Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-12 / 211. szám, hétfő

1994. SZEPTEMBER 12. ÚJ SZÓ' HÍREK - VELEMENYEK Egy nyugdíjasotthon hétköznapjai Nagyi, költözz el tőlünk! Legjobb a „külön fazék, külön tál", tartja a népi bölcsesség az anyós-após-vő-meny négyesfogat együttéléséről. Az áj portára került fiatalok és a saját szokásaikhoz kétségbeesetten ragaszkodó öregek között bizony gyakoriak a súrlódások. Néha úgy tűnik, itt már semmi sem segít, a generációs problémák - akár egyik, akár másik fél makacssága folytán - áthidalhatatlanok. így aztán nem csoda, ha egyre nagyobb az érdeklődés a nyugdíjasotthonok iránt. Az Ung-vidéken a közelmúltig nem volt ilyen intézmény. A legközelebbi a Nagykapostól jó negyven kilométerre fekvő Tőketerebesen található. Az ide került idős emberek már csak a távolság miatt sem érezhették túlságosan otthonosan magukat, nem beszélve arról, hogy egyik napról a másikra kiszakadtak megszokott nyelvi környezetükből is. A nyugdíjasok említett kategóriáján kíviil az utóbbi időben egy másik, sajnos egyre növekvő létszámú réteggel is számolni kell: a hátrányos szociális helyzetű öregekkel, akik sokszor megdöbbentő higiéniai körülmények között. magányosan tengetik életüket. A nagykaposi nyugdíjasotthon igazgatójával, Oskar Sabóval, aki a lakók kedvéért mellesleg magyarul is nagyon szépen megtanult, az intézmény keletkezésének körülményeiről és mai gondjairól beszélgettem: - Az otthon létrehozásáról az illetékes körzeti hivatal döntött. A Nagykapos körzetében lakó, rossz szociális helyzetű idős embereken hivatott segíteni. Harminc lakó számára tudunk helyet biztosítani, bár többre is lenne igény. Az otthon egyébként egy régi lakótömb felújított része. Nyilván ön is tapasztalta, hogy nem a legmegfelelőbb az idős emberek számára. Néhányuknak már komoly megterhelés a meredek lépcsőkön fel-le gyaloglás vagy a fürdőkádba lépés. Nem is beszélve a fekvőbetegekről, akiknek az ellátása rendkívül körülményes. Némileg enyhítene a gondokon, ha az egész épületet megkapnánk. Akad más, alkalmasabb hely is a városban, de ennek rendbehozatalához jó néhány millió koronára lenne szükség. • A városi önkormányzattól nem próbáltak segítséget kérni? - A városi hivatalhoz egy konkrét tervezetet nyújtottam be, amely többféle elképzelést tartalmaz. Szerepel benne egy klubszerű intézmény, ahová a nyugdíjasok naponta bejárhatnának, étkezhetnének, szórakozhatnának, aztán este hazatérnének. Lehetne egy hasonló lehetőség a hátrányos helyzetű fiatalkorúak, leányanyák, esetleg az elvált nők számára is. Mivel azonban állami intézmény vagyunk, a város egyelőre nem érzi magáénak a gondjainkat. • Milyen kötelezettségeik vannak Mari néni az otthon legidősebb lakója az itt lakóknak? Mivel töltik napjaikat? - Idejüket szabadon oszthatják be, tetszésük szerint járhatnak-kelheinek, és természetesen saját belátásuk szerint bánnak a nyugdíjukkal is. Pontosabban szólva, nyugdíjuknak azzal a részével, amely az ellátási költségek levonása után marad. Ez a nyugdíj nagyságától függően változik, de a törvény értelmében nem lehet kevesebb négyszázöt koronánál. • És ha valakinek kevesebb a nyugdíja, mint az ellátási költségek? - Van ilyen esetünk is. A különbözetet az intézmény kasszájából fedezzük, de azt a bizonyos 405 koronát ennek a lakónknak is meg kell kapnia. • Hogyan bírálják el, hogy a jelentkezők közül ki a jogosult az otthonban történő elhelyezésre ? - A törvény pontos szociális és egészségügyi kritériumokat szab meg. Nem kerülhetnek be fertőző betegségben szenvedők, sem alkoholisták, bár ez utóbbit, ugye, nem is olyan könnyű megítélni. Vannak „különleges" eseteink is. Nemrégiben egy néni jelentkezett azzal, hogy a családi körülményei úgymond „kibírhatatlanok". A szokásos helyszíni szemlén láttuk a szép házat, a kertben a hatalmas fóliasátrakat. A néni szobája nagyon szépen, otthonosan volt berendezve, a menye is kedvesen fogadott minket. A hölgy mégis el akart költözni, de mindenáron. Több szabad helyünk volt, ezért közöltük a nénivel, hogy nemsokára beköltözhet, ha már ennyire nem bírja otthon. Erre kijelentette, hogy megy is, de nem most, hanem majd télen. Mert a kertben rengeteg munka van, még rengeteg zöldséget el kell adni stb. Aztán nagy nehezen kibökte: azért, hogy ne kelljen szenet vásárolni télire... • Gyakoriak a látogatók? - Esete válogatja... a lakóknak van hivatalos szabadságuk is, évi huszonnyolc nap, de ha van hová menniük, ha van családjuk, bármikor eltávozhatnak. Az a jobbik eset. ha van kihez látogatóba menniük. A szomorú az, ha valamelyikük elmegy reggel egy hétre, mert őt várja a család, az unokák, a ház, a kert. aztán még aznap este visszajön. Olyan is volt, hogy a bácsi az örömtől sírva indult el, illetve mi vittük kocsival és a hozzátartozói azzal fogadták: - Minek hoztátok ide... Mire visszaértünk az intézetbe, az öreg már ismét itt volt. Igaz, mi nem ludhatjuk pontosan, ki hogyan viselkedik az otthoni környezetben. Az otthon lakói nem angyalok, nem nagyon hajlandóak változtatni régóta beidegződött - és nem mindig jó- szokásaikon. Úgy gondolom, leginkább a személyes példa hat rájuk. Ha az otthon alkalmazottai tisztességgel teljesítik munkaköri kötelességeiket, ha tiszta, rendezett környezetet teremlenek, és kulturáltan viselkednek egymással és a lakókkal szemben, akkor ez pozitívan hat az itt élőkre is. Nagy segítség számukra az is. hogy Gábor esperes úr gyakran ellátogat hozzánk, és lelki vigaszt nyújt az öregeknek. Bodnár Júlia szociális nővér a lakók életkörülményeiről, napirendjéről nyújt tájékoztatást: - A lakók egy-, kél-, illetve három férőhelyes szobák közül választhatnak. Ami az étkezést illeti, a megszokott étrenden kívül diabetikus kosztot is bizlosítunk. A lakók által fizetett díj csak a nyersanyagokra elegendő, és ugyancsak szimbolikus összeget fizetnek a gondozásért, mosásért, vasalásért: napi öt koronát. A kis közösség tagjainak megvan a maguk megszokott életritmusa. Reggeli után vérnyomásmérésre, majd - akinél szükséges - orvosi kezelésre kerül sor. Hetente egyszer általában közös program van, ennél többre nem is nagyon van igény. Hogy mit csinálnak egész nap, azt maguk döntik el, és nem is nagyon hagyják magukat befolyásolni. Tévét, videót néznek, társasjátékokat játszanak. Este hét után hivatalosan már az épületben kellene lenniük, de a szolgálatos nővér indokolt esetben minden további nélkül kiengedi őkel. A távozók a saját érdekükben egy kis kártyát hordanak magukkal. Ha esetleg „elvesznek", ezen megtalálható az otthon címe és telefonszáma. Erzsi néni nagykaposi, de a rokonai nem itt élnek: - Jó itt... - mondja egyszerűen. - Csak egy kicsit több pénzt adnának ezek a nővérek! - teszi hozzá huncutul. - Néha meglátogatnak a rokonok, de a legtöbben Csehországban élnek. Eljönnek az unokáim is, akik magyarul is, csehül is jól beszélnek már. A nyolcvankilenc éves Mari néni az otthon legidősebb lakója. Rövid beszélgetés után sírásba csuklik a hangja: - Olyan öreg és gyenge vagyok már... De azért még mindig le tudok menni egyedül ebédre meg reggelire - teszi hozzá nem kis büszkeséggel, ami a tizedik X küszöbén már igencsak jogos. - Még a legényeket is megnézi! piszkálgatja jóakaratúlag szobatársa, Erzsi néni, majd a két hölgy kiteregeti kézimunkáit, amelyekkel szívesen megajándékozzák ismerőseiket, lakótársaikat. Miki bácsi az otthon ezermestere. Az alagsorban berendezett pincéjében éppen kaszanyél készítése közben zavartuk meg: - Muszáj vagyok csinálni valamit az unalom ellen, mert különben tán meg is iitne a guta - magyarázza csöndesen pöfékelve. - Lassan, nyugodtan dolgozgatok magamnak, így aztán igen jól elmegy az idő. A fentiekből ítélve úgy tűnhei, hogy az otthon élete egy merő idill. Ez persze nem igaz. A lakók között is vannak nehéz esetek, akik nem mindig viselkednek kezes bárányokként. Itt. a nyugdíjasok látszatra csöndes világában épp olyan emberi problémák kerülnek a felszínre, mint bármely más zári közösségben. Az emberben lakó jó és gonosz itt is vívja örökös harcát, ill is dúl az ármány... s bármilyen hihetetlen, de igaz: a szerelem. Mielőtt a kedves olvasónak csiklandós gondolatai támadnának, hadd idézzem a régi igazságot: a szerelem nem ismer határokat. Mindjárt hozzátehetjük: korhatárokat sem. Emberek élnek itt is. Még akkor is, ha öregek, betegek, még akkor is, ha egy szál egyedül morzsolgatják hátralévő éveiket. Mint az életből vett példák igazolják, ez utóbbi akkor sem ritkaság, ha valakinek rengeteg rokona van. TÓTH FERENC i Az Együttélés járási elnökeként, országos vezetőségének ! tagjaként és megválasztott parlamenti képviselőjeként tevékenyen bekapcsolódom a szlovákiai magyarság társadalmi ! életébe. Szűkebb hazám, Csallóköz gazdasági, kulturális és I társadalmi életének gazdagítására törekszem. Az Együttélés : gazdasági programjának megvalósítását úgy próbálom segíteni, | hogy a vállalkozók éráekvéáelmét tartom szem előtt. Vezetőségi j tagja vágok a Magyar Vállalkozók Világszervezetének, az | Együttélés gazáasá

g politikai szakbizottságának. Emellett, mint a . művészetek pártolója, egyik alapítója vagyok a Dunaszerdahelyi I Kortárs Magyar Galériának. Városom alpolgármestereként j betekintést nyertem a helyi önkormányzat munkájába. Amennyiben bizalmai szavaznak nekem, minden / lr qiP erőmmel azon leszek, hogy az elmúlt évek tapasztalataid! A gazdagodva magyar a nemzeti közösségünket szolgál jam H j||F Ismerkedjenek meg a i EGYÜTTÉLÉS képvií .eldjelölljével: 1 ^a^ j jp^k | J^m 1 lj£jľ ^jfc 1 \ / 1 jw JLh inn # Jm PÁzMÁNy PÉTER Du naszerdahe 1 y al polgármestere, A 4-es íftöfc * Magyar Koalíció (ía) sor&xéfttá képviselőjelöltje a nyugat»sztovákiai U választókerületben )j Tisztelt Olvasó, Szeptember 7-28. között ezen a helyen bemutatkozik az EGYÜTTÉLÉS egy-egy képviselőjelöltje. Ha On ezek közül négyet kivág, és elküldi az Együttélés központi irodájába (P.O.Box 44, 814 99 Bratislava), akkor sorsoláson vesz részt, és értékes díjat nyertlet. AZ EGYÜTTÉLÉSSEL CSAK NYERHETI K.K.C. kft Bős_ VK - 1266/H VÁLASZTÁSI TUDNIVALÓK J Nem egészen három hét van hátra a parlamenti választásokig. Az elkövetkező napokban ezért a fenti címmel közöljük azokat az alapvető ismereteket, amelyek a választói jog gyakorlati érvényesítésével összefüggenek. Persze, szívesen megválaszoljuk az ezzel kapcsolatos kérdéseiket is. Most a napokban elsősorban arra kell odafigyelnie annak, aki választani akar, hogy megtalálja, megtalálta-e a nevét a választók névjegyzékében, amelyeket az egyes községekben, illetve szavazókörökben már ki kellett függeszteni. Itt kell elmondani, hogy a választások napján a szavazóköri választási bizottságok csak azok számára teszik lehetővé a szavazást, csak azoknak adják ki a szavazólapokat és a hivatalos pecséttel ellátott borítékot, akik szerepelnek a választók névjegyzékében, esetleg egy másik választási bizottság által kiállított választói igazolvánnyal rendelkeznek (a választói igazolványt viszont szintén csak a választói névjegyzékbe felveti személyeknek adja ki rendszerint az állandó lakóhely szerinti szavazóköri választási bizottság). Amennyiben tehát valaki nem találja meg a saját nevét a választói névjegyzékben, a saját érdekében a községi (városi, helyi) hivatalhoz kell fordulnia a kifogásával. Ezt megteheti szóban vagy akár írásban is. Az említett hivatal három napon belül köteles kiegészíteni, helyreigazítani a választói névjegyzéket, esetleg értesíteni a választópolgárt arról, hogy erre miért nem hajlandó. Ha a hivatal a helyreigazítást elutasítaná, a választópolgár az illetékes járásbírósághoz (Pozsonyban a városkerületi bírósághoz, Kassán pedig a városi bírósághoz) fordulhat panaszával, és a bíróság ismét három napon belül köteles dönteni ebben az ügyben. Mivel itt az alapvető állampolgári jogok érvényesítéséről van szó, közigazgatási, esetleg bírósági illetéket fizetni nem kell. Ökológiai nevelés - kinn a természetben Évente már háromezer, főként ötödikes és hatodikos diák számára szervez környezetvédelmi témájú kirándulást a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetségének komáromi járási szervezete. Ez annak a Csicsón létrehozott oktatóközpontnak köszönhető, amely hazánkban elsőként közvetlenül a természetben igyekszik megvilágítani az ökológia alapfogaimail a gyermekek számára. Ivan Sálitól a SZOPK gútai alapszervezetének vezetőjétől megtudtuk, hogy jelenleg öt útvonalat ajánlanak az együttműködő iskolák számára, ezek közé tartozik a bősi vízlépcső környékén laláiható ágrendszer, ahol a beavatkozás okozta környezeti változások tanulmányozhatóak, a Börzsöny nyugati nyúlványai, mint a hegyaljai sziklás élőhelyek példája, a túzokrezervátum, ahol a legnagyobb síkvidéki védett madarat igyekeznek megmenteni, illetve a csicsói holtág és halastó, amelyen a mesterséges és a természetes élőhelyek közötti különbséget mutálják be. Egyik útvonaluk pedig a Gúta melletti Feketevízen végződik, amely nem áll védelem alatt, így itt a gyerekekkel játszhatnak is. A kirándulásokat szakemberek vezetik, a környezetvédelmi közigazgatás, a Környezetvédelmi Ügynökség, illetve a Duna Menti Múzeum munkatársai, igény szerint szlovákul vagy magyarul. Mindez persze több éves munka eredménye, ráadásul a kezdetekkor, 1991 őszén még az iskolák bizalmatlanságát is le kellett győzniük. Azóta viszont olyannyira megnövekedett az érdeklődés, hogy már nem bírnak eleget tenni a felkéréseknek. Eredetileg az egész Csallóközt be szerették volna fogni, de azóta, főként anyagi okok miatt kénytelenek voltak csak a Komáromi járásra korlátozni a tevékenységüket. Legújabban gútai székhellyel létrehozták a Danubium Alapítványt és remélik, hogy továbbra is megtalálják az ifjúság ökológiai nevelésére pénzt áldozó szponzorokat. (tuba)