Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-22 / 219. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP 5 Goszpa jóslata Sheen és York filmje Horvátországban Medzsugorjében, mintegy harminc kilométerre Mosztartól, 1981-ben csodát látott a világ. Pontosabban hat gyerek, akik közül kettő ma is ebből él. Áldást osztanak, imádkoznak, za­rándokhellyé változtatták négyezer lakosú falujukat. Ivannak naponta lá­tomásai vannak, templomtornyokból kémleli az eget; Vicka, aki mind­annyiuk közül a legismertebb, min­den délután öt és hat óra között lép kapcsolatba Goszpával, ahogy a hely­beliek nevezik a Boldogságos Szüzet. Tizenhárom évvel ezelőtt ugyanis ő kápráztatta el a hat gyereket. Szemük láttára és fülük hallatára arra kérte Ju­goszlávia népét: békéljenek meg, és forduljanak Istenhez, mert ha nem ezt teszik, földi pokollá változtatják éle­tüket. A pokol bekövetkezett. Szerbek és horvátok, katolikusok, ortodoxok és muzulmánok gyilkolják egymást, ahogy most Jakov Szedlar filmjében, amely Medzsugorjében és Zágrábban játszódik 1981-től napjainkig. Jakov Szedlar a Horvát Színház igazgatója volt évekkel ezelőtt, a há­ború kitörését megelőzően vándorolt ki Amerikába. Goszpa, angol címén Our Lady (Miasszonyunk) című filmje nemcsak az első rendezést je­lenti számára, hanem az első hazalá­togatást is. A horvát-amerikai-kana­dai koprodukcióban készülő alkotás­nak világhírű sztárjai vannak. Jozo Zovkót, a papot, aki ellen a jugoszláv kommunisták élesen felléptek annak idején, mivel ő maga is hitt a Szent Szűz megjelenésében, Martin Sheen játssza. O alakította Coppola Apoka­lipszis most című alkotásában Willard kapitányt, de olyan filmekben is ki­emelkedő szerepe voflt, mint a Gan­dhi vagy a Tőzsdecápák. Védőügy­védjét, Vukovicsot, aki ma a Leg­Michael York (balról) a Goszpában felsőbb Bíróság elnöke Horvátor­szágban, Michael York formálja meg, a jugoszláv disszidens szerepében pe­dig Santiago Angelo tűnik fel, aki még mielőtt színészi pályára lépett volna, Puerto Ricóban szolgálta az Is­tent. A papból időközben amerikai sztár lett, s most Zágrábban forgatott. A pozsonyi Huszár Tibor standfo­tósként került a filmbe. „Barry Morrow, a leghíresebb hollywoodi producerek egyike, az Oscar-díjas Esőember forgatókönyví­rója hívott fel telefonon, akivel New Yorkban, Milos Formánnál ismer­kedtem meg, hogy lennék-e a Goszpa stillmanje. Amikor közölte velem a film szereposztását is, azonnal igent mondtam. Ilyen lehetőséget, még ha elfoglalt is az ember, vétek lenne ki­hagyni. Később aztán, a forgatás helyszínén többször is megbántam, hogy szerződést kötöttem a stábbal. (Huszár Tibor felvétele) Jaroslav Slobodát, az oktatási minisztérium személyzeti osztályának igazgatóját: • Miért csak a Národná obro­da szeptember 5-i száma közölte az oktatási minisztérium pályá­zati felhívását a nemzetiségi osz­tály magyar oktatási nyelvű is­kolák ügyével foglalkozó szak­előadójának posztjára ? - Úgy tudom, nemcsak a Ná­rodná obroda, hanem más szlo­vák napilap - ha nem tévedek, a Práca - is közölte a pályázati fel­hívást. Ez' egy komplex hirdetés volt, nemcsak erre a posztra, ha­nem a minisztérium más munka­helyeire is vonatkozott, s mivel egy hirdetés ára 2700-6000 ko­rona között mozog, nekünk pe­dig takarékoskodnunk kell, ezért választottuk ezt a megoldást. • A takarékosság érthető, de nem biztos, hogy a magyar peda- , gógusok a szlovák napilapok kö­zül épp az említetteket olvassák. Ha azonban magyar lapban jele­nik meg a hirdetés, nagyobb a valószínűsége, hogy az érintettek tudomást szereznek róla. Ráadá­sul az Új Szó az oktatási jellegű, tehát közérdekű pályázatokat in­gyen is hajlandó közölni. - Erre nem is gondoltunk, de a jövőben már élünk ezzel a le­hetőséggel. • Igazgató úr, a szóban forgó minisztériumi osztály vezetői posztjára kiírt pályázat rég lezá­rult, az új főosztályvezető szep­tember 4-e'n már munkába is lé­pett, a pályázat többi részt­vevőjét azonban erről csak je­lentős késéssel értesítették. - A kiértesítésükkel valóban késtünk, ugyanis a minisztérium a pályázók csekély létszámára való tekintettel a pályázat megis­métlését mérlegelte. Végül még­is lezártnak tekintette azt, és szeptember 9-én szétküldte az érintetteknek az erre vonatkozó értesítést. (vojtek). 1994. SZEPTEMBER 22. 'újszó 1 Egyetlen kívánság Beszélgetés dr. Tibor Sagát egészségügyi miniszterrel Az 1989. évi rendszerváltás óta dr. Tibor Sagát már a negyedik egészségügyi miniszter. A nagy politikai nyomás, a Nemzeti Biztosító vagy a pontrendszer okozta kaotikus helyzet ellenére őfektette le az egészségügy átalakításának pillé­reit. Támogatók nélkül vagy dr. Viliam Soboňa és dr. írem Belohorská példáját követve, üres szólamok hangoztatásával nem ment volna sokra. Vezetése alatt az egészségügy orvoslásá­ban részt vállalt nemcsak az egészségügyi tárca, Iwnem az orvosi kamara, a kórházak társulása, számos független szakértő, és azzal, hogy jóvá­hagyta az. egészségügyi törvényeket, nem utol­sósorban a parlament is. - A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy mindazokkal, akik szivükön viselik a betegellátás színvonalának emelését, szót tudtunk érteni, mert szót akartunk érteni. Hogy a reform egyes lépéseiről nem a minisztériumi bársonyszékben, hanem a mindennapi gyakorlatot figyelembe véve döntöttünk, mégpedig a gyakorló orvosok hathatós közreműködésével. Ha az elődeim is meghallgatták volna őket, sokkal előbbre lehetnénk. Szeretném remélni, hogy az elindított vál­tozások visszafordíthatatlanok. 0 A parlament szinte az utolsó pillanatban hagyta jóvá az egészségügyi törvényeket, melyek nélkül nem sikerült volna elmozdulni a holtpontról. Összefoglal­ná ezek lényegét? - A három törvény és két törvénymódosítás jóváha­gyása nem ment könnyen, de nem szakmai, hanem politikai kifogások miatt. Az egészségvédelemről szó­ló törvény az 1966-ból származó, rég elavult 20-as törvényt váltja fel. Egyenrangúvá teszi az állami és a nem állami, tehát a magán-, a karitatív stb. egészség­ügyi ellátást, leszögezi létesítésük és működésük fel­tételeit, valamint foglalkozik az egészségügyi dolgo­zók és a betegek jogaival és kötelességeivel. Külön ki­tér a pszichiátriai betegek kezelésének feltételeire, de sajnos, nem részletezi a terhességmegszakítás, a művi megtermékenyítés, a sterilizáció, a szervátültetés, a donorszerzés feltételeit. A fentebb említett egészség­ügyi beavatkozások, műveletek az érvényes rendele­tek értelmében a továbbiakban is elvégezhetők. Szlo­vákiában például az abortuszkérdést liberális törvény szabályozza, ám jobb lett volna, ha ezeket magába foglalta volna az új törvény is. A törvény életbelépte­tését fokozatosan kb. 600 végrehajtási rendelet segíti majd, ezeket még ki kell dolgozni. Fontos az egész­ségről szóló törvény, amely a közegészségügy hatás­körét szabja meg. Újból lesznek járási és körzeti higi­énikusok. akiknek fő feladatuk, a szigorú ellenőrzés mellett, a megelőzési és az egészségnevelési progra­mok segítése lesz. Valamennyien sokat várunk a Nemzeti Biztosító szétválásától. Bízunk abban, hogy javul a biztosítón belüli munkaszervezés, a regionális biztosítók igazgatói posztjaira pedig szakemberek ke­rülnek. Hiszem, hogy hamarosan több biztosító, ter­mészetesen állami felügyelettel, versengeni fog a be­tegek kegyeiért. Előrelépést jelentenek