Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-12 / 211. szám, hétfő

1994. SZEPTEMBER 12. ÚJ SZÓ' HÍREK - VELEMENYEK Egy nyugdíjasotthon hétköznapjai Nagyi, költözz el tőlünk! Legjobb a „külön fazék, külön tál", tartja a népi bölcsesség az anyós-após-vő-meny négyesfogat együttéléséről. Az áj portára ke­rült fiatalok és a saját szokásaikhoz kétségbeesetten ragaszkodó öregek között bizony gyakoriak a súrlódások. Néha úgy tűnik, itt már semmi sem segít, a generációs problémák - akár egyik, akár másik fél makacssága folytán - áthidalhatatlanok. így aztán nem csoda, ha egyre nagyobb az érdeklődés a nyugdíjasotthonok iránt. Az Ung-vidéken a közelmúltig nem volt ilyen intézmény. A legköze­lebbi a Nagykapostól jó negyven ki­lométerre fekvő Tőketerebesen talál­ható. Az ide került idős emberek már csak a távolság miatt sem érezhették túlságosan otthonosan magukat, nem beszélve arról, hogy egyik napról a másikra kiszakadtak megszokott nyelvi környezetükből is. A nyugdí­jasok említett kategóriáján kíviil az utóbbi időben egy másik, sajnos egy­re növekvő létszámú réteggel is szá­molni kell: a hátrányos szociális hely­zetű öregekkel, akik sokszor meg­döbbentő higiéniai körülmények kö­zött. magányosan tengetik életüket. A nagykaposi nyugdíjasotthon igazga­tójával, Oskar Sabóval, aki a lakók kedvéért mellesleg magyarul is na­gyon szépen megtanult, az intézmény keletkezésének körülményeiről és mai gondjairól beszélgettem: - Az otthon létrehozásáról az ille­tékes körzeti hivatal döntött. A Nagy­kapos körzetében lakó, rossz szociá­lis helyzetű idős embereken hivatott segíteni. Harminc lakó számára tu­dunk helyet biztosítani, bár többre is lenne igény. Az otthon egyébként egy régi lakótömb felújított része. Nyil­ván ön is tapasztalta, hogy nem a leg­megfelelőbb az idős emberek számá­ra. Néhányuknak már komoly meg­terhelés a meredek lépcsőkön fel-le gyaloglás vagy a fürdőkádba lépés. Nem is beszélve a fekvőbetegekről, akiknek az ellátása rendkívül körül­ményes. Némileg enyhítene a gondo­kon, ha az egész épületet megkap­nánk. Akad más, alkalmasabb hely is a városban, de ennek rendbehozatalá­hoz jó néhány millió koronára lenne szükség. • A városi önkormányzattól nem próbáltak segítséget kérni? - A városi hivatalhoz egy konkrét tervezetet nyújtottam be, amely több­féle elképzelést tartalmaz. Szerepel benne egy klubszerű intézmény, aho­vá a nyugdíjasok naponta bejárhatná­nak, étkezhetnének, szórakozhatná­nak, aztán este hazatérnének. Lehetne egy hasonló lehetőség a hátrányos helyzetű fiatalkorúak, leányanyák, esetleg az elvált nők számára is. Mi­vel azonban állami intézmény va­gyunk, a város egyelőre nem érzi ma­gáénak a gondjainkat. • Milyen kötelezettségeik vannak Mari néni az otthon legidősebb lakója az itt lakóknak? Mivel töltik napjai­kat? - Idejüket szabadon oszthatják be, tetszésük szerint járhatnak-kel­heinek, és természetesen saját belá­tásuk szerint bánnak a nyugdíjukkal is. Pontosabban szólva, nyugdíjuk­nak azzal a részével, amely az ellá­tási költségek levonása után marad. Ez a nyugdíj nagyságától függően változik, de a törvény értelmében nem lehet kevesebb négyszázöt ko­ronánál. • És ha valakinek kevesebb a nyugdíja, mint az ellátási költségek? - Van ilyen esetünk is. A különbö­zetet az intézmény kasszájából fedez­zük, de azt a bizonyos 405 koronát ennek a lakónknak is meg kell kap­nia. • Hogyan bírálják el, hogy a je­lentkezők közül ki a jogosult az ott­honban történő elhelyezésre ? - A