Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-18 / 192. szám, csütörtök

1994. AUGUSZTUS 1953. ÚJ SZÓ POLITIKAI HIRDETÉS 7 7 Fizetett apa Nagyjából hat évvel ezelőtt kezdődött. Vállán az ebédidőben is levehetetlen marhabőr szerelőtáskával, az utcabeli kocsma söntéspultjára támaszkodva kijelentette: - Elkergettem az asszonyt, mert nem tudott gyereket szülni. Déli ivócimborái, akikkel a közeli építkezésekről tért be a naponta kijáró kocsisfröccsre, csak nevettek rajta. - Jobb ez így neked! - ugratták szinte kórusban. - Többet ihatsz a pénzedből. Nem kell az asszonyoddal megosztani. A gúnyolódó nevetés sem zavarta, bár amit közben mondott, csak a csapos hallotta. - Igazad van, az olyan asszony tud neked öt gyereket is szülni - válaszolt neki biztatón. • • • Azt már senki sem tartotta számon, hogy hetek vagy hónapok teltek-e az emlékezetes közlés óta, amikor váratlanul megjelent a kocsmában az új asszonnyal. Bár késő délután volt, a csapos kuncsaftjai a déli sziesztázásokhoz képest szinte alig változtak. Csak a szerelőtáskák, lapátok, műanyag szatyrok hiányoztak az ivóból. Poros munkaruhákban, szótlanul ültek a fémvázas székeken. Ugyancsak nagyokat pislogtak feléjük. Mintha az asszony formásán gömbölyödő hasának látványa elapasztotta volna a káromkodásba öltött gondolataikat: csaló művezetőkről, ellopható, majd eladható szerszámokról, kevés pénzről meg a politikáról. - Egy körre mindenki az én vendégem! - csattant fel a hangja. - Az asszonynak meg kólát. Üdvrivalgás fogadta a közlést. Miért is ne, ha már elhozta bemutatni a két új szerzeményét. Mire megszületett a gyerek, valami váratlan és a csapos kuncsaftjai számára tragikus dolog történt. Igazából csak azt tudták, hogy a művezetők és az építésvezetők egymás után léptek ki a kommunista pártból. Mire felismerték és átlátták a helyzetet, azok már a csődbe ment építővállalatokból alakítgatott magánkáefték tulajdonosaiként válogattak az emberek között. Ők meg maradtak az ivóban. Egyre kevesebbszer mertek a csapós szemébe nézni. A déli sziesztájuk reggeltől késő estig tartott. Csak a kifizetetlen kocsisfröccsök rovásai szaporodtak az ezerszer elátkozott kockás füzetben. • • • - Uraim, mindenkinek fizetek egy sört! - kiáltotta már az ivó ajtajából, ahol karján egy másfél éves kisfiúval, háta mögött , a babakocsit a küszöbön átemelő asszonnyal megjelent. - Most várjuk a harmadikat. - Té nem vagy normális! Miből tartod el őket, hiszen betanított vízvezeték-szerelőkre soha a büdös életben nem lesz szükség? - rohant elő valaki a dohányfüstös félhomályból, arcába ordítva a csapos kuncsaftjainak egyetlen alapigazságát. De ő csak mosolygott. A kisfiút leállította a poros műkő padlóra, s visszafordult az ajtóból. Kivette a gyerekkocsiból a másik gyereket. Gyereksírás csendesítette el a röhögés zaját. - Ezek tartják el önmagukat, de engem is. Elvesszük, ami megillet minket - lóbálta meg a levegőben a kis bőgőmasinát. • • • Mikor az asszonyán már látszott, hogy negyedszer is áldás jön a házhoz, mind a három gyerek aktív részese lett a telep életének. Az egyre szaporodó jótékonysági ruhabörzéken parádés dolgokat kaptak filléres áron. Nemcsak annyit, ami a maguk számára kellett. Így aztán nem volt véletlen, hogy a könyörületességből innen-onnan kapott ruhaadömányok nagyobbik