Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-03 / 228. szám, hétfő

4 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓ 1994. OKTÓBER 3. Most az. unokámra is gondolok... Méry Gábor felvétele A kristály közepe Szlovákiában nincsenek csodák. Inkább az számít csodabogárnak, aki ilyesmire számít. Az ország politikai vezetése továbbra is megmarad a balosnacionalista erők kezében, akik a nyolcvankilences rendszerváltás után előkujtorogtak a sötétből, és megadták az alaphangot, amit a politikai kultúrától igazában mindig is elzárt nép első kijózanodásában kegyesen elfogadott. Ez van, ezt kell szeretni. I la szeretni nem is, ezt kell elfogadni, mert nincs más. Itt még az sem lehetetlen, ami bárhol a világ más tájain: Napóleonnak egyszer sikerült visszatérnie, akkor is csupán száz •napra. Mečiar itt van harmadszor is, csendestársaival és feltétlen kiszolgálóival. megemészthetetlen falatként és hátborzongató realitásként. Az ország népe nyugalmat szeretne és ga/.dag(xlást, védelmet és biztonságot, s a szavazók egyharmada megválasztja a leiforgatókat, akik miatt ismét urnák elé kényszerült. De hát mit akar ez a nép, tehetnénk fel a kérdést. Az elemzők majd kielemzik, honnan a „cár atyuska effektus", s miért tarthat a végtelenségig az ellenségkép mint politikai tényező, és majd kimutatják, ki lesz ismét a mérleg nyelve: a munkáspárt-e, a magyarok-e, a széteső Weiss-pái1-e. Hogy miért csúszott vissza a baloldal. Hogy miért nyert mégis a baloldal. Hogy miért került be csupán hajszállal a parlamentbe a legnemzetibb párt, s hogy miért lesz domináns mégis a nemzeti eszme. S kínos egyezkedések után majd alakul valamilyen kormány, amely lehet, négy évig privatizálgat. de lehet, hogy nagyon gyorsan elődje sorsára jut. A legnagyobb csalódás tegnap azokat érte. akik azt hitték, mečiartalanul is lehet új kormányt csinálni, valamiféle széles bázison, ha az elnök lesz olyan bátor, és nem a DSZM-et bízza meg kormányalakítással. S ha Mečiarék nem nyernek túlságosan. Harmincöt százalékukkal csak hetek kérdése, kit hogyan dolgoznak meg. kinek milyen mézesmadzagot ígérnek a hatalomban. Szlovákiában nincsenek határozott arcélű. modern politikai pártok, talán az egy KDM kivételével. Az SZNP múlt századi eszmén lovagol, a Munkásszövetség a negyvenéves demagógiát görgeti maga előtt, a magyar koalíció önvédelemre épít. A Demokrata Pártnak nincs bázisa, mert az. országnak nincs polgári rétege. A többi a személyi ellentétek. szimpátiák, érdekek, osztozkodás mentén csordogál ide-oda, cserél széket, és ül át egyik zenekarból a másikba. Miközben tovább szegényedünk, és tehetetlenül figyeljük a „politikai kristályosodásnak" aposztrofált folyamatot, amelyből csak nem akar kristály lenni. Miközben a gyanúsan sokat emlegetett európai vonatok itt robognak el a kertek alatt. Halljuk a füttyszót, hisz nem vagyunk süketek, csak éppen nem nekünk fütyülnek, hanem ránk. Vagy lehet, hogy mégis vannak csodák? Várhatunk tovább türelmesen... KÖVKSDI KÁROLY Folytatódik Ma. holnap, holnapután...Savanyú a szőlő a szlovák politikusoknak. Pedig igazából az történt, amit józan szemlélődéssel előre láthatott mindenki. Alig adták közre az első választási becsléseket, megkezdődött a nyilatkozatháború. Ennek első bajvívóit élő adásban láthattuk a televízióban. Igazából őket tekinthetjük győzteseknek, bár, a reagálásaikból ítélve, vesztesnek érzik magukat. Vesztesnek, mert elmaradlak a várakozástól, mert nem teljesültek a saját maguk korlátai között született nemzetállami álmaik. Ráadásul egyiküknek sem sikerült szavazatokat rabolnia a magyar koalíciótól, pedig mindent megtettek, hogy megtévesszék a magyar nemzetiségű választókat. Különös dolog az, amit a politika iránt legalább a napi hírek szintjén érdeklődő magyar választó a történések folyamatában tapasztalhat. Amikor a pártok az ő szavazatára áhítoznak, még a legádázabb magyarellenes kampányt folytató pártocska is megkísérli a hálóvetést. Hamis adatokkal teletűzdelt rádióreklámját minden szlovákiai magyar sértésnek tekintette: nemzeti önérzetünkbe gázoló gúnyolódásnak. Aligha véletlen, hogy a máris folytatódó csatározásoknak éppen magyar politikusaink a legtürelmesebb szemlélői, hiszen várakozásuk látszik beigazolódni. Számunkra - választóik számára - ez a türelem azonban egyáltalán nem tetszik nyugalomnak. Nem is remélhetünk nyugalmat, hiszen Szlovákia érdekeire hivatkozva máris megjelentek a Mečiarral kompromisszumokat kötni akaró pártvezérek. Márpedig ezek szerint nekik kevésbé Szlovákia, s ezen belül a szlovákiai magyarság gazdasági, szociális és kulturális felemelkedése, valamint érdekvédelme a fontos. Magyarországhoz mért reciprocitást emlegetnek a nemzeti közösség jogaiban. Rettegnek a magyar koalíció kormánytényezőként való említésétől is. Félő, hogy újra bedőlnek Mečiar ígérgetéseinek, aki vasárnap délig egyszer jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor mozgalmát sajnáltatta, hogy őt kihagyták a választói névjegyzékből. (Vagy kihagyatatla magát? Ezt majd eldönti a központi választási bizottság vizsgálata.) Mečiar helyett sokáig a mozgalom második garnitúrája nyilatkozgatott. Eléggé botladozva és bizonytalanul. Az áhított nászéjszaka előtti lányos sze-méremtől zavarodhattak meg a többi parlamentbe jutott párt és koalíció fő- és alvezérei, hiszen mindegyre a végleges eredményeket várva kerülték meg a koalíciós esélyeket. Pedig nagyon szeretnék a kormányzati házasságot. Mi már tudjuk, hogy a magyar koalíció állja a szavát: Mečiarral és Slotával nem lépnek be semmilyen kormánykoalícióba. Tiszta sor. Hiszen a magyar választók bizalma rendülne meg. ha eddig nyilvánosságra nem hozott érdekekből kiindulva tennék meg ezt a lépést. Elvégre vannak politikai kompromisszumok. amelyekkel igen hamar áthághatják még az amúgy igencsak tág politikai erkölcs halárait is. Ilyeneknek tekinthetjük az ország új közigazgatási és községi önkormányzati elrendezését, a kulturális és oktatási autonómiát és a középeurópai országok közötti regionális együttműködések kérdéskörét. OUSZA ISTVÁN ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT MELYIK PÁRT MIÉRT NF.M BOLDOG? Ezeknek a választásoknak az az egyik sajátossága, hogy eredményhirdetés után egyik pártvezető arca sem sugárzott az örömtől. Még a győzőké sem. Jó okuk van a komorságra. Mečiaréknak ugyan a legtöbb, valószínűleg 60 képviselőjük lesz a parlamentben, de 1992-ben 74 mandátumot kaptak. Weissnek különösen kevés oka van az örömre, hiszen csak egy paraszthajszálon múlott, hogy pártját nem előzte meg a magyar koalíció; 29-ről 18-ra csökken a képviselőik száma. Carnogurskýék is csak 17 emberüket küldhetik a törvényhozásba a két évvel ezelőtti IS helyett. A Szlovák Nemzeti Párt mandátumainak száma 15-ről 9-re csökken, és mindössze 0.4 százalékkal lépte túl az 5 százalékos küszöböt. Az előretört politikai erők örömébe azért vegyül üröm, mert szándékaikat a lehetséges szövetségesekkel aligha tudják megvalósítani, l.uplákék Munkásszövetsége, amely „repülőstarttal" ugyan egyből 13 mandátumot szerzett, ráadásul tisztában van azzal, hogy a Mečiar vezette zenekarban még a harmadhegedűs szerepére sem számíthat, hanem legfeljebb a nagybőgőt cipelheti. És, persze, szavazhat. Moravčíkéknak az lesz a fő gondjuk, hogy szintén szövetségeshiánytól kell tartaniuk, és nem lehet tudni, hogy e párt átülésre hajlamos vezetői majd miként tudják elviselni az ellenz.éki létet A rosszkedv tehát általános, és még a mindig optimista Čarnogurskýéknak is bizonyára szöget üt a fejükbe, hogy stabilnak tekintett szavazóbázisuk sem olyan stabil, mint gondolták. MIT HOZOTT A MAGYAR KOALÍCIÓ? Ha összeadjuk az 1992-es magyar koalíció eredményét a Magyar Polgári Párt akkori, 2,4 százalékos eredményével, és ehhez még hozzászámítjuk azt a többletszavazatot, amely az igazi hármas koalíció megkötésének köszönhetően realizálódott, megkapjuk a tíz egész tizennyolc százalékos végeredményt. Ami, önmagában véve, nem rossz. Ennek ellenére sem a magyar pártvezetők, sem választóik nem lehetnek boldogok. Az itt a kérdés, lesZnek-e olyan partnerek, akikkel - feltehetően ellenzékben - befolyásolni tudják a magyar politikusok az ország sorsát és Dél-Szlovákia helyzetét. Nem éppen kedvező jelenség, hogy úgyszólván minden olyan párt, amelyik gyengébben szerepelt, mint két esztendeje, most hajlamos arra, hogy a legkisebb ellenállás irányába haladva a magyarok iránti erélytelenséggel magyarázza a kudarcot. Itt újból csak az a politológiai alaptétel jut az ember eszébe, amely szerint bajos dolog ott polgári társadalmat építeni, ahol nincsenek polgárok. ELBÁTORTALANODOTT ÚJSÁGÍRÓK? Vasárnap reggel hét órakor a Szlovák Rádió körülbelül olyan terjedelemben foglalkozott a pénteki és szombati választásokkal, mintha mondjuk arról tudósított volna, hogy Dél-Afrikában megvoksoltatták a lakosságot. Vagy még kisebben. Mindössze annyit közölt a hallgatóval, hogy a parlamentbe bejutott hét párt közül melyiknek hány képviselője lesz. Az ember óhatatlanul felteszi a kérdést: Csak nem bánták meg a szlovákiai újságírók, hogy 1992 után kiábrándultak Vladimír Mečiarból, és ennek hangot is adtak? Legyünk derűlátók, és reménykedjünk abban, a tömegtájékoztatás szűkszavúságának mindössze az volt az oka, hogy a véleményformálók még a kampánycsend után egy nappal is tárgyilagosak akartak maradni. TÓTH MIHÁLY Kihűlt a leves A parlament elnöke bizonyára fittyet hányt biztonsági szabályzatra. protokollelőírásokra, s élve mentelmi jogával még tahin a közlekedési szabályokat is áthágta, amikor autójával szombaton délután a rádió stúdiójáig robogott. Elmondása szerint a meleg leves kanahizását hagyta abba. mert a parlament alelnöke a választás eredményeit latolgató élő adásban olyan dolgokat mondott, amit nem hagyhatott szó nélkül. Ilál igen, a maga módján keménykedett a választások nagy vesztesének tekinthető párt elnöke. Olyannyira, liogy a győztes párl adta eddigi parlamenti elnöknek torkán akadt a falat... Nem volt szüksége sem testőrre, sem gépkocsivezetőre, amikor saját kocsiján végigrobogott a városon. Csak erre gondolhattam, amikor a stúdióban megcsörgette a kulcsait. Igaz, csak ő tudhatja, milyen autó kulcsait mutogatta a nézőknek. Ha sajál kocsiján ért röpke öt perc alatt a rádió épületébe, nem irigylem a testőrét, akinek kötelessége lett volna a parlament elnökét a meleg levese kanalazgalásál megszakító indulat közben is védelmezni. (d-n) Mikor szavazunk újra? Michal Kováč köztársasági elnök számára nem marad más hátra, mint Vladimír Mečiart megbízni a kormányalakítással. A harminc százalékot meghaladó végeredmény mellett bármilyen spekuláció kizárt. Mečiar nélkül csak úgy alakítható kormány, ha a DSZM-en kívüli pártok kivétel nélkül kormánytényezővé válnak. Ezt a lehetőséget a tudományos-fantasztikus irodalom nálunknál képzettebb művelőinek hagyjuk meg. A legfeljebb 60 mandátummal rendelkező DSZM-frakció vajmi kevés ahhoz, hogy kényelmesen lehessen kormányozni. Arra sem elég. hogy a kormányprogram többségi támogatást kapjon. így az előrehozott választások nem megoldást, hanem a két évvel ezelőttihez képest patthelyzetet teremtettek. Egyszínű kormány nem lesz. a kétszínű is kevés mandátummal rendelkezne. így hát ebben az országban most minden lehetséges. Lehet, hogy a DSZM kipróbált partnerét, a Szlovák Nemzeti Pártot tekinti majd első komolyabb tárgyalópartnerének. Ebben az esetben szüksége lesz még egy frakcióra, amely nyíltan vagy szépen a háttérből támogatja a kabinetet. Ilyennek kínálkozik a programmal nem rendelkező és a szakszervezetek hőskorára emlékeztető Munkásszövetség. Ján Lupták ugyan kijelentette. ellenzékben óhajt maradni, de ki tudja, ki az a néhány, eddig ismeretlen ember, aki az új. 13 tagú parlamenti frakcióba kerül. Megvehetők lesznek? Netán olyan naivak, mint pártelnökük. s így bármire kaphatóak egy ötvenfilléres órabér-emelésért'.' Az is lehetséges, hogy á Demokratikus Baloldal Pártja és koalíciós partnerei lesznek a tárgyalópartnerek. Ne feledjük. Weissék 1992-ben olyan hallgatólagos támogatást nyújtottak Mečiarnak. amely nélkül egyetlen alkotmánytörvény sem kapott volna elegendő szavazatot. Felújítható ez a csöndestársi viszony, vagy nyílt koalíciós ajánlat is szóba jöhet? Nehogy azt higgye bárki is. hogy Weiss és Mečiar közt kibékíthetetlen az ellentét. S persze ne feledjük: a DBP pártelnöki posztja sem nyugdíjas állás. Peter Weiss igazi vesztesként bebizonyíthatja, tud úriember módjára veszíteni, és nem kap majd az első koalíciós alkalmon, hogy pártján belül betöltött tisztségét megtarthassa. Támadásokra ugyanis számíthat, a DBP tagsága nem egyszer bírálta a párt vezetését, s mint kiderült, a bírálat éppen az európai szintű politizálásnak szólt. Ján Čarnogurský és Jozef Moravčík hiába hajlandó a nagy megegyezés nevében még a DSZM-mel is tárgyalni, ők bizonyára nem kapnak koalíciós ajánlatot. A formáját hozó magyar koalíció pedig Mečiarral semmiképp nem lesz hajlandó kormányozni, s hogy miért, azt nem kell négy év tapasztalataival a hátunk mögött aprólékosan boncolgatni. Mečiarral nem szabad kormányozni, de ha lehetőség nyílna más megoldásra (az idei tavaszi kormányválsághoz hasonlóan), számban jelentősen megerősödve élni kell a lehetőséggel, és be kell lépni a kormányba. A választások előtt sokszor megkérdezték kommentátoroktól, megfigyelőktől, miről szólnak az idei parlamenti választások. Néhányan új politikusnemzedékért kiáltottak, elfeledve: a választók új generációjára is szükség van. A népet. ugye. nem lehet leváltani. Az igazán jó válasz - az eredmények ismeretében - a következő volt: most azt döntjük el. mikor szavazunk újra. Nem hiszem, hogy egyedül maradok a véleményemmel: hamarosan. LOVÁSZ ATTILA