Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-15 / 239. szám, szombat

1994. OKTÓBER 15. ÚJ SZÓ ÉRDEKESSÉG 5 Diszkrét történelem Az intim hely históriája A régészek szerint már háromezer évvel ezelőtt a sumerok is ismerték. Vízzel töltött edények voltak, amelyeket zsinórral lehe­tett kinyitni. Az egyiptomiak az udvaron el­helyezett kamrába jártak. A téglából rakott alkalmatosság ülőkéje mészkőből készült, amelynek közepén volt a nyílás. Ebbe ho­mokot szórtak, amelyet időnként cseréltek. A gazdag görögök és rómaiak márvánnyal rakták ki, a díszítő mozaikok pedig nimfákat, szatírokat áb­rázoltak. A középkori feudális urak toalettje, a necessario a kastély tornyába épült. Közönséges téglaülőkés hi­deg kamra volt. Az ürülék pedig a vársáncba hullott. A városokban csak a leggazdagabb családoknak volt mellékhelyiségük, úgynevezett gardróbjuk. A leg­több városi lakos agyagedényt használt, amelynek tartalmát egyszerűen kizúdították az utcára. A Hanza-városok kötelezővé tették a városkapuk és piacok közelében nyilvános klozettek létesítését. A kertészek az ürüléket némi fizetség ellenében fel­használhatták trágyázásra. Az így szerzett pénzzel az árvaházakat támogatták. A lexikonok szerint az elsőöblítős vécét egy angol nemes, John Harrington találta fel. Művét /. Erzsé­bet angol királynőnek ajándékozta, aki lelkesedésé­ben 1590-ben nemesi rangra emelte őt. Harrington találmánya, sajnos, a királyi protekció ellenére sem teijedt el. Elvesztette a versenyt az akkor divatos to­alett székkel szemben. Ez masszív, faragott bútordarab volt. Szükség ese­tén levették az ülőkéjét. Benne pedig a jól ismert edény volt. XIV. Lajos francia királynak is ilyen, oroszlánlábakon álló, liliomdíszítésű támlás szék állt a dolgozószobájában. Alattvalóit nem sértette, hogy ezen a „trónuson" üldögélve tartotta audienciáit az uralkodó. A modern, öblítős vécét 1775-ben találta fel az an­gol Alexander Cumming órás. A jelenlegi formáját az ugyancsak angol Thomas Crappemek köszönhetjük, aki egy fél évszázaddal később jelentkezett találmá­nyával. A WC (water closed) betűkkel kezdték jelölni a XIX. században a toaletteket. Magánházakban és szállodákban egyre cifrábbak, fényűzőbbek lettek. 1884-ben a párizsi világkiállításon két francia arany­érmet nyert vécéberendezésével. A kagyló és a mosdó levendulaszínű, tündérrózsa formájú volt, a víztartály pedig dúskeblű hölgyet mintázott. Ezeket a gyönyörű tárgyakat hétezer frankért vásárolta meg egy dúsgaz­dag ember - és egy kurtizánnak ajándékozta őket. Én ebbe csinálom Ma már nemzetközi kiállításokon bámulatos kagylók és ülőkék láthatók. Ebben is a japánok ve­zetnek. Nemrég Tokióban bemutattak egy csodato­alettet, amely használat után meleg vízzel leöblíti és meleg levegővel megszárítja használójának al­felét. A víz levendula-, fenyő- vagy ibolyaillatú le­het. Létezik olyan vécé, amelynek előmelegítik az ülőkéjét. Az öblítővizet bécsi keringő vagy Mozart valamelyik, melódiája kíséri. Az alapos japánok kiszámították, hogy az ember annyi időt tölt a vécén, amennyit egy átlagos japán újságolvasásra szentel. Körülbelül fél órát. (VIF) Segítség, sürgős! Friderikusz, a titokzatos adományozó Csütörtökön Friderikusz Sándor visszatért a Magyar Televízió képernyőjére. Ezzel milliók vágya vált valóra, bár akadnak