Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-10 / 185. szám, szerda

8 8 HIRDETÉS 'I

U SZÓ' 1994. AUGUSZTUS 8. Mintha háború volna Katasztrofális nópességcsökkenés Európában Az utóbbi néhány évnek ragyogó időszaknak keliett volna lennie Kelet-Európában. Az elnyomó kommunista rezsimeket elsöpörték, a falakkal és titkosrendőrségekkel egyetemben, amelyek egész népeket zártak el a világtól. Ma már szabadon megválasztott kormányok vannak hivatalban, és kezd meghonosodni a szabad piac. A kelet-európaiak végre-valahára olyan anyagi jólét eléBe néznek, amilyet a Nyugat élvez.évtizedek óta. Örömteli korszaknak kellene beköszöntenie e térségben, a jó egészség, a derűlátás és a gyermekáldás korszakának. Csakhogy erről szó sincs. A szabadság korszaka sok kelet-európai megítélése szerint a második világháború óta a legsúlyosabb időszak. Kelet-Európában ijesztő méretű egészségügyi válság van. A népesedéskutatók általában csak háború esetén ismert mérvű halálozási arányról és gyermektelenségről számolnak be. A testi betegségek és lelki bajok már-már járványos méreteket öltenek. Néhány országban, köztük Oroszországban, csökken a lakosság lélekszáma. „Katasztrofális a népességcsökkenés. Olyan, mintha háború lenne " mondja Regine Hildebrandt, Brandenburg tartomány népjóléti minisztere. Oroszországban, Bulgáriában, Észtországban és Kelet-Németországban az elhalálozások száma felülmúlja a születések számát, egyes körzetekben 2:1 arányban. A várható élettartam Kelet-Európa szinte valamennyi részén csökken, különösen a férfiaké, holott még a harmadik világ legszegényebb országaiban is szüntelenül növekszik. Magyarországon 65 év a férfiak és 74 év a nők átlagos életkora, holott 1975ben még 67,3, illetve 75 év volt, Franciaországban pedig ma 73,4 és 81,8 év. A halálozási arány 30 százalékkal szökött fel Oroszországban 1989 óta, és elsősorban a férfiak körében arat a halál - közli Murray Feschbach, a Georgetown Egyetem népesedéskutatója. „A múltban csak háborúk idején voltak ennyire hirtelen megrázkódtatások az ipari társadalmakban" - írja Nicholas Eberstadt, a washingtoni American Enterprise Institute kutatója. E szerző arra figyelmeztet a National Interest című negyedévi külügyi folyóiratban, hogy ez a vitális válság visszahúzhatja a stabil, szabad társadalom megteremtésére törekvő Kelet-Európát: ,A kommunizmus utáni létviszonyokhoz való alkalmazkodás nemcsak nehéz, hanem traumatikuš az egész volt keleti tömbben. " A válság mögött okok és kölcsönhatások egész sora húzódik meg. Az okok sorába nyilvánvalóan beletartozik a hosszan tartó, elnyomó kommunista uralom. „Az egészségügy.semmiben sem különbözik életünk más szféráitól. Ez a rengeteg probléma nem az utóbbi 5-10 évben merült fel, hanem több mint 70 év alatt gyülemlett fel lassacskán " - jelenti ki Mihail Prudkin moszkvaj rákgyógyász. Až ipari környezetszennyezés, a radioaktív anyagok gondatlan kezelése, a munkavédelem gyatra színvonala egytől egyig hozzájárult az egészségügyi válsághoz. Beteg az egészségügy Bár a kommunista kormányzatok költségvetésük jelentős hányadát áldozták az egészségügyre, az erőforrások felhasználása nem volt hatékony. A kommunisták gigantomániája, például az óriási kórházak létesítése, megbosszulta magát, hiszen a rendszer összeomlása után elapadt az az állami támogatás, amely működésben tartotta ezeket az egészségügyi létesítményeket, úgyhogy költséges monstrumokká váltak az új gazdasági környezetben. „E poliklinikák egy része kórházi ágyainak felével, sőt harmadával is remekül betölthetne' hivatását. Ezeknek az intézményeknek nehéz döntéseket kell hozniuk a jelenlegi létesítmények ésszerűsítése végett, és csak azután térhetnek rá az egyéb szükséges programok, így például a dohányzás-ellenes kampányok szorgalmazására " - fejti ki véleményét dr. Timothy Empkie, a Közép- és Kelet-Európai Reményprogram (Project Hope in Central and Eastern Europe) igazgatója. Empkie azt gyanítja, hogy a káros szokások, így az erős dohányzás, az ivás és a zsíros ételek fogyasztása legalább annyira kárhoztatható, mint az egészségügyi rendszer hatékonyságának hiánya. Lengyelországban, ebben a jellegzetes kelet-európai országban a 38 millió fős lakosság harmada dohányzik; négymillió személy fogyaszt szeszes italokat naponta, főleg a férfiak; az állati eredetű zsiradékok, főként a disznózsír pedig a lakosság alapvető táplálékai közé tartoznak. „A kormányzat sosem érvényesített semmiféle politikát a dohányzás és a vodkaivás ellen - mondja WitoldA. Zatonski, a varsói Onkológiai Intézet megelőzési és járványtani osztályának vezetője. - Egy doboz cigaretta olcsóbb ma Lengyelországban, mint egy cipó." A többi országban is így van. Magyarországon a felnőtt férfiak 60 százaléka dohányzik, és a lakosság 15 százaléka szenved az alkohol rovására írható betegségekben, főként a férfiak. „Jó lenne olyan kormány, amely elég erős és határozott ahhoz, hogy fellépjen a dohányzás ellen, de az az érzése az embernek, hogy túl sok erős dohányos ül a parlamentben " - véli Matos Lajos, a Magyar Szívgyógyász Társaság elnökhelyettese. Bár a magyarokat a hajdani Varsói Szerződés leggazdagabb népei közé lehet sorolni, Magyarország mégis a betegségek és a halálozás által leginkább sújtott országok közé tartozik. A dohányzás, a Stressz és az ivás a legfőbb okok, de a szakértők elismerik, hogy a zsíros ételek iránti előszeretetnek is szerepe van: a magyarok étrendjében 1970-ben 30 százalék volt a zsírok aránya, ma már 38 százalék. Nem meglepő, hogy a szívbetegségek okozta elhalálozások aránya 5,7-ről 8,5 ezrelékre emelkedett, míg ez a hányad szinte minden nyugati országban csökkent. A magyar férfiak várható élettartama gyorsabban esett, mint Oroszország kivételévél - bármely más ipari országban. Egy 45 éves magyar férfi 1970-ben még 21,3 évre számíthatott, az amerikai férfiak 27,4 évre. Ma a 45 esztendős amerikai férfiak még 30,7 évre, magyar kortársaik csak 20,4 évre számíthatnak. látleletet Kelet-Európa egészségügyi helyzetéről. A kommunizmus béklyójának lerázása nyomán társadalmi problémák egész tömege bukkant a felszínre. Az orosz hatóságok arról számoltak be, hogy az öngyilkossági ráta 45/100 000-re nőtt 1993-ban (1992-ben 40/100 000 volt), és 25 500 gyilkosságot követtek el tavaly, ami 53 százalékos növekedés az előző évhez képest. Ezek a számadatok annyira megdöbbentőek, hogy a népesedéskutatók kételkedve fogadják őket - egyrészt mert az összehasonlítás alapjául szolgáló oroszországi adatok hitelessége kérdéses, másrészt pedig azért, mert cinikus szakértők szerint az orosz vezetők az ilyeténképpen fölmutatott egészségügyi válság révén próbálnak még több segélyt kicsikarni a nyugati kormányoktól. Tagadhatatlan tény viszont, hogy a többi posztkommunista országban is hasonló tendenciákat regisztráltak, hitelesebb számadatok és talán kevésbé feltételezhető hátsó szándék kíséretében. „Egyetlenponton sem javultak az egészségügyi mutatók az 1989-esforradalom óta" -jelenti ki dr. Manóié Cucu, a román Közegészségügyi Intézet igazgatója. Zatonski még nyíltabban beszél: „A lengyelek egészségi állapota katasztrofális." A fenti sötét képből ki kellene rínia KeletNémetországnak, amely sokkal jobb egészségügyi ellátáshoz jutott, amikor 1990-ben egyesült Nyugat-Németországgal. Csakhogy mégsem így van. Bár egészében kissé csökkent a halálozási arány, egyúttal jócskán felszökött azoknak a körébén, akik életük virágjában vannak: a 35-45 évesek korcsoportjában. A férfiak Halálos közlekedési balesetek 100.000 lakosra 30_ 25 20_ 15 10 ' _5_ 0 A Nyugat nem segít A Nyugat nem segít ez ügyben. A cigaretták és szeszes italok forgalmazói meg a gyorsbüféhálózatok Kelet-Európa felé fordultak, hogy ily módon ellensúlyozzák hazai piacaik szűkülését. A PepsiCo konszern 500 millió dollárt ruház be Lengyelország-szerte Burger King, Kentucky Frid Chicken és Taco Bell gyorsétterem-hálózatok létesítésébe, hogy gyorsan készülő, de zsíros ételekkel örvendeztesse meg a fogyasztókat. A cigarettagyártó cégek agresszív piacfeltárást végeznek, s reklámhadjárataik főként az ifjúságot veszik célba. A Philip Morris konszern csaknem egymilliárd dollárt ruházott be Kelet-Európában az utóbbi években. Albánia, Európa messze legszegényebb és a nyugati életstílustól legtávolabbi országa jó példa annak a feltevésnek az igazolására, hogy a szabadság egészségügyi problémákkal jár együtt, Albániában tekintélyes életkorra, 70 esztendőre számíthatnak a férfiak, a nők pedig 76 évre, vagyis magasabb életkorra, mint Grúzia és Litvánia kivételével bárhol másutt KeletEurópában. A rák- és a szívbetegségek gyakorisága viszonylag csekély, ugyanígy az olyan traumatikuš halálozási formáké, mint az öngyilkosság, a gyilkosság és az autóbaleset. Ám ezek a számadatok sajnos már egy letűnő korszak statisztikai maradványai. A kommunizmus idején kevés húst ettek az albánok, és most sem engedhetnek meg maguknak sokat - a hús mindössze 17 százalékát teszi ki a táplálékuknak, feleannyit sem, mint a nyugat-európai átlag. Az autómentes társadalomban rendszeres a gyaloglás, ez a testmozgás is elősegíti az egészséges életmódot. A modern világ térhódításával háttérbe fognak szorulni ezek a falusias magatartásminták. Mindezzel még korántsem vettünk fel teljes halálozási aránya e korcsoportban 3-ról 3,8 ezrelékre nőtt, ez 30 százalékos emelkedés. A hasonló korú nők halálozási aránya 1,3-ról 1,6-ra emelkedett, vagyis 20 százalékkal nőtt. Ez arra utal, hogy a jelenségnek gyógyszerekkel és sebészkéssel orvosolhatatlan okai vannak.„Korai lenne végleges kórismét adni ezekről a tünetekről, de minden bizonnyal szélsőségesen nagy - és eddig meg nem szűnt - társadalmi stresszre utalnak" - mondja Eberstadt. Ugyanerre a következtetésre jutott dr. HansJoachim Maaz, aki a kelet-németországi Halléban elmeorvos. Ügy véli, hogy a nyugati felfogásnak megfelelő szabadság és gazdasági rendszer túl gyorsan és túl nagy külső nyomással érvényesült. „A demokratizálódás nem tudott itt megvalósulni. Közölték velünk, hogy mi helytelenül gondolkodunk. Ők, ott Nyugaton, mindent jobban tudnak. Lélektanilag ez lefejezésset ér fel. Súlyos elbátortalanodáshoz és csalódáshoz vezet". Hozzátehetnénk még, hogy depresszióhoz, öngyilkosságokhoz, szívrohamokhoz és agyvérzésekhez. Kelet-Európa egyes körzeteiben 40 százalékos a munkanélküliség, és az ebből fakadó stressz rovására írható, hogy egyre több a haláleset a középkorúak körében. Á munkahelyüknek joggal örvendő szerencsések is többnyire az infláció folytán megkurtított fizetést kapnak, és sokan kényszerülnek a képzettségüknél sokkal alacsonyabb szintű munkakörökbe. „Súlyos csapások érik a középkorúakat. Olyan életkorban vannak, amikor a társadalomnak a legtöbbre kellene értékelnie az élettapasztalatukat és hozzáértésüket, de mivel ez az élettapasztalat a letűnt kommunista korszakból származik, rengeteget veszít az értékéből" fejti ki Maaz. Az ebből fakadó egzisztenciális válság sokféle tünetben megnyilvánulhat, bizonytalanul lokalizálható fájdalmaktól a depresszión, hirtelen pánikon és lelki traumákon keresztül az öngyilkosságig. „Gyakori az erőszak családi körben, a gyermekek ütlegelése, és sok az autóbaleset. Az embernek legkönnyebb a dühét és agresszióját a szomszédon, a feleségén vagy a gyermekein kitölteni, a gyorshajtás és gondatlan gépkocsivezetés pedig az erő illúzióját adja." Gyógyítsanak a politikusok A korai halál a legtöbb országban azokat fenyegeti a leginkább, akik kevés valószínűséggel fordulnak orvoshoz. Dr. Sáska Erika, a budapesti Szent Imre Kórház belgyógyásza így nyilatkozik erről: ,.Azokat az embereket, akik hasznát látnák a megelőzésnek, annyira lefoglalja a munkájuk, hogy nem tudnak a munkahelyükről elszakadni még egy vérnyomásmérés erejéig sem." A 40 éves Tóth Mária egyike azoknak, akiket gyógykezelnek. Most a Szent Imre Kórház kertjében dohányzik. Mentőkocsival hozták be a kórházba, amikor összeesett a fő budapesti áramszolgáltató vállalat pénztárfülkéjében. A vérnyomása 220/160-ra szökött fel. A kórházi kezeléstől csaknem normális szintre csökkent a vérnyomása - pedig titokban dohányzik a kórház udvarán. „De amikor hazaeresztenek majd a három gyerekemhez, biztos megint felugrik a vérnyomásom. Ha elvesztem az állásomat, semmi esélyem nem lesz az elhelyezkedésre, és nem tudom, hogyan fogunk a pénzünkből kijönni." Tóth Mária helyzete segít megmagyarázni egy másik ijesztő tünetet: míg egyfelől a betegség és a depresszió megrövidíti az emberek várható élettartamát, másfelől a születések visszaesése csökkenti a kelet-európai országok lakosságát. A kelet-európaiak egyrészt szociális, másrészt lelki okokból elhalasztják a gyermekvállalást, sőt nemegyszer teljesen elmulasztják. Az ezer főre vetített születési arányszám az 1987-es 17-ről Oroszországban 1993-ban 9,2re esett vissza, vagyis 46 százalékkal csökkent. A többi országban 20 százaléktól (Lengyelország) 30 százalékig (Bulgária) terjed a születési arány visszaesése. Összehasonlításul: Németországban és Japánban a második világháború idején 25 százalékkal esett vissza a születési arányszám. A születések Kelet-Németországban csökkentek a legnagyobb arányban. Az NDK-ban 1989-ben is viszonylag alacsony volt a születési arány - 12 születés jutott 1000 főre. Azóta 6,5-re esett vissza ez a mutató. Két ízben regisztráltak szokatlanul nagy visszaesést: 1990 augusztusában, kilenc hónappal a berlini fal leomlása után, ami sokat elárul, másodszor pedig 19-91 nyarán, kilenc hónappal Németország újraegyesítése után. Az emberek nyilván túlságosan aggódtak a jövőjük miatt, és ezért nem akartak családot alapítani, hiszen ahhoz hosszabb távra szóló remények kellenek. A párok születésszabályozásra vállalkoznak - vagy ami még valószínűbb, abortuszhoz folyamodnak -, és így hárítják el a gyermeknevelés kötelezettségeit. Sokakon teljes reménytelenség lesz úrrá - nők ezrei sterilizáltatják magukat. Brandenburg tartományban 6224 nő sterilizáltatta magát 1993-ban, míg 1989-ben még csak 200. A, többi keletnémet tartományban a sterilizálások száma hasonlóan növekedett. A műtétek többségét 30-40 év közötti nők végeztették el, de egyes körzetekben minden ötödik 30 évesnél fiatalabb. Az orvosok a szűkülő munkaerőpiacra való reagálásként magyarázzák azt a • paradoxont, högy a születések száma éppen akkor zuhan, amikor állítólag ígéretes a jövő. Kelet-Németország sohasem volt szegényebb, mint az 1945 utáni években, a háború utáni bőséges gyermekáldás korszakában. „Akkor az ország újjáépítésefolyt az általános szegénységben, sok remény és nagy derűlátás közepette - mondja Jutta Gysi berlini családkutató. - Most fiatal, gyermektelen nők sterilizáltatják magukat, mert olyan szűk a munkaerőpiac, hogy nem látnak más kiutat." A népesség csökkenése nem szükségszerűen rossz dolog, hiszen Nyugat-Németország lakossága is csökkent a hetvenes és nyolcvanas években, a páratlan prosperitás időszakában. De akkor a népesség a családok méretének csökkenése és a születések számának visszaesése miatt fogyott, nem pedig a gazdasági visszaesés és a korai elhalálozások miatt. Kelet-Európa betegsége lelki is, nemcsak testi. Gyógyítása a politikusokra vár, nem az orvosokra. K. T.