részét az ócskapiacokon adták el. Amíg piacoztak, a három gyerekre sem volt gondjuk. Ha nem is kéregettek a lurkók, de mindig kaptak egy-egy kiflit, almát vagy banánt. Ezekről a vállalkozói utaikról hazafelé tartva mindig be-betértek a kocsmába, És bele mert nézni a csapos szemébe. Ha már nem is örvendett a többiekkel a hamarosan megérkező negyedik gyerek bizonyossága fölött, a maga kocsisfröccsét még a hónap végén is ki tudta fizetni. Aztán egyik alkalommal az egyre fogyatkozó egykori munkatársi seregletről beszélgetve, a csapos megkérdezte tőle: - Melózol valahol? - Miért kérded?. - Igaz, nem jöttök annyit, mint azelőtt, de jó kuncsaftom vagy. Pénzed mindig van. - Ad az állam. Születési pótlékot, anyaságit, gyereksegélyt, munkanélküli-segélyt mindkettőnknek, majd szociális segélyt. Többet gyűjtünk be, mint amikor mindketten dolgoztunk. Enni van mit, ruhát meg kapunk, többet is, mint ami nekünk kell. Igaz, kicsi a lakásunk, de egészséges, a lakbért ki tudom fizetni, a rezsire is futja. Így ne csodálkozz, hogy akad néhány fillér a kocsisfröccseimre. Egyre, de nem tízre, mint azelőtt. - Mi lesz veletek később? - Ugyanaz, ami most, meg jobb. Megnőnek a gyerekek, s iskola után megyünk szerezni, gyűjteni meg eladni. Vállalkozunk majd akkor is. Néhány percre elcsendesedik a csapos. Látja rajta, hogy nem tetszik neki valami abból, amit elmondott. Jól látta, mert megint kérdést szegez neki: - Nem dolgozol te többet, mint amikor vízvezetékszerelő-helyettes voltál? - kajánkodik. - Ki mondta, hogy jiem? Elvégre fizetett apa vagyok. DUSZA ISTVÁN Bóvli boldogság Rájöttem, mi a kereskedelmi siker egyik titka. Elmentem ugyanis gatyát vásárolni. E meghitt ruhadarab igazán csak a reklámplakátokon, atlétákon és világsztárokon csinos. Nekem legalábbis mindig idétlen alsóneműm volt. Igaz, görbe, vékony, szőrös a lábam: rám maga Dior sem tervezhetne elegáns gatyát. Szmoking alatt is iromba, csíkos, tédig érő alsók lógtak rajtam. Bár a lányom szerint csak azért, mert mindig Regina nénire bíztam a vásárlást. Márpedig ő olyan féltékeny, mintha nem a fogadatlan nagynéném, hanem a szeretőm lenne. Ébren őrködik senkitől sem veszélyeztetett erkölcseimen. Ez az ő családi patriotizmusa. Bizományba vállalta férfisorsomat. Vizslat a konyhából. Szól a telefon? Beront, mintha itthon sem lennék, és sietne fölvenni a kagylót. Megáll az ajtóban, fakanállal a kezében, látja, hogy fölvettem a kagylót, de esze ágában sincs sarkon fordulni. Ott áll földbe gyökerezett papucsban, mint egy lehallgató berendezés, radar a küszöbön. Hiába integetek, fogom lé a hagylót, súgom neki a hülye szöveget („tetszik látni, minden rendben, beszélek!") - a világ kincséért sem mozdul. Végighallgatja, amint Péternek a jambus, trocheus, spondeus viszonyáról beszélek. Lányom szerint Reginának mindegy, mit mondok, hiszen süket. S ha mégis hallja, azl hiszi, a Jambus presszóban randevúzok. Regina néni a feleségem helyett féltékeny. Annyira bosszantja, hogy bölcs nőm már csak legfeljebb viccből féltékenykedik, hogy önkéntesen és helyette keseríti meg az életemet. Ennek egyik fő módja a gatyavásárlás. Mivel már rég utálok cipőt, öltönyt, inget, egyebeket vásárolni, meg fodrászhoz, adóhivatalba és orvoshoz járni, s inkább megjátszom az elfoglalt, fontos értelmiségit. Reginának nem volt nehéz magához ragadnia gatyaügyben a kezdeményezést. Ma már senki olyan alaposan nem ismeri Észak-Magyarországtól Dél-Koreáig a férfialsónemű-választékot, mint ő. Csalhatatlan kézzel választja ki a térdig érő, lila csíkos gatyesztől a madzagos szlipig az összeset. Legzseniálisabb, találmánya a laza gumi. A vásárláskor a gatya még „passzend". A lazulás időzített minőségromlás. Az ember fölveszi, elindul a Goethe Intézetbe meghallgatni Suzanna Gahse és Dalos György magasröptű előadását, s az első sarkon az intim ruhadarab a térdéig ereszkedik. Tiszta szerencse, hogy férfiember nem szoknyában járt, mert akkor ez az izé a nagy nyilvánosság előtt a bokámra csavarodna, és hasra esnék a Hősök terén. így azonban kínos pofát vágva csoszogok egy darabig az Andrássy úton, mint a pingvinjárású kínai, akit a röptéren negyvenezer dollárral a gatyájában füleltek le, aztán leintek egy taxit és hazamenekülök. Sosem vallhatom be meghívóimnak, hogy miért nem jelenhettem meg: kitalálok valami nagyképű, fellengzős kifogást. Azt elvégre nem közölhetem, hogy lecsúszott a gatyám. Azt hazudom, hogy az utolsó pillanatban telefoninterjút kellett adnom a BBC-nek, meg kellett magyaráznom, miért nem vállalom a tévéelnökséget. Effélék. Minél fennköltebb a kifogás, annál jobban takarja a lecsúszott gatyát. Regina előszeretettel vásárol alkalmi árusoktól, vietnami és kínai piacon, csomagküldő szolgálatoktól. Diadalittasan mutatja, hogy a Pierre Cardin-inget, amely a Váci utcában egyhavi kisnyugdíjba kerül, 600 (leértékelés előtti) forintéit vette a Moszkva téren. (Meg sem kérdezem: a tegnapi vagy a holnapi forintleértékelésre utal.) Megadóan a szekrénybe teszem a csíkos inget. Regina tudja: szinte sovinisztán gyűlölöm a csíkosat. Azt már el is hallgatom, hogy a potom portéka úgy összemegy a mosásban, hogy a dédunokámnak sem lesz jó pelenkának. Azzal kezdtem, ugye, hogy rájöttem, mi a kereskedelmi siker titka. Nem Reginára gondoltam! Hanem arra, hogy miként lehet elhitetni az egyébként örökké gyanakvó vásárlóval: most ő csaphatja be a kereskedőt. Vajon miért hiszi el, hogy az utcai butikos hülye, valódi Cardint árusít hatszázért, holott a Váci utcában ez több ezer? így aztán Regina hamisított Cardint vesz nekem hatszázért, de csak otthon derül ki, amikor föl akarom venni, hogy kisgyermekméret. Ötven évvel ezelőtt is kicsi lett volna. Az ing nem is ing, csak látszat. A gatya: kirakati kellék. A cipő: halottak öltöztetésére gyártott nejlon lakkcipő, papírtalppal. Regina megveszi: azt hiszi, baromi jó üzlet. Az ilyen naiv haszonlesőnek mindent el lehet adni. Márvány sírkövet rostlemezből, beton nehezékkel. Ballantines-t teából. Kormányprogramot papírmaséból. Pirospaprikát míniumból. Nagynemzeti, dobogó szívet tajvani műanyag kokárdából. Aki mindenáron lelkesedni akar, megkaphatja. Aprópénzért. Csak cinkossá kell tenni. El keli hitetni veié, hogy ő a ravaszabb, ő csapja be a másikat. Igaz, Regina, szemérmes. Ha rájön, hogy becsapták, a bóvlit eldugja: tán el is ássa. Szégyelli, hogy becsapták. S másnap kezdődik minden elölről. Az egész családban csak én értem a lelkét. Én alig várom, hogy becsapjanak. Legalább néhány percig azt hihetem: jól jártam. Egyszer az életben, végre. Megtaláltam az üdvözítő igazságot, méghozzá elviselhető áron: nem is kell az életem adjam érte. Elég egy kis forintleértékelés, és némi áfa. Húsz centi a nadrágszíjamból. Nem kis csapás. Nem ígértek egyebet. Csak tegnap estem kétségbe. Nejem megajándékozott hat fess fürdőnadrágsZerű szlippel. Szent Isten. Tehát már egyáltalán nem tart attól, hogy félrelépek. A férj leértékelés folyamata befejeződött. Én vagyok most a bóvli. (Holnap Regina kivisz a piacra, és elad engem egy kínainak. Füstölőnek, tengeri mamiasznak, gatyamanökennek. Vagy én leszek az álvevő, aki felviszi a spongya árát. Szeg leszek Mao koporsójából. Vagy csak el kell mesélnem életrajzaim. Becsapásaim történetét. Hogy még mindigjobb becsapva lenni, mint becsapni.) A fürdőszobába vonultam, fölvenni az egyik új alsót. Tízéveskisfiú-méret volt! Most már értem, miért nem féltékeny a nejem. Tízéves kisfiú mérete! Hát ennyire mégsem tudok, nem is akarok visszafiatalodni. Vagy ha mégis, keresek egy hétéves menyasszonyt magamnak. És majd én veszem a bugyikat neki. Csupa hosszút, csíkosat, olcsót, a Moszkva téren. BODOR PÁL (Népszabadság) - Paprikás elefántfület kérek. - Sajnálom, de elfogyott a paprikánk... (Sekela karikatúrája) (Szó)cséplés aratás után Elégedettek lehetnének most az agrártermelők, hiszen a: -.'ni 'íratás - régrti tapasztalhattuk - ügyest n megment, s n gabonatermés sem volt rossz. Jól fizetett a búza, a rozs s általában az árpa is. ők mégis gondterheltek. Aggasztja őket a hosszú ideja tartó nyári szárazság, t:o meg az árpolitikával sincsenek kibékülve, S\ n'< Hadd tudja meg az ország) milyen «? agrárágazat helyzeti- -• még mindig. lalán annak reményében is hallatják hangjukat, hogy a földi illetékesek közül valaki hátha felfigyel rájuk, és megpróbál segíteni rajtuk. Hátha . I. .?=»' n'i'ľ olyan knnaiya, aki "aFuiia az alapos '< rep\;nní i. hcly;eteíewze\t, és a tapasztattak alapján intézkedik. Tes: valamit, s M;hen .uabu száll azokkal, akik azt állítják, hogy az agrártermelők siránkozósál nem szabad teljes mértékben koma/>vi« venni, mert ők világszerte ilyenek. f szere. • •••• • Hátha.. Mi. n c: ügnnTcrmelesstl mintha továbbra is rangján alul bánnánk ebben a térségben, ez az ágazat túlminí . • . után' a Bodrogközben, t'ngridiken és Kassu környékén sok helyen csak küszködnek ez őstermelők. Reggittá'i estig dolgoz" ttok, ém a. lutrt kétBk, vedet?nuk alig t'n el ti Utmimmumot Uhum gazda\a n dolgozó, iző: érkezeti tag, magángazda I. f "e-, kii étellel egyformán tengődik. Csttk álmodozik az úgy-ahogy tisztességes megélhetéshez szükséges 6-N ezer koronás havi keresetről. Meg arról, hogy kialakul az őstermelést az o: megiíieta szintre emelő értékrendszer, iter, tni tto-aíiú-: rendezni kell ft termőföld tulajdonjogi viszonyait, ám mit ér az egész, ha a tulajdonodnak vagy a megmüvelíínek jóformán semmi haszna Olyan tarsadalmi játékszabályok, törvények kellenének, amelyek nem „Xc. no.' Sem szabadf'-dal büntetik a krumpli- éi kukoricaföldek megdézsmt'dóit sem, illetve amelyekből például az is egyértelművé válik, mit keli tennie az álhiiľiuk a ľ ••mcltit-c: \á'ia ;/ • zalykái enyhítéséén. Persze rengeteg ide vonatkozó más teendő is volna, hagy a mezőgazdaság i egyáltalán az élelmiszeripar küldetéséhez illően érvényesüljön Mm a, ' tjében, . t agy rendben tan minden, y csak az újságíró látja ilyen „betegnek" a mezőgazdaságot? GAZDAG JÓZSEF