törvény pontos szociális és egészségügyi kritériumokat szab meg. Nem kerülhetnek be fertőző betegség­ben szenvedők, sem alkoholisták, bár ez utóbbit, ugye, nem is olyan könnyű megítélni. Vannak „különleges" ese­teink is. Nemrégiben egy néni jelent­kezett azzal, hogy a családi körülmé­nyei úgymond „kibírhatatlanok". A szokásos helyszíni szemlén láttuk a szép házat, a kertben a hatalmas fólia­sátrakat. A néni szobája nagyon szé­pen, otthonosan volt berendezve, a menye is kedvesen fogadott minket. A hölgy mégis el akart költözni, de min­denáron. Több szabad helyünk volt, ezért közöltük a nénivel, hogy nemso­kára beköltözhet, ha már ennyire nem bírja otthon. Erre kijelentette, hogy megy is, de nem most, hanem majd té­len. Mert a kertben rengeteg munka van, még rengeteg zöldséget el kell adni stb. Aztán nagy nehezen kibökte: azért, hogy ne kelljen szenet vásárolni télire... • Gyakoriak a látogatók? - Esete válogatja... a lakóknak van hivatalos szabadságuk is, évi huszon­nyolc nap, de ha van hová menniük, ha van családjuk, bármikor eltávoz­hatnak. Az a jobbik eset. ha van kihez látogatóba menniük. A szomorú az, ha valamelyikük elmegy reggel egy hétre, mert őt várja a család, az uno­kák, a ház, a kert. aztán még aznap es­te visszajön. Olyan is volt, hogy a bá­csi az örömtől sírva indult el, illetve mi vit­tük kocsival és a hozzátarto­zói azzal fo­gadták: - Mi­nek hoztátok ide... Mire visszaértünk az intézetbe, az öreg már is­mét itt volt. Igaz, mi nem ludhatjuk pon­tosan, ki ho­gyan viselke­dik az otthoni környezetben. Az otthon la­kói nem an­gyalok, nem nagyon haj­landóak vál­toztatni régóta beidegződött - és nem min­dig jó- szoká­saikon. Úgy gondolom, leginkább a személyes példa hat rá­juk. Ha az ott­hon alkalmazottai tisztességgel telje­sítik munkaköri kötelességeiket, ha tiszta, rendezett környezetet teremle­nek, és kulturáltan viselkednek egy­mással és a lakókkal szemben, akkor ez pozitívan hat az itt élőkre is. Nagy segítség számukra az is. hogy Gábor esperes úr gyakran ellátogat hozzánk, és lelki vigaszt nyújt az öregeknek. Bodnár Júlia szociális nővér a la­kók életkörülményeiről, napirend­jéről nyújt tájékoztatást: - A lakók egy-, kél-, illetve három férőhelyes szobák közül választhat­nak. Ami az étkezést illeti, a megszo­kott étrenden kívül diabetikus kosztot is bizlosítunk. A lakók által fizetett díj csak a nyersanyagokra elegendő, és ugyancsak szimbolikus összeget fizetnek a gondozásért, mosásért, vasalásért: napi öt koronát. A kis kö­zösség tagjainak megvan a maguk megszokott életritmusa. Reggeli után vérnyomásmérésre, majd - akinél szükséges - orvosi kezelésre kerül sor. Hetente egyszer általában közös program van, ennél többre nem is na­gyon van igény. Hogy mit csinálnak egész nap, azt maguk döntik el, és nem is nagyon hagyják magukat be­folyásolni. Tévét, videót néznek, tár­sasjátékokat játszanak. Este hét után hivatalosan már az épületben kellene lenniük, de a szolgálatos nővér indo­kolt esetben minden további nélkül kiengedi őkel. A távozók a saját érde­kükben egy kis kártyát hordanak ma­gukkal. Ha esetleg „elvesznek", ezen megtalálható az otthon címe és tele­fonszáma. Erzsi néni nagykaposi, de a roko­nai nem itt élnek: - Jó itt... - mondja egyszerűen. - Csak egy kicsit több pénzt adnának ezek a nővérek! - teszi hozzá huncutul. - Néha meglátogat­nak a rokonok, de a legtöbben Cseh­országban élnek. Eljönnek az unoká­im is, akik magyarul is, csehül is jól beszélnek már. A nyolcvankilenc éves Mari néni az otthon legidősebb lakója. Rövid beszélgetés után sírásba csuklik a hangja: - Olyan öreg és gyenge vagyok már... De azért még mindig le tudok menni egyedül ebédre meg reggelire - teszi hozzá nem kis büszkeséggel, ami a tizedik X küszöbén már igen­csak jogos. - Még a legényeket is megnézi! ­piszkálgatja jóakaratúlag szobatársa, Erzsi néni, majd a két hölgy kiterege­ti kézimunkáit, amelyekkel szívesen megajándékozzák ismerőseiket, lakó­társaikat. Miki bácsi az otthon ezermestere. Az alagsorban berendezett pincéjé­ben éppen kaszanyél készítése köz­ben zavartuk meg: - Muszáj vagyok csinálni valamit az unalom ellen, mert különben tán meg is iitne a guta - magyarázza csöndesen pöfékelve. - Lassan, nyu­godtan dolgozgatok magamnak, így aztán igen jól elmegy az idő. A fentiekből ítélve úgy tűnhei, hogy az otthon élete egy merő idill. Ez persze nem igaz. A lakók között is vannak nehéz esetek, akik nem min­dig viselkednek kezes bárányokként. Itt. a nyugdíjasok látszatra csöndes világában épp olyan emberi problé­mák kerülnek a felszínre, mint bár­mely más zári közösségben. Az em­berben lakó jó és gonosz itt is vívja örökös harcát, ill is dúl az ármány... s bármilyen hihetetlen, de igaz: a szere­lem. Mielőtt a kedves olvasónak csik­landós gondolatai támadnának, hadd idézzem a régi igazságot: a szerelem nem ismer határokat. Mindjárt hozzá­tehetjük: korhatárokat sem. Emberek élnek itt is. Még akkor is, ha öregek, betegek, még akkor is, ha egy szál egyedül morzsolgatják hátralévő éve­iket. Mint az életből vett példák igazol­ják, ez utóbbi akkor sem ritkaság, ha valakinek rengeteg rokona van. TÓTH FERENC i Az Együttélés járási elnökeként, országos vezetőségének ! tagjaként és megválasztott parlamenti képviselőjeként tevékenyen bekapcsolódom a szlovákiai magyarság társadalmi ! életébe. Szűkebb hazám, Csallóköz gazdasági, kulturális és I társadalmi életének gazdagítására törekszem. Az Együttélés : gazdasági programjának megvalósítását úgy próbálom segíteni, | hogy a vállalkozók éráekvéáelmét tartom szem előtt. Vezetőségi j tagja vágok a Magyar Vállalkozók Világszervezetének, az | Együttélés gazáasá g politikai szakbizottságának. Emellett, mint a . művészetek pártolója, egyik alapítója vagyok a Dunaszerdahelyi I Kortárs Magyar Galériának. Városom alpolgármestereként j betekintést nyertem a helyi önkormányzat munkájába. Amennyiben bizalmai szavaznak nekem, minden / l­r qiP erőmmel azon leszek, hogy az elmúlt évek tapasztalataid! A gazdagodva magyar a nemzeti közösségünket szolgál jam H j||F Ismerkedjenek meg a i EGYÜTTÉLÉS képvií .eldjelölljével: 1 ^a^ j jp^k | J^m 1 lj£jľ ^jfc 1 \ / 1 jw JLh inn # Jm PÁzMÁNy PÉTER Du naszerdahe 1 y al polgármestere, A 4-es íftöfc * Magyar Koalíció (ía) sor&xéfttá képviselőjelöltje a nyugat»sztovákiai U választókerületben )j Tisztelt Olvasó, Szeptember 7-28. között ezen a helyen bemutatkozik az EGYÜTTÉLÉS egy-egy képviselőjelöltje. Ha On ezek közül négyet kivág, és elküldi az Együttélés központi irodájába (P.O.Box 44, 814 99 Bratislava), akkor sorsoláson vesz részt, és értékes díjat nyertlet. AZ EGYÜTTÉLÉSSEL CSAK NYERHETI K.K.C. kft Bős_ VK - 1266/H VÁLASZTÁSI TUDNIVALÓK J Nem egészen három hét van hátra a parlamenti választásokig. Az elkövetkező napokban ezért a fenti címmel közöljük azokat az alapvető ismereteket, amelyek a választói jog gyakorlati érvényesí­tésével összefüggenek. Persze, szívesen megválaszoljuk az ezzel kapcsolatos kérdéseiket is. Most a napokban elsősorban ar­ra kell odafigyelnie annak, aki vá­lasztani akar, hogy megtalálja, megtalálta-e a nevét a választók névjegyzékében, amelyeket az egyes községekben, illetve szava­zókörökben már ki kellett füg­geszteni. Itt kell elmondani, hogy a választások napján a szavazókö­ri választási bizottságok csak azok számára teszik lehetővé a szava­zást, csak azoknak adják ki a sza­vazólapokat és a hivatalos pecsét­tel ellátott borítékot, akik szere­pelnek a választók névjegyzéké­ben, esetleg egy másik választási bizottság által kiállított választói igazolvánnyal rendelkeznek (a vá­lasztói igazolványt viszont szintén csak a választói névjegyzékbe fel­veti személyeknek adja ki rend­szerint az állandó lakóhely szerin­ti szavazóköri választási bizott­ság). Amennyiben tehát valaki nem találja meg a saját nevét a válasz­tói névjegyzékben, a saját érdeké­ben a községi (városi, helyi) hiva­talhoz kell fordulnia a kifogásá­val. Ezt megteheti szóban vagy akár írásban is. Az említett hivatal három napon belül köteles kiegé­szíteni, helyreigazítani a választói névjegyzéket, esetleg értesíteni a választópolgárt arról, hogy erre miért nem hajlandó. Ha a hivatal a helyreigazítást elutasítaná, a vá­lasztópolgár az illetékes járásbíró­sághoz (Pozsonyban a városkerü­leti bírósághoz, Kassán pedig a városi bírósághoz) fordulhat pa­naszával, és a bíróság ismét há­rom napon belül köteles dönteni ebben az ügyben. Mivel itt az alapvető állampolgári jogok érvé­nyesítéséről van szó, közigazgatá­si, esetleg bírósági illetéket fizetni nem kell. Ökológiai nevelés - kinn a természetben Évente már háromezer, főként ötödikes és hatodikos diák számára szervez környezetvédelmi témájú kirándulást a Szlovákiai Termé­szet- és Tájvédők Szövetségének komáromi járási szervezete. Ez an­nak a Csicsón létrehozott oktató­központnak köszönhető, amely ha­zánkban elsőként közvetlenül a ter­mészetben igyekszik megvilágítani az ökológia alapfogaimail a gyer­mekek számára. Ivan Sálitól a SZOPK gútai alapszervezetének vezetőjétől meg­tudtuk, hogy jelenleg öt útvonalat ajánlanak az együttműködő iskolák számára, ezek közé tartozik a bősi vízlépcső környékén laláiható ág­rendszer, ahol a beavatkozás okoz­ta környezeti változások tanulmá­nyozhatóak, a Börzsöny nyugati nyúlványai, mint a hegyaljai szik­lás élőhelyek példája, a túzokrezer­vátum, ahol a legnagyobb síkvidéki védett madarat igyekeznek meg­menteni, illetve a csicsói holtág és halastó, amelyen a mesterséges és a természetes élőhelyek közötti kü­lönbséget mutálják be. Egyik útvo­naluk pedig a Gúta melletti Fekete­vízen végződik, amely nem áll vé­delem alatt, így itt a gyerekekkel játszhatnak is. A kirándulásokat szakemberek vezetik, a környezet­védelmi közigazgatás, a Környe­zetvédelmi Ügynökség, illetve a Duna Menti Múzeum munkatársai, igény szerint szlovákul vagy ma­gyarul. Mindez persze több éves munka eredménye, ráadásul a kezdetek­kor, 1991 őszén még az iskolák bizalmatlanságát is le kellett győzniük. Azóta viszont olyannyira megnövekedett az ér­deklődés, hogy már nem bírnak eleget tenni a felkéréseknek. Ere­detileg az egész Csallóközt be szerették volna fogni, de azóta, főként anyagi okok miatt kényte­lenek voltak csak a Komáromi já­rásra korlátozni a tevékenységü­ket. Legújabban gútai székhellyel létrehozták a Danubium Alapít­ványt és remélik, hogy továbbra is megtalálják az ifjúság ökológiai nevelésére pénzt áldozó szponzo­rokat. (tuba)

Next

/
Thumbnails
Contents