Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-12 / 187. szám, péntek

1994. AUGUSZTUS 12. Pillantás a Napba Ismeretterjesztés és kutatás az ógyallai csillagvizsgálóban -ÚJ SZÓ­KULTÚRA Konkoly-Thege Miklós magyar csillagász 1871-ben alapította meg ógyal­lai birtokán csillagdáját, amely hamarosan bekerült az európai tudomány vérkeringésébe. Sőt, annak ellenére, hogy az intézményt századunk politi­kai változásai többször is kedvezőtlenül érintették, a tudományos munka folyamatos maradt, még ma is az alapító hagyományait követve folyik. A műszereket mindig elvitték Az ógyallai épületegyüttes legis­mertebb létesítménye kétségkívül az 1871-ből származó Régi Csillag­vizsgáló. A nyolcvanas évek végén felújították, pontosabban - a nagy­kupolát kivéve - lebontották, majd újra felépítették. Ez annak idején nagy port vert fel mind a magyar, mind a szlovák sajtóban, többen ugyanis a műemlék megsemmisíté­sének tartották e lépést. - Az eredeti épület nagyrészt vá­lyogból készült, és a végén annyira tönkrement, hogy szinte lehetetlen volt benne dolgozni - magyarázza Ladislav Černý, a csillagvizsgáló munkatársa. - Az épület külső alakját a régi rajzok és fényképek alapján hűen rekonstruáltuk, belül pedig annyi változás történt, hogy bevezet­tük a gázt, villanyt és a vizet, illetve szociális helyiségeket alakítottunk ki. Néhány éve tehát Szép, felújított épület áll az ott dolgozók rendelke­zésére (azóta csak az esőcsatornákat és más, a földről elérhető vörösréz elemeket kellett horganyzott lemez­re cserélni, mivel ezeknek az átadást követően hamarosan lábuk kelt). Az épület földszintjén kis kiállítás is­merteti az alapító életét és munkás­ságát. Néhány Konkoly-Thege Mik­lós által tervezett műszert is bemu­tatnak, amelyeket a budapesti Műszaki Múzeumtól kaptak - meg­határozatlan időre - kölcsön. Erre azért volt szükségük, mert az utóbbi évtizedek politikai változásai úgy csapódtak le a csillagvizsgáló életé­ben, hogy minden határváltozás után a kivonuló hatalom elszállította a tel­jes berendezést. Az intézet ily mó­don, először 1919-ben, majd 1938­ban, gyakorlatilag teljesen kiürült. A munka azonban minden megrázkód­tatás után újraindult. Például a nagy­kupolában jelenleg egy ostravai . csillagász tervei alapján 1963-ban, a galgóci Slovakofarma amatőr csilla­gászai által gyártott, 40 centiméter átmérőjű távcső van, amellyel elsősorban a bolygók, csillagködök és galaxisok tanulmányozhatók. Az egykori tavacska helyén léte­sült parkban ezen kívül két épület kapott helyet, az egyikben főként is­meretterjesztő, a másikban pedig ku­tatómunka folyik. Az oktatás még zavartalan Annak idején, amikor a fiatal Konkoly-Thege a komáromi bencés gimnázium elvégzése után Pestre került, és Jedlik Ányos vezetésével is­merkedett a fizika világával, egy olyan esemény történt életében, amely meggyőzte a tudományos is­meretterjesztés fontosságáról Erre azután egész életében nagy figyel­met fordított. 1858-ban ugyanis az égbolton megjelent a Donati-üstökös, és ez nagy rémületet okozott a köz­nép körében. Jó példa rá Konkoly­Thege édesanyja, aki táviratilag hív­ta haza a fiát, hogy legalább együtt legyen a család, amikor a Föld összeütközik az üstökössel. Ha ilyen félelmektől napjainkban már nem is kell tartani, az oktatás legalább annyira fontos, mint sZáz évvel ezelőtt. A nyolcvanas évek elején átadott új épületben ezért ka­pott helyet egy planetárium, itt ren­dezik meg a tanácskozásokat, to­vábbképzéseket és kiállításokat. Ezekből pedig nincs hiány, hiszen Ógyallán van a hazai amatőr csilla­gászat központja. - 1969-óta a művelődési miniszté­riumhoz tartozunk, és metodikailag, illetve szakmai téren mi irányítjuk az ország különböző pontjain működő amatőr csillagvizsgálók munkáját. Konkrétan a galgóci, besztercebá­nyai és eperjesi egykori kerületi, il­letve a lévai, garamszentkereszti, ri­maszombati, rozsnyói, homonnai, Ógyallán ez is az alapító által megte­remtett hagyományokhoz kötődik. Konkoly-Thege Miklós, Jedlik Ányosnak köszönhetően, megismer­kedett a fizika akkori legújabb felfe­dezéseivel, amelyek közül a csilla­gászatban leginkább a színképanalí­zisnek vette a legnagyobb hasznát. A XIX. század második felében ugyan­is nagy szemléletváltás zajlott a csil­lagászatban. Míg korábban az égi­testek távcsöveken keresztül történő Ladislav Černý a nagykupola távcsövénél (A szerző felvétele) nagymihályi, zsolnai, tőketerebesi, Kysucké Nové Mesto-i és partizáns­kei egykori járási központokét. A mi­nisztériumnak köszönhetően egyelőre - szerencsére - nem ta­pasztalunk különösebb megszorítá­sokat, sőt Garamszentkereszten és Medzevben befejezés előtt áll az új csillagvizsgáló, sőt az előbbiben még planetárium is lesz - jellemzi helyzetüket Pintér Teodor, az intézet igazgatója. Ógyallán adják ki az asztronómia újdonságaival foglalkozó Kozmos című újságot is. Érdekes lehetőség az ég titkai iránt komolyan ér­deklődő „laikusok" számára a fel­építményi jellegű képzés, amelyet az érettségivel rendelkezők iszámára szerveznek. Ez két évig tart, havonta háromnapos összpontosítással és a csillagászatot szakköri szinten oktat­ni vágyókon kívül más területen dol­gozó szakemberek, orvosok, mérnö­kök, tanárok is gyakran látogatják. Ez a hobby ugyanis komoly felkészü­lést, sőt felszerelést igényel, ezért távcsőkészítő műhelyt is fenntarta­nak, itt akár egész berendezéseket is meg lehet rendelni. Természetesen az ismeretterjesz­tést a legkisebbeknél kell kezdeni, ilyen az évek óta futó, „A világűr a gyermekek szemével" elnevezésű rajzpályázat, valamint a nyílt napok intézménye. Ennek keretében a láto­gatóknak bemutatják az intézetben folyó munkát, filmeket vetítenek, sőt legújabban nem hiányoznak a vi­lágűrhöz kapcsolódó sci-fi videofil­mek és számítógépes játékok sem. A vonalak titkai Bármilyen fontos az ismeretter­jesztés, a csillagvizsgáló munkatár­sai nem hanyagolják el a kutatómun­kát sem. Szinte természetes, hogy tanulmányozása és az ebből leveze­tett számítások képezték a csillagá­szok fő munkáját, a színképanalízis kidolgozásának köszönhetően ko­rábbanelképzelhetetlen mélységekig hatolhattak előre a világűrben. Kon­koly-Thege komoly figyelmet szen­telt az új módszernek, így ógyallai intézete Európa egyik első asztrofi­zikai kutatóállomásává vált. Emel­lett itt már a múlt század kilencvenes éveiben meteorológiai megfigyelé­sekkel, földmágneses és szeizmikus vizsgálatokkal is foglalkoztak. így a századfordulón már 11 kupola rejtett különféle műszereket! A szerteága­zó kutatómunka egyik fontos felada­ta a Nap megfigyelése Volt, olyannyira, hogy három másik euró­pai obszervatóriummái együtt itt kezdődött meg elsőként a rendszeres tanulmányozása. Ehhez a tevékeny­séghez az intézet a mai napig hű ma­radt, most is több ilyen jellegő kuta­tóprogramon dolgoznak. Ilyen pél­dául a napfolttevékenység naponta ismétlődő megfigyelése, amelyre a Régi Csillagvizsgáló déli kupolájá­ban elhelyezett 150 milliméteres távcső, a Coudé-refraktor szolgál.. - A napfoltokat egy papírkorong­ra rajzoljuk fel, és számukból követ­keztetünk a napfolttevékenység akti­vitására. Ez már a tizennyolcadik század óta folyik, és az így szerzett adatok alapján következtethetünk a törvényszerűségeire - magyarázza dr. Ivan Dorotovič, az intézet fiatal kutatója. Miután megismertet az asztrofizi­kai részleg munkájával, kiderül, hogy a Nap kutatása során a legfon­tosabb műszerük a horizontális spektrográf. A spektrográfiáról, ma­gyarul a színképelemzésről tudni kell, hogy a fény optikai rácson tör­ténő felbontásán alapul. Ennek ered­ményeként á vonalkódhoz hasonló ábra jön létre, amelyből a szakembe­rek sok mindent képesek kiolvasni. Ez a lehetőség forradalmasította a csillagászatot, hiszen ily módon a fény hátán utazó információkból ele­mezhető a különböző csillagok összetétele, megfigyelhető a mozgá­suk és változásuk. Mindez természe­tesen érvényes a Napra is. Ógyallán erre a célra egy külön berendezés, a coelostattal, vagyis naptávcsővel el­látott horizontális spektrográf szol­gál, amelyet a nyolcvanas évek ele­jén helyeztek üzembe. A naptávcső tulajdonképen két hatalmas, 35 mé­teres fókusztávolságú tükörből áll, amelyet egy óraszerkezet a Nappal együtt mozgat. Ez vetíti a fényt az asztrofizikai pavilonban elhelyezett spektrográfba. A berendezés előnye, hogy segítségével a Nap kis részlete­it is tanulmányozhatják. Beállítható­ak például az egyes napfoltok, vagy akár a napkitörések is. Ivan Doroto­vič számunkra példaként a napkitö­réseket hozta fel, amelyeket a szín­képben különösen széles hidrogén­vonal segítségével tudnak követni. Ez az esemény ugyanis erős hidro­génkibocsátással jár, ezért ilyenkor ez a vonal sokkal fényesebb. Mivel az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a napkitörések hatással vannak az-emberekre, erre is rákér­deztünk. Kísérőnk szerint a napkitö­rések idején útra kelő részecskék nagy részét bolygónk mágneses tere kiszűri, de azért részben a felszínig is eljutnak, és ez, elméletileg, való­ban hathat az élő szervezetre. Az or­vosok már megkezdték a napkitöré­sek, illetve a balesetek és más hason­ló események időbeni összehasonlí­tását, de egyelőre még nem jutottak eredményre. A Nappa; kapcsolatos megfigye­léseket meglehetősen nehéz egy­szerűen elmagyarázni, de azért né­hány dologra érdemes odafigyelni. A Nap atmoszférája például három rétegből áll. A legbelső a fotoszféra, ahonnét a fény származik. Ezután következik a kronoszféra, innét in­dulnak a napkitörések. Szabad szem­mel ezt réteget a napfogyatkozások idején lehet megfigyelni, amikor is rózsaszín fátyolként övezi a sötét ko­rongot. Végül pedig a külső réteg a korona, amely állandó mozgásban van és kitüremléseit protuberanciá­nak nevezik. Éppen ehhez kapcsoló­dik az. ógyallai asztrofizikusok egyik legújabb kutatóprogramja, amellyel a Nap-korona forgási sebességét igyekeznek kiszámolni. Ez a tátra­lomnici obszervatóriummal közösen folyik, a lomniciak meghatározzák a protuberancia helyét, az ógyallaiak pedig a spektroszkópot ráállítva, a vonalak elmozdulása alapján követ­keztetnek a sebességre. Mindez nagyoh aprólékos munkát kíván, amelyhez néha különleges körülményekre is szükségük van. Ilyenek például a napfogyatkozások, amikor kedvező helyzetben tanul­mányozhatják csillagunk külső bur­kait. A teljes napfogyatkozás azon­ban ritka, és csak egy szűk sávon be­lül figyelhető meg, ezért a kutatók­nak gyakran távoli vidékekre kell utazniuk. Ógyalláról az első expedí­cióra még 1938-ban került sor, az oroszországi Orenburgba, ezt négy évvel ezelőtt egy csukotkai, egy év­vel később pedig egy mexikói út kö­vette. Idén ősszel Dél-Amerika egy részén figyelhető meg hasonló jelen­ség, ezért remélik, sikerül elegendő pénzt összegyűjteniük ahhoz, hogy eljussanak Brazíliába. Különösen azért, mert az intézet legújabb szer­zeménye, egy ún. CCD-kamera a ko­rábbiaknál sokkal pontosabb és ala­posabb munkát tesz lehetővé. Ógyallán tehát hűek maradtak Konkoly-Thege Miklós hagyomá­nyaihoz. Fontos, hogy minél több fi­atallal sikerüljön megismertetni a vi­lágűr alapvető törvényszerűségeit. Már csak azért is, mert közeledik az ezredforduló, s várhatóan soha nem látott méreteket öltenek majd a ka­tasztrófajóslatok, a nehezen el­lenőrizhető jövendölések, amelyek­kel kapcsolatban sokszor a legele­mibb ismeretek birtokában is rájöhe­tünk, mennyire nélkülöznek bármi­féle valóságalapot. TUBA LAJOS Emberibbé tehető a Mars A tudomány fejlődésével az ember egyre több „elképzelt világot" volt kénytelen feladni, mint az emberihez hasonló lét lehetséges színterét. Jelen­legi tudásunk szerint valószínűleg nem vagyunk egyedül az univerzumban, de a kapcsolatfelvételt technikai ismerete­ink fejletlensége - meg talán a távolság - akadályozza. Csak a legközelebbi csillag eléréséhez annyi hagyományos üzemanyagra volna szükség, mint a Föld tömege. Ebből okulva a Holdon kívül csak a Mars lehet az az égitest, ahová az em­ber eljuthat. A Marson azonban olyan mostoha körülmények uralkodnak, hogy emberi élet nem maradhat fenn, csak mesterséges mikroklímában, pon­tosabban űrruhában. És ezzel eljutottunk a künduló kér­déshez: hogyan lehetne a Marson a föl­di klímát megközelítő állapotot létre­hozni? Az átlagos hőmérsékletet a je­lenlegi mínusz 60 Celsius-fokról 0 Cel­sius-fokra kellene emelni ahhoz, hogy a víz folyadék állapotban legyen a fel­szín egy részén. Néhány száz év alatt a Mars atmoszférája a magasabb hőmér­séklet és páratartalom miatt megvasta­godna, elérné a földi légnyomás nyol­cadát. Számítások szerint első lépés­ként elegendő lenne csupán négy fok­kal emelni a légkör hőmérsékletét, mi­vel ez már annyi üvegházhatást okozó gázt - szén-dioxidot - szabadítana fel, amennyi öngetjesztő módon további 55 fokos növekedéshez vezetne. A bolygóra telepített mikroorganiz­musok, a víz, a nyomelemek és a nap­energia felhasználásával a jelenlegi 95 százalékos széndioxid-tartalmat oxi­génné és szerves anyaggá alakítanák. A hőmérséklet emeléséről a „Mars-át­alakítók" szerint az üvegházhatás mes­terséges erősítésével lehetne gondos­kodni. Hatalmas gyárakat építenének, amelyek kizárólag klór-fluor-karbon vegyületeket gyártanának és bocsáta­nának a légkörbe. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az átalakított Mars-légkörben a tervezők előre lemondanának egy stabil ózonré­teg kialakulásáról. Természetesen en­nek következtében a Nap ultraibolya sugárzása szinte akadálytalanul érné a felszínen tartózkodókat. A klór-fluor-karbon vegyületek nyersanyagát a Mars talajából vonnák ki. Az óránkénti 900 tonnás termelés­hez 4500 megawattnyi energia lenne szükséges, ámit napelemek vagy nuk­leáris erőművek biztosítanának. A hőmérséklet csekély megváltozta­tását természeti folyamatok megsok­szorozhatják. Ilyen a Mars sarki hósap­káinak - kifagyott szén-dioxid - a lég­körbe juttatása. Mivel a szén-dioxid a legismertebb üvegházhatást okozó gáz, ezért további hőmérséklet-emelke­dés várható, ha nagy tömegben a légkör­be kerül. Az így létrejövő egy nyolcad atmoszférányi légköri nyomás és a szén-dioxidban dús légkörösszetétel már bizonyos növények termesztését is lehetővé tenné. A légkör természetesen nem lenne alkalmas a közvetlen belélegzésre, de az embereknek nem kellene hermeti­kusan záródó öltözéket viselniük. Ha az emberi légzésre alkalmas gáz­összetételt tekintjük, feltűnik, hogy a Mars légköréből hiányzik a nitrogén. A bolygóátalakítók e probléma feloldásá­ra érdekes megoldást eszeltek ki. Egy ammóniatartalmú kisbolygót irányíta­nának a Mars felé úgy, hogy az mini­mális energiával csapódjon be. Számí­tások szerint egy 2,6 kilométer át­mérőjű kisbolygó tartalmazza a szüksé­ges mennyiségű ammóniát, arról nem is beszélve, hogy az ütközés során felsza­baduló hő újabb 3 fokos emelkedést je­lentene. A bolygóátalakítás mint egy másik világ megteremtése nemcsak régi ál­ma, hanem újabban egyre inkább lét­feltétele az emberiségnek. Elegendő arra gondolni, hogy a földi környeze­tünkben tapasztalható káros változások ellensúlyozása vagy visszafordítása is felér egy bolygóátalakítással. A kü­lönbség csupán annyi, hogy a Mars esetében nincs különösebb következ­ménye a tévedésnek, míg a Föld eseté­ben ez „életveszélyes"! KOCZA ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents