Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-04 / 180. szám, csütörtök

MOZAIK •IUSZO* TEGNAP OLVASTUK | Lesz rendkívüli parlamenti ülés Az árfolyampolitika alakulása Szlovákiában a múlt évben még nem kelthetett optimizmust. Különösen az év elején nem, amikor röviddel az önnálló állam létrejötte után a pénznem is kettévált. Korábban, mint ahogy azt tervezték. Akkoriban gyakran lehetett hallani olyan hangokát, amelyek a szlovák pénzpolitika csődjét jósolták, főleg a korona belső átválthatósága került veszélybe, elsősorban a devizatartalékok kimerülése miatt. Végül a helyzet egészen másképp alakult, s ebben jelentős szerepe volt a világ egyik legfiátalább központi jegybankjának, a Szlovák Nemzeti Banknak. Hiszen e pénzintézet vezetése tűzte ki a monetáris politika alapelveként a szlovák korona árfolyamának a stabilizálását. Az árszint stabilizálására kifejtett erőfeszítésekkel ez megfelelő feltételeket teremtett a további fejlődéshez. Első s legfontosabb, egyúttal leggyakrabban bírált lépés a hitelkeretek megszabása volt, amellyel a forgalomban lévő pénzösszeg mennyiségét szabályozták. Ezáltal a hitelek mennyisége csak 10,4 százalékkal haladta meg az előző évit, amelyben 236 milliárd volt a hitelkeret. Tehát a hitelek növekedése jóval alatta maradt az infláció mértékének. Hogyan alakul jelenleg az árfolyampolitika? A Vladimír Masár, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke által közreadott féléves adatok alapján pozitív trendek észlelhetők. A jegybank elnöke hangsúlyozta, hogy az árfolyampolitika az erre az évre kitűzött program szerint alakul. Kedvezőnek mutatkozik a költségvetési hiány. Június 28-án 7,7 milliárd koronát mutatott, de mivel még tart az adóhátralékok begyűjtése, megvan rá a reális esély, hogy nem haladja meg a 7 milliárd koronát. Örvendetes a devizatartalékok állása is. Ezek június 30-án 731 millió dollárt tettek ki, s az előző hónaphoz viszonyítva tovább növekedtek. Miközben a nemzeti bank idejében teljesíti összes kötelezettségét, ami annyit jelent, hogy idejében fizeti a hitelrészleteket és a velük járó kamatokat is. A bankszektor devizatartalékai összesen 2,4 milliárd dollárt tesznek ki. Biztosított a korona átválthatósága, s nemrégiben oly sokat emlegetett devalváció szóba sem kerül. Kedvezőnek ítélhető az infláció mértéke is, 1993 júniusához viszonyítva 13,9 százálékos növekedést mutat. S noha ez még nem ideális állapot, mivel a szakemberek véleménye szerint az egyszámjegyű infláció az elfogadható, de az utóbbi évek inflációs trendjeivel szemben ez is jelentős előrelépés. Természetesen a jegybank által közölt adatok még nem foglalják magukba a legutóbbi áremelések hatásait. Az általános trendek mindenképpen pozitívak. Annyira, hogy a jegybank az idei háromnegyed évi hitelkeretek bővítéséről döntött. Ez végül is enyhe eltérést jelent a kemény restriktív hitelpolitikától a neutrális pénzügyi politika irányába. Azt is jelentheti, hogy bizonyos idő után megindulhat a gazdasági fellendülés. Természetesen csak akkor, ha a hiteleket a perspektív és gyors megtérülésű ágazatokba áramoltatják. Ez azonban már egy átgondolt ipari és gazdaságpolitika feladata lesz. S ez már egy teljesen más téma. (Igor Žvach, Národná obroda) KÖZLEMÉNY 1 A Gímesi Nyári Szabadegyetem augusztus 5-én 19 órai kezdettel Nyitra vidéki lakossági fórumot szervez. A fórum meghívott vendégei: Bugár Béla, Bárdos Gyula (MKDM), dr. Filakovsky János, Harna István (Együttélés), Gyimríthy Géza (FKgP-alelnök - Budapest), Latorczai Lajos (KDNP - Budapest). Helyszín a gímesi autókemping. Minden érdeklődőt szertettel várnak a rendezők. (Folytatás az 1. oldalról) Amint azt Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke lapunknak elmondta, a koalíció végül si a rendkívüli parlamenti ülés összehívása mellett döntött, s még a nap folyamán eljuttatja a parlament elnökének az erről szóló indítványt. Ivan Šimko miniszterelnökhelyettes szerint ha a törvény a képviselők hiányos jelenléte miatt „nem menne át", a kormánykoalíció kezdeményezni fogja, hogy á népszavazás költségeit - becslések szerint 100-120 millió koronát - a parlamenti ülésről hiányzó képviselőknek kelljen megtéríteniük. Az idő sürgeti a kormánykoalíciót - legkésőbb augusztus 11-éig el kell fogadni a törvényt, ellenkező esetben az államfőnek ki kell írnia a népszavazást. Tegnap megállapodás született arról, hogy a pártok szakértői még finomítanak a tervezet szövegén, amellyel szemben főként a DBP-nek voltak, vannak kifogásai. A privatizáció kérdése felvetődött a Nemzeti Vagyonalappal kapcsolatosan is. Kiderült: a KDM szerint a választásokig már nem kellene privatizálni. Véleményüket a koalíciós tanács többi résztvevője nem osztotta. Napirenden volt továbbá a transzformációs törvény, amely valószínűleg augusztus(TA SR-hír) Milan Janiéina privatizációs miniszter határozottan cáfolta Július Tóth volt pénzügyminiszternek a DSZM legutóbbi sajtótájékoztatóján elhangzott állítását, mely szerint az öt legjelentősebb részvénytársaság részvényeit előzetes válogatás nélkül előre meghatározott vevőknek adnák el. A Szlovák Biztosító Rt., a Szlovák Takarékpénztár Rt., a Bettzinol, a Befektetési és Fejlesztési Bank, valamint a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű részvényeinek egy része a Nemzeti Vagyonalap tulajdonát képezi, s eladásával kapcsolatban Milan Janičina elmondta, hogy a részvények értékesítését feltételekhez kötötte. Többek között 30 napos határidőt szabott meg a vevők kiválasztására, a versenytárgyalás kiírását a sajtóban is megjelentetik. A vagyonalap szerveinek, a közös bizottságoknak és a kormánynak a jóváhagyása is szükséges lesz az eladáshoz. „Nem hagytam jóvá a részvények ban a parlament elé kerül, valamint a Š PORTNIKÉ helyzete is. Az utóbbival kapcsolatban a pénzügyminiszternek kell a jövő hétig megoldást találnia. A helyhatósági választások előkészítése kapcsán a felek megkapták a belügyminisztérium törvénytervezetét, amelyről pénteken tárgyalnak a pártok szakértői Vavrík államtitkárral. A koalíciós tanácson magyar felvetés alapján szóba került a holnapi Moravčík-Hom találkozó, valamint a magyar-szlovák államközi szerződés is. Farkas Pál, az MKDM alelnökének lapunknak adott nyilatkozatából kiderült: Moravčík optimistán nyilatkozott egy vélt megoldási lehetőségről, amely Dunakiliti üzembe helyezésével számol. Az államközi szerződéssel kapcsolatban Farkas Pál és Duka Zólyomi Árpád nemtetszésének adott hangot, hogy a tervezet - a magyar félnek történő átadása előtt - nem került megvitatásra a koalíciós tanácsban. A szlovák pártok felvetése után, miszerint ők sem ismerik tartalmát, Jozef Moravčík átadta a tervezetet a tanácskozás résztvevőinek. Az új határátkelőhelyekkel kapcsolatban elhangzott: a tervezett három közül a közeljövőben - anyagi okoknál fogva - csak egyet tudnak üzembe helyezni. (gágyor) eladását konkrét személyeknek, és nincs tudomásom kiszemelt tulajdonosokról" - állította a miniszter. Július Tóth azon kijelentésére reagálva, miszerint maga az „előre meghatározott vevőnek történő eladás" jelzi, hogy a tulajdonost már kiválasztották, a privatizációs miniszter úgy vélte, maga a szó „terminus technicus", de használata az ide vonatkozó törvényből adódik, s Vladimír Mečiar kormánya is használta. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a kiírt versenytárgyalás csak formális, és a tulajdonos személye már „csendben" eldőlt. Milan Janičina szerint a privatizáció formáit ki kellene bővíteni, többek között a részvények egy részét a tőkepiacon vagy pedig versenytárgyalásokon kellene eladni. Úgy vélte, hogy az objektivitás megőrzése érdekében äz ajánlatokat elbíráló bizottságokban helyet kell biztosítani az ellenzéki képviselői klubok szakembereinek is. MEGKÉRDEZTÜK | B. Kovács Istvánt, a Göntöri Múzeum igazgatóját: Miért kezdtek a napokban ásatásokat Tornaiján? - A történeti irodalomban Gömör vármegyéről olyan kép alakult ki, hogy Szent István-kori vármegye. Tehát Szent István államszervező tevékenysége idején alakult ki. Az utóbbi években azonban fölmerültek ellenérvek, amelyek ezt a nézetet megkérdőjelezik. Ezek után láttunk munkához és kezdtük meg az ásatásokat korábban Sajógömörön - a föltételezett egykori megyeszékhelyen. Az ásatások során megállapítottuk, hogy ha ott volt a vármegye székhelye, akkor a vár nem létezhetett. Részint azért, mert ott erre a korra vonatkozó leletanyagot nem találtunk, másrészt azért, mert a sajógömöri földvár nem felel meg az államalapításkori várakról kialakított egyébként nagyon is világos képnek. De ha föltételezzük, hogy Gömör vármegye államalapításkori, és nem a sajógömöri várban volt a megyeközpont, akkor adódik a kérdés, hogy vajon hol lehetett. És itt lépett a képbe Tornaija. A Zoltán kerti Csonkavár ugyanis már jellegében is inkább hasonlít az államalapításkori várakhoz, azért kezdtük ott meg az ásatásokat. • Talán már találtak is valamilyen államalapításkori leletet? - Sajnos, még nem. Sőt az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy a Csonkavár a XII. században épült és a XIV. század elején már nem volt jelentősége. De hangsúlyoznom kell, hogy most még olyannyira az ásatások elején járunk, hogy az eddigi eredményekből korai lenne bármilyen konkrét kijelentést tenni. F. O. Jó alapszerződést Napjainkban a szlovákiai médiumok egyik leggyakoribb témája a szlovák-magyar alapszerződés. Tanácskoznak a szakértők, nyilatkoznak a politikusok és - minősítenek az újságírók. Némely - ideológiai és személyi elfogultságuk miatt -,. nem ritkán prekoncepciókban gondolkodó kommentátorok hajlamosak ezt a számunkra is kiemelkedően fontos problémakört úgy leegyszerűsíteni, hogy a barikád egyik oldalán a gyors szerződéskötést óhajtó magyar és szlovák demokraták, a másik oldalon pedig a bármifélé kiegyezést, megbékélést ellenző szlovák és magyar nacionalisták buzgólkodnak. Kétségtelen, hogy ilyen és olyan erők is markánsan kimutathatók a két szomszédos ország politikai palettáján, ám a helyzet mégsem ennyire egyszerű. Nem mindenki nacionalista és fanyalgó ugyanis, aki azt állítja: nem elsősorban a szerződés időpontja a fontos, hanem az, hogy jó alapszerződés szülessen. Ha ezen a nem torzító optikán keresztül elemezzük a helyzetet, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy napokon, sőt szerintem heteken belül sem várható az alapszerződés megkötése. A dokumentumnak várhatóan két sarkalatos pontja lesz. Az elsővel semmi gond sincs, hiszefi egyetlen magyar kormány sem vetette föl soha a határrevízió gondolatát, ám ha a szlovák fél egyfajta bizalomerősítő gesztusként elvárja, hogy ezt az alapvető elvet Magyarország újra megerősítse, akkor ennek semmi akadálya. Annyit kell ehhez a részhez hozzátenni, hogy mindkét ország érdeke a határok átjárhatósága, többek között új határátkelők létesítése. Nyilván sok vitát vált ki, vagyis időigényes a második pillér kimunkálása. Ez pedig a két országban élő nemzeti kisebbségek kollektív jogainak a szavatolása. E téren a szlovák fél jóval visszafogottabb. Nem dicséretes dolog ugyan, de figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a választások előtt nagyon sok szlovák politikus főleg ebben a kérdésben a korábbi önmagához képest is óvatosabb, mert nem akar potenciális szavazókat veszíteni. Különben is a szlovák kormányfő több esetben úgy nyilatkozott, hogy a dokumentum csak az általános elvek szintjén foglalkozhat a kisebbségek jogaival. Márpedig a magyar kormány számára kevesek az általános elvek, hiszen ezeken kívül konkrétumokkal is szeretné életképessé tenni a dokumentumot. Ugyanis csak a konkrét részek ellenőrizhetők, számonkérhetők - kölcsönösen és európai viszonylatban. Tőkés László például a jóval régebben készülő magyar-román alapszerződéssel kapcsolatban nem véletlenül figyelmeztetett az aradi szindrómára. Tanúi voltunk, milyen szép szólamokat szajkózott Ceausescu és Grósz, miközben és azután is keményen folytatódott az erdélyi magyarság kiszorítása a közéletből, az anyanyelvi művelődésből és szülőföldjéről. Ma nyilván számos vonatkozásban - de nem mindenben - más a helyzet, ám éppen ezért tanulságos az ukrán-magyar alapszerződés utóélete is. E dokumentumot az Antall-kormány terjesztette elő, a szocialista és a liberális ellenzék támogatásával hagyták jóvá az Országházban, ám á szöveg az érintettek - a kárpátaljai magyarok - véleménye szerint kevés konkrétumot tartalmaz, s az ukrán fél ennek egy részét - nemzetiségi törvény, kétnyelvűség, a Beregszászi járás részleges autonómiája - máig Sem teljesítette. Horn Gyula kormánya belátható időn belül jó alapszerződést kíván kötni. Több szakértői munkaközösség véglegesíti a magyar álláspontot, sokféle konzultáció zajlik szinte naponta. Hétfőn a magyarországi szlovákok, késő délután pedig a Demokratikus Baloldal Pártjának magyar képviselői jártak Tabajdi Csaba politikai államtitkárnál. Tegnapelőtt a három szlovákiai magyar pártelnök vendégeskedett a Határon Túli Magyarok Hivatalában és fogadta őket a magyar kormányfő is. A véletlen úgy hozta, hogy a tanácskozás előtt alkalmam volt Budapesten beszélgetni velük, s ebből egyértelműen kiderült: nemcsak Duray Miklósnak, hanem Bugár Bélának és A. Nagy Lászlónak is vannak konkrét észrevételei, elvárásai az alapszerződés-tervezettel kapcsolatban. Szlovákia és Magyarország, ezen belül a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákság alapvető érdeke az alapszerződés mielőbbi megkötése, hiszen ez az aktus Nyugat-Európából nézve is bizalomgerjesztő. Kovács László külügyminiszter viszont indokoltan hangsúlyozza, hogy szeretnének lehetőleg gyorsan szerződést kötni, de olyat, amely időálló. Nyilvánvalóan nem mellékes, hogy mikorra születik meg a dokumentum, ám ennél sokkal lényegesebb a minőség és a konkrétumok. Mert általános kinyilatkoztatásra nem lehet történelmi megbékélést, jelent és még inkább jövőt alapozni. SZIL VÁSSY JÓZSEF Július Tóth: Részvényeladás - válogatás nélkül Milan Janičina cáfol •ŔJ SZŐ" 1994. AUGUSZTUS 4. Sajtó(szabadság) Az Egyesült Államok alkotmányának egyik cikkelye a sajtószabadságról csak annyit mond, hogy a véleménnyilvánítás- szabad és ehhez a cikkelyhez nem készülhet végrehajtási törvény vagy rendelet. Megnyugtatom a Tisztelt Olvasót: több mint kétszáz év alatt nem is született. A sajtó akkor szabad, ha demokrácia házőrző kutyája lehet. Ha mindent, ami a politikai, gazdasági, társadalmi életben, a közigazgatásban, a jogalkotásban vagy a végrehajtásban tapasztalható rendellenességgel kapcsolatos, nyugodtan, jogi szankciók és társadalmi elmarasztalás nélkül elmondhat. Az amerikai sajtó kétszáz éve ilyen, s ennek ékes bizonyítéka az azóta szakmai frázisként emlegetett Watergate-botrány. Emlékeztetőül: két oknyomozó riporter- Carl Berstein és Beny Woodward - két év kitartó munkával megbuktatta Amerika egyik legjobb elnökét, Richard Nixont. A sajtószabadság, az objektív tájékoztatás, az információkhoz való jog nálunk is alkotmánytörvény tárgya. Mégsem működik gondok és fennakadások nélkül az oknyomozó riportújságírás. A lapok függetlensége ugyanis á gazdasági függetlenségnél kezdődik, amihez manapság - 12 oldalas napilap esetében - legalább 50 ezres példányszámot kell elérni. A lapterjesztés rablógazdálkodása folytán az újságok bevételük 60 százalékát a terjesztésre fordítják. Ha az európai átlagos 11 százalékos terjesztési rabattnak csak a kétszerese érvényesülne Szlovákiában, már a 35-40 ezer példányban megjelenő lapok is nyereségesek lehetnének. Ha tehát honi magyar politikusaink a független sajtóért kiáltanak, jó volna, ha eszükbe jutna: a Postai Hírlapterjesztő Vállalat privatizációja politikai döntés kérdése. Magyar politikusaink hozzájuk közel álló szlovák pártokkal elérhetik, hogy a lapterjesztés nyomasztó monopóliuma megszűnjék. így a magyar piac közel 70-80 ezres felvevőképessége mellet két magyar napilap jelenhetne meg gazdasági függőség - azaz dotáció, alapítványi támogatás stb. - nélkül. A honi magyar sajtószabadság, plurális és objektív hírpiac kiépítése nem az Új Szó bizonyos pártérdekek szerinti megítélésével, hanem a konkurencia lehetőségeinek a kiépítésével érhető el. Ezért politikusaink sokat tehetnek. Lapunk a konkurencia megjelenésével bizonyára nőne minőségében, és nem kellene egy szűk piacon a megmaradásért küzdenie, egyszerűen csak az olvasóért kellene naponta ringbe szállnia. Választások előtt, de főleg utánuk nem ismerek égetőbb, időszerűbb sajtóproblémát. Legyen két magyar napilap, amely nem támogatókért és mecénásokért, hanem valóban csak az olvasóért fog harcolni. És nyomban megszűnnek a megbélyegzések, a pártpolitikai érdekek szerinti megítélések és az olvasó napi sajtópolitikával való idegesítése. Megéri... LOVÁSZ ATTILA