Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-23 / 196. szám, kedd

>ÚJSZÓ> HÍREK - VeLEMENYEK 3 (TA SR-hír) A Bosznia nyugati ré­szén fekvő Bihacs muzulmán enklá­véból - amely eddig a F ikret Abdics vezette szakadárok kezén volt - ez­rek menekülnek Horvátországba, s teszik még nehezebbé a nemzetközi humanitárius" szervezetek munkáját. 10, 20, sőt 60 ezer menekültről szól­nak a jelentések. A szerbek el­lenőrizte területekről akarnak Hor­vátországba- jutni, viszont Zágráb bejelentette: innen nem fogad mene­külteket. A horvát és a bosnyák ve­zetés állítólag megegyezett abban, megpróbálják hazatérésre rávenni a muzulmánokat. Az exodus vasárnap kezdődött, főleg .a muzulmán autonomisták csa­ládtagjai indultak útnak azután, hogy a bosnyák kormányerők részéről megkezdődött a döntő támadás Veli­ká Kladusa, a szakadár bosnyákok utolsó erődítménye ellen. Alija Izet­begovic bosnyák elnök még vasár­nap hazatérésre szólította fel őket és sértetlenséget ígért nekik. Vasárnap kísérelte meg a bejutást Horvátországba a szerb Krajinába (TA SR-hír) Veszélyben a Cseh­ország és Szlovákia közti vám­unió - állapította meg hétvégi számában a Der Standard című bécsi napilap. A cikk szerint a szlovák partnereknél kevés meg­értésre találtak a prágai javasla­tok, hogy az ország felosztása után bevezetett clearing-elszámo­lást a kölcsönös kereskedelemben most már helyettesítsék kemény­valutában való elszámolással. Az osztrák lap idézte a prágai (TA SR-hír) Madonna, aki soro­zatosan sokkolja közönségét, ezút­tal barátaival, vendégeivel tette ugyanezt. A 36. születésnapja al­kalmából rendezett ünnepség részt­vevőivel - köztük volt Jon Secada, Gloria Estefan, Giorgio Armani ­egy nyilatkozatot íratott aláj mely menekült Abdics felesége és lánya is, de a horvát hatóságok nekik sem adtak belépési engedélyt. A bosnyák nagykövetség kivételt kért számuk­ra, de Zágráb elutasította ennek megadását. « Tegnap délben felújították a sza 1 rajevói humanitárius légihidat - kö­zölte az ENSZ menekültügyi főbiz­tosának hivatala. Tíz gépet vártak délután, hogy feltölthessék a készle­teket, melyek nagyon megcsappan­tak: a szükségletek alig 21 százalé­kát tudták csak fedezni. Ahhoz, hogy az ENSZ elegendő tartalékot tudjon felhalmozni, naponta 350 tonna élel­miszert és más árut kell Szarajevóba szállítani. Még egy jó hír érkezett a bosnyák fővárosból: 17 nap után helyreállí­tották a villamosközlekedést. Tudni kell, hogy a villamosok voltak a szerb orvlövészek kedvelt célpontjai i- több utast megöltek vagy megse­besítettek -, így aztán a villamosok az élet normalizálásának szimbólu­maivá váltak az ostromlott városban. Lidové novinyt, mely szerint Csehország számára már „kevés­bé fontos" a Szlovákiával folyta­tott kereskedelem, hiszen 6 milli­árd dolláros valutatartaléka van. Ezzel szemben Pozsony valuta­helyzete távolról sem ilyen ked­vező, s a Csehországgal folytatott kereskedelem is sokkal fontosabb számára. A helyzetet súlyosbítja, hogy másfél hónappal a választá­sok előtt korlátozott a jelenlegi szlovák kormány akcióképessége. szerint a nyilvánosság előtt nem fognak beszélni a buli részleteiről. Az egyik résztvevő a bizarr ötlet­tel kapcsolatosan kijelentette: „Minden világos. Ha valaki meg­szegi az egyezséget, akkor Madon­na becsületsértésért beperelheti." (TA SR-hír) A volt szocialista tömb országaiba indult körútra Tran Due Luong vietnami miniszterelnök-he­lyettes. Ellátogat Csehországba, Szlo­vákiába, Magyarországra, Lengyelor­szágba