Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-28 / 224. szám, szerda

07/21 O 48 17 FUNDAMENT ALAP MINDIG KARNYÚJTÁSNYIRA közönségszolgálatunk hívható hétköznapokon délután egytől négyig VFU-22 Szerda, 1994. szeptember 28. Ára 3,50 korona XLVII. évfolyam, 224. szám MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM KÖSZÖNJÜK BIZALMUKAT! VK-1263/40 Ki látta Galántai Erikát? Eltűnt egy nyári délután 1994. június 17-én Dunaszerdahely központjában fényes nappal nyoma veszett egy fiatal, 21 éves lánynak. Utoljára munkahelyén, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal épületében látták, röviddel 16 óra után. Gondtalannak és vidámnak látszott. Hazafelé készülődött. Ám soha nem érkezett meg. Galántai Erika számára az a júniusi nap is úgy indult, mint a többi. Röviddel negyed nyolc előtt lépett ki az ajtón. Kényelmes léptekkel ballagott a buszmegálló felé. A Dunaszerdahelyre tartó járatnak tíz perc múlva kellett megérkeznie Egyházkarcsára. Az idő nem sürgette. Zöld blúzában, fehér rakott szoknyájában, divatos, rövidre vágott frizurájával érett nő benyomását keltette. Am édesanyja tisztában volt vele: valójában még gyermek. És így is bánt vele. Férje ugyan hajlott volna arra, hogy a lány kérésének eleget tegyen, és elengedje moziba, diszkózni, de az anyai szigort ketten sem tudták megtörni. „Hogyisne, hiszen annyi mindent hallani! Azt a lányt is, a szomszéd faluban.. ."- hangzott az ellenvetése akkor is, amikor Erika arra kérte, engedje el az alapiskolai osztálytalálkozóra. Nem szívesen nézett szembe a ténnyel, hogy egyetlen lánya eladósorba került. Még magának sem vallotta be: szíve szerint mindig maga mellett tudná. Titokban reménykedett, ha férjhez is megy, nem hagyja el őket. Hiszen a régi ház tőszomszédságában felhúzott új palota neki épült. Nem, nem azt akarta, hogy az üvegházban segédkezzen neki. Bírta a kerti munkát egyedül is. Egyszerűen csak maga mellett akarta tudni. Az valahogy fel sem merült benne, hogy a túlzott anyai ragaszkodás gyámoltalanná, önállótlanná teszi. Erikának ez az alkati tulajdonsága megmutatkozott a gimnáziumban is. Volt osztályfőnök^ így emlékezett vissza rá: „Meglehetősen visszahúzódó volt. Hiányoltam nála a kezdeményezőkészséget és az egyéni véleményalkotás képességét. Úgy éreztem, ő sincs megelégedve önmagával, de nem telt a változás érdekében semmit." A gimnáziumból pedagógiai főiskolára jelentkezett, ám szülei tudtával nem ment el a felvételire. Féléves munkanélküliség után a járási hivatal szociális osztályán helyezkedett el. Innen lépett át 1993 februárjában helyettes munkaerőként az ellenőrzési osztályra. (Folytatás az 5. oldalon) KARIKAZZA AZ MKDM KÉPVISELŐJELÖLTJÉT! BUGÁR BÉLA 36 eves, gépészmérnök, képviselő, Somorja "Emberként, magyarként, keresményként szeretnénk végre otthon lenni szülőföldünkön." A Magyar Koalíció sorszámú képviselőjelöltje a nyugat-szlovákiai választókerületben VK-1263/41 Mai számunkban: Jó programhoz - jó magyar politikusokat Kerekasztal-beszélgetés Bugár Bélával, Duray Miklóssal és A. Nagy Lászlóval MEGKÉRDEZTÜK J Rút Drobovát, az SZK Egészségügyi Minisztériumának sajtószóvivőjét: A közeli államokban kitört kolerajárvánnyal öszszefüggésben tapasztalták-e a betegség előfordulását Szlovákiában? - Nem tudunk róla, hogy Szlovákiában előfordult volna koleramegbetegedés. A megelőzés keretében a vámosok, akik elsőként kerülhetnek kapcsolatba a betegség lehetséges hordozóival, védőoltást kaptak. A betegség előfordulása ellen pontosan meghatározott hosszú távú megelőzési terv létezik, amit például a nemrégi kassai sárgaságjárvány idején is alkalmaztak. Higiénikusaink kellőképpen felkészültek, és elegendő kolera elleni oltóanyaggal is rendelkezünk. Kérdésünkre a szóvivő azt is elmondta, tudomása szerint az országhatáron nem vetik alá külön orvosi vizsgálatnak a járvány sújtotta területről érkezőket. (gl) El kell menni M

ásodszor írom le ebben az esztendőben ezt a címet. Először zimankós januári napon választottam a Kossuth korát idéző toborzó fél sorát, amikor számunkra is egyre fagyosabb és elviselhetetlenebb lett a társadalmi légkör. Amikor mást nem tehettünk: Komáromba kellett menni, hogy európai méltósággal, igazunkból fakadó erővel odadübörögjük a létünkre törő halalmaskodóknak és nacionalistáknak, hogy emberként, magyarként itt voltunk, itt maradunk, és Szlovákia állampolgáraiként valódi jogegyenlőséget akarunk. E hét végén, pénteken vagy szombaton ismét el kell menni. Ezúttal szavazni, mert a mostani országos választásoknak óriási a tétje. Keményeinket erősíthetik a végső eredmények. Vagy e hét végén zsenge demokráciánkat eltapossák hosszú évekre, akár évtizedekre is. Ezért fontos - életbevágóan fontos - minden egyes szavazat. Néhány napja olvastam egy kesernyés humornak szánt, valójában azonban tragikus mondatot valamelyik nyugati lapban. Eszerint Szlovákiában jelenleg nincs is boldog polgár, hiszen a lakosság fele a szó szoros értelmében nyomorog, több mint a fele pedig szíves érrendszeri betegségekben hal meg. A negyede sem tréfa ennek a döbbenetes megállapításnak. Talán nincs is olyan ember, aki riyolvcankilenc után ilyen gyötrelmesnek képzelte volna a kibontakozást. Itt és most nem könnyebb, hanem egyre nehezebb a megélhetés. Tízezreknek alig jut az egyre dráguló kenyérre, lakbérre. Ügyeskedőkből, csalókból sokkal könnyebben lesz gazdag ember, mint tisztességes vállalkozókból. Régiók, magyarlakta vidékek szegényednek el, számos ágazat, köztük a mezőgazdaság is egyre súlyosabb válságba sodródott. A pénztelenség különösen szívszorító megnyilvánulása az, amit több igazgató mesélt: hétről hétre több az olyan tanuló, aki nem eszik meleg ételt, mert szüleik nem tudják megfizetni az iskolai étkezdét... Ebben a szomorú helyzetben a közöny a legrossz.abb választás. Mert esélyünk csak úgy lehel a javulásra, emberségesebb életre, ha rátermett embereket, nem pedig önjelölt percemberkéket és politikai szélkakasokat választunk kép viselőknek. Állampolgárként, magyarként számomra a reális reményt a Magyar Koalíció nyújtja. Valahogy úgy vagyok ezzel a véleménnyel, mint Churchill a demokráciával: amelyről tudta, hogy nem tökéletes, de jobbat ennél nem talált. A sorskérdéseinkben egységes magyar politizálás alapjait nemrég raktuk le, ezért sokat kell dolgozni, szellemi értelemben építkezni, hogy a modell életképes és hatékony legyen. A Magyar Koalíció választási programja pedig már ma esélyt, megoldást kínál ahhoz, hogy Szlovákiában a demokrácia erősödjék és ne a balkáni rossz szellem, s annyi viszálykodás, megpróbáltatás után, Mózes népénél hamarabb, egy emberöltőnél rövidebb idő alatt kerüljünk közelebb az ígéret földjéhez. Szeretnénk ugyanis tisztességes munkából tisztességesen megélni. És gazdagodni - anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Ezért' szavazok a Magyar Koalícióra, amelynek listáján négy jelöltet bekarikázok, mert szakmai és erkölcsi értelembenfontosnak tartom, hogy ők mindenképpen ott legyenek a parlamentben. ATegyvennyolc óránk maradt a végső döntésig. 1 V Akik ma még haboznak, nem tudják, elmenjenek-e szavazni, és melyik politikai erőre voksoljanak, gondoljanak őseikre és unokáikra. Szívükkel és eszükkel hallgassanak múltból és jövőből áradó intelmükre: EL KELL MENNI. SZILVÁSSY JÓZSEF Horn Gyula bizalmat kért IBudapesti tudósítónktól) Magyarországon bizonyára újabb belpolitikai viták tárgya lesz az a mintegy hetven perces beszéd, melyben a magyar gazdaság, s részben a társadalom, jelenlegi állapotát, problémáit vázolta tegnap délelőtt a parlamentben Horn Gyula miniszterelnök. Bár Horn megemlítette, hogy a helyzet gyökerei még a hetvenes évekbe nyúlnak, élesen bírálta a volt jobboldali kormánykoalíciót, s elsősorban őt tette felelőssé a mai helyzetért. Horn Gyula kijelentette: beszámolójának célja megnyerni a lakosság bizalmát és támogatását a kormány közép- és rövid távú programjának megvalósításához. Úgy fogalmazott, hogy Magyarország az elmúlt négy év alatt elvesztette a többi kelet-európai országgal szembeni előnyét a gazdaság átalakításának területén. Az említett időszakban a bruttó hazai termelés húsz százalékkal csökkent, az. ipari termelés a felére esett vissza, három millió ember elszegényedett, az állani belföldi adóssága rekordmértékű 3800 milliárd forintra emelkedett. A legsúlyosabb helyzetbe a mezőgazdaság került, s az ország élelmiszerkivitele a felére esett vissza. A privatizáció folyamán számos visszaélésre került sor, s a kárpótlás is elhibázott módon folyt le. Számos példával illusztrálva Hom mindezeket a problémákat a korábbi jobboldali kormány, szerinte elhibázott éš koncepció nélküli gazdaságpolitikájával magyarázta, melyen változtatni kell. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Koalíció nyugat-sxlovákiai listáján karikáxxa a Magyar Polgári Párt 1 l-es és 23-as jelöltjét ľ — — . VK-1256/10 L. 5 "