Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-26 / 222. szám, hétfő

GAZDASAG ÚJ SZÓ* Vontatott újjászületés Átalakulóban a Rimaszombati járás vadásztársulatai Ördögi kör a vágsellyei szennyvíztisztító körül Egy hektárért tízmilliót? Érthetően nagy vitát kavart a 23/1962-es számú vadászati tör­vény módosítását követő bizonyta­lanság. A Rimaszombati járás több szempontból is sajátos helyzetben van, itt ugyanis - kevés kivételtől eltekintve - az idén jár le a vadász­társaságok és az állami erdészeti hi­vatalok által tíz évre aláírt szerződések nagy része. A járás ta­goltságából és grafikai összetéte­léből adódóan van, ahol a szarva­sok előfordulása és van, ahol az őzek előfordulása szerint kell eljár­ni az új előírások érvényesítésénél. Nem könnyíti a helyzetet az sem, hogy az erdőterületek nagy része ismeretlen tulajdonban van. illetve az, hogy rendezetlenek a tulajdon­viszonyok. Bárdos Oszkár, a járási erdészeti hivatal illetékes szak­előadója viszont még egyéb prob­lémákat is lát: - Az ügyintézés vontatott, éspe­dig elsősorban azért, mert az egyes hivatalok különbözően értelmezik a törvényt. Nem mondom, a tör­vénymódosítás merőben más hely­zetet teremtett, viszont a hivatalno­ki apparátusból sok esetben hiány­zik az előrelépés szándéka. A mó­dosított törvény vargabetűi több ál­lami hivatal, így az erdészeti hiva­tal, a Földalap, a földhivatal, a föld­mérőhivatal stb. bevonását is szük­ségessé teszik, és bizony sokszor az az érzésünk, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. Másik dolog a tudatlanság és a tapasztalatlanság, mert hát nem tudjuk, hogy mire is véljük példá­ul azt, ha valaki egy és ugyanazon területet két, sőt több kerületalapí­tónak is odaígér, sőt, írásban is a rendelkezésére bocsátja. A vadá­szok és ügyeskedő magánszemé­lyek részéről pedig olykor semmi más, csupán a makacskodás nehe­zíti az előrelépést. Megtörténik ugyanis, hogy ugyanarra a vadász­területre, ugyanarra a parcellára fáj többüknek a foga, és egyikük sem akar engedni. Jómagam is több esetben szem­és fültanúja voltam a vadászkerület alapítói részéről megnyilvánuló győzködésnek. Előre elkészített nyomtatvánnyal várják a földtulaj­donosokat, és már a 4-5 hektáros területnek is örülnek, ha a tulajdo­nos aláírásával igazolja a vadászati jog átruházását. Azon ugyan nem csodálkoztam, hogy egyesek nem tudják, hogy tíz hektáron felül már bérleti díjat is kaphatnának a vadá­szoktól, azon viszont igen, hogy a november végi felmondási határ­időről sem tudnak, így a volt társu­lat megbízottai vannak lépés­előnyben. Bár év elejétől folyik a területszerző „aláírásvadászat", az illetékes szerint még nagyon keve­senjutottak révbe. - Legkevesebb kétezer illetve ezer hektárról van szó, mellyel már létrehozható társulat. A ren­dezetlen állapotok miatt egyelőre csak a runyai vadászterületet tud­tuk hivatalosan is bejegyezni. Las­san már lezárul az ügy Péterfalán és Gömördétérben, és biztatóan alakul a helyzet Ratkón és Botto­vón. Ezeken kívül további tíz-ti­zenkét újjászerveződés is túljutott már a nehezén, és vaskosodik már a kérdés rendezésével kapcsolatos ügyiratokat tartalmazó dosszié a többiek esetében is. A jelek szerint egy dolog biztos­nak látszik: eddig 28 vadásztársulat működött ebben a gömöri járásban, melyek egyenként mintegy négye­zer hektáros területet mondhattak a magukénak. Januártól pedig - ha minden jól megy - mintegy negy­ven új vadászkerület működik majd, 1-3 hektáros vadászmezővel. Ahhoz, persze, hogy mindez meg is valósuljon, az év hátralevő részé­ben az ügyintézéshez a 30-40 ezer koronás „befektetésen" túl még erős akarat, szorgalom és nem utolsósorban vasidegzet is kell. POLGÁRI LÁSZLÓ Egy nemrégi írásomban már említést tettem róla, hogy Vágsellyén egy olyan új szennyvíztisztító állomás építését tervezik, amely