Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-30 / 226. szám, péntek

8 KALEIDOSZKÓP '&J3ZÓ' 1994. SZEPTEMBER 30. Helyzetjelentés a vasútról Kényszervágányon Fizetésekre és üzemanyagra már telik - fejlesztésre nem Újsághír: Felújítják a vasúti pályát a Dunaszerdahely-Pozsony közötti szakaszon. Ebből kifolyólag az utasokat, munkanapokon, vonatpótló autóbuszokkal szállítják. A pályafelújítás decemberig tart. m Kilencvennégy kilométer - két és fél óra alatt. Ennyi idő alatt teszi meg a személyvonat a Pozsony-Komárom közötti szakaszt. Ha nem késik, amire az utóbbi időben - a pálya állaga miatt - igencsak ritkán van példa. Gyors-, pontosabban gyorsított járat csak egy jár ezen a vonalon - reggel a fővárosba, délután vissza. Több aligha lesz, ugyanis ez a szakasz nem tartozik a fővonalak közé. Vasutas ismerősöm állítja: már a múlt évben fel kellett volna újítani az erősen lestrapált pályát, tervezték is régóta, ám az illetékeseknek az utolsó pillanatban egy kevésbé rossz, de északabbi fekvésű szakaszra esett a választásuk. közön van. Hogy Szlovákia hol található ezen a skálán, arról Ján Halajt, a Szlovák Államvasutak vezérigazgatójának első helyettesét faggatom. - A költségmegtérítés a mi esetünkben a személyszállítás mértékétől, valamint a nyújtón kedvezményektől függ. No meg az állam pénztárcájának vastagságától - mondja Ján Halaj, aki nem rejti véka alá: az idén 2,6 milliárd koronát kellett volna kapniuk költségmegtérítés címén, ám a pénzügyminisztérium - a szerződésben foglaltak ellenére - az első félévben 5 százalékot, a másodikban pedig tízet faragott le az előirányzott összegből. Ezenkívül az infrastruktúra fejlesztésére is kap a vasút az államtól - az idén 850 milliót, ám ez mindössze arra elég, hogy az elkezdett beruházások egy részét befejezzék. Fejlesztésre, nagyobb pályakarbantartásra, korszerű és kényelmes szerelvények vásárlására már nem fut- Meg nem folytak tárgyalások a kamatról, a törlesztésről, a kormánygaranciákról s arról, mennyiben ragaszkodnak a nemzetközi pénzintézetek a belga cég ajánlásaihoz Ezeket a kérdéseket - a politikai helyzettől függően - az év végéig kellene, lehetne megválaszolni - mondja Halaj úr, majd sorolja, milyen intézkedéseket foganatosítottak már a vasút átszervezése, az információs rendszer bevezetése és korszerűsítése irányában, miként próbálnak privatizáció útján, illetve bérbeadással megszabadulni a jelenleg a vasúthoz tartozó, ám a teher- és személyszállítással közvetlenül össze nem függő részlegektől, amelyek növelik kiadásaikat. - A kritikus év mögöttünk van. 1993-ban a kinnlévőségek és a körbetartozás miatt már a fizetésekre és az. üzentanyagra is alig tellett. Az idén a helyzet jobb, sőt néhány kisebb beruházás bankkölcsön nélkül is megKevés a pénz Hogy így volt-e vagy sem, ma már nehéz kideríteni. Ugyanis januártól új munkamegosztás lépett életbe a vasútnál, s a pályafelújítás más kezekbe került. Mai gazdái pedig mindössze annyit árultak el, hogy az említett szakasz nem sz.erepelt az 1994-es felújítási tervben. Nem záiják ki ugyanakkor, hogy több éven keresztül napirenden volt a helyreállítás kérdése. Ám meglehetősen gyakori a vasútnál, hogy valamely (kevésbé égető) munkálat, bár időszerű lenne, pénzhiány miatt mégis kimarad a következő év felújítási tervéből. - Néhány elszánt embernek köszönhető- tájékoztat Jozef Antoš, a pozsonyi üzemeltető részleg igazgatója -, hogy terven felül mégis felújítják a Pozsony-Dunaszerdahely szakasz legkritikusabb 16 kilométerét, ahol a haladási sebesség truír mindössze 20 kilométer. Majd kiderül: a Diószegnél, tehát a nemzetközi vonalon lecserélt, de még ép vágányokat fektetik le itt. Nem mellékes körülmény, hogy a tizenhat kilométer mindössze 15 millióba kerül, tehát ötödébe annak, amibe az új pálya kerülne. Ha elkészülnek vele, a haladási sebesség 80 kilométerre növelhető. - A mi érdekünk is - magyarázza Pavol Margeták, az épületek és vasúti pályák szekciójának vezetője -, hogy a szakasz mihamarább elkészüljön. Majd hosszan fejtegeti, hogy miért rossz, a vasútnak is az alacsony haladási sebesség - jobban terheli a mozdonyt, több üzemanyag fogy, a késésekről nem is szólva. Lefaragott dotáció Minden európai ország dotálja a vasutat, pontosabban a vasúti személyszállítási kiadások egy részét dotáció formájában megtérítik a vasútnak. E tekintetben a legkedvezőbb helyzetben az olaszok vannak - a költségmegtérítés 60 százalékos a másik véglet Magyarország, ahol ez mindössze 17 százalék. Az európai átlag 25-30 százalék ja. A vasutasok neheztelnek is emiatt a közúti szállítókra: nekik bezzeg nem kell törődniük a közutak járhatóságával - ezt az állam végzi el. Igazságosabbnak tartanák, ha az állam egyforma mértékben kötelezné a vasutat és a közúti szállítókat az infrastruktúra helyreállítására, illetve fejlesztésére. Ára lesz a világbanki segítségnek Az igazgatóhelyettes hosszan ecseteli, mi mindent kellene felújítaniuk, hogy a szlovák vasutak ne szoruljanak ki az európai szállítási rendszerből. Pénzekről is szó esik, melyek mellett az államkasszából kapott összeg mindössze csepp a tengerben. - Egy megoldás azért kínálkozik, éspedig a világbanki hitel - mondja Ján Halaj, akitől megtudtam: az említett pénzintézet, valamint az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank a múlt évben már meg is bízott egy belga konzultációs társaságot a szlovák vasutak transzformációjára vonatkozó tanulmány kidolgozásával. Az anyag elkészült, s az ennek alapján kidolgozott jelentés és dokumentáció hamarosan a közlekedési tárca, illetve az új kormány elé kerül, amelynek döntenie kell a vasút jövőjéről. Halaj mérnök összehúzza a szemöldökét, amikor arról kérdezem, ismeri-e az anyag tartalmát, illetve mit ajánlanak a belga szakértők. - Csökkenteni a kiadásokat, csökkenteni a dolgozók számát 20 ezer fővel, és felszámolni 1315 kilométer vasútvonalat, mert nem rentábilis hangzik a válasz. Csak később derül ki, hogy ez az 1315 kilométer voltaképpen a jelenlegi vasútvonal egyharmada, a 20 ezer elbocsátandó munkaerő alatt a belgák a közvetlenül a vasútnál dolgozókra gondoltak, s nem a kiszolgáló, az idővel privatizálandó részlegek alkalmazottaira. Kifelé az alagútból - Képes-e a vasút eleget tenni a belgák által megfogalmazott feltételeknek, ajánlásoknak? (Illusztrációs felvétel) valósítható. A partnerekkel szemben meghatározott szigorúbb fizetési feltételeknek meg annak köszönhetően, hogy a teherszállítási dijak már nem kötöttek, hanem szerződésesek. Lesznek elbocsátások, jövőre viteldíjemelés A munkanélküliséggel, illetve az elbocsátásokkal kapcsolatban megtudom: a vállalat által kidolgozott dokumentumokban lényegesen kisebb arányú elbocsátásokkal számolnak, mint azt a belgák javasolták. Az ezredfordulóig 14 ezer fővel kellene csökkenteni a jelenleg 58 ezres állományt. Hétezren az előbb-utóbb privatizálandó vállalatoknál dolgoznak, 4 ezren fokozatosan nyugdíjba vonulnak. Tehát „mindössze" 3 ezer vasutast sújt majd a létszámleépítés... - Mennyiben tud Szlovákia eleget tenni a nemzetközi személy- és teherszállítás feltételeinek? Nem „fenyegetik-e" a szlovák vasutakat azzal, ha nem szerez be új szállítóeszközöket, akkor nem bonyolíthat le nemzetközi forgalmat? - A mi pénzünkből korántsem telik modernebb járművekre. Csak a meglévőkocsipark korszerűsítésére van lehetőségünk. - Kilencvennégy kilométer több mint két és fél óra alatt - nem sok ez egy kicsit? - De igen, ám a hazai személyszállításifeltételek között ez nem egyedi eset. - Terveznek-e viteldíjemelést? - teszem fel a kérdést néhányszor, ám a válasz mindannyiszor diplomatikus: az idén már nem. Majd amikor kikapcsolom a magnót, az igazgatóhelyettes sokat sejtetően megjegyzi: a részletkérdéseket illetően még nincsen végső döntés. A közlekedési tárca háza táján úgy hírlik: a viteldíjemelés elkerülhetetlen. A mértéket és az időpontot illetően még egyeztetni kívánnak a közúti szállítókkal. GÁGVOR ALÍZ Drágább a teSek, mint a lakás (Késik a lakások privatizációja, Új Szó, 1994. 9. 20.) A Komáromi Városi Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatója panaszkodik, hogy a bérlők nem mutatnak nagy érdeklődést a lakások megvétele iránt. Én bérlőként és talán leendő lakástulajdonosként megértem a lakók felháborodását és passzivitását, azt, hogy gondolkodnak a lakás és vele együtt a telek megvásárlásán. A vállalat igazgatójával beszélgető újságíró azt állítja, hogy az árak meg sem közelítik a piaci árakat. Mi, bérlők viszont magasnak tartjuk, főleg a telekárakat. A vállalat a lakásén a hivatalos ajánlat szerint az alapokkal, tetővel, lépcsőházzal, mosókonyhával, lifttel, tévéantennával, kazánházzal stb. együtt 31 152 koronát kér, a telekért pedig 36 030 koronát. Megjegyzem, hogy a mi házunkban nincs se lift, se mosókonyha, az antennát pedig nem használjuk, mert külön fizetünk a műholdas adásért. Hát kérem, ha mi, bérlők, több mint ezer koronát fizetünk egy négyzetméterért, ennyi pénzért akár a főtéri Klapka-szobor mellett is lakhatnánk, igaz csak sátorban, mert másra nem futná a bérünkből. Nem pedig ötven méterre a hajógyártól és húszra a kikötői sínektől! Nem tudom megérteni, hogyan tudnak kiszabni ilyen magas telekárakat! Nemcsak én gondolkodom így. Mi, bérlők egy petíciót adtunk át a városi képviselő-testületnek, de erre választ sem kaptunk. Az igazgató szerint ha nagyobb lenne a vásárlási kedv, jól járna a vállalat is, a város is. De kérem, ne a bérlők kifosztása árán akarják ezt elérni. Szerintem a beszélgetés készítője egyoldalúan vetette fel a témát, jó lett volna, ha a másik felet is megkérdezi. Ezért ragadtam tollat, hogy a nyilvánosság elé tárjam, miért viszonyulunk a lakások megvételéhez passzívan. PAUER GYÖRGYI Komárom Önzetlen segítség Komáromból Kysucára A Kysucai fennsík legmagasabb csúcsa, a Rača alatt, a szlovák-lengyel-cseh határon egy nagy szociális otthon működik, amelyben 170 szellemi fogyatékos gyerek él. Innen, az Oščadnica nevű településről minden szerdán, a kora reggeli órákban útnak indul egy sárga Skoda a komáromi járásbeli barátaink felé. Öt órával később ezt a gépkocsit már Marcelházán, Srobárovóban, Bajcson, Dulovcén, Perbetén, Madaron, Búcson, Bátorkeszin, Szentpéteren, Izsán, Keszegfalván vagy Dunamocson a földeken, a raktárakban vagy gazdasági udvarokban találhatjuk. Á mezőgazdasági üzemek vezetőivel vagy dolgozóival való találkozások során nincsenek nyelvi akadályok. mindenki megértést tanúsít, és segítségünkre van. Ingyen kapott zöldséggel és gyümölccsel megrakott ládákkal térünk haza, s olyan tapasztalattal gazdagodva, amely rácáfol a „hazafiak" szóbeli állításaira. Először a ürobárovói magánfelvásárlóban Keszegi asszonynál találtunk megértésre, majd mindenki, akit felkerestünk, a segítségünkre volt. Gyerekeink nevében köszönetet mondunk barátainknak. Kysucára nemcsak vitaminokkal megtöltött ládákkal tértünk vissza. Bízunk abban, hogy a jövőben is segítséget kapunk, és másutt is találunk jó embereket. ANNA POŠTEKOVÁ Az Oščadnicai Szociális Intézet igazgatója Panaszládánkból „... a feketepiacon nem mi diktáljuk az árakat" - Amikor 1981 nyarán lakhatóvá tettük a családi házat, a szövetkezeti lakásból erőszakkal kiköltöztettek írja levelében J. Irén rimaszombati olvasónk, majd így folytatja: - Sokan vártak lakásra, ha valaki előbb akart hozzájutni, megegyezhetett valamelyik kiköltöző lakástulajdonossal. Akkoriban tízezerért cserélt gazdát a miénkhez hasonló lakás - persze feketén, a lakásszövetkezet tudta nélkül. Mi egy ismeretlen fiatal házaspárnak segítettünk, kisbabát vártak, és nem volt otthonuk. Aláírtam egy nyilatkozatot, amelyben tanúsítottam, hogy a házaspár női tagja az én húgom. Beköltöztek a helyünkre, de pénzt nem kaptunk. Sőt két évig mi fizettük helyettük a lakásbiztosítást is. Most hatan élünk a családi házban, velünk lakik a lányunk is négytagú családjával. Ellátogatott a lakásszövetkezethez, és meglepődve tapasztalta, hogy a kínált lakások között szerepel a mi egykori otthonunk is. Nem a szokásos módon, hanem a házaspár - akiket mi segítettünk hozzá - 180 ezer koronáért árulja. Tudom, azóta változtak a törvények, azt azonban mégsem tartom igazságosnak, hogy mi / 7 évig fizettük a hitelt, s arra nem volt jogunk, hogy a fiunknak vagy a lányunknak megtartsuk. Valaki pedig egyszerűen drága pénzen áruba bocsátja a fillérekért megszerzett lakást. Štefan Koska mérnök, a Rimaszombati Járási Lakásszövetkezet elnöke csupán néhány hónapja tölti be a tisztséget, de mivel járt nála a panaszos, emlékszik az ügyre. Az elnök szerint nem bizonyítható az egykori lakó állítása, hogy erőszakkal költöztették ki a szövetkezeti lakásból. Sőt, a tények ennek az ellenkezőjét igazolják. J. Irén 1981. 8. 26án kérvényben lemondott a lakásról, és felbontotta szövetkezeti tagságát. Más lelt volna a helyzet, hangsúlyozta az elnök, ha a panaszos meghatározott időre mondott volna le a szövetkezeti lakásról. A számítógépből előkerült friss információk szerint a házaspár nem vásárolta meg a lakást, és valóban írásban közölték kiköltözési szándékukat a szövetkezettel. Néhány hónappal később ki is költöztek. - Mi nem árulhattuk a lakást - tájékoztatott az elnök -, de a lakók sem, hiszen nem vásárolták meg. Ha 180 ezer koronát kértek a lakásért, azt csak „feketén" kérhették. Ugye, azt nem kell magyaráznom, hogy a feketepiacon, ha létezik Rimaszombatban ilyen, nem mi diktáljuk az árakat. Az elnök továbbá elmondta, hogy az érvényes törvények értelmében J. Irénék jogosultak a hitel általuk befizetett összegére, s ezt a szövetkezet illetékes dolgozói közölték is vele. A lakáskiutalásról azonban, most azonnal, nem lehet szó. (farkas) Az olvasói levelekel, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg, A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is kiteíünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértrkiítix egyet Kfe/.íjiijük olvadóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.