Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-01 / 227. szám, szombat

1994. OKTÓBER 1. ÚJ SZÓ ÉRDEKESSÉG 5 A „Bangkok Hilton" csak film Béatrice Saubin igaz története Ez a csinos, most 35 éves francia nő megjárta a poklot. Pedig vétlen volt, szenvedéseit hiszékenységének köszönheti. Kábítószercsempészésért a maláj bíróság első fokon halálra ítélte. A francia és a nemzetközi közvélemény nyomására az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Tíz év után szabadult. Már magyarul is olvasható a szenvedéseiről írt könyve, melynek címe: Próbatétel. Már három-kedd este halmozhattuk el együttérzésünkkel Kathrina Stantónt, a Bangkok Hilton című film főszereplőjét (

Nicole Kidmann alakítja), akit tapasztalatlansága, naivitása, szerelme sodort a bajba és a börtönbe. Lebukásának története nem egy buja fantázia szüleménye. A sztorit a forgatókönyvíró lényegében „lekoppintotta". Ami Kathrinával a filmben történik, az a valóságban Béatrice Saubinnel már megtörtént. Béatrice-nek sosem volt könnyű az élete. Amolyan szerelemgyerek volt, de apja megtagadta, anyja pedig nem törődött vele. A nagymamája nevelte fel. A nyomasztó otthoni légkörből 18 évesen megszökött. Isztambul, Teherán, majd India és Malájzia következett. Itt végre úgy érezte, révbe ért, megtalálta élete nagy szerelmét. A kíMeglehet, még azt is megérjük, hogy orosznyelv-ismeretünket a riói partokon kamatoztathatjuk a legkellemesebben. Az utóbbi időben ugyanis mind több orosz turista választja úticéljául a szépséges Rio de Janeirót. Az idei év első felében 2500-an süttették hasukat a Copacabanán és gyönyörködtek a kilátásban az Urcáról és a Corcovadóról, az óriási Krisztus lábai alól. Jövőre már 95 ezer orosz látogatóra számítanak írják a brazil lapok. A Riotur utazási iroda igazgatója, Coutto Boiteux szerint „komoly vásárlóerejű burzsoázia " született Oroszországban, amelynek egyik legfőbb kedvtelése az utazás. Miközben az oroszok többségének még szakszervezeti beutalóra sem futja havi legfeljebb 100 dolláros keresetéből, újgazdagék napi 220 dollárt költenek Rióban. Ráadásul készpénzben fizetnek, hiszen Oroszországban még nem dívik a hitelkárnai férfi azonban kihasználta Beatrice odaadását, visszaélt érzelmeivel. A bőröndjébe 3 kiló heroint rejteti a tudta nélkül. A lány a reptéren lebukott, s elkezdődtek végtelennek tűnő szenvedései. 1982. június 17-én a maláj bíró gyűlölet és indulat nélkül kihirdette az ítéletet: „A bíróság elrendeli, hogy Béatrice Saubint kísérjék vissza a börtönbe, majd vigyék a kivégzőhelyre, és hajtsák végre rajta a halálos ítéletet." A börtönben töltött tíz keserves évről így nyilatkozott: „Mindent ki lehet bírni. A rettegés annyit jelent, hogy az ember a gyomrában érzi a félelmet. Nem tud enni, és nem tud aludni. Egy halálraítélt sohasem alszik éjszaka. Aki ezt végigcsinálta egyszer, és túlélte, újjászületik. Engem a börtönben töltött tíz év alapvetően megváltoztatott. Megtanultam, mi a türelem, megtya. A Riotur azt sem tudja, hogy menjen elébe a tollas orosz igényeknek. A napokban mindenesetre szambaiskola nyílik Moszkvában és Szentpétervárott - ízelítőül a riói karneválhoz. Az Aeroflot légitársaság pedig az eddigi heti egy helyett hároin légijáratot indít majd Rio de Janeiróba. A jelek szerint megéri. Az oroszok különösen azzal kezdik belopni magukat a brazilok szívébe, hogy éppen akkor keresik Riót, amikor más külföldiek kezdenek elfordulni tőle a csapnivalóan rossz közbiztonság miatt. A Riotur még orosznyelvtanfolyamot is szervez a riói vendéglátóknak, nehogy nyelvi nehézségek miatt hiúsuljon meg az üzlet. Még mindig olcsóbb oroszul tanulni, mint hagyni, hogy a szállodák kongjanak az ürességtől. Ki gondolta volna, hogy valaha efféle kulturális gondjaik lesznek a rióiaknak? (M. N.) tanultam elfogadni a jót és a rosszat. De mindenekelőtt rájöttem, hogy az élet sötét és fényes szakaszokból áll. Nincs semmi, amit örökre birtokolhatnánk. Ezért teljesen kell megélni mindazt, amit a jelen nyújt." Amikor a francia közvélemény nyomására tíz év után kiszabadult és hazatért, idegennek, külföldinek érezte magát hazájában. Az első párizsi éjszakán azt hitte, hogy megőrül. Testileg és lekileg összeomlott, malájul gondolkodott, nem tudott mit kezdeni magával. Nem tudta használni a környezetében lévő tárgyakat, például a faxot vagy az üzenetrögzítős telefont. A legfurcsább talán az volt, hogy csúnyának látta a fehér embereket. A börtönben malájok között élt, s most egyszeriben úgy tűnt neki, hogy az európaiaknak ferde a szemük. Egyébként az ázsiaiak is csúnyának tartják a fehér embereket, még az utcalányok is csak a pénzükért kedvesek a fehér férfiakhoz. Béatrice-t azonban befogadták maguk közé, ahogy tudták, segítették. Hiszen közismert volt róla, hogy hónapokat töltött a siralomházban. Tiszteletet ébresztett iránta, hogy a kötél árnyékában élt. Béatrice már négy éve szabad, de még mindig egyedül él. Pedig szeretne gyereket szülni, s azzal is tisztában van, hogy 35 évesen már nem várhat soká. Mégis úgy érzi, ennek még nem jött el az ideje, még nem elég erős. Ha nem találja meg élete méltó társát, szeretne egy gyereket örökbe fogadni, szeretetben, biztonságban felnevelni. Mert meggyőződése, ha ő is szeretetben nőtt volna fel, ha nem kell megszöknie otthonról, mindez nem történt volna meg vele. (Feldolgozta: görföl) VajszívCi rendőr A roodeporti közlekedésrendészet vezetője kizárta az előléptetésből és fizetésemelésből a 23 éves Dennis van den Berget, mivel egy év alatt egyetlen szabálytalankodó autóst sem bírságolt meg. A dél-afrikai fiatalember, aki mellesleg kiváló vízilabda-játékos, amolyan sportállásként került a közlekedésrendészet kötelékébe, s a környék autósai rajongtak érte, mivel akár félórán keresztül is hajlandó volt a szabálytalankodók lelkére beszélni, de minden alkalommal büntetés nélkül hagyta futni őket, A fiatal rendőr most megtört, beismerte elöljáróinak eddig féltve őrzött titkát: a dyslexia nevű betegségben szenved, vagyis nem tud sem írni, sem olvasni. Parancsnoka átmenetileg felmentette beosztásából, s egy speciális intézetbe irányította Van den Berget, ahol sikeresen gyógykezelik az ilyen betegeket.. Drága szépség A tengerentúlon megváltozott a szépségsebészek pacientúrája. Már nemcsak csinosodni vágyó hölgyek, hanem egyre több középkorú úr is felkeresi őket. A legtöbben orruk átszabását kérik. Áldoznak a szemhéj ráncosodásának eltüntetésére és a valaha dús sörény pótlására. A műtőkben megfordulnak azok is, akik meg akarnak szabadulni hájuktól és tokájuktól. A szépülés nem olcsó mulatság: átlagosan tízezer dollár bánja a sebész beavatkozását. Ez viszont a pszichológusok szerint mindenképpen megéri, mert a külső változtatásával a férfiak önbecsülése és közérzete is ugrásszerűen javulni szokott. FEB Elnöki cipó Múzeumba kerül Bili Clinton lábbelije. A Massachusetts állambeli Brockton cipőmúzeumában találtak neki helyet. Az elnöki darab már ugyancsak el van nyűve a sok futástól, hiszen viselője rendszeresen edz. Ez pedig még egy Nike Air 180-as modellnek is sok. Hát még ha figyelembe vesszük, hogy a láb, amelyről most lekerül, 47-es. A szemtanúk szerint a kérdéses holmi talpán még megvan az eredeti sár és salak, melyet az elnöki lábak szedtek össze. Ötvenmillió a feleségnek Aga Khan, a közismert lóversenyrajongó, aki egyben 12 millió muzulmán szellemi vezére, a jelek szerint angliai házastársi bontóperével, illetve annak költségeivel rekordot fog felállítani. A számítások szerint ötvenmillió amerikai dollárt kell hogy fizessen volt feleségének, akivel 25 évig élt együtt. Számára ez mégis olcsó válást jelentene, mert vagyona egyesek szerint legalább 7 milliárd dollár. Begum Aga Khan - a feleség -, aki angol modellként kezdte Sally Poole néven, két híres ügyvédet fogadott fel a bontóperre annak érde kében, hogy elkerülje a vitás bírósági tárgyalást. Aga Khan mégis úgy döntött, megpróbál kiegyezni feleségével, hogy elkerülje neve és személye emlegetését és a családi szennyes kiteregetését. (NR) Orosz újgazdagok Rióban A vérpezsdítő karnevál vonzza az oroszokat - is Jól kereső serpák A serpák, amint azt a Mount Everest első meghódítója, Sir Edmund Hillary óta tudjuk, az óriás hegy környékén élő, a térség viszontagságait igen jól ismerő hegyi vezetők. A Washington Post helyszíni tudósítói nemrégiben megírták, hogy serpának lenni jól jövedelmező foglalkozás. Egy-egy túrán mintegy 3 ezer dollárt keresnek a mindent tudó hegyi vezetők. Némi mellékesük származik abból is, hogy az expedícióktól kapott (hegymászó) felszerelési tárgyakat általában szabadon értékesíthetik. Hogy mennyire jól megy a serpáknak, megtudhatjuk abból is, mennyit keresnek például a felbérelt helybéli teherhordók. Egyikük elmondta: a legutóbbi Everest-expedíción, amelynek során hatvankilós súlyt kellett szinte a csúcsig felcipelnie, mindössze 50 rúpiát, nagyjából 10 dollárt kapott a 11 napos fáradságos munkáért. FEB pávai, de ettől még apjuk otthon van náluk... „ Úgy jön ide, mint saját lakásába. Ha megjön a tengerről (őfelsége második fia tengerésztiszt), hazavárjuk. És az együtt töltött hétvégék igazi ünnepek. Jó barátok tudtunk maradni. " Ami nagyon bántja York hercegnőjét: a közvélemény csak a sajtóban megjelent felületes, gyakran rosszindulatú cikkek alapján ítéli meg őt. „Igaz, hogy szeretek nevetni, szórakozni, de komoly is tudok lenni. És mély tanulnivágyás van bennem. Miért baj az, ha lányaim szerint Mum is fun, azaz, Mamával vidám az élet?" miími • - v 1 Kiöntötte a szívét Az immár lecsendesült, fegyelmezett Sarah, York hercegnője a Paris Match munkatársát választotta, hogy végre - első alkalommal - kiöntse szívét, beszéljen az angol királyi családhoz fűződő kapcsolatáról. York hercegnője sosem ijedt meg a saját árnyékától, de az a kaland, amelyben az idén nyáron részt vett, tovább növelte népszerűségét az alath'alők körében. Fergie - ahogy az angolok becézik - minden eleganciát mellőzve nekivágott a Föld legmagasabb hegyének. A vakmerő vállalkozás jótékony célú volt: a szupertúra résztvevői a Mount Everest ösvényein a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére szólítottak fel. Az oldalt szerkesztette: Görföl Zsuzsa A hercegnő Surrey tartományban talált egy szép, csendes házat, amelyet két éve bérel. Itt él lányaival, a hatéves Beatrice-szal és a négyéves Eugenie-ve1. Feltűnés nélkül, gyerekeinek és alapítványának szentelve idejét. A Children in Crisis (Gyermekek válságban) nevű táborban legutóbb az alapítvány hatszáz, az ex-Jugoszláviából érkezett gyermeket helyezett el. A riport napján a hercegnő éppen feldúlt állapotban volt: az udvar tanácsosai levélben kértek magyarázatot tőle azzal a cikkel kapcsolatban, amely szerint Sarah 10 millió fontért hajlandó lenne publikálni „emlékiratait". York hercegnője kijelentette: az ilyen írások mélységesen megalázzák, mert megkérdőjelezik a királyi család iránti lojalitását. „Tőlem senki soha nem tudhat meg semmit, ami a királyi családra vonatkozik. Mély kapcsolat fűz anyósomhoz, a királynőhöz. Nem csupán tisztelem, de szeretem is, csodálatos asszony... Ha a királynő környezete kevésbé lett volna ellenséges velem szemben, ha inkább támogatnak, minden másként alakulhatott volna." Kétségtelen, Sarah egyénisége, szókimondása, spontaneitása sokakat irritált, mert nem fért össze egy királyi hercegnőről alkotott képpel. Gyakran csapdát állítottak neki, s némelyikbe bele is esett. Mint például a hírhedt saint-tropez-i fotók ügyében - amikor is Sarah-t barátjával intim közelségben fotózták le, s ezt nagy csinnadrattával tálalta a sajtó. A hercegnő még ma is felindul, ha erről esik szó. „Egy magánházban pihentem. Hogyan volt joguk megzavarni? És miért nem írta meg egyetlen lap sem, hogy akkor már öt hónapja különváltan éltem a férjemtől?! Hogy így nem is csalhattam meg őt?" Sarah bevallja: ez a megaláztatás sokáig szinte sokkolta, önmagába fordult miatta. Ugyanakkor - mondja -jó is volt, mert megtanította arra, hogy ne legyen önző, ne csak önmagával foglalkozzék, mint házassága első idejében. És arra is jó volt, hogy felmérje, „milyen intelligens, megértő, családjáért felelős ember Andrew herceg. Hála neki, elkerültük, hogy szétválásunk tönkretegye a gyerekeket." A hercegnő őszintén beszélt gyerekeivel arról, hogy szétválnak a pa-