akár turistalátványos­ság is lehet majd. Egyrészt azért, mert olyan új amerikai technológián alapul, amelyre az országban még nincs példa, másrészt azért, mert a sellyeiek nem­csak egyszerűen szennyvíztisztító, ha­nem egyben egyfajta ökocentrum ki­építését is tervezik. • Mikor vetődön fel a szennyvíztisztí­tó megépítésének a gondolata, s mennyire jutottak az előkészületekkel? ­kérdeztem a legutóbbi találkozásunkkor Szabó Sándor polgármestertől. A jelenlegi helyzet tarthatatlan - Tulajdonképpen a kényszer szülte a szennyvíztisztító építésének gondolatát - kezdte a helyzet ecsetelését a város első embere, majd elmondotta, hogy az 1990-es változások után a város új ve­zetősége a település állapotának felmé­rését követően arra a megállapításra Ju­tott, hogy a város fejlesztésének egyik legnagyobb akadálya a szennyvíztisztí­tó elégtelen kapacitása. Megállapítást nyert, hogy a máig is működő szenny­víztisztító csaknem háromszorosan túl­terhelt, ami azt jelenti, hogy a rajta ke­resztülfolyó szennyvizet nem eléggé tisztítja meg. A jelenleg a Görse-csator­nába kiengedett „megtisztított" víz szennyezettsége sokszorosan megha­ladja a megengedett mennyiséget. Ezért a városi elöljáróság 1991 októberében határozatot fogadott el egy új víztisztító­állomás építéséről. Két lehetőség közül kellett választaniuk. Az egyik szerint to­vább támogathatták volna az addigi ter­vet, amely a Galánta és Sellye által kö­zösen építendő, nagy regionális tisztító­állomás építését feltételezte, vagy vá­laszthatták azt a megoldást, hogy a vá­ros a saját költségvetéséből csak Vág­sellye, esetleg egy szűkebb régió igé­nyeinek megfelelő kisebb tisztítóállo­mási épít. Az előző terv beruházója a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csator­naművek lett volna, de kiderült, a válla­latnak nincs elegendő anyagi fedezete ana, hogy belátható időn belül megva­lósítsa a tervet. Ez arra kényszerítette a városi képviselőtestületet, hogy a máso­dik lehetőség mellett döntsön. Sellyén kívül a szomszédos Deáki és Vágkirály­fa szennyvizét is az új tisztítóba vezet­nék. A gazdasági és főleg környezetvé­delmi szempontok figyelembevételével az önkormányzat 1992-ben pályázatot írt ki az építkezésre. Tizenhat pályázó közül választotta ki a pályázati bírálóbi­zottság az amerikai Lemna Corporation vállalattal együttműködő pozsonyi Consult céget. Ennek a szakemberei a természetes tisztítási folyamatokon ala­puló, a Lemna által kidolgozott techno­lógia sellyei viszonyokra alkalmazott megépítését ajánlották. Mivel a beren­dezés üzemeltetése rendkívül gazdasá­gos és formáját tekintve is ez illeszkedik legjobban az itteni tájba, 1992 decem­berében Vágsellye elöljárói szerződést kötöttek a Consult céggel, hogy kulcsra­készen elkészíti a berendezést. A város a szerződés összes feltételét teljesítette, rendezték a terület tulajdonjogát, meg­szerezték az érintelt közjogi intézmé­nyek véleményezését. Egyetlenegy do­log hiányzik még az építkezési engedé­ly megszerzéséhez - az építkezési terü­letnek a mezőgazdasági földalapból tör­ténő kivétele. E problémát pedig az okozza, hogy a terület jelenleg szántó­föld, a törvény szerint pedig ennek a földalapból való kivételéért minden hektár után tíz és fél millió koronát kel­lene fizetni. Ez pedig annyira megdrágí­taná az építkezést, hogy képtelenek len­nének fedezni a költségeit. Hiába kért a város kivételt e jogszabály alól, kérel­mét azzal indokolva, hogy környezetvé­delmi építkezésről van szó, a kérelmet elutasították. S tették ezt annak ellenére, hogy az egészségügyi minisztérium az egész országra szóló kísérleti jellegűnek ismerte el a Sellyére tervezett berende­zés üzembe helyezését. - Pedig ha ez az akadály nem lenne, merem állítani, hogy a tisztító már működhetne - állí­totta a polgármester. - Tudom, hogy ez a probléma nemcsak bennünket érint, na­gyon sok község küszködik hasonló akadállyal. Hiszen amíg megoldatlan a szennyvíztisztítás, addig a városfejlesz­tés is szinte szünetel. Nem folytathatjuk a lakásépítést, és az is megeshet, hogy a vállalkozó felépíti a kisüzemét, és nem kaphatja meg a működési engedélyt, mert nem lesz hova elvezetnie a szenny­vizet. Éppen ezért szeretnénk elérni, hogy a törvényalkotás az erre vonatko­zó törvény módosításával mondja ki, hogy az ökológiai építkezések is mente­süljenek azon kötelezettségek alól, hogy fizessenek azért, ha földet vesznek ki a mezőgazdasági földalapból. Ahogyan ez nui például a vízgazdálkodási építke­zések esetében érvényes. Úgy vélem, nem lenne ez lehetetlen, csakhogy az emberek sokszor félnek számukra űj dolgokról dönteni. Ez.en kívül való­színűleg az egyéb technológiát alkalma­zó cégeknek a konkurenciától való félel­me is közrejátszhat a probléma megol­dásának akadályozásában. Pénz lenne rá, de... Az új víztisztító állomás megépítésé­hez Vágsellyén tizenkét hektárnyi föld­területet kellene kivenni a földalapból. Ebbe beletartozik a jelenlegi, elavult tisztító területe is, mert ennek kivételét annak idején, amikor a hatvanas évek végén az állam felépítette, szintén nem rendezték. A körülbelül 95 millió koro­nás beruházás kétharmadát a város hite­lekből biztosítaná. Hitelnyújtásra löbb banktól is kaptak ígéretet, csakhogy - s ez az ördögi kör a sellyei víztisztító kö­rül - a hitel feltétele, hogy meglegyen az építkezési engedély. Tehál a vág­sellyei terv azon esetek közé tartozik, amelyek megvalósílását nem a pénzhi­ány, hanem a tökéletlen jogszabály akadályozza. - Jómagam optimista vagyok, hi­szem, hogy előbb-utóbb győz a józan ész, s mi is előbbre léphetünk - fejezte ki reményét Szabó Sándor -, de jobb tenne, ha ez minél előbb megtörténne, mert az elvesztegetett idő elveszett pénzt jelent. A berendezés üzemeltetése ötven­hetven százalékkal olcsóbb lenne a Szlovákiában általában használt techno­lógiáknál. A helyi viszonyok ismereté­ben amerikai szakemberek kiszámítot­ták, hogy - az 1992-es árakat alapul vé­ve - egy 2030-ig terjedő ütemterv sze­rint a befektetési költségek 2002-ig Társulás (NAFTA) szerződését ne tár­gyalják újra az Egyesült Államokkal. S amíg a tárgyalások folynak, az exporto­rientált Quebec komoly veszteségeket szenvedhet az észak-amerikai kereske­delemben. Nem vitás, ha Quebec önállóvá vál­na, rögvest gazdasági nagyhatalomként tartanák számon. Becslések szerint a bruttó nemzeti össztermékét tekintve a világ 15. országa lenne. Kanada nemze­ti össztermékének mintegy negyedét ál­lítja elő, rendkívül gazdag ásványkin­csekben (réz, arany, vas, azbeszt) és víz­energiában. Itt található a Hydro-Que­bec cég, amely erőművei révén az 1,5 millió négyzetkilométernyi területű tar­tomány hatalmas vízenergia-potenciál­ját aknázza ki; az óriásvállalat 34 milli­árd dolláros eszközértékével a 7. a világ elektromos erőműveinek sorában. Az olcsó és nagy mennyiségű elektromos energia elősegítette az ipari fejlődést, beleértve az energiaigényes alumínium­kohászatot is. Jelenleg Quebecból szár­mazik a világ alumínium-termelésének 12 százaléka. A tartomány pénzintéze­teinek pénztőkéje 110 milliárd dollár. Egészen más dolog azonban egy dina­mikusan fejlődő tartomány, mint egy szuverén állam. Az országalapítással já­ró többletköltségek (a hadsereg és a kül­képviseletek kiépítése) mellett Quebec­nek magára kellene vállalnia Kanada 350 milliárdos államadósságának egy részét, ami tovább növelné a 13 százalé­kos munkanélküliséget. Végül, de nem utolsósorban a különválás csak fokozná az angol nyelvű kanadai lakosság elván­dorlását a tartományból. Csupán Mont­realből 1975 óta 220 ezren költöztek el, amit a politikai bizonytalanságtól félő tőke távozása követhet. Az elvándorlás ténye korántsem meglepő, ha figyelem­be vesszük, hogy a Quebeci Párt még 1977-ben megalkotja és a gyakorlatban alkalmazta a hírhedt 101 -es törvényt, amely Quebec egyetlen hivatalos nyel­vének a franciát ismeri el. A győztes Pa­1994. SZEPTEMBER 26. megtérülnének, s 2002-ben az állampol­gár egy köbméter szennyvíz kitisztításá­ért 4 korona 48 fillért fizetne, míg a klasszikus technológia esetében ugyan­ezért 14,26 koronát kellene fizetnie. A Lemna típusú tisztítóállomás kizá­rólag biológiai alapon működik, mégpe­dig a békalencse - Lemnacea - nevű növény tisztító hatását használja ki. Míg a klasszikus szennyvíztisztítóban gyor­sított, körülbelül hétórás tisztítási folya­mat megy végbe, amelyhez különféle vegyi és biológiai adalékok szüksége­sek, az újfajta technológiában kizárólag a békalencse végzi a tisztítást, minden­féle adalékok nélkül. A tisztítás folya­matos, és mintegy harminc napot vesz igénybe. Éppen ezért van szükség jóval nagyobb víztározó területre, mint a klasszikus technológiánál - s ez a be­rendezés egyetlen hátránya. Ezzel szemben azonban hatalmas előny, hogy nem képződik szennyezett iszap, mint a jelenlegi rendszerekben, amelynek táro­lása is problémát jelent. A mellékter­mék finom pernye formájában rakódik le, amelyet a mezőgazdaságban zöldtrá­gyázásra vagy granulált formában táp­szerként tudnak felhasználni. Nemcsak szennyvíztisztító A víztisztító állomás nemcsak a szennyvíztisztítás céljára szolgálna. A polgármester elképzelései szerint terü­letén az ifjúság ökológiai nevelését cél­zó oktatási intézményt is létrehozhatná­nak, ahová a diákok, de mások számára is tanulmányutakat szerveznének. A lá­togatók megismerkednének az itt hasz­nálatos progresszív technológiával, és általános környzetvédelmi ismereteket is szerezhetnének. Egy távolabbi terv szerint a kitisztított vízből a szennyvíz­tisztító mellett halastavakat is szeretné­nek létesíteni, ami élő bizonyítéka lenne a berendezés tisztító hatásának. A polgármester felidézte, hogy Vág­sellye környéke egykor nagyon gazdag volt vízfelületekben, különböző vízfo­lyások és tavacskák voltak a város je­lenlegi területén és közeli környékén. Ezeket, sajnos, a múlt rendszer építke­zési stílusa, az úgynevezett bulldózerar­chitektúra egytől egyig eltüntette. Az új szennyvíztisztító és a halastavak létre- ­hozása tehát nemcsak gazdasági és öko­lógiai hasznot hozna, hanem a környék egykori jellegéből is visszavarázsolhat­na valamit. Csak hát az a fránya jog­rend ... G AÁL LÁSZLÓ rizeati máris bejelentette: felújítják az ún. nyelvrendőrség tevékenységét, amely többek közt arra hivatott, hogy az angol nyelvű feliratokat leszedesse az üzletek homlokzatáról... A Royal Bank of Canada számára végzett egyik tanulmány szerint az or­szág kettéválása az ezredfordulóig 15 százalékkal vetné vissza az életszínvo­nal mértékét ahhoz képest, ha az állam egészben maradna; a munkanélküliség 15 százalékra ugrana fel, s mintegy 1,25 millió kanadai kivándorlásával (főleg az USA-ba) lehet számolni. És ez még a kisebbik rossz, ugyanis Quebec kiválá­sával egész Kanada léte megkérdője­leződik. A „maradék" kilenc tartomány és a két szövetségi terület gazdasági össztermelése már csak a világranglista nyolcadik helyére lenne elegendő, így Kanada kiesne a világ hét legfejlettebb, legnagyobb össztermelésű országának csoportjából (a presztízsértékű G-7 tömörülésből). Qubec kiválásával a hát­térbe szorított, az Atlanti-óceánban, il­letve annak partján lévő tartományok­nak (Newfoundland, Nova Scotia, New Brunswick, Prince Edward-sziget) megszakad a közvetlen összeköttetésük Kanadával, és az is megeshet, hogy a nyugati tartományok, különösen a dina­mikusan fejlődő, a kanadai Kaliforniá­nak számító Brit-Kolumbia nem fogják elfogadni a messzi Ottawa uralmát. Még az is lehetséges, hogy néhány tar­tomány, például Alberta, megpróbál az USA-hoz csatlakozni. Vagyis Quebec elszakadása beláthatatlan láncreakciót indíthat el. Rövidesen tehát népszavazást írnak ki a francia tartományban a független­ség kérdéséről. Tegyük hozzá: nem először, hiszen 1980-ban a lakosságot egyszer már az urnákhoz szólították ez ügyben, akkor 60:40 arányban elutasí­tották az önállóságot. Hamarosan eldől, az érzelmek vagy a józan gazdasági megfontolás győzedelmeskedik Que­becben. (sidó) Francia sziget az angol tengerben Kanada alkonya? Halálos kór pusztít a szövetségi álla­mokban; sorra felbomlanak vagy pedig tartományaik egyre lazábban kötődnek a központi kormányhoz. Az elmúlt öt évben három szövetségi berendezke­désű ország esett szét: a Szovjetunió, Ju­goszlávia és Csehszlovákia, míg Belgi­umban a vallon és a flamand országrészt kis túlzással csak a király személye, a hadsereg és a labdarúgó-válogatott tart­ja egyben. Kanada egysége szintén min­den eresztékében recseg-ropog; a fran­cia többségű Quebecben a tartományi választásokon, ha szoros küzdelemben is, a szeparatista Quebeci Párt (PQ) győzött a föderalista szemléletű Liberá­lis Párt előtt. Jacques Parizeau, a sze­paratisták vezére máris bejelentette: tíz hónapon belül népszavazást ír ki a füg­getlenség, a Kanadából történő kiválás kérdéséről, és Ottawában megkezdi a szövetségi kormánnyal a tárgyalásokat a közös államadósság elosztásáról. Annyi bizonyos, hogy a quebeeiek nem egyik pillanatról a másikra döntöt­tek a külön út, vagy legalábbis a na­gyobb függetlenség mellett. Még 1992­ben létrehoztak egy bizottságot, amely­nek munkatársai a tartomány elszakadá­sával kapcsolatban a nemzeti hadsereg felállításáról a tejgazdálkodásig, egy minden részletre kiteijedő terv kidolgo­zásán munkálkodtak. Függetlenül attól, hogy miként végződik a beígért népsza­vazás, Quebec csendes forradalma egy­re jobban érlelődik. A francia „szép tar­tomány", ahogyan földjüket nevezik az ottlakók, lépésről lépésre kezébe veszi saját ügyeit, beleértve a gazdaságot, a szociálpolitikát és a kulturális életet. ­Amit a quebeeiek csinálnak, az nem más, mint nemzetépítés - mondta Willi­am C. McCahill, az USA montreali főkonzulja. - Van kulturális identitásuk és céljuk, büszkék azokra az épületekre, amelyeket ók építettek, s mindebből még többet akarnak. Alig 30 évvel ezelőtt a francia anya­nyelvű kanadaiak visszaszorított ki­sebbséget alkottak, s alig volt politikai, illetve gazdasági befolyásuk. Napjaink­ban viszont a franciák teszik ki Quebec 6,9 milliós lakosságának 83 százalékát, irányító szerepet játszanak a tartomány politikájában és az ő vezetésük alatt áll­nak a legfontosabb vállalatok. Quebec gazdasági sikerei erősítik a nemzeti ön­tudatot. Az angol nyelvű Kanadától el­különült Quebec kifejlesztett egy gaz­dasági modellt, amely teljesen egyedül­álló Észak-Amerikában. E modellben szoros az együttműködés a vállalkozá­sok, a szakszervezetek, a kormány és a tartományi pénzintézetek között. A Jac­ques Parizeau vezette szeparatista párt azonban nem annyira elfogult, hogy ne lássa, a radikális kilépés a szövetségi ál­lamból súlyos nehézséget okozhat. Ezért a francia tartomány politikai füg­getlenséget akar, saját önálló külpoliti­kával, adórendszerrel és törvényhozói hatalommal, ugyanakkor az elszakadás gazdasági kárának minimalizálása érde­kében továbbra is megtartanák fi­zetőeszközként a kanadai dollárt (ennek hátulütője - kiengednék kezükből a pénzügyi politika ellenőrzését), megőriznék a kereskedelmi kapcsolato­kat Kanada „maradékával", és azt is megengednék, hogy polgáraik megtart­hassák kanadai útlevelüket. Bármennyi­re is fájdalommentessé szeretnék tenni a kiválást, azt nehéz lesz elkerülni, hogy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi

Next

/
Thumbnails
Contents