Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-05 / 205. szám, hétfő

5 SZAVAZZON \ MAGYAR KOALÍCIÓRA! KARIKÁZZA AZ MKDM JELÖLTJEIT! VK-1633/B nagy- és kiskereskedelmi forgalmazása. Telephely: Karcsaiúl ­Új Telep 2. Tel.: 257 84 Iroda: Fő út 23.. Tel.: 253 19,277 34 Fax: 220 70 VK-1166 Hétfő, 1994. szeptember 5. Ára 3,50 korona XL VII. évfolyam, 205. szám Az anyanyelvi oktatásnak nincs alternatívája. Az EGYÜTTÉLÉSnek sem. A tanévnyitó alkalmából minden pedagógust, diákot és szülőt tisztelettel köszöntenek ~ az Együttélés politikai mozgalom képviselőjelöltjei VK-1266/B TT) Ferrolux VK-1633/A Fecskeszív Ha kisnebuló lennék, talán szomorúan és csipetnyi szorongással nézném a fecskéket, amint boldog és önfeledt csiviteléssel gyülekeznek a hosszú vándorút előtt. Mégis jó nekik, gondolnám, hiszen bár fáradságos és gyöt­relmesen hosszú repülés vár rájuk, azért sosem a kiszámíthatatlan, ismeret­len messzeség vár rájuk, mert ugyanazt az utat teszik meg évről évre, konti­nenseken, tengereken kelve át, az ősi parancsnak engedelmeskedve. Az ősi parancs pedig úgy szól, hogy hosszú-hosszú távollét után vissza kell térni, követve a láthatatlan köldökzsinór vonalát, a szülőföldre. Van ebben a kissé monoton vándorlásban - a leselkedő veszélyek dacára - valami lenyűgözően biztonságos: a változatlanság és a rendszeresség megfoghatatlan és leírhatatlan ereje, amely évről évre kiszámítható, leto­pografálható, fecskenyelvre lefordítható. A fecskeszív számára világos és érthető üzenet. Távozni és megérkezni. Hogy közben viharok, meredek szik­lák, madarászok hálója, héják karmai? Ez is az élethez tartozik. De vissza­térve a tájék ugyanaz, a faluszéli dombok karéja ugyanaz, a harangzúgás és az ereszalja a régi, megszokott, az út szélén felcsippentett sárgolyócska és a szalmaszál évszázadok, évezredek óta ugyanúgy simul egymáshoz, s áll össze fészekké. Ez a megfoghatatlan, leírhatatlan biztonságérzet az, amit számon kérnék a felnőtteken, akik az ország vezetőinek tartják magukat. Hogy bár a tudás és az ismeretek a változó világgal együtt kell, hogy változzanak, azért van­nak dolgok, amelyek nem lehetnek felelőtlen kísérletezések tárgyai. Raj­tunk, gyerekeken, nem lehet örökösen kísérletezni, szép és még szebb jövőket ránk testálni, határtologatásokat és kormányváltozásokat a nya­kunkba szakítani. Spekulálni a jövőnkre. A mi nevünkben s állítólag a mi érdekünkben huzakodni a fejünk felett, eldönteni a sorsunkat, útvonalun­kat, érzéketlenül belegázolni az amúgy is bizonytalan kis életünkbe. Kormá­nyokat és minisztereket, honatyákat és haszonleső, karrierista politikusokat nem szabadna büntetlenül hagyni, hogy játsszanak a fecskeszívvel. Hogy hol pirosra, hol zöldre, hol kékre pingálnák az utat és a kerítést a nagybetűs Élet felé, ahogyan a felnőttek nevezik a maguk világát. Amely nekik lehet, hogy megfelel, s csak akkor érzik jól magukat, ha mindig kitalálnak valami sosem voltat, valami nekik tetszőt. Valami gumi-konstanst, amikor velünk a Pí változatlanságát akarják elhitetni. Konstantin-tervet, multikulturális is­kolát, politikai színezetű kényszerzubbonyokat, amelyeket minden népvezér a saját képére és zaklatott lelkére igyekszik formálni. Mintha a fecskéket egyszer Afrikába, egyszer Ausztráliába, máskor a Tűzföldre szeretnék kül­deni. A mi jövőnk nem lehet piaci portéka, kufárok zsebében csörgő rézgaras. Döntsék el végre a tisztelt felnőttek, hogy okos, kiegyensúlyozott, talpraesett generációkat szeretnének-e fölnevelni, vagy csak kísérleti madaraknak néz­nek bennünket a felelőtlen játékaikhoz. Mert játszani mi is szeretünk, de a fecskeszív csak akkor bírja ki a mérhetetlen távolságot, ha az anyánk csivi­telése ad hozzá kezdeti erőt. Ha turbékolásra, kelepelésre, kakukkolásra akarnak kényszeríteni, az első sziklán összezúzzuk magunkat. KÖVESDI KÁROLY Horn Gyula nyilatkozata a Világórának A pozsonyi látogatás nem volt kudarc (Budapesti munkatársunktól) Horn Gyula magyar kormányfő ab­szurdnak nevezte azokat az állításo­kat, melyeket az utóbbi időben elsősorban az ellenzéki körökből hallani, miszerint az augusztus ele­jén megvalósult pozsonyi látogatása kudarc lett volna. A Kossuth Rádió Világóra című vasárnapi politikai magazinjának nyi­latkozva Horn kijelentette, hogy az amerikai, angol, német vagy a francia kormánykörök ellenkezőleg, igen po­zitívan értékelték a magyar kezdemé­nyezést. Szerinte a pozsonyi minisz­terelnöki szintű tárgyalások fontos ki­indulópontot jelentenek a ma­gyar-szlovák kapcsolatok javítása terén. Megjegyezte: „Nem azzal utaztunk Pozsonyba, hogy ott azon­nal vagy egy-két nap múlva aláírható (Folytatás a 2. oldalon) Du naszerdahely Kohászati termékek (csövek, lemezek, szerkezeti és idomacélok) Új egyházi alapiskola Ipolyhídvégen Medve a Nagykürtös! járásban (TA SR-hír) A kékkői erdőgaz­daság dolgozói a múlt heti kitartó esőzések után medvenyomokra bukkantak a Lysec vadászterüle­ten. Később a macit is sikerült meglesniük, becslésük szerint mintegy száz kilót nyom, vagyis közepes nagyságú. Dél-Szlovákiá­ban nagyon ritkán fordul elő med­ve, a megfigyelt állat is való­színűleg az északi hegyekből té­vedt a környékre. Az utóbbi évek­ben Kékkő környékén egyre több a szarvas, hiúz, róka és borz is talál­ható az ottani erdőkben. Az erdőgazdaságban fácánt, muflont és dámvadat is nevelnek. Az idén a hazai és külföldi vadá­szok hat szarvas, hét dámvad, ki­lenc muflon kilövésére kapnak en­gedélyt, de vaddisznó- és fácánva­dászatokat is rendeznek. A legbiztosabb befektetést választották A felavatásra váró új egyházi alapiskolát keresem Ipolyhídvé­gen, de először a gyönyörűen helyreállított templomon akad meg a szemem. Belépve, a főol­tártóljobbra, a falon Don Bosco képe fogad. Akár jelképnek is tekinthető ez a falra festett turi­ni szaléziánus, aki egész életét az ifjúság nevelésének szentelte. Az iskola a templommal szemközt áll, szerény, földszintes épület, ami­lyenben nagyszüleink tanultak még a század első évtizedeiben. Valóban akkor épült, a húszas években, de új korában sem lehetett takarosabb, mint most, a helyreállítás után. Bent a fehérre meszeit falak szinte ra­gyognak, a hosszú folyosó ablakain beáradó fény mindent derűssé vará­zsol. A tantermek jóval tágasabbak, mint azt kívülről nézve, az épület arányaiból következtetve gondolná az ember. Megtalálható itt minden, amire egy iskolában szükség van, még a tágas udvar is, ahol a szüne­tekben a gyerekek kedvükre kifutká­rozhatják magukat. A felújított templom belseje Vasárnap lévén, a templom előtti kis téren misére gyülekeznek a hívők, a kisgyerekkel érkező fiata­lok közül megszólítok néhányat, azt tudakolom, vajon a kicsit, ha felnő, az új iskolába járatják-e majd. Tíz közül kilenc igennel fe­lel, s kiderül, hogy legtöbbjük ma­ga is ide járt. Azt is megtudom Kmety László harangozótól és né­hány idősebb embertől, hogy az is­kola létrehozásának legfőbb szor­galmazója és szervezője Dobos Pé­ter ipolyhídvégi plébános és Mezei László polgármester volt. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents