyénből elszar mozott hozzátartozók is. BERÉNYI KORNÉLIA < ^ A politikába? A világért sem'.... Nem tűröm a piszkos munkát. Pavel Jakubec rajza MKDM Bizonytalanság a parlamenti ülés előtt Ul Szó-tudósítás Mozgalmunk egyetért Michal Kováč államfő azon döntésével, hogy Vladimír Meöiart bízza meg a kormány alakításával. Most már Mečiaron múlik - jegyezte meg Bugár Béla, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom elnöke -, hogy létre tud-e olyan kormányt hozni, amely Szlováki­át nem destabilizálja. A parlament mai alakuló ülé­sével, illetve a parlamenti tiszt­ségek elosztásával kapcsolat­ban a mozgalom sajtóértekezle­tén elhangzott: az MKDM azért lépett vissza az első forduló után az alelnökök jelölésétől, mert a Magyar Koalíción belül nem született megállapodás. ­Mi nem akarunk pozícióharcot folytatni - mondta Bugár, majd megjegyezte: Az MKDM szerint azt a személyt kellett volna erre a posztra jelölni, aki a legtöbb elsőbbségi szavazatot kapta. Mert a másik fél erről másként vélekedett, az MKDM inkább visszalépett. Az MKDM támogat­ja A. Nagy László jelölését erre a tisztségre. Elhangzott: A képvi­selők bizottsági elosztásakor azt az elvet vették figyelembe, hogy az újra megválasztott képvi­selők abba a bizottságba kerül­jenek, amelyben eddig is dolgoz­tak. A sajtótájékoztatón Csáky Pál képviselő tájékoztatott az EDU 2392 sz. dokumentumáról, amelyben Szlovákiát ki akarják venni a visegrádi négyek közül, és be akarják sorolni a kelet-eu­rópai országok második kategó­riájába. Az MKDM szerint ez a szándék komoly figyelmeztetés a szlovák politikusok és a külpo­litikában dolgozók számára. (GÁGYOR) Merre tart a vonatunk...? Perbenyiki vasútállomás, délután fél kettő. Rövidesen két személyvonatnak kell ér­keznie, az egyik keletre, Ti­szacsernő felé, a másik el­lenkező irányba, Kassára folytatja az útját. Szemerkél az eső, így az utazók többsé­ge a fedett peronfélén vára­kozik. A váróterem bejárata mel­letti padon egy néni ül. Tü­relmesen figyeli a peronon zajló életet, s akkor sem gu­rul dühbe, amikor észreve­szi, hogy a közvetlen közelé­ben ácsorgó, cigarettázó két huszonéves fiatalember fel­teszi a lábát a padra. Nem ripakodik rájuk, hanem hal­kan, szelíd hangon figyel­mezteti őket, hogy nem való a cipő a lócára... A támaszkodók nem kér­nek bocsánatot a nénitől, hanem - arckifejezésükből olvasva - megsértődnek. Egyikük ímmel-ámmal le­emeli lábát az ütött-kopott ülőalkalmatosságról, de a másik nem. Ő azzal érvel, hogy a cipője a vaskonstruk­ción van, az egyik hiányzó léc helyén, és nem az ülőkén. Utána csend. A néni csak akkor szólal meg ismét, ami­kor néhány utas elindul a sí­nek felé. - Melyik vonat fut be korábban? - kérdezi a mellette elhaladóktól. - A kaposi! - vágja rá gunyoro­san, a lábával még mindig a lócára támaszkodó férfi. Pillanatokon belül megér­kezik a Tiszacsernőbe tartó szerelvény. A kassai néhány perccel később fut be, me­netrendszerűen. Kapós, azaz Nagykapos más vonalon van. Ez köztu­dott. A néni felszáll a kassaira, helyet foglal. Látszik rajta, az előbbi esetet nem tudja elfelejteni. Kinéz az abla­kon, s közben mintha azt kérdezné, hogy vajon merre tart az élet vonatja... (GAZDAG) AHOGY ÉN LÁTOM Michal Kováč köztársasági elnök a megválasztása óta el­telt hónapok alatt számos esetben kellemes meglepe­tésben részesítette azokat, akiknek ebben az országban még fontos az, hogy ne sik­kadják el teljesen 1989 no­vemberének szelleme. Ahhoz képest, hogy honnan jött, hogy mit vártak el tőle egykori pártbelijei, nem vizsgázott rosszul sem emberségből, sem demokráciából. Ennek, persze, csak az lehetett a kö­vetkezménye, hogy személye ma a vörös posztó Vladimír Mečiar és társai számára. Odáig fajult a helyzet Szlo­vákiában, hogy az állam első polgára - valószínűleg a fe­Az államfő'jelenléte szültség mérséklésére töre­kedve - úgy döntött, nem vesz részt a parlament alakuló ülé­sén. Még csak buja fantázia sem kell ahhoz, hogy előre je­lezzük: a világnak minden áron megmutatkozni akaró új állam történelme első szaba­don és demokratikusan meg­választott parlamentjének be­iktatásán majd nem éppen épületes jelenetekre kerül sor. Ha csak valami csoda nem történik, a kormányalakí­tással megbízott legerősebb párt alkotmányosnak csúfolt csűréssel-csavarással nyilván azt akarja elérni, hogy a 150 tagú parlament 135 tagúra re­dukálódjék. A DSZM a vártnál kisebb mértékű választási győzelmét így abszolút győze­lemmé alakíthatja át. A házel­nök segítségével és az alkot­mányra hivatkozva. Az így kia­lakult többség úgy osztja el a parlamenti funkciókat, ahogy érdekeinek megfelel, olyan összetételű mandátumvizsgá­ló és mentelmi bizottságot vá­laszt meg, amely - természe­tesen a győztes mozgalom al­kotmányértelmezése szerint ­törvénytelennek minősíti a De­mokratikus Unió 14 képvi­selőjének megválasztását. A DSZM által kidolgozott forga­tókönyv szerint így 70 képvi­selővel is állandósítható a ko­alíció többsége a 136-ra zsu­gorodott létszámú parlament­ben. Teljesen érthető, hogy a köztársaság elnöke alaposan meggondolja, jelenlétével asszisztáljon-e ahhoz, ahogy Vladimír Mečiar és társai par­lamenti bűvészkedéssel ép­pen hozzáfognak az amúgy is gyenge lábakon álló szlovákiai demokrácia leépítéséhez. Ma kiderülhet, hogy ebben az or­szágban még annál is rosszabb a helyzet, mint ami­lyennek az utóbbi három-négy év alatt szerzett tapasztalatok alapján gondoltuk. Nem véletlenül rendelke­zett úgy Gašparovič házelnök, hogy az alakuló ülést ne köz­vetítse a televízió, vagy ha közvetíti is, csak a megnyitón kapcsolják be a kamerákat. Tudja ő is, hogy egyszer látni többet jelent, mint százszor hallani. így csak a rádió közve­títi elejétől a végéig a tanács­kozást. És az sem volt vélet­len, hogy a múlt héten a nem­zeti irányultságú politikai erők vezetői egyetlen jó szót nem találtak arra, hogy pozitívan említsék, ami 1918. október 28-án történt. Vagy agyonhall­gatták az évfordulót, vagy gya­láztatták tollnokaikkal azt az eseményt, amelynek köszön­hetően hét évtized alatt komp­lett nemzetté válhatott a szlo­vák nép. Nem egészen két esztendő alatt olyan helyzetet teremtet­tek Szlovákiában az önállóság kovácsolói, hogy az ál­lamfőnek jól meg kell gondol­nia, nem kerül-e egészen mél­tatlan helyzetbe, ha megjele­nik a törvényhozásban, és hogy egyáltalán biztonságos-e a parlamentben való jelenlé­te. Ennek ellenére - bármekko­ra is a kockázat - Michal Ko­váénak ma ott lenne a helye a képviselők között. A lakosság­nak legalább a fele ezt várja el tőle. Jelenlétével talán még a radikális ellenfeleinek egy ré­szére is mérséklőén hatna. El­képzelhetetlen, hogy legalább némelyikükben ne hagyott vol­na nyomot az, ami az utóbbi öt év alatt Európának ezen a ré­szén történt. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents