Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-11 / 159. szám, hétfő

4 HAZAI KÖRKÉP 1994. JÜLIUS 11. Nyitva áll az űt a hármas koalíció előtt (Folytatás az 1. oldalról) selőjelölteket a lehető legdemokratikusabb módon válogattuk - hangsúlyozta Dolník Erzsébet főtitkár. A mozgalom járási szervezetei, valamint az OT két ülése közti legfelesőbb választott szerv, az Intéző Bizottság, javasoltak jelölteket. Tekintettel arra, hogy az összeférhetetlenségi jogszabályt a parlament még nem fogadta el, így annak alapelvei a pártelnök szerint nem lehettek kiindulópontjai a jelöltállításnak. A jelöltjeinkkel szemben állított követelményeink között viszont szerepelt, hogy polgári foglalkozásuk nem zavarhatja a képviselői mandátummal járó feladatok végzését - tette hozzá Duray Miklós. Az Intéző Bizottság által fölkért lehetséges jelöltek közül csak egy, Dobos László, nem óhajt indulni a választásokon. A főtitkár szavai szerint egyetlen eddigi parlamenti képviselő munkájával szemben sem merültek fel jelöltként való indítást kizáró bírálatok. Az Együttélés választott szervei a képviselők eddigi munkájával elégedettek. Magunkért mindent, mások ellen semmit! - szól az EPM idei választási kampányának jelszava. A koalíciós listák alapanyagául szolgáló EPM-listák sorrendjét az OT a következőképpen állapította meg: A pozsonyi választókerület listavezetője Flórián Juíszló, a nyugat-szlovákiai listavezető Duray Miklós, őt Duka Zólyomi Árpád, Rózsa Ernő, Bauer Edit, Kvarda József, Harna István, Dolník Erzsébet és Fehér Miklós követi. A közép-szlovákiai lista Komlósy Zsolttal indul, majd Boros Zoltán, B. Kovács István és Batta István következik. KeletSzlovákiában Pásztor István, Fuchs Sándor és Köteles László szerepel a lista élén. . Az 1994-es választások kampányfőnöke Pogány Erzsébet, az EPM eddigi sajtótitkára lett. (lovász) Pedagógusnyár '94 1994. július 10-eés 15-e között zajlik Deákiban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében a III. Deáki Nyári Egyetem, amely különböző intézménytípusként közel 300 hazai, magyarországi és erdélyi magyarpedagógusnak ígér vonzó és tartalmas szakmai programot, feltöltődést. A résztvevők továbbképzése tíz szak keretén belül történik: óvópedagógia, alapiskola alsó tagozat, szlovák nyelv, német nyelv, angol nyelv, földrajz, szolfézs-karvezetés, képzőművészet, matematika és iskolavezetés. A nyári egyetem előadói között neves hazai és magyarországi egyetemi és főiskolai tanárok, kutatók találhatók, mint pl. Zilahi Józsefné, Dr. Simon Tamás Sopronból, Dr. Varga Erika Győrből, Kereszty Zsuzsa Budapestről, Ág Tibor néprajzkutató Nagymegyeiről, Pósa Lajos Budapestről, Tóth Mariann Sopronból, Dr. Petrikás Árpád, Dr. Sass Attila Debrencenből, Dr. Hecht Anna Dunaszerdahelyről, Dr. Cs. Nagy Lajos és N. Császi Ildikó Nyitóról. AIII. Deáki Nyári Egyetem „nyitott napjának" vendégei között lesznek a három hazai magyar politikai mozgalmunk képviselői, valamint az oktatási miniszter, a tárca államtitkára, a központi szakfelügyelet és az Állami Pedagógiai Intézet igazgatója. A nyári egyetemet ünnepélyesen tegnap nyitották meg a deáki művelődési központ nagytermében. A szállás és ellátás iránt érdeklődők a 0706/4597-es telefonszámon naponta 14.00 óráig jelezhetik ilyetén szándékukat. Ma előadás hangik el a nevelés céljairól, feladatairól a 20. század végén; a néphagyományőrzésről Szlovákia magyarlakta területein; a gyermekjátékok helyéről az óvodákban; a szlovák irodalmi szöveg elemzéséről; a London Stúdió pedagógus-továbbképzési programjáról; a nyelvtanulás kezdő szakaszáról; a Kárpát-medence nemzetiségeiről; a szolfézsről, hangképzésről és karvezetésről; a bábkészítésről; a matemetikai tehetséggondzásról, a mozgás rejtélyéről és a nevelési mód-' szerekről. Tiszta lap frízzel a címmel jelent meg Budapesten a Szabad Demokraták Szövetségének dokumentuma M-^J azon a napon, amikor megkezdték a koalíciós tárgyalásokat a szocialistákkal, A szöveg lényege az, hogy a liberálisok megalakulásuk óta az MSZP-t tartották fő politikai ellenfelüknek, ám az ország érdekében mostantól nem hánytorgatják föl a múltat, eddigi ellenlábasaikkal előítéletek nélkül ülnek a tárgyalóasztalhoz, mert a politika mindig a jelenről és a jövőről szól. Hasonló önmérsékletről tett tanúbizonyságot az MSZP küldöttsége is, amely nem az abszolút választási győztes pozíciójából tárgyalt. Ennek a politikai realitásérzéknek köszönhető, hogy időben elkészült a kormányprogram, s a kialakított együttműködési modell működni kezdett: úgy is például, hogy az SZDSZ megvétózta a szocialisták jelöltjét a művelődési államtitkár posztjára. Jól tudom, hogy hazai magyar politikai életünkben merőben mások a politikai viszonyok, ám a példából nem ártana okulni. Ugyanis ez a politikai kultúra nem valamiféle magyar specialitás, hanem jól bevált európai norma, mi több: az eredményes politizálás nélkülözhetetlen észköze. Nekünk is többet kellene beszélnünk jelenünkről és jövőnkről. Sivár jelenünkről: gazdasági, társadalmi és morális válságba süllyedt közös hazánkról, úgynevezett kisemberek egyre súlyosbodó gondjairól. Borús jövőnkről: a Mečiar-és más párti nemzeti, demagóg erők visszatérésének reális veszélyéről, amely ellen mi, szlovákiai magyarok lehetőleg egységesen szeretnénk föllépni, szüntelenül keresve - és megtalálva - természetes szövetségeseinket, a demokratikus szlovák politikai erőket. Az elmúlt hetek történései azonban nem egészen erről szólnak. A múlt, a közelmúlt tér vissza sok hazai magyar politikusunk nyilatkozataiban. Félreértés ne essék: nem a politikai szerecsenmosdatás híve vagyok, minden jóízlésű emberrel együtt vallom, hogy képviselők, közéleti személyiségek csak feddhetetlen emberek lehetnek, törvényes úton kell eldönteni, kik azok. Ám más politikai értékrend, másféle világlátás nem szerepelhet kizáró okként a hazai magyar politikai életben sem, főleg ha sorskérdéseinkről van szó. Ma a hírek szerint folytatódnak a hazai magyar koalíciós tárgyalások. Jólértesültek kiszivárogtatták, hogy az Együttélés személyi feltételei már nem egészen azonosak a losonci követelményekkel. A Magyar Polgári Párt az újabb konfrontációk elkerülése érdekében a maximumot tette meg, hiszen az egységes magyar politizálás létrejötte érdekében nemcsak leendő parlamenti képviseletét, hanem a tagság egy részének ellenvetéséből származó következményeket is kockáztatta. Van hát remény a hármas koalícióra. Éppen ezért ma vagy rövidesen nálunk sem ártana tiszta lapot, új fejezetet nyitni a nyolcvankilenc utáni magyar politizálás történetében. Amikor a jelölőlistákról vitatkoznak, nemcsak azt kellene mérlegelni, hogy ki volt és ma ki a jó magyar, hanem ki a jó magyar szakember. Nemzetiségi kérdésben, oktatásügyben, de nemcsak e téren, hiszen nyilvánvalóan közgazdászok, mezőgazdászok és más szakemberek sem hiányozhatnak a listáról. Néhány napja az egyik választási gyűlésen hallottam az alábbi véleményt: - Én a boltban mérem le, hogy milyen a kormány, milyen az általam választott politikus. Éspedig aszerint, hogy gyermekeimnek hány kiló kenyeret, mennyi tejet vehetek a fizetésemből. 5

okan, egyre többen vélekednek így. Gondolni kell rájuk, amikor jelölőlistát véglegesítenek és választási programokat szövegeznek a pártszékházban. Mert őket is, másokat is elsősorban egy érdekel: képesek vagyunk-e emberségesebb jelent és jövőt teremteni. Múltbarévedezés és szüntelen csatározások helyett erre az égető kérdésre várnak választ magyar politikusainktól is. SZILVÁSSY JÓZSEF Az EU javaslata: Árstabilizáció, struktúraváltás (Üj Szó-tudósítás) Az Európai Unió mezőgazdasági szakemberei szlovákiai tanulmányútjaik során felmérték az ágazat helyzetét, s a közösség agrárkérdésekkel foglalkozó tanácsa elé terjesztették jelentésüket, amelyben a jelenlegi válságos helyzet megoldására tett javaslataikat is felvázolták. Ezekről tartott sajtótájékoztatót Gerhard Sabathil, az Európai Bizottság delegációjának titkára. Amint az ismertetésből kiderült, a nyugati szakemberek a hazai ágazat kilábalását a termelői biztonságot jelentő stabil termelői árak kialakításában látják, amelyet véleményük szerint alacsony szintű ártámogatásokkal kell létrehozni. Természetesen az ágazati szerkezetváltás sem állhat le, a termelési feltételeket hozzá kell igazítani a piaci követelményekhez. A szorító pénzhiány feloldására javasolják a termőföld piacának gyakorlati működtetését, amely révén a bankok értékesíthető garanciához jutnának a mezőgazdasági hitelek folyósításakor. A tervezetet a tárca és a kormány elé is beterjesztették. tszl | VISSZHANG | Okkal vagy ok nélkül Az 1994. július 8-ai napilapokat böngészve akadtam rá az Üj Szóban Dobos László Utak és útvesztők című cikkére. Nem értékelni szeretném. Ezt megtette már a tisztelt olvasó. Csak egyszerűen válaszolni. Azt is azért, mert az egész cikkben, igaz, közvetve, de csak egy konkrét személyt említett. Az MKDM alelnökét, szerény személyem. Hogy miért? Bevallom, hosszas töprengés és elemzés után sem jöttem rá, mivel érdemeltem ki becses kollégám „megkülönböztetett" figyelmét. Ezt a negatív szemléleti értékelést olyan jelzőkkel illetve, amelyeket igazán nem érzek sajátomnak. Több ismerősöm felhívott telefonon, megállított az utcán, és érdeklődött, hogy mi is történt valójában. Én, sajnos nem tudok választ adni a feltett kérdésekre. Ezt úgy érzem, másnak kell megtenni. A tisztesség azt kívánja, hogy a szlovákiai magyarság, akiket képviselek a parlamentben, az MKDM tagsága és támogatói és esetleg én is megtudjam, hogy Dobos László szerint mivel is „martam bele divatosan és fölényesen mosolyogva az Együttélésbe" ami ilyen publicitást érdemel? Az elmúlt hetekben nagyon sok tárgyaláson vettem részt az MKDM képviseletében. Egyöntetű célunk a választásokon való sikeres és egységes fellépés. Sokszor késő éjszakába nyúló viták és véleménycserék után úgy érzem, hogy az MKDM részéről megtettünk és a későbbiekben is megteszünk minden lehető lépést azért, hogy létrejöjjön a hármas koalíció. A vitás kérdésekben természetesen voltak és továbbra is lesznek nézetkülönbségek, de érzésem szerint nem adtam okot Dobos Lászlónak az ilyesfajta értékeléshez. Farkas Pál, az MKDM alelnöke Rimaszombat Vita egy épületről (Új Szó-hír) Rendkívüli ülést tartott a rimaszombati képviselőtestület, hogy eldöntsék, ki kapja meg a Rima partján, a kaszárnyák mellett álló épületet, mely a város tulajdonában van, s egy ideje kihasználatlanul áll. A testületi döntést hosszú, személyeskedésektől sem mentes vita előzte meg, mely az ügy vonatkozásában két kérdéskört érintett. A négylakásos társasházat 1968ban kezdték építeni, állami támogatással, a lakásszövetkezet égisze alatt. Elkészülte után azonban a bérlők nem költözhettek bele, mert az állam más célokra kisajátította. Az állami tulajdon később a városra szállt, s hogy a város valóban tulajdonosa az épületnek, ezt a besztercebányai kerületi bíróság is megerősítette. Ezen bírósági döntésre azért volt szükség, mert időközben viták merültek fel az épület tulajdonlását illetően. Miután az megüresedett, a rimaszombati székhelyű, humanitárius célú Betlehem Alapítvány kérte a várost, adják át nekik az épületet. Ugyanakkor jelentkeztek azok is, akik eredetileg bérlői lettek volna a lakásoknak, s akik - állításuk szerint - munkájukkal és pénzükkel is támogatták az építkezést, és az épület a tulajdonukba került. Kérték a testületet, nyújtsanak legalább utólagos elégtételt azzal, hogy a házat valamilyen formában a volt bérlőknek adják. Az ülésen több képviselő azt is vitatta, szüksége van-e Rimaszombatnak arra, hogy a városban egy olyan alapítványi intézet működjek, amelyik a drogfüggőség, az alkoholfogyasztás és a dohányzás megelőzésével, illetve lelki és szexuális problémákal foglalkozik. Hosszas vita után végül a testület mégis úgy döntött, hogy a város szóban forgó épületét a Betlehem Alapítványnak adja. (klinko) Eldugult hitelcsatornák (Folytatás az L oldalról) lántai Regionális Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara elnöke a mezőgazdasági vállalatok vezetőivel tartott megbeszélésen, ahol a betakarítás legégetőbb kérdéseire keresték a választ, s határozott fellépést javasolt annak érdekében, hogy ne változtatgassák valakik kényük-kedvük szerint a búza felvásárlási árát. Perleczky Gábor, a Polnonákup Rovina Rt. vezérigazgatója megnyugtatta a jelenlevőket: az állami tartalékalapokba felvásárolandó gabonára 3500 koronás felvásárlási árakon kötötték meg a szerződést, tehát erre már számíthatnak a termelők. Kérdéses viszont, hogy az Állami Piacszabályozási Alap Tanácsa a közeljövőben milyen álláspontot foglal majd el ebben a kérdésben. Ügy tűnik, a hazai termelők évről évre egyik végletből a másikba esnek a hazai agrárpiacon uralkodó fejetlen állapotok miatt. Tavaly a gabona hiánya miatt kerültek kényszerhelyzetbe, az idén a túlkínálat és a felvásárló vállalatok hitelhiánya állítja őket a falhoz. Nemhiába kesergett Szabó Dániel, a felsőszeli szövetkezet elnöke: „Hiába lesz jó a termés, ha pénzt nem látunk érte!" Perleczky Gábor, a felvásárló vállalat igazgatója szerint a bankok zöme eddig elzárkózott a gabonafelvásárlás hitelezése elől, mivel országos méretben mintegy 900 millió korona tartozása van afelvásárló vállalatoknak. így aztán átmeneti megoldásként azt javasolják a termelőknek, hogy legalább a takarmánygabona egy részét, amelyet később a termelők takarmánykeverék formájában úgyis, visszavásárolnak tőlük, csak raktárba vételeznék, s havonta beszámítanák a keverékek árába. (A tárca vezetése a közelmúltban jelentette be: kiegyenlíti a tartozást, hogy megnyíljanak a hitelcsatomák a gabonafelvásárlás előtt.) Martin Žilinčík a gondok ellenére úgy véli, az idei gabonatermést különösebb nehézségek nélkül felvásárolják majd. Annál is inkább, mivel a legutóbbi napok forróságai a feltételezések szerint mintegy 10-15 százalékkal rontottak a várt hozamokon. Bízik abban, hogy a szigorított minőségi követelmények alapján felvásárolt búza ára megmarad az eddigi garantált szinten. Kiemelte a Szlovák Mezőgazdasági Bank példáját; e bank ugyanis elvben ígéretet tett a felvásárlás finanszírozására, sőt minden bizonnyal a váltóval való fizetést is alkalmazni fogja. Hozzátette még, hogy két évvel ezelőtt a termelők komoly segítséget nyújtottak a malmoknak, most jó lenne, ha ők viszonoznák ezt ebben a nehéz helyzetben A járásban több mint harminc ezer hektár gabona betakarítására 195 saját és 43 külföldi kombájn áll rendelkezésre. A raktározással nem lesznek problémák. Az azonban itt is komoly gondokat okoz, hogy a termelők gépparkja jelentősen elöregedett. Estélyi Kázmér, a tallósi szövetkezet elnöke is ezt nehezményezi. Négy E-516-OS kombájnukhoz az alkatrészek beszerzése komoly gondokat okoz, nem beszélve arról, hogy az egykori keletnémet gyártmányú kombájnok alkatrészellátása enyhén szólva is csak rapszódikusnak nevezhető. Üj gépek vásárlására viszont nincs pénzük. „Évről évre drágulnak az aratási költségek, mivel az öreg gépek egyre gyakrabban szorulnak javításra. S ez a mai alkatrészárak mellett nem olcsó mulatság" , tette hozzá keserűen. Az aratás minden évben a legreményteljesebb bizakodási időszak a parasztember életében. A termelők az idén is bizakodnak. Legalább abban, hogy a piaci farkastörvények szorításában vergődő ágazat nem szalasztja el azt a lehetőséget, hogy a termelők túlélését biztosító gabonaárakat az előzetesen megígért szinten tartsa. Ha ez nem így történik, jövőre újra a végletek játékaként fogja őket sodorni a piacgazdaság zavaros árja. (t. szilvássy)