Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-19 / 242. szám, szerda

1994. OKTÓBER 19. ÚJ SIÓ PUBLICISZTIKA 5 Három év alatt rendbetették a vállalatot: Jó kézben a Dunako A konzervgyár. Dunaszerdahely legrégibb ipari létesítménye nemrég még a trencséni Slovlik 6-os számú üzemeként működött. 1990-ben Du­nako néven részvénytársasággá alakították át, részvényei a vagyonje­gyes privatizáció első hullámában szinte teljes egészében új gazdát kap­tak. Az indulás nem volt egyszerű, hiszen az egykori üzemben hiányoz­tak a vállalati struktúra elemei, ráadásul a konszern felosztásakor örö­költ tartozásaik elérték a vállalat alapvagyonának hetven százalékát. .- Sok vállalattal ellentétben az itteni vezetés nem várta tétlenül, kinek a ke­zébe is kerül a vállalat. Mivel mind­annyian már évek óta itt dolgozunk, pontosan ismertük a helyzetet, és ki­dolgoztunk egy élénkítő programot, amelynek köszönhetően felfelé ívelő pályára állíthatjuk a vállalatot. Ez egy­részt restriktív politikát tartalmaz, amelynek megvalósítása után sor ke­rülhet a fejlődés szempontjából fontos beruházásokra. Ennek köszönhetően napjainkra sikerült elfogadható szintre csökkenteni az adósságból következő leterheltséget, pénzügyi helyzetünk stabil, és minden esélyünk megvan ar­ra, hogy az következő években a jó vál­lalatokhoz zárkózzunk fel - vázolja fel az utóbbi években megtett utat Ke­szegh Pál igazgató. A korábbi kedvezőtlen tendenciák megváltoztatása érdekében a tulajdo­nosváltás után erőfeszítéseiket elsősor­ban a magasabb nyereséget biztosító termékekre összpontosították, amelyek iránt ráadásul a piacon is igény mutat­kozott. így például abbahagyták a kompótok, fejlesztették viszont a steri­lizált zöldségek gyártását. Mivel a kész­ételek iránt csökkent a kereslet, vissza­fogták gyártásukat, pástétomokat vi­szont a korábban megszokott menny­iségben állítanak elő. Igyekeztek ki­használni ingatlanaikat is. Ennek első lépéseként az egyik raktárépületben diszkontáruházat nyitottak. Ebben élel­miszeripari és drogisztikai termékeket árusítanak, és a vásárlók itt természete­sen olcsóbban juthatnak hozzá a Duna­ko termékeihez. Az igazgató szerint a diszkontáruház első éve nagyon jól si­került, a másodikban viszont megmu­tatkozott a gyakran specializálódott konkurencia megjelenésének hatása. Idén azonban a helyzet újra javult, emellett megnőtt a viszonteladók rész­aránya, akik ma már a forgalom negy­ven százalékát alkotják. A vállalat vezetése által alkalmazott restrikciós politikával, vagyis a kiadá­sok minimálisra szorításával, a felesle­ges raktárkészletek eladásával és nagy odafigyeléssel három év alatt a felére sikerült csökkenteni az induláskor foj­- Nagyon szorgos, munkaszerető emberek lakják a falut - állítja Kosztyu Bertalan, a falu polgármestere, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy ennek a csaknem színtiszta magyar település­nek a lakói nemcsak a saját anyagi ja­vaik gyarapításáért tesznek a megszo­kottól jóval többet, hanem a közösség életének javításáért is hajlandók voltak - s remélhetőleg még lesznek is - ál­dozni. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 575 lakosból 563 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami a lakos­ság 98,1 százaléka. Sajnos ez a falu is a kistelepülések sorsára jutott, fokozato­san elöregedett, jelenleg a lakosok csaknem 30 százaléka nyugdíjas. Az utóbbi évek gazdasági nehézségeinek hatására azonban itt is megindult egy kedvező folyamat. Azok a fiatalok, akik egykoron a közeli városokban kí­nált olcsó bérházak miatt hagyták itt a szülői házat, ma már gyakran anyagi megfontolásból kezdenek visszaszál­tógatőnak tűnő hitelterhelést. Ennek el­lenére továbbra is rászorulnak a ban­kokra, főként a szezonnal kapcsolatos költségek finanszírozása igényel rövidlejáratú hiteleket. A nyersanya­gok és a csomagolóanyagok rhegvásár­lására évente legalább negyvenmillió koronára van szükségük, és ennek egy­tizedét szokták áthidaló hitelből fedez­ni. Ezeket mindig pontosan visszafi­zették, ennek ellenére számukra is ke­mény tárgyalások előzik meg a hitel­felvételt, sőt az utóbbi időben több új bankkal is kénytelenek voltak felvenni a kapcsolatot. A privatizáció után a Dunako egy ideig még a korábbi kapcsolatok alap­ján kereskedett, de kénytelenek voltak megtalálni saját megbízható, fizetőké­pes és nagyobb tételben vásárló partne­reiket. A hazai piacon szerencsére ke­reslet mutatkozik a termékeik iránt, így jelenleg már csak négy-öl nagyobb ke­reskedelmi szervezettel állnak kapcso­latban, ezekhez kerül produkciójuk több mint háromnegyede. E partnereik megbíznak termékeik minőségében, a Dunako viszont garantálja a szállítási határidők és a szerződött mennyiség megtartását. Partnereik elégedettségé­nek jele az is, hogy előszerződéssel már a jövő évi termékmennyiség túl­nyomó részét is lekötötték. Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy a Dunako lemondott volna a kiskereskedőkről, de mivel ők nem visznek el komolyabb tételeket, az utóbbi időben inkább a diszkontáruházba irányítják őket. Hasonlóan korrekt kapcsolatokra tö­rekednek az alapanyagtermelőkkel is. - Egy konzervgyár csak akkor működik jól, ha képes előre biztosítani a nyersanyagot. Ezért azután a velünk kapcsolatban álló mezőgazdasági üze­mekkel már az előző évben megegye­zünk, hogy mire van szükségünk, mi­lyen minőségben és milyen árat aján­lunk. Erről előszerződést kötünk, ame­lyet azután a piaci viszonyok alapján módosítunk. Elsősorban a dunaszerda­helyi, komáromi és részben a galántai járásbeli szövetkezetekkel vagyunk kapcsolatban, de még a Lévai járásban is van partnerünk. Ennek köszön­ingózni. Az utóbbi időszakban például négy család, mintegy tizenöt személy jelezte letelepedési szándékát ebben a faluban. A falun mégiscsak könnyebb a megélhetés, sőt a bacskaiak az ellá­tást tekintve büszkék is lehetnek a falu­jukra. A vezetékes ivóvíz mellett a kö­zeljövőben adják át a falusi gázveze­ték-hálózatot, amely talán nem is lenne érdekes, hiszen annyi gázvezeték épült már ebben az országban, viszont ennek külön története van. - A vezetékes ivóvízvezeték még a hatvanas években elkészült a faluban, a gáz bevezetését azonban csak az utób­bi években határozta el az önkormány­zat. Az előző rendszerben megszokott rend alapján azonban hiába vártunk az állami támogatásra, az csak nem akart megérkezni - emlékezett vissza a kez­deti időszakra Kosztyu Bertalan. - A falu költségvetéséből pedig nem telt ar­ra, hogy finanszírozzuk a gázvezeték építését, ezért a lakosokhoz fordultunk segítségért. hetően az idén nem volt gondunk a nyers;inyaggal, sőt, bár szinte teljes ka­pacitással dolgozunk, még hiánycikk­nek számító termékeink is vannak ­mondja Keszegh Pál. A privatizáció során a Dunako rész­vényeinek 66 százaléka befektetési ala­pok birtokába jutott, közülük jelenleg a Fundament Investnek van a legna­gyobb befolyása. Ez a magyar befekte­tési alap ugyan csak a részvények alig tíz százalékát birtokolja, de mivel több más alap, például a Credit-Fond és a Credit-Stúrovo is rábízta itteni tulajdo­nának kezelését, döntő szava van a vál­lalat irányításában. Az. öttagú igazga­tótanácsban a Fundament Investnek négy tagja van, de ebből kettőt a válla­lat vezetőinek engedett át, elismerve ezzel, hogy sok mis céggel ellentétben ők a privatizációval kapcsolatos több mint egyéves bizonytalanság idején is képesek voltak hosszú távú érdekek fi­gyelembevételével irányítani a céget. - Úgy hiszem, nagyon jó modellt si­került kialakítanunk, hiszen az igazgató­tanács elemzi a cég helyzetét és meg­hozza a stratégiai döntéseket, nem szól viszont bele a napi gondok intézésébe - mondja Szomolay Ferenc, a Funda­ment Befektetési Társaság egyik ve­zetője, egyben a Dunako igazgatótaná­csi tagja. A komoly döntések között szerepel a külföldi tőke bevonása is, amelyet első alkalommal éppen az elmúlt hetek alatt sikerült nyélbe ütni. Ennek kereté­ben Európa egyik legnagyobb kon­zervdobozgyártó cégével alapítottak A lakosok zöme megértette és elfo­gadta az önkormányzat által javasolt elképzelést, s összeadták a pénzt a gáz­vezeték építésére, hiszen ez elsősorban nekik készült. Természetesen a terve­zet elfogadtatása még a képviselőtestü­letben sem ment könnyen, voltak akik ódzkodtak a gondolattól, hogy egy ilyen lakossági kölcsönbe belemenje­nek. A többség azonban elfogadta, s ennek alapján az elkövetkező években a falu majd adóleírás formájában fogja törleszteni ezeket a kölcsönöket. A 4 km hosszú gázvezeték építé­séből a helyi mezőgazdasági szövetke­zet is kivette részét, állítja a polgármes­ter. Pedig a mintegy negyven személyt foglalkoztató gazdaság az ágazat egé­szére jellemző gondokkal küszködik maga is. Természetesen a gázvezeték építése mellett a falu életének egyéb gondjai is megoldásra vártak. Az önkormányzat például nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a helyi két tan­erős magyar tannyelvű alapiskola szá­mára is erkölcsi kötelessége biztosítani az alapvető működési feltételeket, akárcsak a helyi óvoda üzemeltetésé­hez. Noha azok szervezésileg nem tar­toznak az önkormányzatok jogkörébe, bár az előrejelzések szerint rövidesen közös vállalatot. A Dunako ezzel ki­használja egyik, már évek óta üresen álló gyártócsarnokát, és szállítási költ­ségek nélkül jut hozzá a konzervdobo­zokhoz. Ráadásul a partner által szállí­tott technológia valóban modern, így például tépőzáras dobozok gyártására is alkalmas. Már megkezdődött a gé­pek szerelése, terveik szerint a jövő év elejétől már termelni is fognak, száz újabb munkahelyet teremtve ezzel Du­naszerdahelyen. Látogatásunk során Keszegh Pál fontosnak tartotta kiemelni beosztottjai hozzáállását. Ők ugyanis azonkívül, hogy különösebb rábeszélés nélkül a Dunakóba fektették be vagyonjegy­pontjaikat, egyébként is pozitívan vi­szonyulnak munkahelyükhöz. Ennek szép példája volt a kezdetben elenged­hetetlen restrikciós intézkedések fo­gadtatása is, amelyek bizony a bérezést is érintették. Mert hiába nőtt az átlag­kereset háromezerről ötezer koronára, azóta a megélhetési költségek is jóval megugrottak. Az alkalmazottak annak idején megértették a megszorítások szükségességét, és most, amikor már lassan lehetőség van a fizetések emelé­sére, lényegében ugyanaz a gárda dol­gozik a gyárban, mint három évvel ezelőtt. A Dunako a múlt évet veszteséggel zárta, és részvényei sem tartoznak az értékpapírpiac sztárjai közé. A cég ve­zetői azonban elégedetten nyugtázzák, hogy már eddig is sikerült fenntartani a foglalkoztatottságot. Sőt, biztosak ab­ban, hogy hosszú távra tervezett, át­gondolt munkával felszámolják a múlt­ból örökölt terheket és képesek lesznek beruházni a szükséges új technológiá­ba, vagyis egy jól működő élelmiszeri­pari üzem jelent majd biztos perspektí­vát a környék meghatározó ágazatá­nak, a mezőgazdaságnak. TUBA LAJOS úgyis visszakerülnek a falvak hatáskö­rébe. Ez a gázvezeték minden bizonnyal nem épült volna meg, ha nem lett volna példaértékű a lakosok összefogása, ha nincs a falu élén olyan vezető, aki szív­ügyének tekinti a település fejlesztését. Volt, s vélhetően lesz is olyan közössé­gi tartás az itt élő emberekben, hogy a falufejlesztés további tervezett felada­tait is sikerül megvalósítaniuk. Mint ahogy megvalósult a hősök em­lékműve, az autóbusz-váró, a villany­oszlopok cseréje, a telefonhálózat felú­jítása, a környezetkímélő szeméttelep létrehozása. A tervek, amelyek szoro­san kapcsolódnak az eddigi feladatok­hoz. már az elkövetkező időszakra is készek. Elsősorban az itt élők egyéni boldogulásának jobb feltételeit szeret­nék megteremteni, de nem feledkeznek meg a közösségi célokat szolgáló léte­sítményekről sem. A községi hivatal korszerűsítése, a kultúrház, a könyvtár, az iskola és az óvoda gázfűtésének megoldása is ezt a célt szolgálja. Látva az itt élők igyekezetének eredményeit, biztos vagyok benne, hogy e kis létszá­mú közösség, amely már eddig is bizo­nyította, hogy a nehéz gazdasági felté­telek között is megtalálja a megoldást a felmerülő gondokra, az elkövetkező években is sokat tesz majd mind anya­gi, mind pedig szellemi gyarapodásá­ért. A megmaradásnak ugyanis nem­csak anyagi vonzatai vannak. Bacská­ban ma már tudják, hogy a sok munká­nak közösen könnyebben a végére jár­nak T. SZIL VÁSSY LÁSZLÓ „Faragtuk jószívvel..." Keresztek, fejfák, emlékoszlopok. Várhosszúréten, a templomkertben ál­lították és szentelik fel őket október 23­án az ott nyugvó, a II. világháború har­caiban elesett magyar katonák emléké­re. A Rozsnyóhoz közeli Hosszúréten van a környék legnagyobb magyar ka­tonatemetője. Hogy pontosan mennyi, harcban elesett magyar nyugszik itt, nem tudják a falubeliek sem. Annyi bi­zonyos, hogy több tucat magyar hon­véd nyert örök nyughelyet a vár­hosszúréti templom kertjében: 1944­45 telén, amikor is e vidéken hat hétig állt a front. Az akkor elesett magyarok és németek egy részét az itteni • temp­lomépület mellé temették. A 42 német halottat - kiknek egyébként neve is is­mert volt - idén, egy kormányrendelet alapján exhumálták és elszállították. A falubeliek pontosan nem tudják, hová vitték őket. Valamelyik nagy hazai ka­tonai tömegsírba kerülhettek. A ma­gyarokat a helyükön hagyták. Egy-két kivételtől eltekintve olyan elesettek ezek, akiknek ma már a nevét sem le­het megállapítani. A falu kezdeménye­zésére magyarországi segédlettel most megpróbálják majd megállapítani, kik nyugszanak e tömegsírban. Kettőnek már ismert a neve, az ő hozzátartozói­kat meg is hívták a vasárnapi em­lékműavatóra. A várhosszúréti születésű Ulman Gábor már régóta dédelgette annak tervét, hogy ezeknek a magyaroknak emléket kellene állítani. - Mindig a szívem vágya volt, hogy miután itt születtem, valamit készítsek falumnak is. Ez az első olyan mun­kánk, amely szülőfalumban köztéren lesz látható. Munkákat mondok, mert a faragás nem egyedül az én munkám. Nagy örömömre szolgál, hogy kiala­kult itt egy kis fafaragó közösség, amely már hosszabb ideje együtt dol­gozik. Elsősorban Pekár József szepsi fafaragó barátomat említeném, akivel már többször, hosszú napokat dolgoz­tunk együtt. Sokat segített a falubeli Kórintus Gábor és a nem várhosszúré­ti Kristóf Tibor is. Az egyik kopjafa há­tuljára felírtuk: „Faragtuk jószívvel, becsületből 1994 őszén, a várhosszúré­ti önkormányzat segedelmével". Kö­zös munka volt ez, közös kezdeménye­zés a helyi önkormányzattal is, akik minden támogatást megadtak mun­kánkhoz. Ók vásárolták a faanyagot, Soltész Sándor polgármester pedig még a tulajdonképpeni faragásban is segített - mondja a jelenleg Rozsnyón élő, de szülőfalujába visszatelepülni készülő Ulman István, aki egyébként elnöke a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának. Szüleinek hosszú­réti udvarán beszélgetünk, ahol a több méter magas kopjafák, keresztek, fej­fák tíz nappal az ünnepség előtt már csaknem készen állnak. Arra várva, hogy a templomkertben felállítsák őket, s hogy monumentális kompozíci­ójukkal, kegyelettel ne csak a halálra emlékeztessenek, hanem egyúttal jel­képei legyenek a várhosszúréti össze­fogásnak- El kell mondani, hogy Pista és barátai a több hetes munkát teljesen ingyen végezték - egészíti ki Ulman Istvánt a faragásnál ugyancsak jelen levő Soltész Sándor polgármester. Majd közösen arról beszélnek, milyen újabb terveket forgatnak még a fejük­ben: - Az október 23-i emlékműavató ünnepség elképzeléseink szerint a tu­lajdonképpeni főpróbája lenne a jövő nyáron, a várhosszúréti búcsú idején rendezendő falunapoknak, melynek szeretnénk a hagyományát is megte­remteni. Erre a több napos rendezvény­re, melyre kulturális és sportprogramo­kat egyaránt tervezünk, meghívnánk a hazai és a határon túli baráti települé­sek vezetését és polgárait is, s termé­szetesen nem feledkeznénk meg a mi szűkebb környékünk falvairól sem. Célunk, hogy a falunapok által köze­lebb kerülhessen egymáshoz a vidé­künk magyarsága. - Nekem ezen kívül is van még egy tervem - fűzi hozzá Ulman István. - Jó lenne itt, a.barlang melletti üdülőben nyaranta egy fafaragó-alkotótábort szervezni. Úgy, hogy az itt készült fa­ragványok, elképzeléseim szerint job­bára köztéri szobrok, Várhosszúréten maradnának. KLINKO RÓBERT Közösen könnyebb a munka Gázvezeték Bacskában lakossági kölcsönből Sok a munka, mint Bacskában - ez a szólás járja Bodrogköziben, utalva a Királyhelmectől alig pár kilométerre fekvő kis település lakó­inak munkaszeretetére. Közismert tény ugyanis, hogy az itt élő embe­rek zöme jó néhány környező településtől eltérően nem kocsmázik, a többség a földműveléssel és háziáji kistermeléssel próbálja meg kiegé­szíteni az utóbbi időkben egyre gyengébben csordogáló jövedelmeket. Dunako termékek - nagy részük már jövőre is gazdára talált (a szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents