Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-11 / 235. szám, kedd

1994. OKTÓBER 5. ÚJ SZÓ

1 hírek - véLemények 12 3 Jobb késve, mint soha... A Kassa-vidéki járásban az Abaújsz'ina. Nagyida és Reste közötti vidék a legszennyezettebb terület. Annyi koszt kap a közeli Kelet-szlovákiai Vasmű kéményeiből és salakhegyéről egy nap alatt, mint más régiók egy évig sem. A vasgyár füstje és porfelhője mellett a családi házak égésterméke ugyan elenyésző mennyiség, de nem elhanyagolható az sem. Egy kicsit ebben a térségben is tisztább lehet a levegő, ha bevezetik a földgázt. Nagyida, Gombos, Perény, Hím, Felsőldnc, Alsólánc, Buzita, Reste és Komink önkormányzati testületei már évtizedekkel ezelőtt is többször tanácskoztak a gáz bevezetésének szükségességéről, de kezdeményezésüket évekig nem koronázta siker. Az állami költségvetésből gázvezeték-építésre szánt összeg elosztói úgy rangsorolták ugyanis az igénylőket, hogy ebben a térségben csak most kerül sor a régen időszerű beruházásra. Nagyida néhány utcájában tavaly óta már van földgáz. Az országos fő gázvezetéktől délre eső hat település elöljárósága úgy döntött, közösen intézkednek ebben az ügyben. Nos, a szóban forgó vidék közös terve részben már valósággá vált. Perényben és Hímben ugyanis lefektették a gerincvezetéket, s rövidesen befejezik a lakóházak rákapcsolását. - Ez év július elején kezdtük a gerincvezeték lefektetését. A földmunkákat a községi szolgáltató üzem és a mezőgazdasági szövetkezet végezték. Természetesen a lakosság közreműködésével - tájékoztatott Monyok Lajos, Perény és Hím polgármestere. Elmondta azt is, hogy a költségek részbeni fedezésére benyújtott igénylésüket a Szlovákiai Környezetvédelmi Alap teljesen jogosnak találta, hiszen amíg a vasműtől a múltban a környezet szennyezéséért évente 500-600 ezer korona kártérítést kaptak, az utóbbi időben már semmit. A Kanyapta mentén tovább folyik a gázvezeték építése. Felsőlánc határában lesz a következő szabályozó állomás, s onnan jut majd a földgáz Felsőés Alsóláncra, valamint Buzitára és Restére. (gazdag) Népi hangszerek doktora Műhelybeszélgetés Katona László fafaragóval Katona Lászlót a legtöbben minden bizonnyal a nyári művelődési táborokból ismerik, mint a kopjafák, vagy a mester szóhasználatával élve, az emlékoszlopok faragóját. Ő ugyanis állítja, hogy kopjafának csupán a székelyföldi és az alföldi református, valamint unitárius temetők fejfáit nevezzük, a jelesebb évfordulókon emelt, vagy a nevezetesebb eseményeket megörökítő, fából faragott tárgyakat emlékoszlopnak hívjuk. - Az emlékoszlopfaragás inkább csak afféle nyári foglalatosság - állítja Katona László, akit komáromi lakásában látogattam meg. - Tartósabb elfoglaltság számomra a népi hangszerek készítése és javítása, ritkább esetben egy ódon hangszer restaurálása. - Hogyan is lesz valakiből hangszerkészítő? - A népi hangszerek készítéséhez és javításához tulajdonképpen véletlenszerűen jutottam el. A nyári táborokban gyakran előfordult, hogy megrepedt vagy eltört valamely népzenész hangszere, s hogy a következő nap is legyen mulatság, valakinek meg kelleti javítania a beteg hangszert. Hát kihez is vitték volna a beteg darabot, ha nem a fafaragóhoz, hiszen ő dolgozott a táborban fával. S amikor a zenészek látták, hogy jól sikerült a helyreállítás, egyre gyakrabban kerestek fel különböző kéréseikkel. Később már nemcsak a táborban, hanem műhelyemben is. - Hol sajátíthatja el az ember a hangszerkészítés fortélyait Szlovákiában? - Jómagam autodidakta módon sajátítottam el a népihangszer-készítést. Erre nemcsak anyagi lehetőségeim kényszerítettek, hanem az országhatáron belüli, meglehetősen gyér lehetőségek is. Akik ma Szlovákiában, illetve Csehországban hangszerkészítéssel foglalkoznak, azoknak a döntő többsége Lubyban, a Cremona vállalatnál tanult. Egy alkalommal én is ellátogattam Észak-Csehországba, a honi hangszerkészítés fellegvárába, ahol több jóhírű mestert is meglátogattam. Ott döbbentett rá az egyik vendéglátóm, hogy a jó minőségű faanyag hiányában kihalófélben van a szakma. - Kobzos Kis Tamástól tudom, hogy az óbudai zeneiskola ifjú növendékeinek többsége az ön állal készített kobozt használja nagy megelégedéssel. M i kor készítette az első kobozt ? - Az időpontra már pontosan nem emlékszem, arra viszont igen, hogy az első kobzomat a Ghymes együttesnek köszönhetem. Történi ugyanis, hogy a zenekar egyik tagjának eltörött a kobza. Először Pozsonyban próbálkoztak a darabokra tört hangszer helyreállításával, ahol azt a választ kapták, hogy ilyen hangszer nem létezik. Ezután jöttek hozzám, hogy valamit kezdjek a maradványokkal, men a következő fellépésükhöz nagyon nagy szükségük van a hangszerre. Összeraktam a darabokat, majd az eredeti mintájára elkészítettem a saját kobzomat, amely a zenészek állítása szerint sokkal jobban szólt, mint az összetört, Romániából származó darab. - Mi a jó hangszer titka? - Mindenekelőtt a kiváló minőségű, jól kiszárított faanyag. Persze a jó anyagon kívül még nagyon fontos a hangszer kidolgozása is. A hangszerkészítés a szakértelmen kívül nagy türelmet igényel. Mert addig kell csiszolgatni az egyes elemeket, amíg azok pontosan nem illeszkednek egymáshoz. - Jelent-e számára konkurenciát az állami hangszergyártó vállalat? - Olyan hangszerekkel nem foglalkozom, amelyeket gyárilag is készítenek, éppen ezért nem konkurálunk egymásnak. Sőt, ha hasonlítani szeretném magamat a pozsonyi állami hangszerjavítóhoz, akkor azt kell mondanom, hogy az egyszerűbb javításokat sokkal olcsóbban és gyorsabban végzem el, hiszen nagyon alacsony rezsiköltségekkel dolgozom. Bizony már (A szerző felvétele) többször előfordult, hogy egy-egy zeneiskolás anyukája úgy hozta hozzám a fia eltört nyakú gitáiját, megrongálódott hegedűjét, hogyha olcsón nem javítom meg, akkor csemetéjének abba kell hagynia zenei tanulmányait. Az ilyen kéréseket nem utasíthatom vissza. KOSÁR DEZSŐ A kultúráért Vágsellyén Két alapítvány - egy cél Dél-Szlovákia több városában működik a magyarországi Rákóczi Szövetség ahpítványának rendszerébe illeszkedő. elsősorban oktatási és kulturális intézmény. A nyár derekán ennek a rendszernek a keretében Vágsellyén is létrejön a Vágsellye és Vidéke Célalap. Tóth Károlyt, az alap kuratóriumi tagjál, a megalapítás körülményeiről, az alap céljairól és tevékenyéségéről kérdeztük. - Márciusban Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke megkér, hogy Vágsellyén is hozzuk létre az alapítványt. Erre június közepe táján sor is került. Mivel Galántán már régebben létezett a Galánta és Vidéke Célalap, úgy gondoltuk, két részre osztjuk a járást, és vágsellyei központtal hozzuk létre az új alapot. Az volt az elképzelésünk, hogy lehetőleg minden olyan intézményt, szervezetet, politikai pártot bevonjunk ebbe az alapítványba, amelyek Vágsellyén, illetve annak vidékén működnek, és megpróbálnak segíteni a kultúra fejlesztésében. A Halzl József részvételével megtartott alakuló ülésen megválasztottunk egy héttagú testületet, amely a partnerkuratórium szerepét tölti be a Rákóczi Szövetség alapítványával szemben. Ez a héttagú testület illetékes dönteni arról, hogy a célalap milyen anyagi kereteket hozzon létre, s megpróbálja ehhez a pénzt beszerezni. Úgy gondoljuk, nem szabad kizárólag a Rákóczi Szövetség meglehetősen korlátozott anyagi lehetőségeire támaszkodnunk. ezért elhatároztuk, hogy a Vágsellye és Vidéke Célalappal párhuzamosan létrehozunk egy hivatalosan bejegyzett alapítványt, amelynek a belső felépítése, alapszabálya, működési rendje és személyi összetétele azonos lesz a célalapéval, s gyakorlatilag ez az alapítvány lesz a partnerintézménye a Rákóczi Szövetség alapítványának. Ezt az intézményt Feketeházy János Alapítványnak neveztük el, s már folyamatban van a bejegyzése a körzeti hivatalban. Feketeházy János vágsellyei születésű, európai hírű építész volt a múlt század végén, e század elején, Eiffel tanítványa, a budapesti Keleti Pályaudvar, a Szabadság híd és más híres épület, valamint több vasúti híd vasszerkezetének tervezője. Az alapítvány tervei között szerepel Feketeházy vágsellyei sírboltjának rendbehozatala, valamint a szülőházán egy emléktábla elhelyezése, mert eddig, sajnos, csak egy szlovák nyelvű emléktáblája van a városban. Kidolgoztuk az alap éves költségvetését, megállapítottuk azokat a pénzügyi kereteket, amelyekből különböző tevékenységi formákat szponzorálnánk. Az egyik pénzügyi keret például arra fog szolgálni, hogy a falusi iskolák felvehessék a kapcsolatot magyarországi vagy más oktatási intézményekkel. Az ehhez szükséges kiadásokra pályázatot nyújthatnak be az alaphoz. A másik keret célja: a kulturális rendezvényekkel kapcsolatban bérleti díjakat lehet megpályázni, ami azt jelenti, hogy a helyiségek bérletét az alap a rendelkezésére álló keretből térítené. A harmadik keret technikai eszközök vásárlására szolgálna. Mind a Vágsellye és Vidéke Célalapnak, mind a Feketeházy János Alapítványnak a fő célja, hogy pártállástól, felekezettől és részben nemzetiségtől is függetlenül a városok, illeh'e a községek kultúráját fejlessze. A célalap létrehozása az elmúlt fél évben a pártok közötti együttműködéshez is nagyban hozzájárult: sikerüli mindhárom magyar párt munkáját összefogni. Hiszen a kultúra fejlődése közügy. Sajógömör Ünnep az iskolában A sajógörnöri helyi alapiskola az idén ünnepli fennállásának 110. évfordulóját. De csak külsőleg néz ki öregnek az épülete. Belülről a szünidőben jócskán megfiatalodott. Visszatekintő Sajógömörön, az egykori vármegyeszékhelyen már századokkal ezelőtt nagy súlyt fektettek az oktatásra. Az iskolára vonatkozó első hiteles feljegyzések 1468-ból származnak. Az evangelikus egyház (amely 1615-ben alakult Sajógömörön) hitbuzgó pártfogói fokozatosan felkarolták a magyar nyelvű oktatást a településen és támogatásukkal évszázadokon át működött. A Szepcsényi-féle valláslildözés idején a Rozsnyóról kiűzött prefesszorok Sajógömörön találtak menedéket, s így az iskola felsőfokú intézménnyé fejlődött. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után azonban válságba került. A bécsi kormány rendeletet adott ki az iskolarendszer átszervezésére, s ennek értelmében a sajógörnöri oktatási intézmény csak mint elemi iskola működhetett. Nehéz évek elé nézett az iskola Amitől féltünk, nem következett be - írta visszaemlékezéseiben Bencze Samu iskolaigazgató. - A csőd szélén álló iskola javára Szent-lvánvi Miklós, sajógörnöri földbirtokos és testvére, SzentIványi József 110 ezer koronát ajánlott fel. Később az alapítvány összege általuk elérte a 200 ezer koronát. Így támadt fel poraiból 110 évvel ezelőtt a sajógörnöri iskola, amely öt évvel később, Szent-Iványi Miklós halála után, felvette az alapító nevét. 1939-ben ismét súlyos anyagi helyzetbe került, és két évvel később megszűnt. Helyette mezőgazdasági iskola alakult. A második világháború után a Szlovák Nemzeti Tanács a sajógörnöri iskolát is államosította, szlovák nyelven folyt benne a tanítás. 1949ben, egy újabb rendelet alapján az iskolában egy magyar osztály nyílt, 1953ban pedig megindult a felső tagozaton is az oktatás. Jelenleg a Rimaszombati járás 12 teljes szervezettségű iskolája között az egyik legkisebb. Átlagosan 160-180 tanuló látogatja, és két épületben folyik a tanítás. Nemcsak a sajógörnöri gyerekek látogatják, hanem ide járnak a Vályvölgyéből, Oldalfaláról, Fügéből is. Az alsó tagozat tantermeiben már villanykályhákkal fűtenek, és tavalytól vezetékből folyik a víz. Nem így a másik épületben. Lavór és deszkapadló A község és az iskola vezetői eredetileg az elmúlt iskolaév végére tervezték az iskola 110 éves fennállásának ünnepségeit, de belátták, hogy az épületben nincs mit ünnepelni. Az ajtók maguktól akartak kidőlni, a padlózat régi, egészségtelen, a kályhákkal fűtött tantermek falai füstösek, porosak... Schiller Pál 1976-ban került a sajógörnöri iskolába, kollégái a politikai fordulat után választották meg az intézmény igazgatójává. - Lavór, mosdóállvány, deszkapadló, kályhafűtés volt minden osztályban, amikor idekerültem - mondta az iskolaigazgató. - Az akkori vezetés mindent megpróbált megtenni azért, hogy felújítsák az iskolát, sajnos több-kevesebb sikerrel. Állandó problémát jelentett az ivóvíz. A gyerekek csak forralva, tea formájában fogyaszthatták a vizet. Mindig attól féltünk, hogy a közegészségügyi szervek bezárják az iskolánkat. Amikor megbíztak az iskola vezetésével, elsőrendű feladatomnak tekintettem az épületek korszerűsítését. Három évvel ezelőtt kezdték el korszerűsíteni a kéttantermes iskola épületét, a széntüzelésű kályhák helyébe villanykályhákat, a lavórok helyébe mosdócsészék kerültek Benti WC épült, új táblákat szereltettünk fel, kicserélték a padlózatot... Szóval, azok a tantermek már megfelelnek az előírásoknak. Ám a másik épületre már nem maradt pénz Petíciót írtunk, amelyben kértük a másik épület javítását. Kérésünk az idén talált meghallgatásra, a szünidőben tatarozták az épületet. Csak belülről, de ennek is nagyon örülünk. Elfogyott a pénz Csernok István polgármester beszédéből úgy érződik, mintha nem lenne elégedett az iskola épületének felújításával. Hiszen ezen a télen továbbra is széntüzelésű kályhákkal fűtik a tantermeket. - Az önkormányzatunk 330 ezer koronát fektetett az épületbe - kezdte a polgármester. - Nem sajnáljuk, hiszen a gyermekeinkről van szó. A tanügyi hivatallal megegyeztünk, hogy a költségek felél ők fizetik. Sajnos, eddig egy fülért sem kaptunk, a községi kassza pedig kiürült, nem tudtuk a villanykályhákat megvásárolni, az új hálózatot elkészíttetni. A falban elhelyezték a villanyfűtéshez szükséges vezetékeket, ahogy gyűlik a pénzünk úgy folytatjuk a munkálatokat. Mindezek ellenére kellemes hangulatban zajlott le az ünnepség, amelyen részt vettek az egykori és mostani diákok és pedagógusok, a község vezetői, lakosai, valamint a rimaszombati tanügyi hivatal képviselői. Az épület falán Schiller Pál iskolaigazgató helyezett el koszorút. Az iskola egykori igazgatói közül Gyömbér Béla és Gömöri Kovács István idézték fel az elmúlt évtizedeket. FARKAS OTTÓ