Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-29 / 225. szám, csütörtök

MINDENNAPI BŰNÜGYEINK •Ói SZÓ' 1994. SZEPTEMBER 29. A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNT Gengszterháború Bombay: A véres leszámolás egyenesen a bombayi bíróság épületében történt. A városszerte ismert bűnöző, Ashvin Naik a tárgyalás után három őt kísérő hölggyel együtt kifelé tartott az épületből, amikor tüzet nyitott rájuk a konkurens maffiabaijda egyik tagja. A bűnözőt súlyos sérülésekkel szállították a börtönkórházba, és megsebesültek az őrök is. A bíróságon lezajlott incidens csak egy kis epizódja a Bombayben dúló gengszterháborúnak. A napokban az egyik étterem tulajdonosára kezdtek el lövöldözni a nyílt utcán, akinek csak különös szerencséje folytán sikerült életben maradnia. Megsérültek viszont vétlen békés járókelők. Márciusban a város különböző kerületeiből többször is érkeztek bejelentések utcai tűzharcokról. Ezek a bűnöző csoportok a helyi befolyásukat akarják ilyen módon megszilárdítani, egymással szemben állva harcolnak a koncért. A helyzetet az teszi érthetővé, hogy napjainkban Bombay a Pakisztánból Indiába irányuló kábítószer-csempészés legnagyobb átadó bázisa. Lengyel rekord Varsó: Mint ismeretes, lengyel földön már bevezették a közlekedési büntetőpontok osztogatását. Aki egy naptári évben 21 pontot szed össze, annak elveszik a jogosítványát, és ismét vizsgáznia kell autóvezetésből. Tavaly viszont sajátos rekordot állított fel egy alkoholt kedvelő vidéki polgár. Ót ugyanis a rendőrök több ízben kapták el, amint részegen vezetett, és 30 pontot szedett össze! A jogosítványát mégsem vehették el, a kihágásokra ugyanis minden alkalommal kerékpáron került í>or. Az •élelmes bíróság azonban talált kiutat: két évre eltiltotta a polgárt a kerékpározástól! Bankmaffiák Moszkva: Az orosz belügyminisztérium képviselője, Alekszandr Gurov nyilvánosságra hozta, hogy az orosz maffia ellenőrzi az ország bankjainak nagyobb részét. Teszi ezt olyan brutális módszerekkel, mint a gyilkosság, merénylet, emberrablás, zsarolás és betörés a számítógépes rendszerekbe. Csaknem húsz bankárt és üzletembert gyilkoltak meg a maffiák fizette bérgyilkosok 1993 folyamán. Nem titok már, hogy abban az országban körülbelül 40 ezer állami és magánvállalatot is a maffiák ellenőriznek, amelyek bevételük nagyobb részét az úgynevezett „védelmi pénzekből" nyerik. Az alvilág csak tavaly több tízmillió dollárt „szakított le" a bankoktól hamis mágneskártyákkal és más módszerekkel. A „más módszerek" között (Fotó: archívum) az egyik legelterjedtebb az, amikor hamis garancialevelekkel és megbízásokkal késztetik a bankokat nagyobb összegek kifizetésére. A rekordot azonban nem tavaly, hanem még 1992-ben érték el, amikor a csecsen maffia a Központi Orosz Bankot csapta be. Még nem világos, hogy milyen módszerrel, de „meggyőzte" a bank alkalmazottait, hogy több milliárd rubelt utaljanak át a Csecsen Banknál nyitott számlákra. Számítások szerint több mint 300 millió dollár úszott el így. (Poüee Press) Valahol Szlovákiában... Egy rendhagyó autólopás története , Nem mondok sem újat, sem meglepőt azzal, hogy azok az emberek, akik személyesen is kapcsolatba kerültek a szervezett bűnözés, a maffia valamelyik válfajával (vagy akár az áruházak közelében garázdálkodó zsebes roma bandákkal) - félnek. Nem mernek közbeavatkozni, tanúskodni, nem tesznek feljelentést, mert attól tartanak joggal hogy az alvilág a fenyegetését, amely gyakran a családtagokra is vonatkozik, valóra váltja. Ezért inkább hallgatnak, és ha zsarolják őket, fizetnek, mert a felrobbantott autók, a fejbe lőtt vagy vízbe fojtott áldozatok igazolják: a bérgyilkosok nem sokat teketóriáznak. A bevezetőben említett félelmet egy napjainkban megesett különleges autólopás szenvedő alanyának reakciója, nyilatkozata is igazolja. A minap felhívott volt kollégáin, és sokatmondóan közölte, ha találkozunk, egy nem mindennapi bűnügyi sztorival szolgál. - Kábítószer, gyermekrablás, gyilkosság? - érdeklődlem. -Semmi ilyesmi. Autólopás - hangzott a válasz. - Hát az is valami? Igazán nem túl izgalmas téma, hiszen naponta több tucat kocsit „kötnek el". És nem segít sem a garázs, sem a riasztó, de még a farkaskutya sem - mondtam csalódottan, de azért másnap elmentem a találkozóra. Ott kiderült: a nem mindennapi gépkocsilopást ismerősöm barátjának a kárára követték el. Csakhogy akadt egy kis bökkenő. Az illető először hallani sem akart arról, hogy a történetét publikáljam. Hosszas rábeszélés után végre beleegyezett abba, hogy név, lakcím és időpont nélkül, valamint néhány érdekes és elég lényeges részlet kihagyásával mégis közreadhatom e furcsa esetet, amely - valahol Szlovákiában történt. A városban lakó mérnök egy szép napon úgy érezte, rámosolygott a szerencse. Az egyik autóbazárban felfedezte álmai gépkocsiját, egy jó karban levő nyugati autót. (Megígértem, a márkát is titokban tartom.) Az ár is elfogadható volt, így semmi sem akadályozta a vételt. . Az építész és családja öröme azonban korainak bizonyult. Még csak kezdtek hozzászokni a gépkocsi nyújtotta kényelemhez, amikor egy reggel kor, ha az üzletünkről hallgat, mint a sír. Ellenkező esetben - toldotta meg infomációját a rejtélyes telefonáló - sosem látja viszont a kocsit. A mérnök mindent megígért, és megtartotta a szavát. Úgy gondolta, ennyit megér az autó, és kár volna kockáztatni. Másnap pontosan megjelent a megadott címen. Már messziről észrevette a félreeső helyen parkoló autóját, az autónak csak a hűlt helyét találták. Pedig a volánról a „tolvajriasztó" rúd sem hiányzott. (Ezt a tényt szabad volt közölnöm.) A tulajdonos természetesen jelentette a lopást a rendőrségen. Türelmesen kivárta a sott (aznap ő volt a harmadik a megkárosítottak sorában), majd a kihallgatás után aláírta a jegyzőkönyvet. A zsaruk nem sok jóval biztatták, igy mérnökünk lélekben már elbúcsúzott autójától. Egy hét múlva megszólalt a telefon. Egy fátyolos hang csak annyit kérdezett tőle, szeretné-e visszakapni autóját. - Természetesen - válaszolta a megkárosított. - Semmi akadálya. Ha fizet 500 dollárt, már holnap viheti. Persze csak ak(Archív felvétel) amely körül - alig akart örömében hinni a szemének - néhány rendőr is álldogált. Köszönetet akart mondani a sikeres munkájukért, és megkérdezte, vajon ezúttal is készítenek-e jegyzőkönyvet. Ám lelkesedését hamar lelohasztották. -Uram, nem ebben egyeztünk meg! Elhozta a pénzt? - kérdezték ridegen. - Igen - mondta sápadtan a mérnök, és a boríték után nyúlt. Ekkor leszerelték kocsijáról az idegen rendszámtáblákat, majd azzal bocsátották útjára, hogy az eredetiket a csomagtartóban találja. - Azt, hogy ál- vagy igazi zsarukkal volt-e dolgom, becsületemre mondom, nem tudom - közölte velem, és nem volt okom kételkedni szavaiban. De ezzel a történetnek még nincs végeHárom hónap után ismét nyoma veszett az autónak. A tulajdonos esküdni mert volna, hogy ugyanannak a társaságnak a keze van a dologban, ezért elhatározta, saját szakállára kezd nyomozni. Néhányszor elment arra a helyre, ahol zsarolóinak fizetett. Jól számított. Harmadnap összefutott az egyik autótolvajjal. Nyakon ragadta, és kerek perec megmondta, mivel gyanúsítja. Az illető erősködött, nem tud semmiről, ezúttal - állította - mások voltak a tettesek. Erre újdosült „nyomozónk" bármilyen furcsán is hangzik - megkérte a korábbi tolvajt, hogy alvilági összeköttetései révén próbáljon a tettesek nyomára bukkanni. Az illető megígérte. hogy segít, és ő is megtartotta a szavát. Néhány titokzatos telefonhívás után emberünket találkára hívták, majd elvezették egy irodába. Ott tárgyalópartnerétől azonnal árajánlatot kapott, de ezen már nem is csodálkozott. 30 ezer koronát kért az autó visszaszolgáltatásáért. A kárvallott tudta, hogy nem az isztambuli bazárban van, mégis megpróbált alkudni. És neki volt igaza. Jogos tulajdonát ezúttal potom tízezer koronáért vihette haza. Az üzletkötés második alkalommal is az előző forgatókönyv szerint játszódott le. Lelkére kötötték, hogy „semmi rendőrség", mert mindörökre elbúcsúzhat az autójától. Egyébként is - figyelmeztették az elmondottakat úgysem tudná bizonyítani, majd közölték vele, melyik parkolóban veheti át a kocsit. A már távozó „ügyfélnek" még üzleti ajánlatot is tettek. Ha netán neki vagy valamelyik ismerősének jó és olcsó gépkocsira volna szüksége, elég szólni. Pár napon belül az óhajtott színárnyalatban szállítják a kért márkát. Favoritot 30 ezerért, nyugati kocsit típusonként valamivel drágábban. Természetesen a forgalmi engedélyről a vásárlónak kell gondoskodnia. Hát ennyi. Aki nem hiszi, járjon utána. Germán gyermekdrámák A berlini rendőrség különleges alakulata (Sondereinsatzkommando - SEK) júniusban megmentette egy túszul ejtett gyermek életéi. Miután a nyolcéves kislány édesanyja s annak élettársa összerúgta a port, a férfi előbb megütötte, majd késsel fenyegette meg az anyát. Az asszony elmenekült a lakásból, de gyermekét már nem tudta magával vinni. A dühöngő éjszakai túszszedő a zsaruk megérkeztekor azzal fenyegetőzött, hogy megöli a lányt, amennyiben a rendőrök feléje közelítenek. A SEK profi alakulata ártalmatlanná tette a 35 esztendős férfit. A kisiskolásnak az ijedségen kívül nem esett baja. A német fővárosban is megmutatkozik az a szomorú tendencia, hogy a tettesek és az áldozatok egyre fiatalabbak. Nagy vihart kavart Berlinben annak a kilencéves fiúnak az esete, akit két, nála alig idősebb „gengszter" késsel kényszerített divatos homlokpántjának átadására. A srác ellenkezéséi a duó alapos veréssel, összerugdosással honorálta. Wolfgang Zirk főfelügyelő a tekintélyes Der Tagesspiegel hasábjain kifejtette, hogy az itjúság bűnözése is egyre brutalisabb. Korábban a pénzt, ruházatot, kerékpárt eltulajdonító tizenéves „banditák" a lehető leggyorsabban elillantak a tetthelyről, napjainkban viszont „veszik maguknak a fáradságot", és még alaposan helyben is hagyják áldozatukat. A jó idő bűnre csábít. „Esős, hideg időben inkább otthon maradnak a fiúk " - nyilatkozta a bűnügyi rendőrség szakembere, hozzátéve, hogy a tinilányok is gyakorta követnek el bűncselekményeket. Példa erre az a júniusi eset, amikor három leányzó a sötétedés beálltával Schöneberg kerületben egy 15 éves iskoláslányt támadott meg. A cipője átadását megtagadó áldozatot ájulásig püfölte a trió. A súlyos fej- és arcsérüléseket szenvedő tinédzser esete heves vitákat váltott ki! A jóléti német társadalomban hol tanulják a fiatalok a kegyetlenséget? Odahaza, az iskolában, az utcán vagy a filmekből? Az elmúlt hónapok egyik legsúlyosabb közlekedési balesete a Drezda-Berlin autópályán történt. Az A 13-as sztráda Schipkau közelébe levő közlekedési csomópontjánál egy cseh család Mazdája ismeretlen okból átszakította a korlátot, és a mélybe zuhant. Az autó azonnal lángot fogott: a kocsiban ülő három gyermek és a szülők szörnyethaltak. A szülői felelőtlenség játszott komoly szerepet abban a brandenburgi balesetben is, melynek sérültje egy hétéves srác volt. A fiúcska odahaza, a szekrényben rábukkant édesapja pisztolyára, s játék közben hasba lőtte magát. A német házaspár ellen gondatlanságból elkövetett testi sértés vádjával indítottak eljárást. Nagy erőkkel nyomoznak a német hatóságok Kevin K. tragédiája ügyében. A háromesztendős kisfiút csupán néhány percre hagyta felügyelet nélkül az idős pótmama Kölnben. A gondjaira bízott gyermeknek nyoma veszett. Öt napon át kutattak a rendőrök a fiúcska után, átfésülve az egész környéket. A rejtélyes körülmények között június 3-án, pénteken eltűnt gyermek tetemét a szomszédos telken június 8-án, szerdán lelték meg. Az. éj leple alatt csempészte valaki a huliát a helyszínre. A detektívek az erőszakos bűncselekmény felgöngyölítéséhez a német lakosság segítségét kérték. (A Mai Nap rajza) A megrontott anyós A magyar kriminalisztika történetében példa nélkül álló eset a Szeged melletti Szatymazon történt: az erőszakos közösülés sértettje egy kilencvenesztendős matróna volt. Elkövetője pedig az egyik családtag. K. Ferencné (90) előrelátó asszony volt, s bár családon belül nem szokás, eltartási szerződést kötött tulajdon lányával és annak férjével. Mondanunk sem kell, hogy erre a jogi lépésre főleg a vő, S. László (55) magatartása sarkallta. A rokkantnyugdíjas férfit többnyire kenyérre lehetett kenni, az utóbbi időben mégis mind gyakrabban mutatta ki a foga fehérjét, s ezért nem volí alaptalan az idős hölgy félelme. László úr azon a fülledt, nyári napon is sörösüveg mellett múlatta az idejét, majd megmelegítette a tökfőzeléket, hogy megebédeltesse anyósát. Az idős hölgyről tudni kell, hogy már hosszú ideje fekvő beteg. Több agyvérzésen is átesett, ennek következtében beszélni is alig tudott, mutogatással próbálta megértetni magát. Elméje azonban ép volt, felfogta mindaztrami körülötte történik. A vő mielőtt a tányért az ágyhoz vitte, megszabadította anyósát fölösleges ruhadarabjaitól, s az idős asszonyon a végén már csak a feltűrt hálóing maradt. S. László néhány kanál után felpattant, megivott néhány felest, majd bezárta az ajtót. Protézisét az asztalra tette, kigombolta pantallóját, s az ágyban fekvő anyósának esett... Az ijedtében támadója fejéhez vágta a papucsát, akit ez az intermezzo sem térített észhez. Nem tudni, milyen tortúrák vártak volna még az idős asszonyra, ha a lánya nem érkezik váratlanul haza és nem nyit be a szobába. Elállt a lélegzete, amikor hites urát a közismert pózban meglátta. Az asszony felháborodása nem ismert határokat: azonnal értesítette a rendőrséget. A Szegedi Városi Bíróság elrendelte az erőszakos közösüléssel gyanúsított férfi előzetes letartóztatását, aki azóta is részegségével magyarázza tettét. Az orvosi látlelet az anyóson több harapási és szívási(!) nyomot is regisztrált, ezek a vő vehemenciájának ékes bizonyítékai. S. László leginkább azt fájlalja, hogy időközben felesége beadta a válókeresetet, hangoztatva abbéli véleményét, hogy aki a saját anyósa megbecstelenítésére vetemedik, az más szörnyűségekre is kapható. Nincs más hátra: a bíróság igazságos ítéletének kiállása után S. Lászlónak mindent elölről kell kezdenie. (Zsaru)