a törvénymó­dosítások is. Az Állami Egészségügyi Alapról szóló 193. sz. törvény ezentúl lehetővé teszi, hogy az egész­ségügy privatizációjából származó bevételek az ala­pot növeljék, s az anyagi eszközök az építkezések be­fejezésére fordíthatók. A nagyprivatizációról szóló törvény 12. §-ának módosításával elértük, hogy az in­tézetek, gyógyfürdők eladásából származó bevételek nem csupán a Nemzeti Vagyonalapba mennek, ha­nem egy részük a biztosítókra száll. • Hosszas huzavona után megkezdődött a gyógy­szertárak, október elsejével pedig beindul az általános orvosi praxis privatizálása is. Noha több járásban a bizottságok már régen megvitatták a pályázók terve­zeteit. és döntöttek is, a végső minisztériumi jóváha­gyás várat magára. Meddig még? - Köztudott, a gyógyszertárak gondja már másfél évvel ezelőtt megoldódhatott volna. Nem tagadom, kis csúszásban vagyunk, noha a minap 80 gyógyszer­tár eladását, bérbeadását hagytuk jóvá, a régiók dönté­sei alapján. Gond csak ott van, ahol a pályázati vesztes fellebbezett. Remélem, sok helyütt megkezdődött a patikák átvétele, a készletek felvásárlása. • Elődjét, Soboňa doktort sok bírálat érte, de kevés szó esett a Siemens-féle műszerek elosztásának prakti­káiról. Ugyanis a magyarok lakta vidékeken található kórházuk többsége kimaradt az osztogatásból. Kivétel persze Érsekújvár, a volt miniszter anyakórháza, a galántai intézet - közel 1,9, illetve 2,1 millió korona értékű műszert kapnak - meg a rozsnyói kórház is, ahol egy ultrahangkészülékre kaptak ígéretet. A duna­szerdahelyi, a komáromi, a királyhelmeci egészség­ügynek, és sorolhatnám tovább, nem jutott semmi, mi­közben a besztercebányai, a turócszentmártoni, a ve­rebélyi stb. kórházak óriási segítséget kapnak. Orvo­solható ez az igazságtalanság? - Sajnos, az egyenlőtlen elosztás rég megtörtént, a minisztérium már nem tehetett semmit. • Ön a kinevezését követően pályázatot írt ki azon kórhazak igazgatói posztjára, akiket dr. Soboňa a le­váltott igazgatók helyére, pályázat nélkül ültetett. Megtörtént, hogy ezek az igazgatók megállták a he­lyüket. pl. Komáromban, és ön megerősítette őket funkciójukban, de előfordult, hogy a vezető posz tokra új emberek kerültek, így például a pozsonyi onkológi­ai intézetet ismét dr. Štefan Korec vezetheti. Rima­szombatban viszont a csere nagy port kavart... - A közvélemény nem ismeri a volt igazgató levál­tásának valódi okát. Tudni kell, hogy a kórházban a rendszerváltás után az egészségügyi dolgozók két tá­borra szakadlak, s a mai napig egymás ellen küzde­nek. Megtudtam, hogy az igazgató egy több mint 20 milliós rétegröntgen vásárlásánál megváltoztatta a versenytárgyalás eredményét, s döntését nem tudta számlákkal alátámasztani. Vétett az érvényes előírá­sok ellen, s ezt beismerte. Az anyagi fegyelem meg­sértése miatt leváltottam, és kiírtuk a pályázatot. Dr. C" i fai í hiába vett rajta részt, s hiába volt ő a győztes, nem nevezhettem ki újra. A sorrendben a második he­lyen végzett orvos lett az igazgató. Ha igaz, hogy dr. Polievka italozott, és beleegyezés nélkül végezte a ste­rilizációkat, miért csak a kinevezése után robbant ki az ügy? A pályázati bizottság tagjai miért nem hozták fel a pályázó viselt dolgait? S ha dr. Cifruš tudott ezekről a praktikákról, s mint igazgatónak tudnia kellett róluk, miért nem lépett, miért nem jelentette kollégája sza­bálysértéseit? • Minden vezető kötelessége vállalnia kellemetlen, népszerűtlen döntéseket. Egy igazgató leváltása, gon dolom, nem örömünnep. Néhány nappal ezelőtt a ruiinovi kórház igazgatóját is leváltotta. - Miután az elődöm, dr. Soboňa menesztette dr. Pálházy Bélát, a kórház hanyatlani kezdett. A je­lenlegi igazgatóf szintén az anyagi fegyelem megsér­tése miatt kellett leváltanom, noha tudom, manapság a kórházvezetés nem könnyű feladat. • Ha már a népszerűtlen intézkedéseknél tartunk: a kórházi ágyak számának csökkentését nem mindenhol fogadták üdvrivalgással. Ott, ahol nincsenek elfekvők, például a komáromi járásban, veszélybe került a hosszan tartó betegségekben szenvedők belgyógyásza­ti, neurológiai de más osztályokon való tartása is. Mind­untalan pénzhiányról beszélünk, a drága kórházi ágyakról, de a ten>ezett iín. szociális (olcsóbb) ágyak létrehozása késik. A minisztérium vagy a kórházveze­tés hatáskörébe tartozik a huzamosabb ápolást igénylő betegeket ellátó osztály, intézet létesítése? - A minisztérium, miután elemezte a helyzetet, fel­kérte az egészségügyi intézetek többségét, hogy 12,5 százalékkal csökkentsék ágykapacitásukat, ám az osz­tályok összetételébe nem szóltunk bele. Utaltunk arra, hogy a pszichiátriai és az ún. elfekvő-ágyak száma ke­vés, s ajánlottuk, hogy a 12,5 százalékos csökken­tésből származó ágyakat az említettek kialakítására, bővítésére fordítsák. Igaz, hogy a pénzhiány miatt egyelőre csak az év végéig, de ha az értékeléskor kide­rül, hogy továbbra is szükséges fenntartani őket, az egészségügyi és a szociális biztosítóknak állniuk kell a költségeket. 0Az eltelt hat hónap alatt bebizonyosodott, hogy a párbeszéd, a véleménycsere előreviheti az egészség­ügyet, noha sok minden továbbra is orvoslásra vár még. Miniszter úr, ha jönne egy tündér, és három kí­vánságának a teljesítését ígérné, mit kérne ? - Nekem csak egyetlen kívánságom van: mindig, minden döntéshozatalkor győzzön a józan ész. Mert nem az a fontos, hogy ki Lil a bársonyszékben, hanem az, hogy meghallgatja-e az észrevételeket, kifogáso­kat, érveléseket. Es van még valami, ami mindennél fontosabb: csakis szakmai, és nem politikai szempon­tok alapján kell dönteni. Ha ez az elv érvényesül, nem kell tartanunk a jövőtől. PÉTERFI SZONYA MEGKÉRDEZTÜK J Szörnyű körülmények közt folytak a felvételek, rekkenő hőségben és örö­kös magánháborúk közepette. Össze­veszések, marakodások, pazarlások szemtanúja voltam, s mivel az eredeti szerb forgatókönyvet az amerikaiak többször is átírták, a film végül is nem annyira a hit, a vallás erejéről, mint in­kább az erőszakról, a vérontásról és a háborúskodásról szól. Két hónapig tar­tott a forgatás, de ez alatt a két hónap alatt a gyűlölködés, az intolerancia csak úgy lángolt a stáb körül. Akár­merre jártunk is, a temetők fejfái szin­te mindenütt rövidre szabott életekről beszéltek, de a horvátok számára már ez sem volt megdöbbentő. Martin She­en kétméteres testőre például azzal di­csekedett, hogy Vukovárnál két és fél­ezer szerbnek ontotta ki az életét. Gyilkost, szabadlábon, eddig sosem láttam még, mondtam neki, erre azt fe­lelte: ő nem gyilkos. Igazi hős! Vissza­térve Martin Sheenre: bár a forgató­könyvet ő sem találta egetverően jó­nak, a szerepét mégis elfogadta, mert mélyen vallásos, és most először nyíli alkalma papot játszani. Fel is kereste egy alkalommal Vickát, hogy az áldá­sát kérje, s akkor tudtam meg én is, hogy Medzsugorje szent helyére, még a háború kitörése előtt, hetente kétszáz­ezer ember zarándokolt el. A turista­forgalom az elmúlt években lényege­sen csökkent, ám a helyzet változásá­val ismét növekedni fog. A film ope­ratőre, Miroslav Ondŕíček Formán jobbkeze. A sok szörnyűség láttán úgy búcsúztunk egymástól, hogy legköze­lebb másutt, szebb helyen, felemelőbb körülmények között. Á Neretva men­tén ugyanis még a kutyák is megsebe­sültek." SZABÓ G. LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents