Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-22 / 195. szám, hétfő

4 MOZAIK 'ÚJ SZÓ

1 1994. AUGUSZTUS 17. Vége a tanúk megfélemlítésének? (Folytatás az 1 • oldalról) kolttá teszi, hogy a bírósági tárgyalás.során se kelljen felfedni kilétüket. Ha, szükség'van a tanúvallomásukra, ezzel jegyzőkönyv formájában, esetleg torzított magnófelvétel révén ismerkedhet meg a bíróság. ' • Említette, hogy a hang- és videoszalag bizonytékként terjeszthető elő a bírósági tárgyaláson. Csak a vád, vagy a védelem is élhet ezzel? - A törvény szerint bárki beszerezheti a szóban forgó bizonyítékokat, tehát nincs kimondva, hogy csak a rendőrség szerveitől származhatnak. Jegyzőkönyvet kell azonban készíteni arról, hogy hol, miként, ki által és milyen célból készültek a felvételek. • A károsult állampolgár szempontjából milyen módosításokra kell odafigyelni? • - Nagyon sok embert károsítottak meg az autótolvajok, akiket ha nem értek közvetlenül tetten, csupán kihágás címén lehetett büntetni. Akceptálni kellett ugyanis állításukat, miszerint ismerősüktől, barátjuktól kapták kölcsön a kocsit. A rendőrök, persze, nem találták a nagyvonalú barátot, a lopott kocsiban furikázó személyt mégsem zárhatták be, mivel nem érték tetten. Ez most már megváltozik. Ha valaki lopott kocsit vezet és igazoltatáskor nem tudja bizonyítani, hogy vásárolta, a tulajdo'fios pedig nem tanúsítja, hogy kölcsön adta, a rendőrök nem kihágásként, hanem bűncselekményként kezelik az esetet. • Milyen büntetést kaphat újabban az autótolvaj? - A felső határ három évvel emelkedik azok esetében, akik szervezett bűncsoportnak dolgoznak, pénzszerzés céljából lopták el a gépjárművet, kárt okoztak rajta, vagy hasonló bűncselekményért már büntetve voltak. Feltétlenül említést érdemel a tanú helyzetén változtató módosítás is. Ha valaki hajlandó tanúskodni, elmondani olyan dolgokat, melyek a bűntény felderítését elősegítik, adatai titkosítására, a bírósági tárgyaláson pedig védelmi intézkedések foganatosítására tarthat igényt. E kérelemnek akkor tehet eleget a vizsgálótiszt vagy az ügyész, ha olyan ügyben tanúskodik, amelyben okkal feltételezhető, hogy megfélemlítésnek vagy fizikai kényszernek lehet kitéve, vagy a szervezett bűncsoport tagja ellen kell tanúvallomást tennié. Ez esetben a bírónak a tanú kihallgatása idejére kötelezően ki kell üríttetnie a tárgyalótermet, és bizonyos esetekben még arra is sor kerülhet, hogy a tanú távo Imarad. jon a tárgyalástól. Kilétét csak hárman ismerhetik: a vizsgálótiszt, a bíróság elnöke és az ügyész. • Mi a garancia arra, hogy ebben a három emberben nyugodtan megbízhat? • - Ugyanezt a kérdést tettem fel a biztonsági bizottság ülésén, és javaslatot tettem arra, hogy csak egy személy, a vizsgálóbíró ismerje a tanú kilétét. Sajnos, ez az indítvány, nem kapott többségi támogatást. A tanú védelmének biztosítását mégsem becsülném le, mivel a vádlott ügyvédjének nincs joga megtudni a tanú adatait, ami, reményünk szerint, jelentős mértékben csökkenti majd a tanú megfélemlítésére irányuló törekvéseket. " • Miként kell kérni a személyi adatok titkosítását? - A tanú attól a vizsgálatot folytató rendőrtől kérheti adatainak titkosítását, akinél tanúvallomást tesz. Elmondja az indokait, amelyeket a rendőr vagy elfogad, vagy elutasít. Ez utóbbi esetben az ügyész döntéséig