Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-08 / 157. szám, péntek

4 MOZAIK lŰJSZÓ* 1994. JÚLIUS 12. PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI A KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM legalább 11 százalék szavazatra számít a választásokon. Ezt újságírói kérdésre válaszolva mondta Ján Čarnogurský a tegnapi sajtóértekezleten. Közölte: a mozgalom választási listája már kész, azt a KDM tanácsának a július 9-én sorra kerülő ülésén kell jóváhagynia. A Demokrata Pártban felvetődött problémákat Čarnogurský a párt belső ügyének nevezte, amelybe a KDM semmilyen formában nem kíván beleavatkozni, mert ezzel Csak ártana a jobboldali erőknek. Čarnogurský mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet alelnöke a szervezet parlamenti közgyűléséről tartott beszámolójában egyebek között elmondta, hogy ott három bizottságban - a gazdaságiban, az emberjogiban és a politikaiban foglalkoznak a tagországokról szóló jelentésekkel, s megemlítette, hogy gazdásági szempontból Szlovákiát a második kategóriába sorolták. * * * A MAGYAR POLGÁRI PÁRT szerint a hármas koalícióról szóló tárgyalások tulajdonképpen kétpártiak, mivel az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egy pártként lép fel az MPP-vel szemben - mondta a tegnapi sajtóértekezleten Petőcz Kálmán szóvivő, de pozitívnak nevezte az MKDM szerepét, amely igyekszik enyhíteni az Együttélés ultimátív tárgyalási módját. A. Nagy László elnök hangsúlyozta, hogy a továbbikban a választások utáni együttműködésről, a töredékszavazatok elosztásáról, valamint a koalíciós partnereknek a választási kampányban való pénzbeni részvételéről és a választások utáni pénzügyi helyzetéről kell még tárgyalásokat folytatni. Az elnök azt is elmondta, hogy a megbeszéléseken ugyan nem volt szó perszonális kérdésekről, de a sajtónak nyilatkozva Duray Miklós kijelentette, továbbra is fenntartják az Együttélés losonci ülésén hozott határozatot. Ez - mint ismeretes - az MPP egyes tagjainak a választásokból való kirekesztéséről szól. A. Nagy László szerint amennyiben az Együttélés tovább fokozza ultimátív feltételeit, az MPP Országos Választmánya esetleg nem hagyja jóvá a koalíció megkötését, s ez az MPP hetven-százezres támogatóbázisának a választásoktól való elfordulásához vezethet, ami 2,5 százalékkal csökkentheti a magyar pártok szavazatarányát. - így az is előfordulhat - vélte az MPP elnöke -, hogy a szlovákiai magyarságnak nem lesz parlamenti képviselete. (gaál) * * * A DEMOKRATIKUS UNIÓ készen áll arra, hogy tárgyalásokat folytasson a Demokrata Párt-Vállalkozók Pártjával a választások előtti és választások utáni együttműködésről, valamint az esetleges koalíciós feltételeiről. Ezt Milan Kňažko, a Demokratikus Unió alelnöke jelentette ki pártja tegnapi sajtóértekezletén. Kňažko szerint nincs ok titkolni, hogy a koalíció kérdéséről már tárgyaltak egymással, ugyanakkor leszögezte, további lépéseik a Demokrata Párt júniusi kongresszusának a döntéseitől függenek majd, melynek végérvényesen határoznia kell arról, hogy a Demokrata Párt-Vállalkozók Pártja egyedül vagy más politikai szubjektum listáján indul a választásokon. A Moravčík vezette Demokratikus Unió egyébként a párt országos tanácsának július 23án Léván tartandó tanácskozásán kívánja lezárni a képviselőjelöltek listáját. Milan Kňažko a szlovák parlamentben tárgyalt táblatörvénnyel kapcsolatban elmondta, hogy a jogszabálytervezetet 72 képviselő írta alá, ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy a végső szavazás során meglesz a kellő parlamenti többség. (horváth) Utak és útvesztők Ha reggelenként kezembe veszem a napilapokat, mintha mezítlábjárnám a tarlót, a választások izgalma már a betűk között vibrál. Választási előidő, erőfelmérés, immáron harmadszor a parlament küszöbe előtt! Megfelelni - talán ez a legmeztelenebb fogalom, amely kifejezi a szándékot. Hármas koalíció, ez a varázsvessző. Ennek kapcsán írjuk és mondjuk: a Magyar Polgári Párt számára a parlamentbe jutás lét és nemlét kérdése. Pontosabban: a politikai szövetség kényszer. Igazságtalanok lennénk, ha csak az MPP kényszerhelyzetével magyaráznánk a széles koalíció szükségét. A politikai társulás mindnyájunk számára szükség és kényszer. A kárpát-medencei kisebbségi politizálás '89 utáni tapasztalata egyértelműen az erők egyesítése, az egységes politikai fellépés mellett szól. Autonómiaigényeket és -terveket fogalmazunk meg a Vajdaságban, Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában - szinte egyazon történelmi pillanatban. A kezdet kezdetén látványos győzelemben reménykedtünk. Naivitás. Szerbek, románok, szlovákok kórusban utasítják el követeléseinket. Áz első megütközések után mintha lepergett volna az autonómia betűiről az ezüst. Kiderült, Európa sem lelkesedik különösebben, rémiszt a jugoszláv dráma. Pedig a Kárpát-medence kisebbségekben élő magyarságának demokráciaigénye és -joga csak autonómiákban teljesedhet ki... A kárpát-medencei magyarság függetlensége csak az autonómiával lehet teljes, sokféle megosztottsága csak. az autonómiákban alakíthat új integráló erővonalakat. Innen nézve, ezen a nyomon indulva minden szövetség, társulás jövőnket erősítő cselekedet. Persze ez egy másféle politizálást, másféle „koalíciót" igényel. E folyamatban nem elég három asztalt egymás mellé tolni, nem elég egy helyre gurítani három kockát... Nem elég csupán a parlamentbe való bejutásra gondolni. A '89 utáni változás, a Független Magyar Kezdeményezés, az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, illetve a koalíció megalakulása szemléleti konfliktussal kezdődött. Az FMK a győztes fölényével éreztette liberális dominanciáját. Már az első programok fogalmazásakor különvált a liberális és a keresztény-nemzeti gondolkodás. Az indulás kérdése ez volt: nagy szlovák párttal közösen avagy önálló úton indulni. Egy folyó két partja. A koalíció az önálló politizálás útját választotta. A koalíció a szlovákiai magyarság nemzeti érdekvédelmét vállalta fel. Az FMK az emberi jogok védelmének és képviseletének útján indult. Itt váltak el az utak, itt váltak el a helyzetértékelések, innentől nőtt közénk távolság. A két áramlat nem zárja ki egymást, a liberalizmus szlovákiai megjelenítése és értelmezése azonban ütközések sorát termelte ki. Nem akarok vádolni senkit, számon kérni sem, csupán azt kérdem, az elmúlt négy év koalíció-MPP károsító viszonyának van-e levont tanulsága. Konzekvencia és konzekvenciák? Igen, utak és utak, utak és útvesztők. Közismert tény, hogy az Együttélés és az MKDM '90-ben parlamenti koalíciót kötött. A két mozgalom ezzel a szövetség, a szövetkezés gondolata mellett tette le a garast. Ezt az eseményt az FMK képviselői többek között így minősítették: „A magyarság egysége mint cél véleményem szerint illúzió. Európában még soha senkinek nem sikerült egységbe kovácsolni egy nemzetet, a diktatúrák hamis egységét leszámítva. Úgy gondolom, az egység keresése más, sokkal fontosabb dolgaink eléréséről vonja el a figyelmet." (1990 májusa) Más: „Az FMK úgy döntött, teljesen célszerűtlen és korszerűtlen állandó nemzeti kulcsszerv létrehozása, kizárólagos_ magyar koalíció megkötése." (1990 júliusa) Más: „Koalícióra lépett a kutya meg a macska... " (1990 júliusa) Más: a szent nemzeti személyes érdekek minden szennyet eltakarnak..." (1990 júljusa) Más: ,,/t magyarlakta területeken az Együttélés, az Együttélés-MKDM koalíció elsöprő győzelmet aratott, a kérdés ebben az esetben csupán annyi, hogy mit ér ez a győzelem, felér-e a mohácsi vésszel?" (1990 júliusa) Ezek szerint rossz volt a két magyar mozgalom szövetsége - a koalíció. „Nagy magyar összeborulás", gúnyolták is. Volt ebben a magatartásban naivitás, tapasztalatlanság, arrogancia, s a másság keresésének tisztességes szándéka is. 1990 és 1992 között a magyar koalíció az MPP-vel együtt koptatta a parlament padjait: az utóbbi kormányzó tényezőként, nagy párt (VPN) részeként, a koalíció hatalmon kívül, ellenzékként, önálló utat és önálló programot követve. Fájó, de ritkán tudtunk egy húron játszani. Más szemlélet, más helyzetértelmezések. Sajnos, sok idő telt el köztünk hasztalan. Létfontosságú dolgok kerültek a rivalitás malmába. Így például a magyar pedagógusképzés ügye. Az MPP hatalmi pozíciójából elfogadtatott „Nemzetiségi Kultúrák Kara" alapjában szétzilálta az önálló magyar pedagógusoktatást. „ Együttélésünk " tapasztalatai nem a legjobbak. 1992-ben hármas koalíciót szorgalmazott az MPP. A bizalmatlanság okán nem jutottunk egyezségre. 1994 tavaszán az MPP országos méretű aláírásgyűjtő akciót indított a hármas koalíció megkötése érdekében. Tehát mégis a magyar koalíciót igazolta az idő, a szlovákiai magyar politikai erők szövetkezésének szükségét. Az elvesztett idő keserű tapasztalata ez. De egyben hasznosítható tanulság is: - üzenet a Kárpát-medence területeire: megosztottságok helyett szövetség, szövetségek! Ebből épülhet ki a jelenkori magyarság létstratégiája. Á másság tiszteletben tartásával kötések, kötődések - emberi, közösségi, nemzeti érdekeinket kifejező közösségek. A most megkötendő hármas koalíció jelentése ezért túlmutat előző önmagán. Magában hordja a szlovákiai magyarság nemzeti érdekeinek megfogalmazását s egyeztetésének szükségét. A világ globalizálódik, a politikai, gondolati, gazdasági, szociális tömbösödés térségünket sem kerülheti el. A kisebbségi politizálást sem. A nemzeti lét érdekvédelmét a helyi pártoknak, mozgalmaknak nyilván vállalniuk kell. Emellett programjuk természetes részévé kell hogy váljon az élet napi gondja. Az emberi élet napi skálája, tűzgyújtástól a lámpaoltásig. A gondolkodó, érdekeket védő, gondoskodó politika - úgy érzem, ez irányban bővülhetne politizálásunk dimenziója. Kizárólagosság helyett a teljesség igényével politizálni. A hármas koalíciónak, úgy érzem, túl kell lépnie előző önmagán. A kérdés: képes lesz-e felülemelkedni az elmúlt esztendők konfliktusainak, rossz beidegződéseinek, sértéseinek hordalékán? A közelmúlt politikai árnyéka: a koalíciót, de különösen az Együttélést ért vádaskodások sora. Testes könyvre valót szedhetnénk össze az elmarasztaló, kárhoztató elemző írásokból. Az Együttélés, a koalíció négy esztendeje vádak, vádaskodások árnyékában cselekszik. Szinte kísértetiesen ismételjük választások előtti önmagunkat: szemléleti viták, véleménycserék helyett egyoldalú monológok, vádaskodások, miszerint vannak rosszak és vannak jók, igazak és tévelygők, okosan és rosszul politizálok, s rendszerint hagyományosan - az Együttélés az ördögi rossz. Szinte már politikai divat kárhoztatni bennünket. Divatosan, fölényesen mosolyogva mart belénk az MKDM alelnöke is - koalíciós partnerünk... Újabban fenyegetnek is: önjelölt ügyész és ostorfonó akad. Nem a kritikával perelek, azt természetesnek tartom. Az egyoldalúság, az oktalan lefokozás, a lealacsonyítás, a pecsételés ellen szólok, ami kísértetiesen hasonlít az előző évtizedek ellenségcsinálásához. Nem nagy kunszt görbe eget és torz horizontot festeni. Járatokat, vágatokat vájni az ismeretlenbe, a keserves meglévőből nem elvenni, hanem gyarapítani azt - ez süvegelnivaló lenne. A hármas koalíció önmagunk meghaladásának esélye. Lehet belőle kisszerű perpatvar, pártközi acsarkodás, fölényre törekvés, de politikai magaslattá is válhat. Rajtunk múlik. DOBOS LÁSZLÓ AHOGY ÉN LÁTOM I Tétova jobboldal Már most megfogalmazható az 1989 utáni egész évtized szlovákiai politizálásának egyik jellemző paradoxona: minél képzettebb politológus csapattal rendelkezik nálunk valamely politikai erő, annál kisebb az esélye a jó választási szereplésre. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy azért van-e ez így, mert tankönyvízű a politikatudományok művelőinek a képzettsége, vagy mert a lakosság politikai magatartása össze sem hasonlítható azokéval, akiket tanulmányozva a nyugati világ politológusai szakmájuk sarkigazságait megfogalmazták. Úgy 1990 tavaszán még a szlovákiai politika jobboldali főszereplői is büszkélkedve mutogattak maguk mögé: nézzétek, polgártársaink, milyen pompás elméletiszakember-gárda követ bennünket! Azóta nagyot változott a világ, és a minap még Pavol Hagyari is, akitől ezt a legkevésbé vártuk volna, kínjában úgy védelmezte meg a Moravčíkpárthoz való közeledését, hogy a „VPN-politbüró"ból származó pártbelijei vétkeit emlegette, akik tőle eltérően és nagyot kockáztatva inkább egyedül indulnának a szeptemberi megmérettetésen. Csak sejteni lehet, hogy a vállalkozói mivoltánál fogva gyakorlatias Hagyarinak van-e igaza, vagy Ivan Miklošnak, aki kiválóan képzett közgazda és politológus. Kétségtelen, hogy személyes indítékok is közrejátszanak. Egy pártnak egyszerre csak egy elnöke lehet, és az - egyelőre Hagyari. Szlovákiában reális a veszély, hogy majd - miközben „tarol" a minden korszerű politikatudományi alapelvnek fittyet hányó Mečiar-mozgalom - a Weiss-párt lesz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyetlen számba vehető vetélytársa, illetve koalíciós partnere a választások után. így a Hagyari—MikloS viszály nem tekinthető csak a Demokrata Párt belügyének. A két vezető közötti ellentét reflektorfénybe állítja az egész jobboldal tétovaságát, gyermekbetegségeit. Előrevetíti azt a lehetőséget, hogy Peter Weiss október elseje után kénytelen lesz Vladimír Mečiarral koalícióra lépni, noha tisztában van e lépés összes veszélyével. Kénytelen lesz, mert a Kereszténydemokrata Mozgalmon és a magyar pártokon kívül a jobboldali erők szétforgácsolódása, gyenge szereplése miatt egyszerűen nem lesz számára más megoldás. Ha ez bekövetkezne, Szlovákia talán évtizedekre visszaesne a fejlődésben, nem utolsósorban pedig szükségszerűen elakadna a DBP szociáldemokrata párttá válásának a folyamata. Még a mostaninál is féloldalasabbá válna az ország politikai struktúrája. Nem vitás, hogy a Hagyari és Mikloš közötti vetélkedés is szerepet játszott a Demokrata Párton belüli viszály kitörésében. Azonban aligha ez volt a pártszakadás veszélye akuttá válásának fő oka. A Mikloš-számy minden valószínűség szerint azért nem tud napirendre térni a Demokratikus Unió szavazólistáján való szereplés fölött, mert Mikloš szerint Moravčíkék és Kňažkóék megalázó feltételeket szabtak. „Mindössze" három biztos „befutó" helyet adtak szavazócédulájukon a Demokrata Párt jelöltjeinek. A „mindösszét" szlovákiai magyarként tettem idézőjelbe, és ezzel a Demokratikus Unió nagyvonalúságára szeretnék figyelmeztetni, feltéve a kérdést: Vajon hogyan reagáltak volna Miklošék, ha történetesen magyarnak születnek, és leendő politikai partnerként az Együttélés plusz a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nagyvonalúságát kell élvezniük a két politikai erő listájának 11., illetve 23. helyén? Hagyari és Mikloš személyes ellentétei közismertek. Joggal feltételezhető, hogy ezek ellenére is van egy közös szempontjuk, amelynek érvényesítésével képesek lesznek áthidalni a politikai ambíciójukból eredő ellentéteiket. És e szempont: a Mečiarellenesség. Kettőjük közül Hagyari hamarabb felismerte, hogy tekintettel Szlovákia sajátosságaira, az ügy érdekében tanácsos, sőt kimondottan kívánatos elfelejteni némely politológiai maximákat. Azzal viszont - szintén az ügy érdekében - mindketten tisztában vannak, sőt a Demokratikus Unió vezetői is tisztában voltak, hogy megalázó feltételeket nem szabad még a közös fellépés érdekében sem diktálni, illetve elfogadni, mert ez nagy visszatetszést szülhet a választók körében. Hagyari a három „befutó" helyet nem tekinti megalázónak. Mikloš megalázónak tekinti. Én személy szerint Hagyarival értek egyet. Kňažkóékat pedig - más szlovákiai politikusoktól eltérően - tisztességes és előrelátó embereknek tartom. TÓTH MIHÁLY