Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-11 / 186. szám, csütörtök

1888 MOZAIK ÚJ SZÓ 1994. AUGUSZTUS 10. TEGNAP OLVASTUK LI 11 párt 30 millió koronát kapott A pénzügy-minisztériumban jóváhagyták a pártoknak juttatandó pénzösszegek nagyságát: 11 párt választási kampányára 30 millió koronát osztanak szét. Ez a szép summa, amely a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába történő választásokon induló politikai pártok és mozgalmak átmeneti pénzügyi megsegítését szolgálja, nem fog hiányozni a költségvetésből, ugyanis a „hiteligénylők" e kedvező feltételű kamatmentes kölcsönt a választások után visszafizetik a voksokon szerzett pénzbevételeikből (1 szavazat 60 korona). A voksokért járó összeget azonban csak akkor kapják meg a pártok, mozgalmak vagy koalíciók, ha a -választásokon a leadott érvényes szavazatoknak legalább a 3 százalékát megszerzik. Ezért a pénzügy-minisztérium úgy döntött, hogy a hitelhez folyamodóknak egy fontos feltételt kell teljesíteniük. Mégpedig azt, hogy esetükben az utóbbi hónapokban végzett közvéleménykutatások legalább 3 százalékos szimpátiát mutattak ki. A legnagyobb összeget a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kapta - 5,5 millió koronát (a mozgalom eredetileg 12 milliót kért). A Demokratikus Baloldal Pártjának négymillió koronával kell megelégednie (6 milliót kért), ugyanennyit kapott a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokratikus Unió. Az Együttélés és a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt 2,5 millió, a Szlovákiai Zöldek Pártja és a Nemzeti Demokrata Párt 2-2 millió, a Szlovák Nemzeti Párt 1,5 millió (egyébként 8 millió koronát igényelt), a Szlovákiai Munkásszövetség 1 millió, a Földművesek Mozgalma pedig 900 ezer korona hitelt kapott. Ha a létrejött koalíciók szemszögéből nézzük az összegeket, akkor a legtöbb pénzt a Közös Választás nevű baloldali blokk kapta (9,4 millió korona), a Demokratikus Unió - amelynek jelölőlistáján a Nemzeti Demokrata Párt képviselőjelöltjei is indulnak - pedig 6 millió korona felett rendelkezik. (Pravda) Kárpótlási igények beadása Szombaton letelik a határidő' (TA SR-hír) Mint ismeretes, azok a polgári személyek, akiket 1944 és 1946 között erőszakkal a Szovjetunióba hurcoltak, a 86/19994. számú törvény értelmében augusztus 13-áig kérhetnek kárpótlást. Ezzel összefüggésben az erőszakkal elhurcoltalk szervezete, a SANO ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az előírások értelmében kik folyamodhatnak kárpótlásért: 1. azok a polgári személyek, akiket Szlovákia területéről erőszakkal és jogellenesen szovjet munkatáborokba vagy a Szovjetunió által más országokban létrehozott táborokba hurcoltak, és jelenleg Szlovákia területén van az állandó lakhelyük; 2. azok a polgárok, akik Szlovákiából származnak és utódaik Szlovákiában élnek; 3. azok a testvérek, akik be tudják bizonyítani, hogy anyagilag segítették az elhurcoltak legközelebbi hozzátartozóit. A kérelmeket az igazságügy-minisztériumba kell küldeni. Aki a SANO szervezethez juttatta a kárpótlási igényét, annak nem kell újat beadnia, mivel a SANO a kérvényeket automatikusan továbbította a minisztériumba. Szlovákiai Városok és Falvak Társulása: Döntó'az egyéniség (Új Szó-tudósítás) A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának Elnöksége tegnap rendkívüli vezetőségi ülésen úgy döntött, hogy nem ért egyet az önkormányzati választásokról szóló, a parlament elé terjesztett képviselői törvényjavaslattal Ezt megelőzően tárgyalástfolytattak a javaslat kidolgozóinak küldöttségével, amelyet Borza Erzsébet, a Demokratikus Baloldal Pártjának alelnöke vezetett. kommunális szférát védeni kellene a nagypolitikai hatásoktól, ezért helyi szinten mindenképpen az eddigi választási rendszert tartják demokratikusabbnak. A vegyesen lakott területekkel kapcsolatban Cscmda Endre érsekújvári polgármester, a társulás alelnöke elmondta, hogy a javasolt verzió csak addig jelentene valamilyen megoldást, amíg a politikai pártok nemzetiségi alapon szerveződnek. Ezt a kérdést alaposabb megfontolás után másképpen kell rendezni. Szerinte nem szabad megengedni, hogy a politikai pártok befolyásuk alá vonják az önkormányzatokat, ehelyett hagyni kell, hogy a választók döntsék el, kit bíznak meg helyi szinten az igazgatással. A javaslat szerint egyébként a polgármestert továbbra is a többségi elv szerint választanák, az önkormányzati képviselők esetében viszont arányos választási rendszert vezetnének be, amely bonyolult módon, de lényegében a jelenlegi parlamenti választásokhoz hasonlóan a pártlistákra leadott szavazatok alapján döntene az önkormányzati képviselőkről. (tuba) A többség elmegy Kassai felmérés a választási részvételről (TA SR-tudósítás) A júliusi közvélemény-kutatások szerint Kassán a polgárok érdeklődnek az előrehozott választások iránt. A megkérdezettek 74,9 százaléka részt vesz a választásokon, 10 százaléka nem, 15,1 százaléka pedig még nem döntött. Arra a kérdésre, vajon 1994-ben is úgy fognak-e szavazni, mint 1992-ben, 43,2 százalék igennel, 37,3 százalék nemmel felelt. A megkérdezettek 40,2 százaléka még nem tudja, melyik pártra, mozgalomra vagy koalícióra adja le szavazatát. Akik már most tudják, hogy kire fognak szavazni, azok közül 33,9 százalék a DSZM-re, 17,1 százalék a DBP-re, 11,4 százalék a KDM-re, 4,9 százalék az SZNP-re és 3,9 százalék a hármas magyar koalícióra adja voksát. A többi párt támogatottsága ennél kisebb arányú". Emlékmííavatás Királyrévben A Királyrévi Történelmi Emlékbizottság 1994. augusztus 21-én, vasárnap az 1849-es királyrévi csata, az első és a második világháború áldozatainak, valamint az elhurcoltaknak a tiszteletére emlékművet állít. Az ünnepség délelőtt 11 órakor szentmisével kezdődik az elesettekért. Délután 3 órakor avatóünnepség. Az ünnepi beszédet Vajda Barnabás történész, a galántai magángimnázium tanára tartja. Imát mond Gombík Róbert tisztelendő úr. A műsorban fellépnek a magángimnázium diákjai. Az avatóünnepség fővédnöke Tóth Lajos. Az emlékművet a királyrévi vállalkozók állítják. A jelentős történelmi események méltó megünneplésére, virágok és gyertyák elhelyezésére mindenkit tisztelettel meghívunk. K-60 Filléres gondok az öntözésben Elúszó milliók A gabonatermelésben idén elért - kedvezőnek mondható— hozamok minden bizonnyal annak is köszönhetők, hogy abban az időben, amikor a legnagyobb szükség volt rá, megfelelő mennyiségű csapadék hullott. Június közepe óta azonban mintha eldugaszolták volna az ég csatornáit. A július eleji néhány futó zápor és a tegnapelőtti „portalanítás" kivételével egy szem eső sem esett. A kánikulai forrósággal megtetézett szárazság jelenleg már a lábon álló termést veszélyezteti. Egyre nyilvánvalóbbá válik ugyanis, hogy a kukorica egy részét— főleg a kavicsos talajokon - már egy kiadós eső sem mentené meg. Menthetetlenül száradásnak indult, így jobbik esetben még le lehet silózni, ez viszont a szemeskukorica-termésben minden bizonnyal számottevően megmutatkozik majd. Egyes helyeken akár 60 százalékos is lehet a kiesés. Becslések szerint ahol 6 tonna feletti hozamokat vártak, sok esetben meg kell elégedniük a 2-3 tonnával. A cukorrépa esetében ugyan még nem olyan vészes a helyzet, hiszen tudvalevő, hogy általában öntözhető területekre telepítik. De a nagy szárazság ittis megtette a hatását: 20-30 százalékos hozamkieséssel itt is számolni lehet. Most sajnálhatják csak a termelők és az öntözőberendezések bérlői, hogy az előző évek kellemetlen tapasztalataiból nem okultak, s nem kötöttek le nagyobb mennyiséget előzetes szerződéssel az öntözővíz felhasználására. A statisztikai adatok ugyanis kérlelhetetlenül kimutatják, hogy a szlovákiai öntözőberendezések kapacitását idén csupán egyharmad részben hasznosítják. Pedig a csapadékhiány jóval meghaladja az átlagot, csak júliusban helyenként 110-160 mm volt a vízhiány. S miközben az említett időszakban az öntözőberendezések kapacitása 150-160 millió köbméter víz kijuttatását tette volna lehetővé, a beérkezett adatok szerint csupán alig valamivel több mint 50 millió köbméter jutott a földekre. A termelők jelenlegi anyagi helyzetében nyilvánvaló, hogy az öntözővízre szánt anyagi eszközök csupán minimális mértékben kerültek szóba a költségvetések tervezésekor. Ki gondolta volna, hogy ilyen szárazság várható idén is, főleg azután, hogy áprilisban és májusban az átlagosnál több csapadék hullott. Ennek ellenére jogosan merül fel a kérdés, vajon megéri-e most takarékoskodni, mivel nyilvánvaló, hogy a csapadékhiány számottevő nyomot hagy a terméshozamokban. Pedig mint ismeretes, a felhasznált öntözővíz értékének 80 százalékát az állami költségvetésből állja a tárca vezetése. A termelők anyagi helyzete azonban még azt sem teszi lehetővé, hogy a fennmaradó 20 százalékot megfizessék. Elsősorban azért, mert az öntözőberendezések üzemeltetői előre kérik a pénzt. A szerződések megkötésekor gondosan ügyeltek arra, hogy egy cseppnyi víz Se menjen kárba, viszont a kérdés itt is automatikusan adódik: vajon mennyire éri meg a Szolgáltatást végző cégnek, hogy a víz nem jut ki a földekre, hanem ott poshad a csatornákban? Kétségtelen, az öntözőberendezések műszaki állapota is közrejátszik abban, hogy nem jut elegendő éltető víz a növényzetre. Az ország kettéválása óta egyre nehezebb a cseh alkatrészek beszerzése, s a Fregattok öntözőpisztolyai iránt sem csökkent a hívatlan érdeklődés, mivel általában lelopják őket a vezetékekről. Elgondolkoztató az is, vajon miért nem tudnak immár harmadik éve mindkét fél számára elfogadható megoldást találni az illetékesek az öntözés kérdésében. Hogy ne újságokban megjelent felszólításokkal kelljen biztatni a termelőket: öntözzenek már! Bár az szintén nyilvánvaló, hogy az öntözőberendezések működtetői a rendezetlen tulajdonviszonyok között máig sem tudják, gyakorlatilag kihez tartoznak. Az utóbbi három évben ugyanis három gazdája is volt a szlovákiai öntözőgazdáflcodásnak: a meliorációs igazgatóságok után az állami földalap, majd idén a vízügyi igazgatóságok. Ügy tűnik, a sok bába közt elvész a gyerek, vagy inkább belefullad a maga csinálta pocsolyába? Idén megint gazdagabbak lettünk egy tanulsággal. Főleg az, aki le is vonja az idei tapasztalatokból: a szárazság nem biztos, hogy megismétlődik, de öntözővízre jövőre éppoly szükség lesz, mint az idén. Ennek tudatában talán nem kell majd újra megkésett felhívásokkal nógatni az illetékeseket, hogy tegyenek valamit, ne jusson ebek harmincadjára a sok milliárd korona beruházással kiépített öntözőhálózat csupán azért, mert filléres gondok miatt a termelők nem képesek pozitív értelemben kihasználni. Hogy a vizet öntözés helyett ne arra „használjuk ki", hogy milliók ússzanak el rajta. (t szilvássy) AHOGY ÉN LÁTOM i Mi érdekli a falut? Ne szépítsük a dolgot. Hasonlóképpen járt a dél-szlovákiai magyarok többsége a mezőgazdaság 1989 utáni átalakításával, mint a múlt században a jobbágyok azt kővetően, hogy felszabadították őket. A legtöbbjük, anyagiak hiányában, sem akkor, sem most nem tudott (tud) mit kezdeni a szabadsággal. Annak idején a földesúr mondhatta dölyfösen az új körülmények közé került szegényembernek, hogy „kellett neked a szabadság?", most meg mások mondják ezt nem csekély kárörvendéssel. Amilyen keserves és lassú volt az állami kézben tartott egységes földműves-szövetkezetek 1949 utáni felfejlesztése, ugyanolyan gyors volt a fordulat utáni leépülésük. Az istállók többsége üresen áll: ésszerűsítés címén vágóhídra vitték a tenyészállat-állományt, nincs pénz nemesített vetőmagra, de műtrágyára se, a gépesítők két régi traktorból, kombájnból próbálnak egy „újat" összebütykölni, és még senki se számította ki, hogy vállalati és nemzetgazdasági szinten mekkora kárt okozott a négy évtized alatt létrehozott, beszerzett állóeszközök parlagon hevertetése. A farmergazdaságok kialakításának koncepciója csak alig-alig fogant meg. Igaz, itt-ott vannak ilyenek is, de ritkán fordulnak elő, mint a fehér holló. Négy-öt esztendeje, a nagy lelkesedés közepette nem vettük magunknak a fáradságot, hogy szemügyre vegyük, milyen a birtoknagyság-szerkezet. Megfeledkeztünk róla, hogy az „újgazdák" döntő többsége csak néhány hektárnyi földdel, igen sok esetben pedig egy hektárnál is kisebb területtel rendelkezik. Az ilyen törpebirtokról mondták egykor, hogy „a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok". Környezetemben ismerek olyan földtulajdonost, akinek több mint húsz hektárja van, de látva az ország mezőgazdaságának állapotát, nincs mersze nekivágni a gazdálkodásnak. Nem meri feladni munkahelyét, ahol nem kevesebb, mint 17,50-et keres órabérben. Pedig évtizedekig nosztalgiázott ily módon: ha én egyszer a magam gazdája lehetnék...! A nagyobbrészt a Demokratikus Baloldal Pártja agrárszakértőinek keze nyomát viselő módosított tanszformációs törvényt akárhogy olvassuk is, rendelkezései alapján csak arra következtethetünk, hogy a szövetkezeti formának kedvez. Ami önmagában nem baj. Akkor lenne baj, ha a közös vagyon óvásának ürügyén, a nem mezőgazdasági tevékenységet folytatók vagyonrésze kiadásának megnehezítése következtében olyan helyzet alakulna ki, amelyben a magántulajdonon alapuló szövetkezet fokozatosan visszaalakulna kolhoz típusú „közös" gazdasággá. A magyar választási koalíció jelöltlistája alapján nehéz megállapí tani, hogy az Együttélésnek, illetve a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak milyen az agrárszakember-háttere, és még nehezebb kideríteni, hogy e háttérhez tartozóknak (és itt nemcsak a lehetséges képviselőkre gondolok) milyen a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat átalakításával kapcsolatos ízlése. Lehet, hogy a politikai élet számos területén előfordulhatnak még súrlódások a fent említett két párt, illetve a Magyar Polgári Párt koncepciófogalmazói között, egy területen azonban mindenképpen ki kell alakítaniuk a szakmai szempontokon alapuló összhangot, és ez a terület az agrárágazat. A volt állami szövetkezetek igazi tulajdonosi szövetkezetekké történő átalakítása nem képezheti vita tárgyát. Mint ahogy az sem, hogy meg kell teremteni a szövetkezeti és a magángazdálkodási forma esélyegyenlőségét. Előfordulhat, hogy a választások után kormánytényező lesz a magyar koalíció. Ezzel - a korábbihoz képest - egészen megváltozik a helyzete. Véget kell vetni az „egy húron hegedülésnek", csak a nemzeti húr pengetésével való politizálásnak. Létünknek ezernyi más vonatkozása is van, és a délszlovákiai magyarok elvárják, hogy politikusaink, szakembereink minden területen hallassák Szavukat. A mezőgazdaság talán minden másnál fontosabb tartománya az egzisztenciáknak. TÓTH MIHÁLY A társulás álláspontja szerint a javaslat alkalmatlan időben érkezett, mert a parlament elnökének döntése alapján már megkezdődött a helyhatósági választások előkészítése. Kifogásolják azt is, hogy míg a parlament és a kormány nem foglalkozott az önkormányzatok által kért törvénymódosításokkal, most olyan javaslatot terjesztenek be, amelyet az önkormányzatok soha nem igényeltek. Figyelmeztetnek arra is, hogy helyi szinten az elmúlt négy évben nem a politikai hovatartozás, hanem az egyéniség volt a döntő. A javaslat ismeretében nyilvánvaló, hogy a politikai pártok igyekeznek saját befolyásukat a polgárok akarata kárára növelni. Úgyszintén nem értenek egyet azzal az éry vei sem, hogy ez a módszer megoldaná a nemzetiségileg vegyes területeken jelentkező képviseleti gondokat, ráadásul a javasolt rendszer olyan bonyolult, hogy az egyenesen a választások eredményességét veszélyezteti. Michal Sýkora csorbái polgármester, a társulás elnöke szerint a jelenlegi helyzetben, amikor még maguk a politikai pártok sem kristályosodtak ki, a