el kell halasztani a kihallgatást, ha pedig ezt az ügyben való gyors eljárás szükségessége nem teszi lehetővé, a tanú adatait az ügyész döntéséig titokban kell tartani. • A tanú védelmét szolgáló törvénytől azonban csak akkor lehet hathatós előrelépést várni, ha a rendőrségi és az igazságügyi testületekben sikerül gátat vetni a korrupciónak. Gondoltak erre a törvény módosításakor? - Látni kell, hogy az államigazgatás vagy a végrehajtó szervek legfelsőbb szintjein dolgozó személyek nagyobb kísértésnek vannak kitéve, és a korrupciós ajánlatok elől, jelenlegi fizetésük és a jelenlegi gazdasági helyzet mellett, nehéz kitérniük. A korrupció elleni harcot ezért két párhuzamos vonalon kell kezdeni. Egyrészt azoknál, akiknek lehetőségük nyílik arra, hogy mesebeli összegeket csúsztassanak az állami hivatalnok vagy a rendőrtisztviselő, esetleg az igazságügyi alkalmazott zsebébe csak azért, hogy elkerüljék megérdemelt büntetésüket. A szervezett bűnözésről szóló törvény piszkos pénzekkel kapcsolatos része hatékonynak mutatkozik, és nyilván lesz eredménye annak is, hogy bűncselekmény gyanúja esetén a bankszámlák zárolhatok. A másik vonal a bíróságon, a rendőrségen és az ügyészségen belüli korrupció megakadályozására irányul. Ezt a célt szolgálta a bírók fizetésének emelése is, ami, persze, önmagában még kevés. Sajnos, az utóbbi időben megingott az említett szervek iránti bizalom, ami a rendőrséggel szemben mutatkozik meg a legnagyobb mértékben. Egyre-másra találkozhatunk olyan véleményekkel, h'ogy a rendőrök nem megbízhatók, sót mi több, vannak köztük olyanok, akik a szervezett bűncsoportokkal is együttműködnek. Ezek az aggodalmak vezettek a rendőri testületről szóló 171/93 sz. törvény módosításához, amely az országos rendőrfőkapitányság mellett működő ellenőrző szerv létrehozására irányul. Ennek a felügyelő szolgálatnak az lesz a feladata, hogy felderítse és kivizsgálja a rendőrök által elkövetett visszaéléseket és bűntényeket. • Milyen büntetés sújthatja a rendőröket, ha fény derül arra, hogy visszaéltek hivatali jogkörükkel vagy csúszópénzt fogadtak el? - Korrupció esetén két évig terjedő büntetést kaphatnak, és keményen büntethető a hivatali jogkörrel való visszaélés is. Erre a törvénymódosításra szerintem nagy szükség volt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a szervezett bűnözés térhódítása több áthelyezésre adott és ad okot egyés járásokban. Sajnos, személyes tapasztalataim sem biztatnak sok jóval. Szomorú tényként kell elkönyvelnem, hogy azt az igyekezetemet, amely a szervezett bűnözés és a korrupció törvénymódosítások általi megfékezésére irányul, a dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnok a személye elleni támadásként értékeli. Vissza kell utasítanom a rendőri testület munkatársai előtt tett kijelentését, miszerint el akarom őt távolítani az állásából. Erre csupán annyit mondhatok: nem én döntöm el, és remélem, a közeljövőben sem a képviselő dönti majd el, hogy ki milyen tisztség betöltésére alkalmas. Az viszont kötelessége a képviselőnek, ha azt tapasztalja, hogy az államigazgatásban dolgozó személyek korrupció* gyanújába keveredtek, megtegye a megfelelő lépéseket. És még egy utolsó megjegyzés: sajnálatosnak tartom, hogjva rendőrség és igazságszolgáltatás szerveiben még mindig a régi rendszerben alkalmazott módszerek érvényesülnek. Remélem, lassan megváltozik a helyzet, s ha valakiről bebizonyosodik, hogy nem teljesítette feladatát vagy bűncselekmény elkövetésében segédkezett, nem helyezik át más járásba, hanem lefokozzák, és ugyanabban a büntetésben részesítik, amelyben civil személyként részesülne a megfelelő paragrafus alapján. HORVÁTH GABRIELLA ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT í AGYMOSÁS - PARLAMENTI SEGÉDLETTEL. Két ,nagy és egy kisebb csoportba sorolhatók be a megbízatási idejének végéhez közeledő szlovák törvényhozás tagjai. A harmadik, sajnos kis létszámú csoportba azok tartoznak, akik még komolyan veszik feladatukat. Most ne ezekről essék szó. Hanem részint azokról, akik az utóbbi hetekben, a jelöltlisták összeállításakor rádöbbentek, hogy nagypolitikai szereplésük a végéhez közeledik, részint pedig azokról, akik a jelöltlisták éllovasaiként még az eddiginél is nagyobb söröshordóra állva hirdetik a nemzeti és az általuk szociálisnak tartott igét, teljesen megfeledkezve mindenről, amit még el kellene végezni ebben a ciklusban. A két népes csoport tagjainak köszönhető, hogy olyan dolgok történtek a törvényhozásban, amelyek fölött (legalább a sajtónak) nem szabadna napirendre térnie. 1. A szlovák-orosz államközi szerződést ugyanolyan simán ratifikálták a képviselők, mintha mondjuk 1972-t írnánk, és nem Jelcin lenne a Kreml lakója, hanem Brezsnyev. Már az időzítés is hajmeresztő volt, hiszen az 1968-as invázió 26. évfordulójának előestéjén került sor a dokumentum parlament általi szentesítésére, qs még csak utalás sem történt arra, amit annak idején az orosz állam jogelődje hazánkkal művelt: Pedig hát tudjuk, némely pozsonyi politikusok milyen kényesek arra, hogy mások bocsánatot kérjenek a nemzeten esett sérelmekért. Fáradtak a képviselőink. 2. Annyira fáradtak, hogy azt sem vette észre szinte egyikük sem, hogy Augustín M. Húska azt javasolta, a parlament helyezze hatályon kívül a lusztrációs törvényt. Teljesen egyértelmű, törvényhozóink - azzal, hogy legalább tessék-lássékból nem tiltakoztak - csúnyán visszaéltek a lakosság legalább a felének az elesettségével, azzal, hogy az emberek döntő hányada a pillanatnyi létfenntartásra kénytelen összpontosítani ahelyett, hogy visszatekintene arra is, mi történt ebben az országban néhány esztendeje. Ami e héten az említett két aktussal kapcsolatban a parlamentben történt, az nem nevezhető másnak, mint agymosásnak. Közben pedig bolsevista ideológiai alapon egyre-másra új politikai pártok alakulnak Szlovákiában. Némely pártvezérek már azt latolgatják, hogyan lehetne a választások után megnyerni Ján Lupták jóindulatát. MI LESZ A SZAKSZERVEZETEKBŐL? Ügyszólván semmit nem lehet tudni arról, hogy konkrétan miről is esett szó a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának közgyűlésén, hiszen az „érdekvédelmi" szervezet főnökei elérték, hogy olyan döntés szülessék, amelynek értelmében az újságíróknak a tanácskozásaikra rendszerint tilos a bemenet. Kiszivárgott hírek szerint azonban az egyszerű küldöttek között voltak olyanok, akik keményen tiltakoztak a régi, pártállami módszerek továbbéltetése ellen. Nagyon valószínt}, hogy a szakszervezeti főboncok éppen az ilyen hírek kijutásának elkerülésére törekedve gondoskodtak az újságírók távoltartásáról. Az a legvalószínűbb, hogy a politikai helyzet cseppfolyós volta miatt fagyasztották be az érdekvédelmi munka polgári társadalomnak megfelelő átalakítását. Pozsonyban, a. központban mintha arra menne ki a játék, hogy szeptember 30án majd úgy is a vörösbarnák győznek, és azt követően szinte érintetlenül átmenthető lesz a régi munkastílus. Amely - ez nem vitás - a szakszervezeti funkcionáriusok számára kényelmes volt. Mintha a konföderáció légfelsőbb vezetői nem is akarnák észrevenni, hogy ha bukdácsolva is, de átalakulóban van a tulajdonszerkezet, és a munkavállalók jelentős része már akkor sem tudná igénybe venni az ROH-típusú érdekvédelmet, ha akarná. A változtatásra képtelen szakszervezeti vezetők azt akarják elhitetni partnereikkel és a lakossággal, hogy a konföderáció: stabilizáló tényezője a társadalomnak. Sajnos, éppen a munkahelyi szervezetlenség, a mozgalomtól való tömeges eltávolodás bizonyítja ennek ellenkezőjét. Az alapszervezeti vezetők egyáltalán nincsenek tisztában érdekvédelmi lehetőségeikkel, de azzal sem, hogy a konkrét munkahelyeken hogyan kell és lehet a törvény adta munkavállalói jogokat érvényesíteni. A legfelsőbb szakszervezeti vezetők bűne, hogy az érdekvédelmi rendszert öt év alatt sem tudták felkészíteni a megváltozott körülmények között végzendő munkára. TÓTH MIHÁLY A gólyák éve (TA SR-hír) A gólyák rövidesen útra kelnek Dél-Afrika felé. Mintegy háromezer méteres magasságban naponta 400 kilométert is megtesznek. Két hónapot töltenek a melegebb vidékeken, hogy aztán ismét visszatérjenek tájainkra. Mivel 1994-et a gólyák évévé nyilvánították, folyik az összeszámlálásuk Szlovákiában is. Az ornitológusok szerint a legtöbb gólya a nagykürtösi járásban él, ahol az idén ötvennel több gólyafészket számoltak meg, mint két éve. A szakemberek több hosszú lábú madarat mentettek meg, amikor az említett járásban tíz fészket áthelyeztek a villanyoszlopokról, nehogy a védett madarakat áramütés érje. Eladják a Benzinolt? Tönkremegy a Slovnaft? A szakszervezetek tiltakoznak a részvényeladás ellen Körülbelül háromszázötven üzemanyagtöltő állomás működik az országban. Ezeknek csaknem az egyharmada a Slovnaft Rt. tulajdona, hatvan százaléka a Benzinolé, a többi pedig olyan külföldi nagyvállalatoké, mint a Shell, az ÖMV, az Avanti, de néhány magáncég tulajdonában is van benzinkút. Mind a Benzinol, mind pedig a többi cég - kivéve a saját termékét árusító Avantit - a Slovnafttól vásárolja az üzemanyagot. Nem mindegy tehát a mamutvállalatnak, hogyan működnek és honnét szerzik be az árut a szlovákiai benzinkutak. Éppen ezért nagy felháborodást keltett a Slovnaftban az a kormánydöntés, mely szerint a Nemzeti Vagyonalap pályázatot ír ki a Benzinol részvényei többségének, pontosan 51 százalékának megvételére. Az aggodalom nem alaptalan A Slovnaft szakszervezeti képviselői a múlt hét csütörtökén sajtóértekezleten tiltakoztak a határozat ellen, mert attól tartanak, hogy a részvények többségét kézben tartó tulajdonos esetleg csökkentheti a hazai üzemanyag-felvásárlást, s ezzel veszélyeztetheti a Slovnaft termelését. Áz aggodalom nem alaptalan, hiszen az olajfinomító jelenleg a hazai piacra szánt termelésének 75 százalékát a Benzinolon keresztül értékesíti. A vállalát pedig már így is csak körülblül 50 százalékban használja ki gyártási kapacitását. A Nemzeti