Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-10 / 234. szám, hétfő

4 MOZAIK •ÚJ SZÓ 1 1994. OKTÓBER 10. Kárpát-medencei kézfogásért Kegyeletteljes megemlékezés Margonyán ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT CARNOGURSKY A LEGKÖVETKEZETESEBB. Elsősorban a köztársa­sági elnök szentélye körüli huzavona végeredménye mutatja majd meg, milyen mértékben sikerül a DSZM elnökének megvalósítania a tekintélyelvű kormány­zás bevezetésére irányuló szándékait. Már a választásokat követő első hét kor­mánykoalíció-formálási tapogatódzásai is megmutatták, hogy az alkotmányosság és parlamentarizmus alapjainak védelmezésében a szlovák kereszténydemokra­ták a legkövetkezetesebbek. Ján Čarnogurský egyértelműen kimondta: az. elnök státusának tiszteletben tartása nem képezheti alku tárgyát. Szinte biztosra ve­hető, hogy a KDM-elnöknek saját pártjában szilárd a háttere. Ugyanez már távol­ról sem mondható el a Demokratikus Baloldal Pártjáról, és ki tudja, mennyire mondható el a DU-ről. A Magyar Koalíció e vonatkozásban statisztaszerepre van kárhoztatva, mindenesetre dicséretes azonban, hogy mindhárom párt első embe­re egyértelműen leszögezte: az „El a kezekkel Michal Kováétól!" elvhez tartja magát. Félő, hogy ennek majd csak évek múlva, kissé dagályosan szólva, a törté­nelem ítélőszéke előtt lesz jelentősége. Ugyanis - főleg a DBP-ben - némely ve­zetők az indokoltnál sűrűbben nyilatkoznak arról, hogy a szilárd kormányzás ér­dekében kompromisszumkészségről kell tanúbizonyságot tenni. Ezzel szemben Meéiarék háza táján még egy szó sem hangzott el a kompromisszumkészség szükségességéről. Ugy tűnik, hogy az elkövetkező fél évben, a kormányalakítási kísérletek időszakában Peter Weiss pártja mindent elronthat, illetve - ha sarkára áll, és komolyan gondolja a szociáldemokratává válást - sok mindent helyrehoz­hat. A köztársasági elnöki státus megváltoztatása ugyanis az a „hógolyó" lehet, amely elindítja a lavinát, és ez a lavina (erre mérget vehetünk) elsöpri majd mind a képviselők szabad mandátumát, mind a szlovákiai parlamentarizmust. Ha van­nak még olyan, a politikatörténet iránt érdeklődő szlovákiaiak, akik nem tudják, mit értenek a „szalámitaktika" fogalmán, félő, hogy most majd megtapasztalhat­ják a gyakorlatban. ÉRDEKTELENSÉGEK A HELYI VÁLASZTÁSOK IRÁN T. A sajtó az utóbbi hetekben úgyszólván csak a parlamenti választások esélyeivel és eredmé­nyeivel foglalkozott, így szélárnyékba került a helyhatósági választások kérdése, noha a községekben és a városokban október 9-éig be kellett terjeszteni a je­lölőlistákat. Helyi.szinten - és ez alól a magyarlakta terület sem képe/ kivételt ­nagyon negatívan befolyásolhatja a helyzetet, hogy a parlamenti választásokat megelőző kampány folyamán a pártok csúcsvezetői túlságosan önzőén, csak a „frontemberek" népszerűsítésére törekedve irányították az agitációt. Ennek f ma­gyar vonatkozásban is) csak az lehetett a következménye, hogy több százra tehető azok száma, akik most vérig sértve nyalogatják sebeiket, amiért pártjuk még csak esélyt sem adott nekik, hogy a közvetlen környezetükben élők bejuttassák őket a parlamentbe. Feloldhatatlan ellentmondás van aközött, hogy a Szlovák Köztár­saság Nemzeti Tanácsa képviselőinek száma véges (150), a helyi jelöltek ambíci­ója pedig úgyszólván végtelen, ahogy már 2-3 nappal a mandátumok elosztása, főképp pedig a töredékszavazatok figyelembe vétele után kiderült. Csak tetézi a bajt, hogy nemcsak - és nem elsősorban - a bukott képviselőjelöltek érzik magu­kat becsapva, hanem a rájuk voksolók is. akik arra a következtetésre jutottak, hogy az adott párton belül a központi apparátus döntötte el elsősorban, hogy ki kerül be a parlamentbe és ki nem. Mindez kétségtelenül befolyásolja a helyható­sági választások előtti hangulatot, így hasznos lenne, ha (magyar) pártjaink a leg­közelebbi hetekben nemcsak a győzelemnek örülnének, hanem a falvakban, vá­rosokban megpróbálnák helyrehozni, amit elrontottak. Ugyanis könnyen előfor­dulhat, hogy a legközelebbi parlamenti ciklusban a törvényhozásban statisztasze­repre lesznek kárhoztatva. Helyi szinten viszont sok múlhat azon, hogy nem sértődött, hanem tettrekész emberek szólhatnak bele az ügyes-bajos kérdések megoldásába. " TÓTH MIHÁLY Közelebb az összmagyarsághoz Agrofórum '94, Kassa Krumplicukortól a Mazdáig Vagy a Mazdától a krumplicuko­rig ? Mert ugye, a kettő nem mindig ugyanaz. •• Mindenesetre ha azt akar­juk kifejezésre juttatni, hogy a Kassán szombaton kezdődött - e's kedd estig tartó - Agrofórum '94 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállításon mindkét cikk megtalálható a sok termék között, akkor a sorrendnek nincs szerepe. Más volna a helyzet, ha arra akar­nánk rákérdezni, hogy a Mazdás kor­szak után a krumplicukor visszatéré­sének az időszaka következik-e. Re­méljük, bármennyire is panaszkodik az agrárágazat meg sok csatád is az anyagi helyzetére, azért attól talán a világmárkájú gépkocsiról (egye­lőre?!) csak álmodóknak sem kell fél­niük, hogy fokozatosan a Mazda is úgy eltűnik előlünk a lehetőség látha­tárán, mint ahogy évekkel ezelőtt eltűnt az üzletekből a legolcsóbb édes­ségek közé tartozó krumplicukor... Meg abban is jó volna hinni, hogy az egykor egy korona húsz fillérbe ke­rülő, de most már legkevesebb hat ko­ronáért árusított táblája ennek az édességnek holnap nem lesz sok gye­reknek megfizethetetlenül drága. Hogy mit keres a világmárkájú gépkocsi az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági kiállításon ?! Egyér­telmű. Ugyanazt, mint a többi száz más árucikk. Vevőt, termelőt. Mert azért, mi tagadás, ma még sokkal feltűnőbb és ritkább látvány, ha egy mezőgazdász lóháton, mint „meseau­tóval" jár. Egyébként a Technika Há­zában egy eperjesi szíjgyártó nyerget és hámot is kínál... A maga nemében érdekes „párok" e termékbemutatón a burgonyater­mesztő szlovákiai és lengyelországi cégek. Főleg most, amikor az. egyik és másik standra egyaránt kíváncsi láto­gatók között olyan is akad. aki az el­múlt napokban Lengyelországból vagy Magyarországról hozott egy-két zsák krumplit, mert „kinn" szinte fe­leannyiba kerül, mint Szlovákiában. ­Lehet, hogy szomszédainknál ol­csóbb, de garantálom, hogy a miénk jobb minőségű! - reagál egy-egy ilyen megjegyzésre a nagybmnici burgonyatermesztő gazdaság helyi képviselője. Bemutatkozik ezen a seregszemlén több húsfeldolgozó cég is. - Ilyenkor még nem tudható, hogy nekünk meg­érte-e idejönni. Az eredmény körülbe­lül fél év múlva jelentkezik. Egyelőre csak azt látjuk, hogy az itteni fogyasz­tók, kereskedők érdeklődnek néhány termékünk iránt - nyilatkozta szom­bat délután Miroslav Launer, az érsek­újvári NOVUM húskombinát szakem­bere. A kassai AC RAD Kft. egyebek kö­zött átlátszó fóliához hasonló textila­nyagot kínál kertészeknek, zöldségter­mesztőknek. A cég képviselői szerint a Pegas agro alatt úgy nő a zöldség, mint a hagyományos fóliasátorban, s közben locsolni sem kell alatta, mert ez az anyag vízáteresztő, átengedi az. esővizet, miközben a rovaroktól meg­védi a növényzetet. A termelő akár a zöldségmagot is megveheti, megren­delheti a kiállításon, például a somor­jai AGROTRANS standján. Aki pedig a termést majd hűtéssel szeretné tar­tósítani, annak a kiállításon jelen levő magyarországi cégek egyike, a tatai MIRELTA is segítségére lehet. A csehországi behdalovcei gép­gyár baromfifeldolgozó kis- és nagy­üzemeknek kínál különböző teljesít­ményű gépsorokat, egy prostéjovi vállalat kisfejőgépet és kaszálógépet hozott Kassára, a kassai NOVÁTOR traktorokat, kerti gépeket, szerszámo­kat vonultat fel. Sok látogató, köztük a nagygéresi Erdélyi Gábor mezőgazdasági szak­ember szerint sem lehet panasz az áruválasztékra. Valiiban nem, hiszen még lovas hin­tó is felsorakozott a gépek és mezőgaz­dasági eszközök mellé. Olyan hintó, mint amilyen a helyben, Helénia Lász­lónál vásárolható régi kassai képesla­pokon is látható. (gazdag) (Új Szó-tudósítás) A 145 évvel ezelőtt kivégzett aradi vértanúkra emlékezve szombaton a szlovákiai Margonyán, Dessewffy Arisztid honvéd tábornok síremlékénél ko­szorúzási ünnepségei rendeztek, melyen többek között részt vett Ha­vasi Béla, a budapesti külügymi­nisztérium főosztályvezetője. Boros Jenő, Magyarország szlovákiai nagykövete, Váradi Lajos konzul, Pataki Imre katonai attasé, Máté László, a Csemadok OV titkára, Alžbeta Svecová, Margonya polgár­mestere, továbbá a Páneurópai Unió Borsod-Abaúj-Zemplén megyei küldöttsége, a Csemadok, a Thália Színház, az Együttélés, a Magyar Polgári Párt kassai képviselői és más vendégek. A kegyeletteljes megemlékezés szónoka, Balassa Zoltán egyebek mellett a következőket hangsúlyoz­ta: - Amióta e kápolna elé zarándo­kolunk, éltetjük a reményt: eljön az ideje annak, hogy Margonyától Aradig egy élő láncot alkotva szim­bolikusan kezet fogjanak a Kárpát­medence népei, mint 145 évvel ezelőtt a fiai, legjobbjai tették. Sok­szor egymás nyelvét sem értették, a parancsokat fordítani kellett, mégis a szabadság szent eszméje összeko­Nyilvántartási (Új Szó-információ) A Szlovákiai Városok és Községek Társulásának Elnöksége tiltakozik az ellen, hogy a parlamenti választásokon problé­mát okozó választói névjegyzékek összeállításáért kizárólag a községe­ket tegyék felelőssé. Az elnökség szerint az állampolgárok nyilvántar­tását illetően sem tisztázott az ál­lamigazgatási, illetve az önkor­mányzati szervek hatáskörének meghatározása. - A; egyik problé­mát az állampolgárság megjelölése jelentette. Az eredeti elképzelés sze­rint csak azok az állampolgárok voksolhattak volna, akiknek a sze­mélyi igazolványában fel van tüntet­ve a szlovák állampolgárság. Később ettől a feltételtől eltekintet­tek. De minek az alapján állapíthat­ták volna meg a községek az állam­polgárságot, melyik hivataltól kap­hattak volna erre vonatkozólag meg­bízható információt? Arról van szó, hogy az állampolgárságot bepecsé­teltető lakos nem kerül kapcsolatba a városi vagy községi hivatallal, mi­vel ezt államigazgatási szervként az vácsolta őket és küzdöttek mindha­lálig vagy legalábbis a lehetőségek végső határáig, mintha a saját nem­zetükért tették volna. Ma már vilá­gosan látjuk: őérettiik is tették. Boros Jenő nagykövet azt emelte ki, hogy Magyarország és Csehszlo­vákia kapcsolata a hetvenes évek közepén jutott el arra a szintre, hogy az 1848-as hőseinkről első ízben emlékezhettünk meg közösen. Húsz év telt el azóta, hogy a magyar kor­mány kezdeményezésére Dessewffy Arisztid kriptájának homlokzatára emléktáblát helyezhettek el. A nagykövet hangsúlyozta, hogy Ma­gyarországon olyan párt került kor­mánypozícióba, amely meghirdette a jószomszédi kapcsolatok kialakí­tását, a történelmi vélt vagy valós sértelmek orvoslását, az emocioná­lis görcsök feloldását. A nagykövet beszédét ezekkel a szavakkal zárta: - Kívánom valamennyiünknek, hogy sokszor lehessünk itt, Margo­nyán, sokszor emlékezzünk meg Des­sewffy Arisztidről, és mindez való­ban arra figyelmeztessen bennünket, hogy volt már összefogás a népeink között, és lesz. még újra, mert ez. a zá­loga annak, hogy mi, az. európai kis népek újra elfoglalhassuk méltó he­lyünket Európában. (szas/.ák) hézagok anyakönyvi hivatal végzi - olvasható az állásfoglalásban. További nehézséget okoz, hogy sokan nem jelentik be, hogy elköl­töztek az állandó lakhelyükről, így az önkormányzati szervek nem időszerűsíthetik az állandó lakosok névjegyzékét. Ilyen feltételek mel­lett a községek nem vállalhatnak fe­lelősséget azért, hogy ne kerüljenek a választók névjegyzékébe olyanok, akik már nem állandó lakosai a köz­ségnek. Ugyanez a helyzet az elha­lálozással is, ha a lakos nem az ál­landó lakhelyén hunyt cl, és az elha­lálozást jegyző anyakönyvi hivatal nem tudatja ezt az állandó lakhely­ként szereplő község hivatalával. A társulás elnöksége figyelmezet, hogy az állampolgárság feltünteté­sének elmulasztása további bonyo­dalmakat okozhat. Ugyanis az ön­kormányzati választásokon képvi­selő- vagy polgármesterjelöltként csakis szlovák állampolgárok indul­hatnak, s a népszavazáson való rész­vételnek is feltétele a szlovák állam­polgárság. (gaál) (Új Szó-tudósítás) Október hetedi­kén Pozsonyban tartotta meg máso­dik ülését a Magyarok Világszövetsé­gének 1994 májusában alakult szlová­kiai tanácsa. A felvidéki magyar szellemiség legkülönbözőbb területe­iről verbuválódott testület - a tavaszi, alakuló tanácskozásán hozott határo­zata értelmében - a múlt hét péntekén megvitatta és elfogadta az MVSZ Szlovákiai Tanácsának működési szabályzatát; s egyben javaslattal is élt ana vonatkozóan, hogy tagjai kö­zül kik vegyenek részt a MVSZ Bu­dapesten, e hónap 21-23-án tartandó küldöttközgyűlésén. A működési sza­bályzat egyes pontjait érintő vitában, valamint a világ magyarjainak kö­zelgő küldöttközgyűlésén képvise­lendő felvidéki álláspontokat egyez­tetve elsősorban az a szándék talált pártfogásra, hogy az MVSZ SZT te­kintse egyik legfontosabb céljának a szlovákiai magyarság bekapcsolódá­sát az összmagyarság szellemi vérke­ringésébe. (mik-) (Folytatás az /. oldalról) uk kellene. Érdekes módon a film nem akkőf volt a legtendenciózusabb, amikora kétnyelvűsítésolyan lelkes támogatóit beszéltette, mint Ľudovít Fliegel, a kisebbségi oktatásügy egykori minisztériumi osztályvezetője vagy az osztályvezetői posztjáról időközben már leváltott Lýdia Benčová, hanem ak­kor, amikor hallgatott. Makacsul hallgatott ugyan­is a probléma lényegéről, arról, hogy az intézmé­nyesen felülről oktrojált „alternatív" oktatás képes­e megoldani azt, aminek a megoldására deklaráltan hivatott. Mert minden oktatási programnak, terve­zetnek csupán egyetlen célja lehet: a tanulók általá­nos (nemcsak szlovák nyelvbeli!) tudásszintjének emelése. Vajon alkalmas-e erre a kétnyelvű oktatás - ennek bizonyításával adós maradt a főműsor­időben sugárzott propagandafilm. Ahogy arra sem tudott választ adni - persze nem is próbált hogy ez az oktatási tervezet harmonikus, ép személyisé­gek formálódását szolgálná-e, avagy csonka nyelvű, csonka identitású, magukkal és a világgal ambivalens viszonyban álló, elbizonytalanodott emberek sorozatgyártását. Az alternatív oktatás lé­lektani vetületeiről mindenkor mélyen hallgatnak a kétnyelvű iskola előnyeit magasztaló „szakembe­rek". Erről - maga is pszichológus lévén - talán Emil Komárik oktatási államtitkár tudott volna va­lamit mondani, ő azonban csak arra szorítkozott, hogy nem megfelelő alapossággal előkészítettnek, félkésznek minősítette a tervezetet. Visszafogott­ságán nem csodálkozhatunk. A film közvetlenül a választások előtt készült, és Komárik, a KDM egyik kulcsembere bizonyára választási esélyeit féltve óvakodott attól, hogy a nyilvánosság előtt olyan színben tűnjön föl, mintha a magyarság érde­keit védelmezné. Mégis szolgált némi tanulsággal a film, leg­alábbis számunkra, mivel leplezetlenül feltárta a kétnyelvű oktatás indokolhatőságának hézagait. Ennek pregnáns példája volt Fliegel úr nyilatkoza­ta. Ő ugyan épp azt hangoztatta, hogy a tervezet el­lenzői nem tudják szakmai érvekkel alátámasztani álláspontjukat, ám ő maga sem tudott egyetlen megalapozott, sokéves, bevált gyakorlattal szente­sített szakmai érvet felhozni a védelmére. Nem tudta kielégítő módon megmagyarázni, hogy miért az. egyes tantárgyak szlovák nyelvű oktatását te­kinti a legcélszerűbb megoldásnak, ha csupán a magyar iskolákban folyó szlováknyelv-oktatás módszertanával van baj. Miért kell valakit tetőtől talpig begipszelni, a száját is beleértve, ha csak a keze tört el? Mi a kockázatosabb és költségesebb: egyetlen tantárgy, a szlovák nyelv oktatása mód­szertanának alapos felülvizsgálása és - akár külföl­di szakemberek bevonásával is - új alapokra helye­zése, vagy egy sosemvolt új iskolatípus kiépítése, beindítása? A sokat emlegetett társadalmi stabili­tást mi szolgálja jobban: egy elégedett, vagy pedig egy magát jogaiban sértve érző, rossz közérzetű ki­sebbség? Az anyanyelven való művelődés ugyanis törvény adta jogunk. S ha valaki azt a nyelvet, amelyen Nobel-díjas tudósok sajátították el a ma­tematika, a fizika és a természettudományok alap­jait. alkalmatlannak minősíti ezen tantárgyak szín­vonalas oktatására, annak csak egy célja lehet: anyanyelvünk konyhanyelvvé degradálása, foko­zatos elsorvasztása. Ezt pedig semmiféle törvény nem szentesíti. Egyéb tanulságai is voltak a filmnek. A/ példá­ul, hogy gimnazista gyerekek nemigen tudják megfogalmazni, miért járnak ők magyar iskolába. Nem akadt a környezetükben valaki, aki elgondol­koztatta volna őket ezen, és elmondta volna nekik, miért őrizendő az a kultúra, amelynek szellemében nevelkednek. Aki ezt nem tudatosítja, aligha érzi majd őrizendő értéknek azt, amit az anyanyelvű is­kolában kapott. A következő tanulság az, hogy csakis a teljesítmény, a jó teljesítmény igazol ben­nünket. Erős, egészséges identitástudat és jó szlo­váknyelv-ismeret - ha ezt megkapják iskoláinkban a gyerekek, nem kell féltenünk a magyar oktatás jövőjét. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a szlováknyelv-oktatás eddiginél hatékonyabb mód­szertanát nem dolgozza ki és nem teszi elénk tálcán sem az oktatási minisztérium, sem más hazai insti­túció. Azt magunknak kell megtalálnunk. Ez kizá­rólag önerőből aligha sikerülhet, hisz nincsenek megfelelő intézményeink, így ezen a területen is sok munka vár az érdekeinket képviselő pártokra. Külkapcsolataik alakítása, ápolása során gondolja­nak a hazai magyar oktatásra is, igyekezzenek kon­taktust teremteni olyan intézményekkel, amelyek hasznos útmutatásokkal, tanácsokkal szolgálhat­nak ebben a kérdésben. Persze jogos az esetleges ellenvetés, hogy ez a pedagógusszakma dolga len­ne. Szerencsésebb országokban ez valóban így van. Sajnos, mi még nem tartunk ott. Ezen rágódom egy hete, amióta a szóban forgó tévéműsor újra eldörrentette a startpisztolyt. VOJTEK KATALIN Tiltakozik a városok és községek társulása Tetőtől talpig gipszben

Next

/
Thumbnails
Contents