Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-03 / 179. szám, szerda

i 1994. AUGUSZTUS 3. 'Of SZÓPOLITIKAI HIRDETES BALOLDAL mm* w Mm 9 * M • š Tisztelt olvasoink! A Haloldal fizetett hirdetésként jelenik meg. Tartalmáért a kavdüalók érdekeinek védelmet. Ezen az oldalon nr. clkövt tkezendő időben minden szerdán \;t n-tm'nk jeh-ntkt:n• I'd n'lunk j hdoldtili etb-ksknA a DBP politikájának és tevékenységének ismertetése. .« gazdasági és különböző szociális problémák es azok tr Hhhhzt rrim-k ťh m-t w l.nu IK-n rt nu-nk. hm rdm nl\ asóinknak is. Bár t.riumot anvt nem tudunk fizetni. szívesen fogadjuk és a lehetőségektől fúggően szeretm'ii

k ménjeit ntrtni /: (huk t lUnt i\ f keiM wiŕ. «.alábbi címre beküldeni: Borza Erzsébet, a DBP alelnöke ' ' • , '' 'A ' ' s i bi".o í •" vi; ÍU' ">:-. : . ; i Í ŕinnkť, hu,m twiiwln!; tamn«a\\úk a fínloldab l-u-llt pff adomňmaikat a: alábbi számlára utalhatják at: t 7 'fí H rat is i , V1JB *4;í6j ;~ür:/Ü2ü<r. ;. ,, A csekkre írjak ra: Baloldal. Előre is köszönjük. Heti kérdésünk: Miben látja az erdőgazdálkodás fo problémáit? Ladislav Petrovič mérnök, az SZK Mezőgazdasági Minisztériumának munkatársa válaszol Őrizni, védelmezni és fejleszteni. Ez az a három kulcsszó, amellyel a Szlovák Köztársaság kormánya meghatározta Szlovákia erdészeti koncepcióját és stratégiáját, figyelembe véve azt, hogy ma az erdőgazdaságban folyó tevékenységet nem kis mértékben befolyásolja a gazdasági átalakulás. Ez a három követelmény azért is fontos, mert Szlovákia az 1 925 142 hektárnyi erdőterületével, mely az ország összterületének mintegy 40 százalékát teszi ki, előkelő helyet foglal el Európában. E tény önmagában is meghatározza az ágazat fejlődésének feltételeit. 1989 után nagy horderejű változásokra került sor az erdők tulajdoni és használati viszonyában. A ,229/9l-es számú törvény egyenjogúsította a tulajdonformákat, s az eredeti tulajdonosok újra visszakapták jogaikat, melyektől 1948-ban fosztották meg őket. Eddig az eredeti tulajdonosok csaknem 550 ezer ha erdőt kaptak vissza. Ezek elsősorban községi, városi, közbirtokosi és egyéb társasági, de egyéni tulajdonosok erdői is voltak. Ez év elején hatályba lépett az a törvény, melynek értelmében az egyházak is visszakaphatják erdőterületeiket. Számításaink szerint a privatizáció befejezése után az erdők területének mintegy 46 százaléka marad az állam tulajdonában. Gondolom, nem szükséges magyarázni, hogy az új tulajdonosi struktúra kialakulásával számolnunk kell azzal is, hogy ez befolyásolni fogja az erdőgazdálkodás módszereit, s új erdőgazdasági politikára lesz szükség. Ennek figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ezt az ágazatot közhasznú jellege miatt nem lehet a piac romboló hatásának kitenni, mivel az erdőnek, amellett, hogy gazdasági tevékenység tárgya, pótolhatatlan társadalmi szerepe is van (egészségügyi, üdülés, vízgazdálkodási, természetvédelmi, tájformáló stb.). Azt is tudatosítanunk kell, hogy az erdő lassan nő, s az Ember általában nem a saját, hanerji az elődei munkájának a gyümölcsét élvezi. A tulajdonos számára az erdő nem biztos, hogy mindig hasznot hoz. Szólni kell még egy problémá

1 ról. Az erdőket általában a volt tulajdonosok második vagy harmadik nemzedéke kapja vissza, akik városokban élnek, távol az erdőtől és így nemegyszer nincs is elképzelésük az erdőgazdálkodás jellegéről, arról, hogy a megszerzett birtok nem hoz és nem is hozhat azonnal hasznot - általában nagy befektetések mellett nagy a kockázat is. Ez olyan probléma, amely - úgy tűnik - sok tulajdonost felkészületlenül ért. Szakmai szempontból az erdő nagyobb egységekben való művelésének az előnyei egyértelműek. Az erdő sok kis tulajdonos közötti felaprózása nem hozna hasznot sem a tulajdonosoknak, sem a társadalomnak. E tényt a tulajdonosok már igen régen tudatosították, s ezért különböző társulásokat hoztak létre. Hasonló megoldásra törekszik a jelenlegi kormány is, ami azonban nem jelenti a tulajdonosok korlátozását jogaik érvényesítésében, s nem jelent valamiféle újkeletű kollektivizációt sem. Kiindulva azonban abból, hogy a kis területű erdők nem lehetnek hosszú távon nyereségesek, s ezért idővel az ilyen gazdaságok hanyatlani kezdenek', a kormány kötelessége, hogy biztosítsa az erdőgazdálkodás optimális feltételeit a tulajdonosok számára. Olyan gazdálkodási rendszer kialakítását kell biztosítania, amely lehetővé teszi azt, hogy az erdők ne csak gazdasági funkciójukat teljesítsék, hanem biztosítsák a i ember számára az egészséges életkörülményeket is. A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJÁNAK KÉPVISELŐJELÖLTJEI KOZEP-SZLOVAKIA Dr. Pavol Kanis, a tudományok kandidátusa, 46 éves, védelmi miniszter, a DBP alelnöke, Pozsony; Ivan Marušinec, -50 éves, munkás, Nová Dubnica; Pavel Koncoš, mérnök, 47 éves, mezőgazdasági miniszter, Hnúšťa; Jozef Pribilinec, 34 éves, állami alkalmazott, olimpiai bajnok, Žiar nad Hronom^ Dr. Jaroslav Klvač, 45 éves, orvos, képviselő, Besztercebá-. nya; Dr. Dušan Dorotin, 46 éves, a DBP alelnöke, Pozsony; Peter Magvaši, mérnök, a tudományok kandidátusa, 49 éves, gazdasági miniszter, Martin Viera Pavlechová, mérnök, 41 éves, mezőgazdász, képviselő, Zsolna; Dr. Jozef Murgaš, 55 éves, orvos, képviselő, Losonc; Peter Jaroš, 54 éves, író, képviselő, Pozsony; Miroslav Gazdik, 41 éves, szakszervezeti funkcionárius, Hándlová Miloš Vaňo, mérnök, 37 éves, a környezetvédelmi miniszter tanácsadója, Krupina; Dr. Jozef Škorupa, 36 éves, középiskolai tanár, Liptószent^ miklós; Pavol Hajdúk, 47 éves, állami alkalmazott, Alsókubin; Karol Husár, 47 éves, vállalkozó, Nagykürtös; Milan Gacík, járási elöljáró, Čadca; Jozef Horváth, 49 éves, munkás, Besztercebánya; , Jozef Országh, 43 éves, járási elnök, Martin Milan Debnár, mérnök, 36 éves, a Vasutas rendelőintézet gazdasági vezetője, Zsolna; Ján Bystriansky, 43 éves, munkás, Losonc; Dr. Vladimír Hlavnička,60 éves, higiénikus, igazgató, Žiar nad Hronom; Zoltán Strcula, mérnök, 50 éves, az RPIS igazgatója, Liptovský. Hrádok; Ivan Pápaj, mérnök, 41 éves, gyártásvezető, Kysucké Nové Mesto; Juraj Fibich, mérnök, 42 éves, az RPIS igazgatóhelyettese, Nagykürtös Vladimír Manka, mérnök, 35, éveS, Kft-ügyvivő, Zólyom; Marta Kubišová, 48 éves, középiskolai tanár, Púchov; Dr. Pavel Piliarik, 44 éves, a városi hivatal elöljáróhelyettese, Rimaszombat; . Ján Králik, mérnök, a tudományok kandidátusa, 45 éves, a ZŤS munkatársa, Besztercebánya; Jozef Dobrovoľný, 32 éves munkás, Kanianka; Roman Kopka, 21 éves, vasúti dolgozó, Martin; Ladislav Ligart, mérnök, 46 éves, állami alkalmazott, Torhalja; i KELET-SZLOVÁKIA Dr. Peter Weiss, a tudományok kandidátusa, 42 éves, politológus, képviselő, Pozsony; Dr. Robert Fico, 29 éves, jogász,, képviselő, Pozsony; Dr. Milan Hanzel, 47 éves, igazságügyminiszter, Pozsony; Juraj Lukačko, 37 éves, munkás, Kassa; Viliam Sopko, 45 éves, gépészmérnök, főpolgármester, Eperjes Dr. Marián Leško, 40 éves, újságíró, Pozsony; Dr. Ladislav Orosz, a tudományok kandidátusa, 35 éves jogász, képviselő, Kassa; Zselenák József, mérnök, 36 éves, technológus, képviselő, Szőllőske; Bibiána Guldanová, 26 éves, állami alkalmazott, képviselő, Spišská Nová Ves; Dr. Vladimír Gecelovský, a tudományok kandidátusa, 41 éves, jogász, Rozsnyó; Miroslav Bujda, mérnök, 35 éves, tanító, Bardejov; Pavol Bogdán, 43 éves, újságíró, képviselő, Eperjes; Roman Šipoš, 31 éves, éjMtészmérnök, Stará Ľubovňa; Magdaléna Vodzinská, mérnök, 44 éves, ökológus, Kassa; Milan Muška, mérnök, 41 éves, vállalkozó, Vranov nad Toplou Dr. Stefan Daňo, 46 éves, jogász, képviselő, Kassa; Marián Kováč, 35 éves, állami alkalmazott, képviselő, Humenné; Ján Frena, 39 éves, poligráfus, képviselő, Michalovce; Andrej Dudáš, 45 éves, újságíró, képviselő, Svidník; Pavel Guman, 54 éves, munkás, Eperjes; Milan Dorušinec, 46 éves, politológus, Késmárk; Dr. Margita Adamíková, 36 éves, jogász, Kassa; Emil Palkoci, mérnök, 55 éves, építészmérnök, Humenné; Dr. Eva Litavská, 46 éves, állami alkalmazott, Kassa; Michal Hrabovský, mérnök, 41 éves, bányamérnök, Spišská Nová Ves Viliam Lazar, 21 éves, diák, Rozsnyó; Michal Rusnák, 49 éves, tanító, Stropkov; Dr. Peter Sopko, 44 éves, pszichológus, Humenné; Ján Marenčin, 27 éves, pedagógus, Vranov nad Topľou; Dr. Juliána Tkáčová, 30 éves, jogász, Bardejov; Andrej Marcin, 41 éves, polgármester, Dvorianky Borza Erzsébet, a DBP alelnöke A BALOLDAL A JOBBOLDAL TUKREBEN Nemegyszer hallhatjuk, hogy Közép- és Kelet-Európában a páttok programjaik alapján tulajdonképpen nem is különböznek egymástól. Mindegyik párt céljai közé tartozik a szociális piacgazdaság kiépítése, a helyi önkormányzatokra épülő többpártrendszerű parlamenti demokrácia erősítése, s még a jobboldali pártok is szociálisan érzékenynek mondják magukat. Amikor nagy általánosságokban beszélünk, valóban úgy ' tűnhet, hogy a pártok közötti különbségek ott kezdődnek, amikor egy-egy párt csak bizonyos nemzetiségű állampolgárokat tömörít és ebből kiindulva előtérbe helyezi a nemzetiségi kérdés megoldását, általában saját nemzete javára. Pedig nem így van. Ahhoz, hogy ezt megértsük, túl kell lépnünk a propaganda határain, s mélyebben kell tanulmányoznunk a pártprogramokat. Ilyen esetben már egy magát jobboldalinak, konzervatívnak mondó párt hiába állítja, hogy szociálisan érzékeny, mivel konkrét lépései, elképzelései a prcíblémák megoldásával kapcsolatban leleplezik igazi értékrendjét. A mezőgazdasági vidékeken például hiába bizonygatná, hogy a dolgozók érdekeit is védi és az ő jólétükre is törekszik, ha ugyanakkor az egyéni kisgazdaságok vízióját veti fel és i vagy konkrét lépéseket tesz a szövetkezetek felbomlása érdekében, vagy pedig nem tesz semmit ennek megakadályozására. S ezt teszi annak ellenére, hogy tudja: világviszonylatban és Szlovákia esetében is kis, két-három hektáros mezőgazdasági területeken nem lehet hatékonyan gazdálkodni. Az ilyen gazdaságok eleve csődre vannak ítélve, s a piaci mechanizmusok, a konkurencia folytán a kisgazdák előbb-utóbb elvesztik vagyonukat azért, hogy mások kaphassák meg, mások gazdagodhassanak. Ha tehát valamely politikai párt a szövetkezetek stabilizációja ellen van és fékezi a baloldaliak ilyen irányú kezdeményezéseit, akkor egyúttal a munkából élő emberek érdekei ellen is működik,'nem őt szolgálja. E hozzáállásnak egyenes következménye ugyanis a szövetkezetek szétesése és . a munkanélküliség növekedése a mezőgazdasági régiókban, s egy idő után a volt kisgazda rádöbben, hogy már nem földtulajdonos, hanem esetleg a nagybirtokos napszámosa. Kilóg a lóláb akkor is, amikor a privatizációval kapcsolatos kérdések megvitatására kerül sor. A dolgozói tulajdon hallatán, amit a baloldal támogat, a jobboldaliak általában értetlenül állnak és néznek, mivel úgy gondolják, hogy a munkavállaló' mint tulajdonos, ill. résztulajdonos sem érdekelt a vállalat felvirágoztatásában. Paradox módon azt állítják, hogy a dolgozó fő célja az, hogy csak fogyasztásra fordítsa a kitermelt nyereséget. Ők az egyéni tulajdont éltetik, s egyedül ezt a tulajdonformát tartják életképesnek. Ennek értelmébpn fő céljuk az egyéni tulajdon hiánytalan visszaállítása. Arról, amit a baloldal állít, hogy a stratégiai vállalatok esetében fontos az állam szerepe, hallani sem akarnak. Ami Szlovákia külügyi gazdasági kapcsolatait illeti, ebben a kérdésben nem tudják igazán elismerni az Oroszországgal, Ukrajnával, Bulgáriával és a többi volt KGST-tagállamokkal való kooperáció szükségességét. Legjobb esetben is csak a közép-európai államok együttműködéséről beszélnek. Mitől jobboldali ez a hozzáállás? E nézet érvényesítése folytán piacokról mondunk le, s ha nem tudjuk ezért eladni áruinkat, akkor törvényszerűen csökkennie kell a termelésnek és növekednie a munkanélküliségnek. A sok más további aprónak és jelentéktelennek tűnhető különbség mellett még egy jellemzője van a hazai jobboldalnak: képtelen elismerni azt, hogy a múlt rendszerben a nemegyszer komoly hibák mellett pozitív kezdeményezések is voltak, amelyek az embert szolgálták. Falvainkba bevezették a villanyáramot, sok kis település megépíthette vízvezetékét, a vályogkunyhós falvaink újjáépültek. Nem egy község saját kultúrházzal is büszkélkedhetett. Nem beszélve arról, hogy a lakosság nem küszködött megélhetési gondokkal, s a vidéken élö családok jó fejű gyermekeinek is lehetőségük nyílt arra, hogy főiskolát végezhessenek. Ezek az eredmények a dolgozók munkáját dicsérik és mi fiatalabbak csak hálásak lehetünk érte. Előttük azonban ezt nem lehet említeni, mivel nagyon hamar megbélyegzik az embert és a gulyáskommunizmus híveként tartják szántón. • A tisztelt választópolgár azonban ne gondolja, hogy a választási kampány idején e jelek alapján sikerülhet identifikálnia annak a pártnak a jellegét, amely szavazatait kéri. Ezt csak a pártok programjainak, de nem választási programjainak mélyebb tanulmányozása és tevékenységüknek hosszú távú megfigyelése alapján lehet meghatározni. A kampány idején ugyanis minden párt emberbarátnak, a szociális kérdésekben rendkívül érzékenynek tünteti fel önmagát, mert ha nem így tenne, nem tudna beülni a képviselői bársonyszékbe. Ilyen körülmények között rendkívül hehéz - majdnem lehetetlen csak a kampány idején elmondott szónoklatok és szövegek alapján megállapítani, hogy mi a pártok tulajdonképpeni célja, s hogy komolyan gondolják-e azt, amit szociális érzékenységükről, s javítási szándékukról állítanak. 7