és Romániába. Célja, hogy új­jáélessze a szocialista időkben oly élénk kétoldalú együttműködést, de elsősorban a kereskedelmet, amely 1991 után nagyon visszaesett. Vietnam és az említett országok vi­szonyára az is rányomja bélyegét, hogy mindegyikben több tízezer viet­nami él. Például csak Csehországban kb. 70 ezer. A 80-as évek elején ál­lamkőzi megállapodások alapján ér­keztek Kelet-Európába, most azon­ban nem hajlandóak hazatérni. Hanoi azt ígérte, a miniszterelnök-helyettes erről a problémáról is tárgyalni fog az érintett államokkal. Vo Van Kiet kormányfő hasonló céllal júniusban járt Ukrajnában, Ka­zahsztánban és Oroszországban. r-peng Hsziao-ping, a legbefolyáso­J. sabb kínai politikus tegnap töl­tötte be 90. életévét. A kínai reformok atyjának tekinthető Teng már négy éve ném tölt be semmilyen tisztséget, de a kínai lapok tegnap mégis meg­emlékeztek róla, habár életjubileumá­ról nem tettek említést. A politikus legutóbb februárban, jelent meg a nyilvánosság előtt a holdújév alkal­mából két lányának kíséretében. A radikális palesztin ellenzéki ve­zetők is részt vehetnek a palesz­tin parlament Gázában esedékes ülé­sénjelentette ki tegnap Simon Peresz izraeli külügyminiszter a rádióban. Peresz szerint nincs kifogásuk az el­len, hogy az izraeli-palesztin megál­lapodásokat helytelenítő olyan politi­kusok belépjenek Gázába, mint Najef Havatma, vagy Dzsibril, akik nem ér­tenek egyet a palesztinoknak autonó­miát biztosító tavalyi izraeli-palesztin alkuval. J icchak Rabin megerősítette: Iz­rael javasolta Libanonnak, hogy kilenc hónapon belül kivonja a Dél­Libanonban tartózkodó egységeit. Az izraeli kormányfő ezt a javaslatot már korábban ismertette Warren Chris­topher amerikai külügyminiszterrel, akit egyúttal figyelmeztetett arra, hogy a Libanon és Izrael között létre­jövő esetleges megállapodást egyez­tetni kell Szíriával. C siang Cö-min kínai államelnök szeptember elején ötnapos láto­gatást tesz Oroszországban, majd Uk­rajnát és Franciaországot keresi fel, közölte tegnap a pekingi külügymi­nisztérium. E rnesto Zedillo lett a mexikói el­nökválasztás győztese. A kor­mányzó Intézményes Forradalmi Párt jelöltje a nem végleges eredmények szerint a szavazatok 47,14 százalékát szerezte meg. Az államfői tisztségben Carlos Salinas de Gortarit váltja fel, s mandátuma hat évre szól. K ínát az utóbbi évtized legkatasztro­fálisabb szárazsága sújtja. Leg­inkább hét tartományt sújt a csapa­dékhiány, ami közveúenül 27 millió embert érint. Közülük két tartomány­ban olyan tragikus a helyzet, hogy a helybeliek emlékezete szerint hatvan éve nem volt ilyen aszályos időjárás. B ettino Craxi egykori olasz mi­niszterelnök valóban súlyos be­teg, akit hazájában korrupció vádjá­val nemrég távollétében nyolc és fél­éves börtönbüntetésre ítéltek. Orvosa állítja ezt a büntetés letöltése elől Tu­niszba menekült exkormányfőről, sőt, nem kizárt, hogy amputálni kell az egyik lábát.. Madonna óvatos Egy hazaszállítás bonyodalmai ­A mama nem aludt ­halott volt (TA SR-hír) Egy Zürichben élő olasz férfi meg akarta magát kímélni a hivatali utánjárásoktói, s végeredményben még nagyobb bonyodalmakba keveredett. A nyáron nála üdülő 86 eves édesany ja meghalt. Egy svájci orovostói rendes halotti bizonyítván} t kapott, mégis fondorlathoz folya­modott. A határon simán átjutóit, a vámosok elhitték neki, hogy az autó hátsó ülésén fekvő idős hölgy alszik. Olaszországba érve nyomban egy kórház­ba vitte a hullát, de jól kigondolt terve itt már kudarcba fulladt. A Geno­va mellel t i Belimo városka bírósága is úg> ítélte meg, illegálisan szállítot­ta haza a holttestet, s ezért nem adott engedélyt a temetésre. 1994. AUGUSZTUS 30. Tízezrek menekülnek Bihacsból Újra jár a villamos Szarajevóban Osztrák vélemény Veszélyben a vámunió >ÚJSZÓ> NÉHÁNY SORBAN I Továbbra is feszült a helyzet a ruandai-zairei határon. Miután az elmúlt hétvégén az utolsó francia katona is távozott Ruandából, a polgárháború elől menekülők ezrei tódultak a szomszédos Zaire felé. A franciák helyét ugyan ghanai és etióp egységek vették át, de a ruandaiak szemmel láthatóan nem nagyon bíznak meg bennük. Mivel vasárnap hiába rohamozta meg többtízezer menekült a zairei Bukavunál lévő átkelőt, mert a zairei katonák azt teljesen lezárták, más határátkelők felé vették az útjukat. Képünkön kétségbeesett arcú ruandai kisfiúk, akiknek szülei már Zairében vannak, de a határőrök megakadályozták őket abban, hogy átkeljenek hozzájuk. Mint a hírügynökségek megjegyezték, még a sűrűn patakzó gyermekkönnyek sem lágyították meg a zairei katonák szívét... Vietnami vizit Illúziók nélkül A román kiugrás 50. évfordulóján Hanglemezen is fennmaradt an­nak a beszélgetésnek a szövege, amelyet 1944. augusztus 23-án dél­után öt órakor Mihály román király folytatott Ion Antonescu marsallal, „államvezetővel" és Mihai Anto­nescu miniszterelnök-helyettessel. A monarchia és a diktatúra sajátos együttélésére is rávillant annak a beszélgetésnek a hangneme, amely véget vetett az átmeneti „összenö­vésnek". A király felszólította a marsallt, hogy onnan, az irodájából továbbítsa azt a táviratot, amely el­rendeli az Egyesült Nemzetekkel viselt ellenségeskedések megszün­tetését. Vagyis a fegyverszünet megkötését. Mire Antonescu szinte bibliai fennköltséggel odaszólt be­osztottjának: „Olvasd fel, Mihai Antonescu, és lásd, hogy elküldhet­e a marsall egy ilyen táviratot!" Nos, a marsall ezután is egyes szám harmadik személyben utasította el a német szövetségesek „elárulását." Majd már kissé a közvetlen párbe­széd fonalát átvéve jelentette ki, hogy „Felség fiatal, és nincs tapasz­talata." A király végül határozottan és a polgári megszólítást alkalmaz­va zárta le az engedetlenség körüli vitát: „Itt és mától kezdve én dön­tök. Felajánlottam az alkalmat, hogy saját magukat is megmentsék. Éppen itt akartam magukat oltal­mamba helyezni, de a börtönbe! Uraim, elrendelem a letartóztatásu­kat!" A második világháború egyik legsikeresebb kiugrásának minősí­tett fordulat döntő eseménye volt, ami a királyi palotában lejátszódott. S ennek lett folytatása is. A király koronatanácsra hívta a minisztere­ket. S azok, akiknek kocsija begör­dült a királyi palota elé, annak sor­rendjében a Vatra Luminoasa kül­városi negyedben, a kommunista párt titkos házában kötöttek ki. A letartóztatásokat végrehajtó harci gárda Emil Bodnarasnak, a kom­munista párt egyik vezetőjének a parancsnoksága alatt állt. Igazi miliőben elevenedett meg a fenti eseménysor azokon a filmkoc­kákon, amelyeket Jurij Ozerov ren­dező forgatott a hetvenes évek má­sodik felében. A szovjet rendező a honvédő háborúról készült filme­posszal bizonyította, hogy miként „egyeztethető" a világszerte nép­szerű dokumentumtényeket megje­lenítőjátékfilm a brezsnyevi ideoló­gia kívánalmaival. A kelet-európai ellenállási mozgalmakról készített sorozat kivitelezése a kulisszák mögött már felért egy akkori szoci­alista belviszállyal. Az igazi ke­mény dió Románia volt. Könnyebb­nek tűnt a király személyéhez kap­csolódó kiugrás korhű filmrevitele, mint az utána következő események felidézése. Mert azt kellett bizonyí­tani, hogy a fordulat igazi hőse, a fegyveres felkelés vezető alakja az a huszonéves, az ifjú királytól alig pár évvel idősebb kommunista, akit úgy hívtak, hogy - Nicolae Ceau­sescu. Az átállásnak van olyan mozza­nata is, ami nem a látványosan meg­örökíthető történeti összefüggések­héz tartozik. Ez pedig Románia há­ború utáni határainak kialakulása, amire a király is valahogy homályo­san emlékszik vissza. Legalábbis erről tanúskodik az a nemrégi exk­luzív rádióinterjú, amit Genfben Fülöp Mihály magyarországi törté­nésznek adott. Arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszott az 1940-ben Magyarországhoz vissza­tért Észak-Erdély újbóli Romániá­hoz csatolásában, igencsak kitérően válaszolt. Beismerte, hogy a kérdés kezdettől fogva, tehát a bécsi döntés óta foglalkoztatta, híveivel együtt, de 1944. augusztus 23-a előtt állító­lag nem fogalmazódott meg benne valami határozott állásfoglalás. Az első gondjuk szerinte az volt, hogy kilábaljanak a háborúból és meg­szabaduljanak a németektől. íme, talán már igaz sem volt, hogy Észak-Erdély megszerzésének biztosra vett reménye egységbe ko­vácsolta a románokat és a kiugrás egyik meghatározó tényezője volt. Persze, lehet, a király sem tudta pontosan - amint azt áJlítja -, hogy mi is játszódott le a tágabb kelet-eu­rópai térség sorsát meghatározó szovjet politikai berkekben. Szovjet békeelőkészítési dokumentumok ta­núskodnak arról, hogy Sztálin 1944 nyarán ráébredt: ha Besszarábiát el­veszi Romániától, akkor fájdalom­díjként valami ellenértéket is kell nyújtania, s ezt Erdély jelentheti. De ennek érdekében Észak-Erdélyt először szovjet kezekben kell tarta­ni, s úgy juttatni Romániának, hogy az rá legyen utalva a Szovjetunió tá­mogatására Magyarországgal szem­ben, amely - az egyik szóban forgó szovjet kulcsdokumentum szerint ­„sohasem fog belenyugodni Erdély végleges elvesztésébe." Az Észak­Erdélyben bevezetett szovjet kato­nai közigazgatás egyben jó eszköz lehet mindkét ország zsarolásához és végső esetben a békekonferencia támogatását is elnyerő területi dön­tés meghozatalához. Mára már ismertek a fejlemények részletei is, s ezek nem számítanak tabu témának. Az angolszász hatal­mak közbelépésére az 1944 szep­temberi román fegyverszüneti szerződésbe nem került be Észak­Erdély átadása, számolva egy ma­gyarországi kiugrási kísérlet sikeré­vel. Ennek elmulasztása után a nyu­gati hatalmak később, amikor már sikerült a szovjet nyomásra, erős baloldali támogatással létrehozott Groza-kormány pozícióit mérsékel­ni, lemondtak a Magyarország javá­ra történő határmegvonás támogatá­sáról. A Petru Groza mögé felsora­kozó demokratikus erők és kisebb­ségi magyar szerveződések pedig legalább annyira kiszolgáltatottjai lettek a szovjet hatalmi érdekeknek, mint amennyire a román nacionalis­ta veszéllyel kellett dacolniuk. Ér­dekes módon ez utóbbiról, az Észak-Erdélybe betört Maniu-gárda garázdálkodására, öldöklésére, ami­koris a magyar parasztokat fejszé­vel mészárolták le, a király nem em­lékszik. S az autonómia követelésé­vel sem tud, mint mondta, mit kez­deni. Most, félévszázad múltán egy va­lami bizonyos: a román-magyar összefogás a nagyhatalmi fennható­ságtól megszabadulva sem épülhet illúziókra. S ez Erdély és Románia határain alighanem túlmutató felis­merés. KISS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents