Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-16 / 190. szám, kedd

1994. AUGUSZTUS 16. UJSZO' ÚJ SZÓ POLITIKAI HIRDETÉS 7 Néprajzosok Csicserben Egy továbbképző tanfolyam tanulságai •A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság idén immár ötödik alkalommal szervezte meg a néprajzi továbbképző tanfolyamot. A már hagyományosnak mondható rendezvénynek az Ung-vidék központja, Nagykapos adott otthont. A kis létszámú, de lelkes csapat Liszka József Bodnár Mónika, Fehérváry Magda és a helybeli Géczi Lajos irányításával Csicserben gyűjtötte a lakodal­mas, illetve a karácsonyi népszokásokat. A tanfolyam után az SZMNT elnö­két, Liszka Józsefet kérdeztem: beváltották-e a tanfolyamok a hozzájuk fűzött reményeket, sikerült-e egy új néprajzos nemzedéket útnak indítani? - A tanfolyamoknak kettős célja van: az egyik az utánpótlás biztosítása, illetve az, hogy a középiskolás, egyetemista és főis­kolás fiatalokkal megismertessük a népraj­zi gyűjtés alapvető módszereit. Iskolájuk elvégzése után így önkéntes néprajzi gyűjtőként tevékenykedhetnek. A másik cél: a tanfolyamok során a résztvevők konkrét néprajzi anyagot is gyűjtenek, amit aztán publikálunk. Az idei, csicseri gyűjtés eredményeképpen is összegyűlt annyi anyag, hogy egy Utánpótlás-füzetre való megjelenhessen. - Hogyan zajlik az oktatás? - A résztvevők alapvető ismereteket sze­reznek a néprajzi kutatás módszereiről, majd szakképzett néprajzosok segítségével kerül sor a terepmunkára. Az első, domicai tanfolyamunkra még jó néhány hivatásos néprajzost is meghívtunk egy előadás ere­jéig. Ezután három évig Szepsiben volt a tanfolyam, és egyre inkább úgy tűnt, hogy a speciális szakmai előadások helyett hasz­nosabb lesz egyszerűen elmagyarázni az alapismereteket, aztán konkrét gyűjtőmun­kát végezni. A tanfolyamok így egyfajta „családias" légkörben folynak. - A tanfolyam hallgatói később is meg­maradnak a néprajz mellett? - Egyik bánatunk, hogy a jelentkezők nagy része a néprajzi táborok után már nem folytat rendszeres gyűjtőmunkát. Az is na­gyon sajnálatos, hogy első tanfolyamunkon volt néhány Ung-vidéki jelentkező is, de azóta nem hallottunk róluk. Akkoriban be­csülettel megírták a dolgozatukat, de azóta semmi hír felőlük. Ami az érdeklődést ille­ti: volt ugyan egy előadásom a gimnázium­ban, de a helybeli pedagógusoknak az egyes, iskolákban is fel kellett volna hívni­uk a diákok figyelmét arra, hogy van egy ilyen lehetőség. Mi Komáromból nem tud­juk feltérképezni az érdeklődést. Ennek el­lenére jövőre ismét Nagykapos ad otthont a tanfolyamnak, amelyet a helyi Csemadok­szervezet, valamint a Nagykapos és Vidéke Alapítvány támogatott. • A tanfolyam utolsó napján a részt­vevőktől is megkérdeztem: tulajdonképpen hogyan kerültek kapcsolatba a néprajzzal? Nagy Margit harmadik osztályos gimna­' zista: - Érdekesnek, szépnek találom a nép­rajzot. Eddig is érdekelt, de nem olyan fo­kon, hogy gyűjtöttem volna is. Leginkább a terepmunkát szeretem. Szívesen hallgattam a csicseri öregeket. Én konkrétan a kará­csonyi népszokásokkal foglalkoztam, de egyébként a boszorkányság, az ehhez kap­csolódó hiedelmek és a tárgyi néprajz érde­kelne. Ez utóbbiból főleg a népviselet, a munkaeszközök. Önállóan, azt hiszem, Bésben fogok gyűjteni. Osztálytársnője, Fetyko Angelika: - En­gem Liszka. József előadása fogott meg leg­inkább. Az előadás /hatására döntöttem úgy, hogy részt veszek a tanfolyamon. Jövőre és azután is szeretnék jelentkezni. Még a szün­időben szeretném tovább folytatni a gyűjtőmunkát. Leginkább a népi gyógyítás 1 érdekel, bár érdekes volt a csicseri lakodal­mas népszokásokat is gyűjteni. Ha a gyűjtött anyag napvilágot lát, ha. a résztvevőik közül csak egy is kitart a nép­rajz mellett, a tanfolyam már nem mondha­tó haszontalannak. Még a kevés jelentkező ellenére sem. Kissé nagyobb hírveréssel vi­szont jóval több diákot lehetett volna a nép­rajz irányába terelni. Ezt bizonyítja, hogy olyan érdeklődőt is sikerült találni, aki mind ez ideig „csak" saját szakállára fog­lalkozott gyűjtéssel, és a tanfolyamról sej­telme sem volt. Érdeklődő tehát akad, s mi­vel a néprajzi társaság elnöke szerint jövőre ismét Nagykaposon lesz a tanfolyam, sem­mi akadálya sem lehet egy állandó gyűjtőgárda létrehozásának. A két tanfo­lyamnak köszönhetően az amatőr „keleti­eknek" sem kell majd várniuk az oly sokr szor hiányolt „nyugati" segítséget. TÓTH FERENC A Jókai Színház új emblémája A háromarcú színész Lapunk egy korábbi számában is olvas­ható volt a pályázati felhívás, amelyet a komáromi Jókai Színház hirdetett meg a kőszínház arculatának megtervezésére. A beérkezett hét pályaművet azóta már elbí­rálta a szakmai zsűri, amely a legtet­szetősebb és legátfogóbb munkának a du­naszerdahelyi Németh Ilona és Varga Emőke pályaművét találta. A csallóközi szerzőpáros a színház emblémájának egy olyan háromarcú szí­nészt talált ki, amely síkban elforgatva számtalan variációt kínál fel a plakátter­vezőnek. A nyertesek figyelme továbbá kiterjedt a színház homlokzati megjelölé­sére, a meghívókra, a jegyekre és a fejlé­ces papírra is. Ugyanakkor foglalkoztak a reklámkérdésekkel, hogy milyen módon kerüljenek meghirdetésre'az egyes előadá­sok Komáromban, illetve a város falain kí­vül. Soóky Lászlótól, a színház dramaturgjá­tól megtudtuk, hogy a homlokzati megje­lölést csak ez év novemberében láthatjuk meg, azonban az új plakátokkal, meghí­vókkal és jegyekkel már az első bemutató alkalmával, azaz október 14-én találkoz­hatunk. Akik a Hegedűs a háztetőn premi­erjére ellátogatnak, s a kezdés előtt fél órá­val érkeznek, egy kiállítás megnyitóján, valamint egy szlovákiai magyar kiadó be­mutatkozásán is részt vehetnek. Az új dra­matrurgiai terv szerint ugyanis minden egyes komáromi bemutatót valamely képzőművész kiállítása kísér, s a bemutat­kozó képzőművész tervezi majd az aktuá­lis darab művészplakátját is. KOSÁR DEZSŐ Európa jövője - Királyrévben Tudósítás egy gyermeknapról Milyen lesz Európa jövője? Olyan, ami­lyennek a mai gyerekek felépítik. A gyerme­kek nevelése viszont a felnőttek, pedagógu­sok, szülők feladata. Tőlük függ, milyenné alakítják őket. Napjainkban, amikor dúl az emberek közötti gyűlölet, az erőszak és a bűnözés, igen nehéz feladatot vállal az, aki a barátság és a szeretet szépségéről akarja meggyőzni hallgatóságát. Ez történt július elején Királyrévben,' ahol 250 gyerek és az őket kísérő vezetők voltak jelen az Európa Jövője című nemzetközi gyermektalálkozón, amelyet Szarka Mária alapiskolai igazgatónő és Katona Dezső polgármester nyitott meg. Ezen a napon minden a gyermekekért tör­tént Királyrévben. Az egynapos rendezvény minden rezzenésében benne volt a szépség, a látványosság, az öröm és a simogató szeretet. A majorettcsoport és a nádszegi fúvószene­kar fellépését követően a vendégek a temp­lomba tartottak, ahol a falu plébánosa, Gom­bík Róbert ismertette a hallgatósággal a műemlékké nyilvánított épü­let történetét (1836-ban kezdték építeni). Természe­tesen itt sem maradhatott el a szeretet jelentőségének, a jó kapcsolatok kiépítésének hangsúlyozása az anyaorszá­gi és a szlovákiai ifjúság kö­zött. Ez az' előadás az isten­tisztelettel egyik fénypontját alkotta a találkozónak. Innen a gyermeksereg és a falubeli érdeklődők az iskola épületé­be vonultak, ahol hangulatos kiállítás várta őket. A község szülöttének, Nagy Ottónak a képeit tekinthették meg, aki A mazsorettek egyébként Budapesten ké­szül művészi hivatására. A kiállításon helyet kaptak még Mikó Zoltán festményei, ame­lyekből árad a természet szépsége, az évsza­kok lebilincselő, nyugalmat árasztó hangula­ta. A kiállítás harmadik része a népi művé­szeteké volt, ahol Juhos Rudolf nádból ké­szült munkái is szerepeltek. Csodálatos erővel és szuggesztióval ábrázolja a falusi emberek munkáját, szokásait, bánatukat és örömüket is, a parasztasszonyok egykori leggyakoribb tevékenységét: a fonást, kö­pülést. A gyerekek megcsodálhatták a felsőszeli Füzek Erzsébet munkáit, aki a neccélt horgo­lásban álmodja meg fantáziadús képeit, szí­nek és formák gyönyörű összhatását sűgáróz­va. A kiállítás egyik részében az iskola tanu­lóinak egész évi képzőművészeti tevékeny­ségéből láthattunk bemutatót. A vendéggye­rekek talán itt időztek a legtovább. Közelről vizsgálgatták, miből készült a robotember, és tud-e járni, ölükbe vették a hatalmas rongy­babát, amely a lépcsőn üldögélt, és megszá­molták, hány papírdoboz kellett a vár meg­építéséhez, amelynek ablakából egy királykis­asszony néz ki a látogatókra. Közben többen is elhatározták, hogy némelyik figurát odaha­za megpróbálják maguk is elkészíteni. A nap további részében a gyerekek a sport­pályán tartózkodtak, ahol a rekkenő hőség el­lenére a stadion lelátója zsúfolásig megtelt, mert a vendéggyerekeken kívül a vendéglátó családok is egytől egyig megjelentek, hogy részesei lehessenek a további bemutatóknak. A műsor a szabadtéri színpadon zajlott, ahol szinte az egész helyi alapiskola fellépett. A legkisebbek nyuszitánca, a frissen alakult kis citerazenekar, a felnőttek Pipacsok citeraze­nekara, á néptánc, a modern tánc mind bele­fért az előadásba. Nagy sikert aratott a vendé­gek kocséri csoportjának fellépése is, melyet a „profi" Ghýmes együttes zenélése követett. A zenekar tagjai szívesen jöttek, hiszen - a Szarka testvérek révén, akik királyréviek ­tulajdonképpen hazajöttek, és a hazai közön­ségnek mutatták be mindazt, amit már a világ oly sok táján adtak elő nagy sikerrel. Műso­ruk most is osztatlan tetszést aratott, s csak többszöri ismétlés után engedte le őket a gye­reksereg és a falu lakossága a színpadról. A nap és a rendezvény végét jelentő disz­kó után a gyermekek arcáról öröm és megelé­gedettség sugárzott, amit sok-sok köszönettel ki is nyilvánítottak. A szervezők, rendezők szintén örültek, mert sikerült a gyermekek szívébe vagy legalább annak csücskébe egy kis szeretetet és örömet belopni. A végső bú­csúnál, hazainduláskor nem egy gyermek szemében könny csillogott. Amikor az autó­busz elindult velük hazafelé, integetve kiál­tották: Viszontlátásra jövőre! SZ. M. Színe és visszája Beethoven életrajzát újra kell írni. A német zene­szakértők szenzációs felfedezéssel szolgáltak, mely szerint Beethoven életrajzírója, a bécsi Anton Schindler (1795-1864), aki egyébként több mint egy évtizeden át a nagy zseni fizetés nélküli magántitká­ra és kísérője volt - csaló és szélhámos. Schindler visszaemlékezéseiben Beethovent művészi, erkölcsi és emberi értelemben az egekig emelte. Beethoven image-át részben át kell formálni, jelentette ki dr. Helga Luehning, a bonni Beethoven-levéltár kutató­ja. « O O Leleplező életrajz Brechtről. Csak társszerzője volt a Koldusoperának Bertolt Brecht - állítja John Fuegi brit irodalomtörténész most megjelent terje­delmes Brecht-életrajzában. „A német költő és drá­maíró alkotóműhelyében - állítja az életrajzíró - női munkatársak is közreműködtek, főként a női jelenetek megalkotásában. " Szerinte a Koldusopera legalább nyolcvan százaléka Elizabeth Hauptmanntól szárma­zik, aki annak idején, amikor a darab világsikert ara­tott, követelte is a maga szerzői jussát, sikertelenül. John Fuegi több mint 12 éven át tanulmányozta a Brechttel kapcsolatos dokumentumokat, és a szerző egyéb állítólagos „mesterkedéseire" is fényt derít. # O 0 A 1 Chaplin-jelmez árverésen. Filmtörténeti kosztüm­relikviákat bocsát árverésre a brit Sotheby's aukciós cég. A kalapács alá kerülő darabok közül kiemelke­dik a parányi Charlie Chaplin viselte diktátori jel­méz, amely kalappal, sapkával, lovaglónadrággal együtt várhatóan huszonötezer fontért kel el. Chaplin ebben a ruhában játszadozott a föld(lég)gömbbel a Diktátorban, amely 1940-ben készült, és Németor­szágban a toplista helyett a tilalmit vezette jó sokáig. Hasonló „sikerű" volt annak idején az olasz bemuta­tó is. • tt tt Múzeumi pályázatok Magyarhonban. Általában arányokról és nem tényekről vitatkoztak a magyaror­szági Nemzeti Kulturális Alap múzeumi kollégiumá­nak döntéshozatala során a testület tagjainak a múlt heti sajtótájékoztatón elhangzott véleménye szerint. Ennek megfelelően egymillió forintot juttattak a Nemzeti Múzeumnak, hogy megvásárolja Horthy Miklós egyenruháját és kitüntetéseit, s ugyanennyit a pannonhalmi főapátsági képtár festményeinek resta­urálására. Villámgyors válás - gombnyomásra. Klasszikus zene hangjaival indítva bonyolítja ie a válást a világ első válóperi automatája, amelyet az USA-ban, az arizonai Mara városában helyeztek üzembe. Miután a válni szándékozó pár megnyomja a „start" gombot, „Viktor bíró" komputerhangon üdvözli őket. Egy be­épített képernyőn megjelennek az ilyenkor szokásos adatokra kíváncsi kérdések, s a válaszokat ugyanígy a beépített klaviatúrán kell bepötyögtetni. Félóráig tart, amíg a komputer a válaszok alapján meghozza az ítéletet, s egy nyílásból kihullik a többoldalas vá­lóperi ítélet, amit még alá kell íratni egy „élő" bírósá­gi alkalmazottal. A gépezet hátránya, hogy csak a „közös megegyezéssel" kívánt válásokat tudja lebo­nyolítani. Előnye viszont, hogy „Viktor bíró" egy fil­lért sem kér, míg egy szokványos bírósági válás leg­alább 2800 dollárjukba kerül a feleknek. itfb, jM áftt t.) Or "SP W Váló(sliow) a tévében. Egy brit tévéstáb az Action Times produceri iroda szervezésében tervez ugyan­csak érdekesnek ígérkező válóperi vetélkedő soroza­tot. Az önként jelentkező, egymástól már elhidegült feleségek és férjek ahelyett, hogy „unalmas" bírósági tárgyalásokon osztozkodnának ingóságaikon, a nyil­vánosságot szórakoztatva játékosan orozhatják el egymás elől magántárgyaikat. A félórára tervezett ve­télkedő tétje, hogy a volt házastársak melyike ismeri jobban a másikat. A nyeremény a házasságból hozott anyagiakból áll össze, s ki-ki elvesztheti vagy meg­nyerheti azt, ami egyébként is megilleti. Hogy aztán mi mindent fognak a nyereménytárgyak közé „bene­vezni" a válófelek, nem tudni, de lehet, hogy akad majd közöttük ásó, kapa, talán még nagyharang is. • tt tt Ki kit fertőzött meg? Szinte általános az a véle­mény, hogy a fehér ember által Amerikába behurcolt fertőző betegségek az őslakók százezreit pusztították el, mert szervezetükben nem volt meg az, immunvá­lasz ezekre a betegségekre. Peruban nemrégiben egy ezer éve meghalt, az Andok magas hegyvidékén mu-. mifikálódott indián asszony DNS-vizsgálata kiderí­tette: tuberkulózisban szenvedett. Eddig úgy hitték, hogy a TBC az európaiak közvetítésével került az Újvilágba. A felfedezés azzal a reménnyel is kecseg­tet, hogy előbb-utóbb talán sikerül választ kapni a régóta vitatott kérdésre: a vérbajt az, európaiak adták át az indiánoknak vagy fordítva? (k-s)

Next

/
Thumbnails
Contents