Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-05 / 181. szám, péntek

4 HAZAI KÖRKÉP UJSZO 1994. AUGUSZTUS 5. Kárpótlás - gondokkal Határidő: augusztus 13 A volt szocialista országok parlamentjei szinte kivétel nélkül az elmúlt 4-5 évben hoztak olyan törvényeket, melyek az előző évtizedek törvénytelenségeit hivatottak részben helyreigazítani, részben kárpótolni. Ebbe a sorba tartozik az a törvény is, mely sok vitát váltott ki, sok, félig behegedt sebet szakított föl. A törvény azokról is szólt, akikért nem szólt a harang... PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Új-Szó-tudósítások) A MAGYAR POLGÁRI PÁRT várakozásokkal tekint a mai Horn-Moravčík találkozó elé. Mint azt Petó'cz Kálmán szóvivő az MPP tegnapi sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére kifejtette: remélhetőleg előrelépés történik a vízelosztás és az államközi szerződés terén, s megállapodnak a felek a három új határátkelőhely megnyitásáról is. Lapunk felvetésére, hogy a szlovák fél pénzhiány miátt kételkedik abban, hogy mindhárom tervezett átkelőhelyet meg lehetni nyitni, Petőcz megjegyezte: akkor Szlovákia kérjen kölcsönt az Európai Uniótól, elvégre ez a kérdés kardinális. A szóvivő örömmel újságolta a jelenlévőknek, hogy a Szlovák Statisztikai Hivatal legutóbbi közvéleménykutatása szerint az MPP támogatóinak tábora 1,4 százalékra emelkedett. Kifejtette reményét, hogy ez az arány szeptember végére akár 2-2,5 százalék is lehet. Emlékeztetett arra, hogy az MPP azon kevés pártok közé tartozik, amelyek megalakulásuk óta kiálltak eredeti programjuk és célkitűzéseik mellett. A KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM továbbra is kitart eredeti álláspontja mellett, hogy nem lehet közvetlen eladással privatizálni, s végképp nem két hónappal a választások előtt az olyan vállalatokat, mint a takarékpénztár, a biztosító, a Benzinol vagy a Kelet-szlovákiai Vasmű. Ezt Mikuláš Dzurinda közlekedési miniszter fejtette ki a mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján. A kérdést a koalíciós tanács döntése értelmében, a gazdasági miniszterek tanácsában is meg kellett - volna vitatni, ám mint kiderült, erről ezen a fórumon nem volt szó. Dzurinda nem tudott magyarázatot adni lapunk kérdésére, hogy erre végiilis miért nem került sor. Meggyőződése szerint a „családi ékszernek" nevezett vállalatoknak az ilyen módszerrel történő privatizálása elkedvetleníthetné a lakosságot s azt a benyomást keltené, hogy ez a kormány is úgy privatizál, mint az előző. Azt mondta, a KDM mindig az ellenőrizhető privatizáció híve volt és marad is. (gágyor) A DEMOKRATIKUS SZLOVÁKIÁÉRT MOZGALOM tegnapi sajtóértekezletén a nagyprivatizáció második hulláma, valamint Viliam Soboňa exminiszter műfogsora volt napirenden. Ján Ducký volt gazdasági miniszter szerint a DSZM nem a privatizálást, hanem annak formáját ellenzi. Leginkább azt kifogásolja, hogy a legtöbb nagyüzem külföldi kézbe kerül. Konkrétan a cementgyárak privatizálását említette, s rámutatott arra a veszélyre, ha most eladjuk a cementgyárat, az autóutak építésekor majd nem lesz miből, építeni, vagy nagyon drága lesz az alapanyag. Viliam Soboňa azokra a sajtóhírekre reagált, melyek szerint ő tárcavezetőként ingyen kezeltette volna fogait a pöstyéni klinikán, s aranyfogakat csináltatott magának. Az exminiszter hazugságnak nevezte az állítást, s ezt azzal is alátámasztotta, hogy éppen ellenkezőleg: neki azelőtt volt aranyfogsora, de kiderült hogy szervezete nem bírja ezt a fémet, ezért most olcsó ötvözetből készültek a fogai. Soboňa kijelentette: a személyét ért rágalam miatt a legfőbb ügyésznél emel vádat a kormányhivatal ellen. (gaál) Helyreigazítás A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt sokoldalú együttműködéséről és koalíciójáról szóló szerződés az Új Szóban megjelent szövegének (1994. július 27.) IV. része, 98. cikkelyéből kimaradt a „lehetőleg" szó. A hiteles szöveg tehát így hangzik: 9. cikkely A felek a sikeres önkormányzati politika érdekében a helyhatósági választásokon lehetőleg nem állítanak egymással szemben polgármesterjelölteket, és egyeztetik az önkormányzatijelöltek állítását. Vitás kérdésekben a partnerek helyileg, illetve központilag egyeztetnek. A törvény, szinte unalomig ismételt betűje úgy fogalmaz, hogy az jogosult a kárpótlásra, akit mint polgári személyt, 1944 és 1946 között a mai Szlovákia területéről vittek el a szovjet titkosszolgálat, vagy belügyi szervek emberei a Szovjetunióba, vagy a szovjet szervek által fenntartott gyűjtőtáborokba. Amennyiben az értintett személy már nem él, úgy jogosultak az örökösei, tehát az özvegye, gyermekei, esetleg a testvér vagy testvérek, ha igazolni tudják, hogy valamilyen módon enyhítették az elhurcolás tényét. Nem vonatkozik a törvény a katonákra, sem a hadifoglyokra, habár a köznyelv gyakran nevezi hadifoglyoknak a kényszermunkára, a málenkij robotra hurcoltat is. Az 1991. évi 319-es törvény több módosításon ment át, változatva a jogosultak körét. Annak ellenére, hogy valahányszor, amikor a törvény tárgyalásra került, javasoltuk, annak idején Paulický Péter, később Köteles László képviselőkollégákkal a törvény megváltoztatását úgy, hogy vonatkozzék minden itt élő állampolgárra, tekintet nélkül arra, honnan vitték el az illetőt, sajnos, ezt nem sikerült elfogadtatnunk a parlamenttel. így tehát a szlovákiai kárpótlásból kimaradnak azok, akiket Csehországból, Magyarországról vagy éppen Ausztriából vittek el. Közben Magyarországon is elfogadott az Országgyűlés olyan kárpótlási törvényt, mely vonatkozik az elhucoltakra, de volt hadifoglyokra is, s a törvény hatálya kiterjedt a határokon túlra is, nemzetiségre való tekintet nélkül, s vonatkozott azokra is, akik a magyar hadsereg katonájaként estek hadifogságba. Ez a törvény jogosult személyenként magát a sérelmet elszevédőt és a túlélő özvegyet határozta meg. A magyar Országgyűlés döntése szerint a kárpótlási kérelmek beadásának utolsó határideje ez év március 15 volt. A két kárpótlási folyamat egymástól teljesen független, tehát aki az egyik kárpótlási törvény szerint jogosult személy, nem kizáró qk, hogy a másik törvény szerint is kapjon kárpótlást. Annak ellenére, hogy a két kárpótlási törvény szerint is kérhettek sokan kárpótlást, vannak olyan csoportok, amelyeknek egyik kárpótlási törvény sem ad lehetőséget arra, hogy kárpótlást kapjanak. Akik a fronton estek el, azok után a hozzátartozók gyakorlatilag semmilyen kárpótláshoz sém jutnak. Sok hadiözvegy nehezményezi, de sajnos a törvényalkotáshoz politikai akarat is szükséges. Ugyanígy nincs olyan törvény, melynek alapján ma kárpótolni lehetne azokat, akiket Csehországba deportáltak, hisz akkor a beneši dekrétumhoz kellene nyúlni. Ma csak bízni tudunk abban, hogy előbb-utóbb a szlovák nemzetnek is számot kell vetnie saját történelmével, s a szlovák-magyar kiegyezésnek erre is ki kell majd terjednie. Egy másik csoport, amelyre nem vonatkozik semmilyen jogszabály, azok a nyugati fogolytáborokat megjártak. Tény, hogy ez ügyben is folyt az adatok gyűjtése, hisz az érdekképviseleti szervek megkísérelték a tárgyalások megkezdését ezen ügyek rendezésére, de ehhez szükséges volt fölmérni ~ azt, hol, hányan voltak fogságban, egyáltalán, mekkora az értintettek csoportja. Egyelőre azonban érvényes megegyezés ez ügyben nincs, hisz ilyenkor általában a másik félnek is vannak ellentételezései. Az érvényes jogszabály augusztus 13-ban jelöli meg azt az utolsó határidőt, amikor még beadható a kérvény az igazságügyi minisztérium rehabilitációs osztályára. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy aki már egyszer ide beadta a kérvényét, hogy azt ismét meg kell tennie. A törvény értelmében a kérvényezőnek bizonyítania kell az elhurcolás tényét és körülményeit. A tapasztalat szerint ez a törvény legnagyobb buktatója/hisz a háborús idők feltehetően nem kedveznek a pontos nyilvántartásnak. A háború utáni időkben pedig az érintettek érthető módon nem szívesen beszéltek megaláztatásukról és a kényszermunkával töltött keserves hónapokról, évekről. Azon fölül ez nem is volt veszélytelen. így előfordul, hogy a gyerek ugyan jogosult, de gyakorlatilag semmit nem tud arról, hol, kivel volt az édesapa... S bizonyíték híján... Arról nem is beszélve, hogy előfordul, ugyanarról a tényről két ellentmondó, de egyenértékű^ dokumentum létezik. Nincs olyan kárpótlás, mely a mérhetetlen szenvedést kárpótolni tudná. S kevés az olyan gazdag ország, mely vállalkozhatna arra, hogy minden méltánytalan emberi szenvedést kárpótoljon. BAUER EDIT TEGNAP OLVASTUK | Merőben véletlen összefüggések Őszintén sajnálom a szegény olaszokat. Képzeljék csak el - politikusaik minden pillanatban a választóurna elé szólítják őket. Néha évente kétszer-háromszor is. A választások győztese mire összeállítja a kormányát, máris szétesik a koalíció, és ki issza meg ennek a levét? Természetesen a választópolgár. Újra mehet választani. És ami még rosszabb - ők állandóan az ideiglenesség állapotában élnek. Mivel minden rövid életű kormányuk ideiglenes. Választásoktól választásokig tart. El tudják képzelni ezt a szörnyűséget? Hiszen, ahogyan a szlovák legnemzetibb párt képviselői állítják, az ilyen kormány voltaképpen csak félig kormány, ezért nemzetközi szerződéseket sem köthet... Hiába, mit lehet tenni, ilyenek az olaszok. Bizonyára meg tudnak lenni nemzetközi szerződések nélkül is. Ráadásul olyan jól elvannak, hogy még az országuk is fejlődik. Mi mások vagyunk, nem kérünk az ideiglenességből - egy ilyen időszakot már átéltünk, az is húsz évig tartott. Mi valami tartósabbra vágyunk. Az „ideiglenes kormány", esetleg a ,jelenlegi ideiglenes kormány" kifejezések leggyakrabban a DSZM sajtótájékoztatóin és a Slovenská republika napilap hasábjain használatosak. Ami a DSZM szóvivőit és képviselőit illeti, már-már olyan érzést keltenek, mintha Vezérük a háttérben meghúzódva nevük mellé vonalakat húzna - vajon Ondrej Hanko pártszóvivő Rudolf Filkus nevének említésekor hozzátette-e a „jelenlegi ideiglenes pénzügyminiszter" kifejezést vagy sem. És ha elfelejtette volna odabiggyeszteni e minősítést, akkor helyesbített-e vagy sem? És a Slovenská republika? Hiába, amilyen a gazda, olyan a lapja. Esetükben nincs miben kételkedni, nincs miért csodálkozni. De az már kicsit sok, hogy olyan közszolgálati médiában, mint a Szlovák Televízió, a bemondó kedden úgy kezdje a tudósítást: ülésezett az ideiglenes kormány. Vagy már a televízió Híradóját is a DSZM „adná ki"? Akkor viszont miért fizetek én éves díjat a televízióért? A történelemben már volt egy ideiglenes kormány. Azt a kormányt nevezték így Oroszországban, amely II. Miklós cár megbuktatása után került hatalomra és 1917 februárjától októberéig működött. Ami azután jött, az mindenki előtt ismeretes - az Auróra lövésével kezdődött és hetven évig tartott. Tényleg, mikor is lesznek nálunk a választások? (Alena Gottweissová, Slovenský denník) A polgármester még szabadságra sem mehet? Közelednek az önkormányzati választások, ezért a majd háromezer községet tömörítő Szlovákiai Városok és Falvak Szövetsége (ZMOS) egy törvényjavaslatot dolgozott ki a polgármesterek jogállásának tisztázására. Ez azonban váratlan vitát váltott ki, sőt a kormány sem javasolta elfogadását a parlamentben. A javaslat lényegéről, illetve a megoldás lehetőségeiről Csanda Endre érsekújváripolgármesterrel, a ZMOS elnökségi tagjával beszélgettünk. javaslatot tenni a saját fizetésére. Ez a helyzét kellemetlen mind neki, mind a képviselőknek. Amennyiben lenne egy minimális határ, a képviselőtestület dönthetne, hogy érdemel-e annál többet, vagy nem. Jelenleg ugyanis járásunkban például megtörténhet, hogy egy nem egészen négyezres falu polgármestere annyi fizetést kap, mint egy negyvenezres városé. • Mi lesz most, hogy a kormány nem támogatta a törvényjavaslat elfogadását? - Szerintem ez főként a belügyminisztériumi hivatalnokok műve volt, akik kifogásolták, hogy egy polgármester esetleg többet keresne mind egy járási hivatalvezető. A hivatalos indoklás úgy szól, hogy ezzel az állam beavatkozna az önkormányzatok ügyeibe. A javaslat egyébként nemcsak a fizetéseket tárgyalja, hanem elsődleges célja a polgármesterek jogi helyzetének megoldása. A jelenlegi előírások ugyanis nem rendezik ezeknek a tisztségviselőknek a jogát a szabadságra, a táppénzre, munkaidőre. • Elképzelhető, hogy a javaslat még a parlament elé kerül? - Én remélem, hogy szerepelni fog az augusztusi ülés napirendjén. Szövetségünk nagyon fontosnak tartja a jogi helyzet rendezését, ezért a koalíciós tanácson kompromisszumosjavaslatként felajánlotta, hogy a fizetési kategóriák csak a törvény mellékleteként szerepeljenek. (tuba) AHOGY ÉN LÁTOM I Aranyszájú Vilmos Nemzeti színű kerettel ékesített levélpapíron hozta a postás hűséges alsó-csallóközi olvasóm intelmét: „Legalább a kánikula elmúltáig próbáljon meg ne politizálni, kedves szerkesztő úr. írjon a dinnyeérésről, vagy a Loch Ness-i Szörnyről, vagy a szúnyoginvázióról, de most, legalább két hétig fogja vissza magát. Elvégre uborkaszezon van, nemde? De. Uborkaszezon, és olyan hőség, hogy még a jégbe hűtött dinnye sem ízlik. Még a szúnyogok is tikkadtan ülnek a szőlőlevél alatt. Ahhoz pedig semmi kedvem, hogy könyvtáramban megkeressem 1. X. Brown brit tudós alapvetését a Loch Ness-i Szörny jelenéseiről. Átlapozom az újságokat, nem követett-e el Szlovákia valamelyik közéleti kitűnősége házasságtörést. Nem. Valamennyien példás házaséletet élnek, sőt... Fantáziám nem hajlandó meglódulni. Legfeljebb talán annyira lennék képes, hogy kiagyalnék egy hírt, amely szerint kétfejű borjú... Nem, ennek akkora a szakálla, hogy még uborkaszezonban sem merészelem megcselekedni. A csehországi sajtóban egész július folyamán és augusztus első napjaiban az volt a legszenzációsabb hír, hogy egy prágai tábornok Svédországban járt, és rajtakapták. No nem ágyban és nem szőke tündérrel, hanem egy áruházban. Lopáson. Pillanatnyi elmezavarában zsebre vágott egy játékpisztolyt. Olyat, amilyet vízzel lehet megtölteni. Hazatérve és a svédországi rendőrségi jelentés vétele után a generálist érdemei elismerése és rangja meghagyása mellett nyugdíjazták. Ez már-már uborkaszezoni hír, de jellegzetesen posztszocialista. Ha feudalista lenne, még azt is hozzáírhatná az ember, hogy a katonaorvosok megállapították: a tábornok voltaképpen nem lopott. Mert kleptomániás. Úri betegségben szenved. De hát nem egészen tekinthető úriembernek egy cseh tábornok, aki Moszkvában abszolválta a vezérkari akadémiát. Szlovákia. Hát igen, itt minden simán megy, a megszokott kerékvágásban. Semmi meglepő dolog nem történik már hetek óta. A hét szenzációja az volt, hogy a Szlovák Sajtóiroda kiadta a hírt, miszerint az ellenőrök tüzetes ellenőrzést végeztek az Egészségügyi Minisztériumban, de különösebb problémákat nem fedeztek fel. Egy, csak egy probléma van az ország egészségügyében: Viliam Soboňa, az egykori egészségügyi miniszter 96,2 gramm aranyat felhasználtatva készíttetett magának új fogsort. Már éppen hegyeztem a tollamat, hogy alaposan (és politizálásmentesen) kiaknázom a témában rejlő lehetőséget, de ebből se lett semmi. Amikorra nekiveselkedtem volna az ügy taglalásának, az egyik lapban interjú jelent meg Viliam Soboňa kezelőorvosával, aki azt nyilatkozta, hogy egyetlen gramm aranyat sem használt fel a miniszteri fogsor készítésénél. Meg nem erősített hírek szerint az exminiszter rövidesen sajtókonferenciát tart. Abban a fogorvosi rendelőben, ahol porcelánfogait készítették. Stílusosan fogorvosi székben fogadja az újságírókat, és - jutalomként - belenézhetünk a szájába. Meggyőződhetünk róla, hogy a 96,2 gramm idegen anyag nem arany, hanem „Wiron S" márkajelzélsű kerámiaipari termék. Hát így élünk mi Szlovákiában. Semmi sem működik rendesen. Még az uborkaszezon is posztszocialista. A hőség viszont békebeli. TÓTH MIHÁLY - Ez a probléma azért merült fel, mert az önkormányzati törvény már eredetileg sem gondolt a polgármesterek munkajogi helyzetének több összefüggésére. A fizetésükről például csak annyit tartalmaz, hogy a polgármesternek az önkormányzat hagyja jóvá a jutalmát. Általánosan ismert, hogy a polgármestereken kívül gyakorlatilag minden kategóriában létezik valamilyen alapfizetés, vagy minimálbér. Ezért a ZMOS fontosnak tartja, hogy ez a kérdés még az önkormányzati választásokig rendeződjön. Jelenleg ugyanis lényegében a polgármester kénytelen