Vagyonalap pályázati kiírása szerint augusztus 25-éig jelentkezhetnek a részvényvásárlók. Huszonhatodikán kezdik meg a pályázat elbírálását, de olyan határidőt nem tűztek ki, hogy meddig kellene az üzletet megkötni. Hogy eddig kik jelentkeztek vagy van-e egyáltalán pályázó, azt a vagyonalap illetékese az üzleti titoktartásra hivatkozva nem árulta el. Ladislav Bukran, a vagyonalap igazgatója kérdésemre válaszolva elmondta: mivel a Benzinol-részvényeket eddig még nem forgalmazták, egyelőre lehetetlen meghatározni azok értékét, de valószínű, hogy előbb vagy utóbb megszületik a piaci értékük is. Az igazgató tévesnek nevezte a sajtóban megjelent információt, mely szerint „valószínűleg" szeptember ötödikéig nyélbe kellene ütni az üzletet. A versenypályázat a jelentkezések lezárása után, augusztus 26-án kezdődik és több hónapig, esetleg fél évig is eltarthat, mert alapos akvizíciós tevékenységet akarnak kifejteni, és ez lehetetlen ilyen rövid idő alatt.' Ingyen nem adják Az említett sajtóértekezleten a Slovnaft szakszervezeti elnöke olyan javaslatot is felvetett, a kormány fontolja meg annak a lehetőségét, hogy a Benžinol-részvények ellenőrző csomagját ingyenesen átutalják a Slovnaft tulajdonába. A vagyonalap illetékese lehetetlennek tartja ezt a megoldást, mivel a Nemzeti Vagyonalap ezzel az eladással á likviditást biztosítja. Azzal a félelemmel kapcsolatban, hogy a külföldre történő részvényeladás veszélyeztetheti a Slovnaft termelését, az igazgató elmondta, hogy a pályázatokat elbíráló bizottság az ilyen szempontból felvetődött problémákat is figyelembe veszi, és kizártnak tartja, hogy az eladással vagy bármilyen módon kárt okozzanak valamely más hazai vállalatnak. Arra ä kérdésre a Slovnaftban sem kaptunk pontos választ, hogy mekkora összeg lehet az eladásra kerülő részvények értéke. És arra sem, hogy -eladásuk milyen mértékben károsíthatná a finomító érdekeit. A vállalat szóvivőjétől csak azt tudtuk meg, hogy a Slovnaft alapvagyonának értéke 13 milliárd 168 millió korona, vagyis a vállalatnak 13 millió 168 ezer, egyenként ezer korona névértékű részvénye van. A szóvivő szerint a Benzinol részvényeinek értéke jóval kevesebb, esetleg két-három milliárd korona lehet. Növekszik az export egyelőre - A szomszédos országok olajfinomítói ugyanolyan konkurenciát jelentenek számunkra, mint mi az ő számukra - jelentette ki a Slovnaft szóvivője, hozzátéve, hogy az olajfinomító is igyekszik terjeszkedni a szomszédos államokban. Például a folyó év első hét hónapjában 15,8 milliárd korona értékben eladott termékeikből 7,6 milliárdot, azaz az össztermelés több mint 48 százalékát exportálták, ami 1,5 milliárddal több, mint a múlt év hasonló időszakában. De itthon is van konkurencia. A Slovnaft is, á külföldi cégek is építenek új töltőállomásokat. Jozef Poliaktól, a Slovnaft szakszervezetének alelnökétől megtudtuk, hogy nemcsak a szakszervezeti vezetők, de az .egyszerű dolgozók is nagyonjói tudatosítják az esetleges részvényeladással kapcsolatos veszélyeket. A szakszervezeti bizottság az ő kezdeményezésükre hívta össze rendkívüli ülését. Szeptember elejére pedig a szakszervezet közgyűlést hív össze, amelyen megvitatják az üggyel kapcsolatos további lépéseket. A hét végén a Benzinol vezetősége is tárgyalt. A további fejleményekre lapunkban visszatérünk. (gaál)