olya­nok is, akik bosszankodnak. Mert Friderikuszt nem lehet nem ész­revenni. Aztán az ember vagy szereti, vagy nem. Minden átmenet nélkül. A visszatérés tényének nyugtázása mellett van azonban va­lami, amit mindenképpen el kell mondani »Fridiről«: nagy szíve van. íme, a bizonyíték. Önéletrajzi pajzánkodás Donatella Visconti 34 éves fiatalasszony inkább csinosnak mondható, mint szépnek. Foglalkozását tekintve fodrásznő, és különös kedvét leli az írásban. Már megjelent egy könyve, nem is akármilyen. Címe: Az ágy alatt hallgatózva. A mű tele van pajzán históriákkal. Az egyik főszereplő Donatella, a többi pedig az írónő éppen aktuális szeretője. Donatellára valószínűleg maga Boccaccio is felfigyelt volna, mint hűtlen asszonyra. Ám amíg más hűtlen nő csöndben hallgatna vagy tagadna a felszarva­zott férj előtt, addig Donatella inkább világgá kürtöli hűtlenségének történetét. A szerző 14 éve él hol boldog, hol boldogtalan házasságban féijével, Silvanóval. Éle­tük amolyan egy pofon, tíz szenvedélyes csók. Silvano kamionsofőr, sokszor hosszú napokra egyedül hagyja családját: nejét és két gyerekét. A férj végül is tudomásul vette, hogy felszarvazták. A város, Fivizzano 2000 la­kosú. A titkos hódolók kivétel nélkül házasságban élő urak voltak. Valószínűleg nem is sejtették, hogy Donatella a „múzsákról" hű képet fest, s így nem lesz gond azonosítani a házasságtörőket. A hét évről szóló beszámoló szerint 30 helybéli sze­retőt fogyasztott el. Közöttük akad bankigazgató, üzletember, politikus, egy szü­lész-nőgyógyász és egy megtévedt atya is. Donatella még kegyelemdöfésként pontozta is kedvesei teljesítményeit. A könyv megjelenését perek követték. Arról nem szólt az olasz sajtó, hogy az urak magát a félrelépés tényét vitatják-e, avagy az adott pontszámokat keveslik... Szépség és szabadság A 19 éves Aminata Konate nyár óta különleges címet viselhet: ő Burkina Fasso, az egykori Felső-Volta első szépségkirálynője. A hatgyermekes muzulmán család leánya 16 versenyző közül lett a győztes. Jutalma - helyi mértékkel - igen nagy: 400 dollár, ami az ottani évi átlagkereset kétszerese. Emellett egy színes televíziót és egy New York-i repülőutat is nyert. Hónapokkal ezelőtt meg­szólalt a telefon a budapesti László Kórház csecsemő- és gyermekintenzív osztályán. Egy elváltoztatott hangú férfi felajánlott nekik ötmillió fo­rintot. Merthogy értesült róla, a kicsik életének megmenté­séhez, életben tartásukhoz nélkülözhetetlen lélegez­tetőgépet a kórház nem tudja kifizetni, ezért alapítványt hozott létre. Ő egy összegben ajánlotta fel a szükséges öt­milliót. A gépet megvették, múlt hé­ten pénteken volt a hivatalos és ünne­pélyes átadása. Itt megjelent a már nem is olyan titokzatos adományozó, Friderikusz Sándor is. Mivel az egyik kisbaba állapota ezt feltétlenül megkívánta, ekkor már több napja használták a gépet, melyet a show-man a maga költségén hoza­tott Németországból Az ünnepség egy rögtönzött sajtóértekezlettel is ki­egészült. Fridi elmondta, nem feltűné­Fridi a kórházban si viszketegségből szánta el magát er­re a cselekedetre, hanem - amellett, hogy ezt a nemes gesztust megenged­hette magának - főleg azért, mert sze­rette volna felrázni a magyarországi felső tízezert. Létezik ugyanis egy Kritikus Állapotú Gyermekekért Ala­pítvány, amelynek számláján négy hónap alatt alig több mint 400 ezer forint gyűlt össze. Pedig köztudott do­log, hogy az életmentő gépek több millióba kerülnek. (g) A szépséges Aminata feladata nem­csak az lesz, hogy országát képviselje a különböző világversenyeken, ha­nem az is, hogy szószólója legyen a családtervezésnek és az óvszerek használatának, elsősorban a Burkina Fassóban is pusztító AIDS-re való te­kintettel. A világ egyik legszegényebb orszá­gában valóságos szenzáció volt az első szépségverseny, amelyről a Wa­shington Post című napilap is helyszí­ni tudósítást adott, s amelyet a helyi televízió is közvetített. Burkina Fasso alapvetően iszlám ország, ahol a nők helyzetét ráadásul a régi afrikai törzsi hagyományok is meghatározzák. Sza­bad a többnejűség, a jövendőbeli fele­séget pénzén is meg lehet vásárolni, a lányokat szüleik rákényszeríthetik a házasságra azokkal, akik a szülőknek felelnek meg. S ha egyszer féijhez mennek, a férj szinte élet-halál ura a családban. így aztán a szépségverseny, ame­lyet az ország egyik legismertebb sze­mélyisége, a Hollywoodot is megjárt dzsessz-zenész, Musztafa Thimbano szervezett, valósággal közügy lett. Elsősorban a nők felszabadításáért küzdő mozgalom támogatta - pedig más országokban a nőszervezetek ál­talában elítélik az ilyesfajta parádékat. Iszlám államban bikiniben vagy es­télyi ruhában versenyezni a legszebb­nek járó díjért szerintük lépés lehet a nők szabadsága felé. A versenyt egyébként a főváros, Ouagadougou legszebb szállodájában tartották. Minden úgy történt, mint az olyan országokban, ahol ez már meg­szokott esemény, legfeljebb az keltett némi meglepetést, hogy a vendégeket helyükre vezető hostessek egyúttal óvszerekkel is megajándékozták őket. A szervező szerint a legnagyobb gon­dot nem a jelentkezők kiválasztása okozta, hanem az, hogy szüleiket is meggyőzzék: a lányoknak nem lesz káruk abból, ha fürdőruhában pará­déznak a kíváncsi és ehhez nem szo­kott férfiszemek előtt. (M. N.) Családi pornográfia Példaértékű ügyet tárgyal a michigani bíróság: arról kell dönteniük, hogy szexu­ális visszaélésnek minősül-e az, ha a szülők, legalábbis kétértelmű helyzetekben, ruha nélkül fényképezik gyermeküket. A folyó ügy vádlottja, a 24 éves Adrian De­nava és a 25 éves Jeanette Padilla még tavaly augusztusban készítettek a vádlók szerint pikáns, sőt szemérmetlen és pornográf képeket akkor ötéves leánygyerme­kükről. A képeken a gyermek teljesen meztelen, és egy-két felvételnek az ügyész­ség szerint egyértelműen erotikus célzata van: az egyiken a kislány keresztbe fek­szik ugyancsak meztelen papáján, egy másikon pedig „nagylányosan", kezeivel takarja el nemi szervét. „Ezek, bizony, mindennek nevezhetők, csak rendes, csalá­difényképeknek nem " - véli az ügyész. , A szülők azt állítják, hogy a képek művészfotók, a pózokat pedig a híres divat­diktátor, Calvin Klein beállításai ihlették. Ha a bíróság nekik hisz, akkor akár csa­ládostul kaphatnak állást valamelyik országos modellcégnél - hiszen állításuk sze­rint a képekkel effajta állást kívántak keresni. Ha viszont az esküdtek a vádnak ad­nak igazat, Adrianra és Jeanette-re 20 év börtön vár. Mire kikerülnek, bátran fény­képezhetik addigra jócskán nagykorú leányukat - olyan pózban, amilyenben csak akaiják... (BN) Zsebre vágható napilap Ma került forgalomba a tizenhat ol­dalas Le Petit Journal, melynek külön­legessége, hogy mérete méltó a nevé­hez: mindössze 15x21 centiméteres, azaz zsebre tehető. (A lap címe ugyan­is lefordítva: A Kis Újság.) A kezdet­ben egymillió példányban megjelenő újság első száma ingyenes. Terjesztése a munka nélküli fiataloknak is ad új foglalkozási lehetőséget. A sok képpel és rövid hírekkel teli újság ára 1 frank lesz. Bemard Pace igazgató nem tit­kolt célja, hogy azokat az embereket célozza meg, akik eddig nemigen ol­vastak napilapokat. Január 15-től már másfél millió példány eladását tervezik. Elektronikus orr A gyanúsnak tartott személyeket egy elektromos orr éppen úgy azonosí­tani tudja a szaguk alapján, mint egy kutya. A készülék feltalálói szerint ép­pen olyan érzékeny, mint egy kutyának az orra, s messze meghaladja az em­bernek azt a képességét, hogy különb­séget tudjon tenni szagok között - írta a New Scientist című tudományos folyó­irat. Barbara Sommerville, a Cambrid­ge-i Egyetem munkatársa nemrég mu­tatta be az „elektronikus orrot" Laugh­boroug.h-ban az angol tudományos tár­saság ülésén. A készülék tárolja a sza­gokat, amelyek azután meleg hatására feloldódnak, és gázkromatográf segít­ségével analizálásra kerülnek. Ezzel az eljárással a különböző szagok valósá­gos „ujylenyomatát" nyerik. Az egyes emberek testillatát még a dezodoráló szerek sem közömbösítik ­mondotta Barbara Sommertville. Érde­kes, hogy míg a férfiak testillata több­nyire állandó, a nőké napról napra vál­tozik. Ezért a készülék arra is alkalmas lehet, hogy segítségével a nők logam­zásképességének időszakait megállap­íthassák. (B—O) Milliót éro kóstoló Az 1811 -es esztendő nemcsak ar­ról volt nevezetes, hogy Napóleon csillaga a legmagasabban állt, hanem arról is, hogy abban az évben pompás volt a bortermés, amint azt Goethe, a költőfejedelem is feljegyezte. Az évjárat borai a század legjobb­jainak bizonyultak. Egy palack 1811­es bor ma olyan ritkaság, akár a bé­lyeggyűjtők körében a kék Mauriti­us, s egy ilyen bort megkóstolni ugyancsak ritka lehetőség. Ilyen kí­nálkozott a nyáron, amikor húsz szak­értő megkóstolhatta az esztendő két borát: egy Chateau Lafitte-tl és egy Chateau Yquemet-t. A Lafitte volt az 1811 -es évjárat e borának egyik leg­utolsó ismert palackja. A közel kétli­teres üveg párját a minap Londonban árverezték el, s Brunei szultánja fi­zette ki érte a 6 millió fontnak megfe­lelő összeget. Mindkét palack Rodenstock, a hí­res borkirály pincéjéből való. A szak­értők tartottak a kellemetlen megle­petéstől, mert megeshetett volna, hogy az ilyen öreg bor ecetes, és ezért élvezhetetlen. De ennek az el­lenkezőjére is volt példa, mert az ak­kori borok sűrűbbek voltak, keve­sebb szőlő termett az öreg tőkéken, s a nemes nedűnek a jelenlegi másfél helyett négy évig érlelték. A Hamburgban elfogyasztott pa­lackot 1987-ben születési helyén, vagyis a Lafitte szőlőbirtokon újra­dugaszolták, és hozzátöltöttek egy kevés 1896-os évjáratú bort. A szak­értőknek jó napjuk volt: a sűrű kávé és karamellillatú Lafitte frissen és selymesen csúszott le a torkukon, s az Yquemet-nek is tökéletes volt a bukéja. A két bor csöppet sem fá­radt el, s a kóstolók hivatalosan ki­jelentették: „Ilyen borokért érde­mes élni." (FEB) Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents