Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-24 / 246. szám, hétfő

1994. OKTÓBER 24. •ÚÍ SZÓHIRDETÉS A

parlamenti választások eredményei arra kell, hogy késztessék a szlovák politikusokat, újságírókat, s talán a választókat is, hogy elgondolkodjanak, hol rontották el. A szlovák jelző részemről utalás a Magyar Koalíció kimagasló eredményére, hiszen 1918 óta a szlovákiai magyarság a legjobb választási eredményét érte el, alátámasztva azok igyekezetének helyességét, akik a hármas magyar koalíció megkötéséért kardoskodtak. Itt és most azoknak kellene elgondolkodniuk, akik nyilatkozataikkal, eszmefuttatásaikkal akadályozták a közös lista létrehozását. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom eredményeit értékelve megállapíthatjuk, hogy míg az egyik oldalon minden elvárásunk nem teljesült teljes PATTHELYZET mértékben, addig a koalíción belüli arányok sokkal jobbak, mint két évvel ezelőtt voltak. Míg az 1992-es parlamenti választások első szavazatszámlálása után az MKDM-nek csupán három, az Együttélésnek kilenc képviselője volt, addig a mostani választások számunkra megduplázták az első szavazatszámlálás eredményeit és hat képviselői mandátumhoz jutottunk, ami a töredékszavazatok elosztása után hétre módosult. Megnőtt a mozgalom népszerűsége, s ezt a választók elsőbbségi szavazatai is egyértelműen jelzik. Most, az előző választásokhoz viszonyítva, 2,4-szer VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK (1992-1994) KERÜLET 1992 MKDM-EPM + MPP 1994 MAGYAR KOALÍCIÓ SZLOVÁKIA ÖSSZESEN 299 574 292 936 POZSONY 7 657 7 981 NYUGAT-SZLOVÁKIAI 202 244 196 961 KÖZÉP-SZLOVÁKIAI 41 767 40 783 KELET-SZLOVÁKIAI 47 906 47 211 ELSŐBBSÉGI SZAVAZATOK (1992-1994) KERÜLET 1992 1994 KERÜLET MKDM EPM MKDM EPM MPP POZSONY 2 228 6219 6 701 6 255 2 508 NYUGAT-SZLOVÁKIAI 108 690 172 895 234 735 204 185 34 836 KÖZÉP-SZLOVÁKIAI 10 679 41 230 28 904 50 402 15 064 KELET-SZLOVÁKIAI 6 528 73 760 35 139 63 847 13 425 Fontos döntés Jövőnk szempontjából az önkormányzati választások legalább annyira fontosak, mint a parlamenti választások. Újra erősödik a központosított államhatalom, az önkormányzatokkal szemben az államigazgatás felsőbbrendűsége érvényesül, tudatosan akadályozzák az önkormányzatok kibontakozását. Az önkormányzatok jogállásának szabályozásán túlmenően külön hangsúlyozni kell, hogy csak a gazdasági és pénzügyi feltételek együttes biztosítása mellett lehet érdemben beszélni az önkormányzatról. Ennek egyetlen járható útja a központi újraelosztás minimalizálása, az adóáramlás irányának megváltoztatása. Tehát ne az állam adja a befolyt adók egy részét vissza az önkormányzatoknak, hanem az önkormányzatok adják adóik egy részét az állami költségvetésbe. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom polgármesterjelöltjei 1994. október 14—16-án találkoztak, hogy a fent említett problémákat érdemben megvitassák. Gyakorló polgármesterek és új jelöltek voltak a meghívottak között. Az önkormányzatok szerepéről a politikában az MKDM elnöke, Bugár Béla tartott előadást. Ásványi László ismertette a helyhatósági választásokról szóló törvényt és az önkormányzati törvényt. Az előadások után vita keretében a résztvevők elemezhették az elhangzottakat, konkrét kérdéseket tehettek fel. Csáky Pál ismertette az MKDM önkormányzati elképzeléseit, külön kitérve az ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi dokumentumokra. Előadásának további része a regionalizmus témakörével foglalkozott. A harmadik nap előadója Csanda Endre, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának alelnöke volt, aki maga is gyakorló polgármester. A polgármesterek mindennapi munkáját, az önkormányzatok kapcsolódását az államigazgatáshoz és az önkormányzatok gazdasági lehetőségeit elemző előadásában nagyon sok hasznos gyakorlati információval szolgált a jelölteknek, de a jelenlegi polgármestereknek is. Ez alatt a három nap alatt nem csak szakmai ismereteket szereztünk. Az előadások szüneteiben, az esti beszélgetések során közelebb kerültünk a politika lényegéhez, az együttgondolkodáshoz és cselekvéshez. Nem csak ismereteket, barátokat is szereztünk. Ezekre a szakmai és baráti kapcsolatokra lehet építeni az MKDM jövőbeni önkormányzati politikáját. Helyi szinten és országosan is. Bízom abbann, hogy a választásokon jelöltjeink sikeresek lesznek. Kívánom a választópolgároknak, hogy bölcsen döntsenek falujuk, városuk jövőjéről, önmagukról. HÓKA LÁSZLÓ több elsőbbségi szavazatot (bekarikázást) kaptak az MKDM képviselőjelöltjei — összesen 305 479-et. T

ehát az MKDM, illetve a Magyar Koalíció eredményeit nézve elégedettek lehetünk, s felelősségteljes munkával kell bizonyítanunk, hogy rászolgáltunk a bizalomra. Ami a szlovák politikai térfelet illeti, a parlamenti választások eredményei alapján bizony nincs ok az ünneplésre. A Demokrata Párt nem jutott be a parlamentbe, a Moravčík-féle Demokrata Unió 10% alatt végzett — igaz a rendelkezésükre álló rövid idő alatt is bizonyították, hogy a szlovák választók között van befogadókészség a DU politizálása iránt. A legnagyobb vesztes a Demokratikus Baloldal Pártja, illetve a Közös Választás koalíció. A baloldaltól megszokott lavírozó politika, a rossz választási stratégia, a Munkásszövetség létrejötte és a koalíció rossz megnevezése miatt 0,5%-on múlott, hogy egyáltalán bejutott a parlamentbe (a négyes koalíció esetében 10% a küszöb). Mečiar most is bizonyította, hogy képességeit nem hagyja kihasználatlanul és a még ingadozó választók nagy részét a választások első napjára időzített „incidenssel" szerezte meg mozgalmának, kihasználva azt az emberi (választói) gyarlóságot, hogy mindig a bántalmazottakkal szimpatizálnak. A parlamenti matematika szerint csak az a kormány tud működni, amely legalább 76 képviselő támogatását bírja. A választások után viszont patthelyzet állt elő. Elméletileg háromféle kormánykoalíció megalakítása lehetséges: 1) A DSZM + a szlovák pártok. Ennek többek közt feltétele, hogy a választások nyertese nem fogja támadni a köztársasági elnököt, nem igyekszik a törvények változtatásával koncentrálni a hatalmat és tiszteletben tartja a parlamenti demokrácia alapszabályait. Akadálya az ilyen koalíció létrejöttének az is, hogy a DSZM csak az ötödik kerék szerepét szánja koalíciós partnereinek. A KDM már jelezte, hogy ezt a 22-es csapdájának tartja, ezért inkább ellenzékben marad. 2) DSZM-SZNP koalíció (70 képviselő) a Munkásszövetség külső támogatásával. 3) DBP-Magyar KoalícióKDM-DU (67 képviselő) szintén Luptákék támogatásával. A 2. illetve 3. alternatíva gyenge pontja a Munkásszövetség, mely kiforratlan politikai erőként nem tudható mikor mivel próbálja majd falhoz állítani a kormányt. Ráadásul a Magyar Koalíció teljes jogú részvételét nehezen tudják elfogadni a szlovák pártok, hiszen a második legerősebb tagja lennénk a kormánykoalíciónak. A

kiút? Mivel az újabb parlamenti választások a közeljövőben sem oldanának meg semmit, ezért vagy sikerül Mečiarnak elnyernie más szlovák párt támogatását, vagy kisebbségi kormány alakul, amely bármikor megbukhat. Ezért többek közt a nagy igyekezet, érvénytelenné nyilvánítani a DU mandátumait és elosztani a parlamenti pártok között. így a DSZMSZNP koalíció 76 szavazattal rendelkezne. Elméletileg több „megoldás" lehetséges, a gyakorlat majd megmutatja, hogy mi lesz a patthelyzet következménye. BUGÁR BÉLA Vállalni kell! AZ ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK ELÉ Másodszor állunk helyhatósági választások előtt, talán már tapasztaltabban, mint 1990-ben. Megismertük egymást, megtapasztaltuk az önkor.mányzatok működésének előnyeit ós korlátait, terveket szőttünk és — többször csak részben — valósítottunk meg. Valószínűleg hibákat is követtünk el, amelyekből le kell vonnunk a következtetéseket. A sikereket pedig fel kell mutatnunk. Nyugati közvéleménykutatók több országban megkérdezték, ki az a politikus, aki a legközelebb áll a polgárokhoz, akivel a legtöbbször találkoznak, akitől a legtöbb konkrét tettet várják el. Az esetek túlnyomó többségében a válaszadók a polgármestert, illetve a helyhatósági képviselőket jelölték meg. Egy működő demokráciában, úgy gondolom, ez természetes. Az elmúlt négy évben többször találkoztunk komoly helyi gondokkal is, olyanokkal, amelyeket a parlamenti ós a helyi képviselők igyekezetének összevonásával sem sikerült megoldanunk. Sajnos intrikákról, negatív hozzáállásokról is tudunk. Vannak, akik ezek hatására kiábrándultak, megcsömörlöttek; egyáltalán, akik szívvel dolgoztak az önkormányzatokban az elmúlt években, tudják, milyen terheket kellett hordozniuk. Mégis, minden kétely, nehézség ellenére nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy az önkormányzatokban való munkát vállalni kell. Mi, kereszténydemokraták, a társadalom alapjainak nem csupán a polgárok szabad társulását tartjuk, de a társadalmat alkotó alapközösségek — a család és a községi közösségek társulását is. A mi szerepvállalásunk nélkül nem fog megváltozni a településünk arculata, önmaguktól nem jelennek meg közösségeinkben azok az értékek, amelyekre jövőnket akarjuk építeni. Ezért fontos számunkra az aktív társadalmi jelenlét, az önkormányzati testületek munkájában való aktív részvétel. A választás lehetősége most tehát ismét adott, s véleményünk szerint minden állampolgár felelőssége, hogy ezzel a jogával éljen is. Nem lehet mindegy, kik irányítják a községet, nem lehetünk közömbösek az iránt, merre fordulnak majd a folyamatok közösségeinkben. Most van itt a döntés ideje, a dolgok menetébe való beleszólás ideje. Ezért tehát mindannyiunknak ott a helyünk az urnáknál! S a döntés talán még egyszerűbb lesz, mint a parlamenti választásokon, hiszen személyiségekre szavazunk. Azokat válasszuk, akikben bízunk, akiket eddigi munkájuk alapján a legalkalmasabbnak tartunk arra, hogy legszűkebb közösségünk ügyeit intézzék! Technikailag a választás talán nehezebb lesz, mint négy ówel ezelőtt, tekintettel arra, hogy a szavazócédulákat ebben az esetben is csupán a választási helyiségekben kapjuk kézhez. Ott kell majd bekarikáznunk, ott kell kiválasztanunk a mandátumok számának megfelelő jelölteket. S hogy könnyebb legyen a választás, a kampány során érdeklődjünk a jelöltek iránt, menjünk el a gyűlésre, olvassuk el a reklámanyagokat. Bölcsen válasszunk, mert döntésünk megint négy évre szól! Különösen figyeljünk oda a választásoknál a nemzetiségi peremvidékekre. Kilencvenben tömeges jelenlétünkkel elértük, hogy számos fontos, vegyesen lakott településen erősen tudtuk hallatni a hangunkat. Jó lenne az akkori eredményeket megismételni; a pártok és helyi jelöltek önmérsékletén és bölcsességén is múlik, hogy egymással együttműködve támogatják a legesélyesebb jelölteket, s nem egymás ellen háborúzva nyitnak lehetőséget esetleg a majdan nevető harmadiknak. S bár a pártok szerepe másodlagos ezeken a választásokon, mégsem mindegy, melyik jelölt melyik „fészekből" való, milyen elveket vall, s kik tudják őt majd munkája során támogatni. A pártok, mozgalmak alapszervezeteinek támogatása főleg krízishelyzeteknek, nehéz döntések közepette válhat fontossá. Kereszténydemokraták lévén természetes, hogy elsősorban a magyar kereszténydemokrata jelölteket támogatjuk, illetve azokat, akik szimpatizálnak velünk. A jövőben, úgy érzem, számos kérdésben ismét fontos lesz a mozgalmak parlamenti képviselete és a helyi önkormányzatok képviseletei közötti együttműködés. Az országos szintű és a helyi politika olajozott együttműködése meghatározó a számunkra. Egy szó, mint száz: sok sikert az MKDM-jelöltjeinek, bölcs döntést a választóknak! CSÁKY PÁL VK-1453