Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-17 / 191. szám, szerda

1994. AUGUSZTUS 1953. ÚJ SZÓ POLITIKAI HIRDETÉS 7 BALOLDAL Tisztelt olvasóink! Á 'BaMdal fizetett hirdeiésként

:j0éíúk )tiég..;faftú!óiaerí fi íJanókra < Bidohlal Pánj, ("let, tunel feivalhiut tumkavfiipuók érdekeinek, védelmét. Ezen az Maion az elkövetkezendő időben minden szerdán szeretnénk jelentkezni l célunk a baloldali értékeknek, « DBP politikájának és tevékenységének ismertetése, a gazdasági k 11 . . . - \dási módszereinek elemzése. Emellett szerelnénk teret adni olvasóinknak is. Bár honoráriumot anyagi okokból nem tudunk fizetni, szívesen fogadjuk és o lch< l.tol lug.-iot v< • HC'lk Itlt'gn'lt'lUcmi II (illők I ikkfil / t kf I ker/ilk Vtl»\ (.'. alábbi címre beküldeni: Borza Erzsébet, a DBP alelnöke, Gunduličova 12. Sió 10 Bratislava, vagy pedig a DBP jam Mivi: a rendelkezésünkre olló pénzösszeg nem elég arra. hogy hosszú távon fedezni tudjuk a fizetett hirdetést, kérjük Önöket, hogy anyagilag támogassák a Baloldalt. Esetleges aJi>nia»\<iiktir a. nhihhí ^ántituu nt<ill:ati..> , • / X ľi Jihlava tmesto. ; Vm -A&63i-012/02Ö§1

: ElŠre is köszönjük, ľ Ladislav Ballek, a DBP képviselője AMIKOR ÉRIK A SZILVA... Amikor érik a szilva, azon gondolkodom, mi lesz ősszel. Amikor a szomszédasszony kerítése mellett érik a szilva, gyakrabban látom őt az ablakban, mert - ez már szokás nálunk - aki az úton lépdel, a gyürpölcsért nyújta kezét. Ekkor a szomszédasszony felkiált haragosan és szemrehányóan, de nem a szilvák miatt, mint gondolnánk, hanem a gallyak miatt, amelyek vesszőkből háza falaival egyidőben nőttek föl. A gallyakra szükség van, mondja a szomszédasszony, hogy legyen szilva jövőre is, és húsz év múlva is, amikor már ő nem lesz itt, de lesznek mások, akiknek szintén szükségük lesz a szilvára és a fa árnyékára. Szomszédasszonyunk legszívesebben a régmúltra emlékezik, és egy nemzedékkel előre gondolkodik. A gyerekeknek többször elismétli eszmefuttatását a fák jelentőségéről, a gyümölcs és az árnyék szükségességéről, bár ezek már régen a sarok mögött vannak, és előre megfontolt szándékkal más kerteket kerülgetnek. A házat a férjével építette a szom, szédasszony - akkor még fiatal volt. -, és míg férje végérvényesen búcsút mondott a világnak, három sít keredett fiúgyermeket neveltek fel és nősítettek meg. Az élete ostorpattintásként telt el, mondaná a költő, s amikor fiatal volt, a házban, ahol hétvégeinket töltjük, egy özvegyasszony lakott az ő mai éveiben. Az udvarban szemközt néha az ember saját sorsát figyelheti, mint a tükörben. Az özvegyasszony gyógynövényeket gyűjtött, termesztett és szárított. Fétje, aki kézműves volt, több idegen országon végigutazott, mint egész családunk együttvéve, hosszabb ideig nem ült meg otthon, aztán meghalt. Hétvégi házunk eredeti tulajdonosa, az özvegyasszony - mikor megismerkedtünk vele, már idősecske volt - tehát emberek gyógyításából tartotta el magát. Talán ez a ház az oka - jellege, a gyógynövények, virágok régi illata, a tisztelt háziasszony jósága hogy a faluba érkezésünk után nemsokáig tartottak minket teljesen idegennek. Mikor az ember megmondta, ki után lakik, ki után meszeli házát fehérre, az emberek nem csavargatták a fejüket, hanem mélyen bólintották. A ház megvásárlásával valami kedvezőt, jót örököltünk, ami a mai napig nem kopott le a házszámról. Az emberek nem felejtették el az eredeti tulajdonost, mintha ma is élne és a réten gyűjtené a gyógynövényeket és a virágokat. Már régen nem látták a falu határában, de gondolataikban így él tovább. Gyakran gondol rá a szomszédasszonyunk is, ha ránéz házunk frissen fehérre meszelt falára, és szemrehányóan mondja az építőknek címezve, akik a ház javítása és festése alkalmával leverték róla az egyszerű díszítéseket. Miért? Mi okból? Ki parancsolta ezt nekik? És mit mondana erre az öreg néni...? Ezt nem lehet megszokni... Aki rátekint a házra, annak semmi sem hiányzik róla, mivel soha sem látta a díszítéseket. Csakhogy a mi szomszédassszonyunk látta őket, mert fiatal korától nézte. Neki hiányoznak. De még mennyire! Megértem őt, amikor panaszkodik, hogy nem látja a házon azt, amit egész életében nézett, és arra gondolok, hogy a falvakat irányítani, a házakat javítani, az utcákat megnevezni, a városokat építeni csak azoknak szabadna, akik/ott nőttek fel, hogy egyetlen díszítés se tűnjön el. A két özvegyet, a két szomszéd asszonyt, a két házat, a szilvafák ágait, a gyógynövényeket, virágokat, díszítéseket nemcsak mint üzeneteket, hasonlatokat, hasonlóságokat említem, hanem azért is, mert ki akarom mondani: Az, amiben szomszédasszonyunk hisz, amiről beszél, amit hangsúlyoz és üzen, amiről emlékezik, mintha már csak a falu arra a részére lenne érvényes, amelyik kétségtelenül a legidősebb. Itt él a legtöbb öreg ember, özvegy, elsősorban özvegyasszony, s fa, macska és a legközönségesebb kutya is mintha itt találna védelemre. így aztán, úgy látom, itt még érvényes az, ami valamikor általános érvényű volt, amikor a költő leírta: „Mindnyájan csak annyira vagyunk emberek, amennyire szerettük az embereket és amennyire lehetőségünk volt szeretni". Ma már így nem beszélnek. így sem. Másképp sem. És leggyakrabban sehogy sem. Borza Erzsébet, a DBP kommunális és regionális politikáért felelős alelnöke A TÖBBSÉGI ÉS AZ ARÁNYOS VÁLASZTÁSI RENDSZER LÉNYEGE Mint már ismeretes, a DBP a helyhatósági választási rendszer megváltoztatását kezdeményezte, és indítványozta, hogy a helyhatósági választásoknál is az arányossági elv legyen a mérvadó. 1990-ben a többségi választási rendszer alapján került sor a községek és városok képviselő-testületeinek megválasztására. Ennek lényege, hogy az lesz megválasztva képviselőnek, äki a legtöbb szavazatot kapja. Ezt a rendszert egyesek nagyon demokratikusnak tartják, mivel - mint állítják így meg vannak teremtve a feltételek arra, hogy pártállásra való tekintet nélkül a legjobb és legmegfelelőbb polgárok ülhessenek a képviselői székbe. A tapasztalat azonban ázt mutatja, hogy ez nem így van. A jelöltlistán ugyanis minden jelöl t után fel kell tüntetni (s ez így helyes), hogy mely pártnak a tagja, illetve hogy független jelöltről van szó. Ha tehát egy párt egy községben erős szavazói bázissal rendelkezik, akkor várható, hogy ennek a pártnak a jelöltjei fogják elfoglalni az összes képviselői széket. Miért? Mert például ha a X pártot a szavazók 40 %-a támogatja, a többi különböző más érdekeket képviselő pártot pedig csak a lakosság 38 %-a, al<kor majdnem biztos, hogy a legtöbb szavazatot X pártnak a jelöltjei kapják, mivel a párthovatartozást figyelembe nem vévők megosztják szavazataikat a pártok között. így aztán általában egyszínű képviselő-testülétek jönnek létre, amelyek nem egyszer saját pártérdekeiket emelik községi, illetve városi szintre. Hasonló az eredmény a nemzetiségileg (vallási szempontból stb.) vegyes falvakban és városokban is. Ha például egy községben egy bizonyos nemzetiségű (vallású stb.) állampolgárok vannak többségben, akkor majdnem biztos, hogy csak e nemzetiséghez (valláshoz stb.) tartozó jelöltek válnak képviselővé. Az embereket ugyanis igazán nem lehet hibáztatni, ha olyan jelöltre szavaznak, aki hasonló nemzetíségű (vallású), mint ők. Rákérdezhetünk, honnan tudja meg a lakosság a jelölt nemzetiségi hovatartozását, ha a személyi kártyáján ez nincs feltüntetve. A válasz egyszerű. Minden választást - még a helyhatóságit is - választási kampány előz meg, melynek keretében azok a jelöltek, akik egy párthoz tartoznak, közös nagygyűléseken ismertetik programjukat, nézeteiket, bemutatják önmagukat. Ha tehát a magyar magyart (sZlóvák szlovákot) akar választani, akkor igenis rákérdez az illető jelölt nemzetiségére. Bár erre a kérdésre nálunk már a párthovatartozás alapján is megkaphatja a választ a választópolgár. így aztán egy községben, ahol többségben van a magyar (vagy szlovák), ott általában csák magyarok (vagy szlovákok) válnak képviselővé. Ezek után kezdődnek azonban a problémák. A kisebbségben lévők (s ez lehet a lakosság 49 %-a is) ugyanis rádöbbennek aiTa. hogy nincs a helyi választmányban képviselőjük, aki az ő nézeteiket tolmácsolná és kiállna érdekeik mellett. Az arányos választási rendszer viszont ezeket a problémákat részben kiküszöböli. E rendszer klasszikus formája biztosítja azt, hogy a pártok jelöltjei az egyes pártoknak leadott szavazatoknak megfelelően válhassanak képviselővé. Tehát a kisebbségben lévő pártok is bejuthatnak a képviselőtestületbe, természetesen, ha megkapják a kellő szavazatokat. Az új helyhatósági választások törvényjavaslata azonban nem áll meg ezen a szinten. A pártlisták mellett ugyanis számol a független jelöltek szövetségének (FJSZ) listájával is, valamint azzal, hogy különállőTígyének is jelöltethessék magukat, ha ezzel egy bizonyos számú állampolgár egyetért. Gondolom, nem kell agyonmagyarázni azt, hogy az FJSZ listái különböző megfontolásból jöhetnek létre. Ezeken a listákon szerepelhetnek jelöltek, akik a kisebbségben lévő nemzethez (valláshoz, nemhez, életkorhoz, foglalkozáshoz stb.) tartoznak. A választási mechanizmus úgy van megalkotva, hogy ha a választók valóban elismerik azt, hogy ezek a jelöltek hivatottak az ő érdekeik képviseletére, amit szavazatukkal erősítenek meg, akkor biztosítva van az arányos képviseletük. Ezt számokkal is lehet bizonyítani, s nem is kell hozzá nagy matematikai tudás, elég ha valaki a négy alapműveletből hármat elsajátított: az összeadást, kivonást és az osztást. Az új választásitörvény-javaslat szerint minden választónak annyi szavazata van, amennyi a képviselők száma. Szavazatait leadhatja egy bizonyos választási szubjektumra - jelöltlistára - (ez lehet politikai párt vagy mozgalom, FJSZ vagy egyéni független jelölt), de megcsinálhatja azt is, hogy szavazatait megosztja, s egy részét egyes jelöltekre adja, másik részét pedig egy bizonyos jelöltlistára. A törvényjavaslat lehetővé leszi azt is, hogy a választó csak személyekre szavazA választási szubjektumokra leadott szavazatok összeszámlálása után sor kerül a mandátumok elosztására. Ha például 9 képviselőből áll a helyi választmány, a választásokon három szubjektum vett részt és például X politikai párt 500 szavazatot kapott, az FJSZ listája 250-et és - mondjuk Steiner István 60-at, akkor a törvényjavaslat alapján X pártnak 5 képviselője lesz, az FJSZ-nek 3 és Steiner István is képviselővé válik. Ügy látom, ennél a rendszernél mutatkozik csak meg igazán, hogy kit akar vagy kit nem akar a választópolgár, hogy képviselje az érdekeit, s csak az mondhatja magáról, hogy egy közösség képviselője, aki egy ilyen szitán átesik. Aki ettől a rendszertől azt vátja, hogy az önkormányzat összetétele tükrözni fogja a település nemzetiségi összetételét minden körülmények között, az nagyon téved. Megvan rá ugyan adva a törvényadta lehetőség, de a döntés joga a választópolgár kezében van. Nem lehet ugyanis kizárni azt, hogy a magyar (vagy szlovák) polgár úgy ítéli meg a helyzetet, hogy érdekeit jobban fogja képviselni egy szlovák (vagy magyar) nemzetiségű állampolgár, vagy esetleg egy nem nemzetiségi alapokon politizáló párt. Végül az utolsó kérdés: vajon mi az oka annak, hogy egyes önkormányzati kérdésekéit felelős politikusok is populista, demagóg álpolitikusok hazugságaként jellemzik ezt a választási rendszert, akiknek úgymond fogalmuk sincs arról, mit jelent az arányos választási rendszer? Az egyik az lehet, hogy bár felelős beosztásban vannak, nem rendelkeznek a kellő tudással, vagy pedig felületesen, minden gondolkodás nélkül ítélkeznek. Ez azonban kiküszöbölhető. Rosszabb a helyzet, ha szűkkeblű politikai érdekek miatt utasítják el. A nagyobb támogatottságú pártok egyszerűen nem kívánják más pártok, más közösségek képviselőivel megosztani a falvak, városok irányításánál a többségi választási rendszer alapján megszerezhető hatalmat. Még akkor sem, ha esetleg más helységekben az arányossági elv alapján újabb képviselőket juttathatnának be az önkormányzati testületbe. Az elutasító hozzáállásnak még egy politikai motivációja lehet. Éspedig az, _ hogy a szélsőséges pblitikai erők nem kívánják megoldani azokat a problémákat, amelyeket a többségi választási rendszer vált ki, mivel akkor egy ütőképes fegyvertől fosztanák meg önmagukat. LADISLAV BALLEK 1941. április 2-án született, Ipolyságon nőtt fel. Majd minden könyvének története Dél-Szlovákiához kötődik. Eddig nyolc könyvet adott ki, ebből öt le letí fordítva magyar nyelvre is: KÉT KISREGÉNY, POSTA DÉLEN, A SEGÉD, AKÁCOK. A Segéd és az Akácok meg is lett filmesítve. Mindkét, nemzetközi díjjal jutalmazott filmben olyan híres magyar színészek játszanak, mint Pécsi Ildikó és Koncz Gábor. (Pavel Kastl felvétele) VX-13