Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-01 / 152. szám, péntek

MOZAIK •ÓŔSZÓ1994. JÚLIUS 1. PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Új Szó- és TA SR-tudósítás) A MAGYAR POLGÁRI PÁRT tegnapi sajtóértekezletén A. Nagy László arról tájékoztatott, hogy az eddigi koalíciós megbeszéléseken öt pontban határozták meg a további tárgyalások témáját: általános politikai együttműködés, parlamenti együttműködés? választások előtti együttműködés és kampány, az együttműködés általános szerkezete és feltételei, valamint a jelölőlisták felállítása. Újságírói kérdésre válaszolva a pártelnök elmondta, az a követelés, hogy az MPP 25 százalékot kapjon a mandátumból, nem dogma, hanem kindulási alap a tárgyalásokra. A sajtóértekezleten elhangzott, olyan megegyezés született, hogy hétfőig, az eddigiekkel együtt öt koalíciós megbeszélést kell lefolytatni. Petó'cz Kálmán szóvivő megemlítette Bugár Béla nyilatkozatát, amely szerint július 9-éig be kellene fejezni a koalíciós tárgyalásokat, s ezzel kapcsolatban megjegyezte, amennyiben addig nem sikerülne megállapodásra jutni, az MPP hajlandó tovább folytatni a tárgyalásokat, hiszen a jelölőlistát csak július 31-éig kell leadni. A KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM a Polgári Intézmény Állandó Konferenciájával kötött választási szerződése alapján a pozsonyi jelölőlistán a második, a nyugat-szlovákiai és a közép-szlovákiai választókerületben a hatodik, a kelet-szlovákiai listán pedig a nyolcadik és a kilencedik helyet ajánlotta fel koalíciós partnerének - tájékoztatott a KDM tegnapi sajtóértekezletén Ján Čarnogurský pártelnök. Név szerint egyelőre csak egy jelöltet említett: a nyugat-szlovákiai listán Anton Vavrö volt miniszterelnök-helyettes indul a legelőkelőbb helyen az állandó konferencia színeiben. Újságírói kérdésre válaszolva Čarnogurský elmondta: szerinte a parlamentnek el kellene fogadnia a táblatörvényt. A KDM képviselői nagyon büszkék arra, hogy Anton Neuwirth, a mozgalom tiszteletbeli elnöke nagykövetként fogja a Vatikánban képviselni Szlovákiát. František Mikloško alelnök a sors iróniájaként említette meg, hogy az ötvenes években Neuwirthot éppen azzal a váddal juttatták börtönbe, hogy a Vatikánnak kémkedik. G. L. A DEMOKRATA UNIÓ sajtótájékoztatóján Ľubomír Harach oktatási és Tibor Šagát egészségügyi miniszter a tárcája élén végzett eddigi tevékenységéről számolt be. Harach közölte, hogy a tárcája által kidolgozott pénzügyi elemzésnek köszönhetően a kormány további 1,2 milliárd koronát hagyott jóvá az oktatásügynek. A DU szerint az oktatásra fordított beruházások Szlovákia jövője szempontjából a leghatékonyabbak. Elhangzott, a minisztérium elkészítette a nemzeti oktatási programot, amely meghatározza az ország követendő stratégiáját a művelődés és az oktatás területén. Emellett elkészült és rövidesen a kabinet elé kerül az egyetemek és főiskolák fejlesztését felvázoló, 2010-ig terjedő koncepció. Tibor Šagát tárcája privatizációs projektjeiről szólt; összeállították a magánosítandó egészségügyi objektumok listáját, valamint az egyes régiókban beindult a gyógyszertárak privatizációja. Roman Kováč miniszterelnök-helyettes arról tájékoztatott, hogy a legfőbb ügyészségnek átadta azt a feljegyzést, amely Vladimír Mečiar május 4-i nagygyűlésén készült. Mint emlékezetes, a volt miniszterelnök az ott elhangzott beszédében korrupcióval (öt millió dollár elfogadásával) vádolta meg Roman Kováčot. (Egyébként a DSZM tegnap cáfolta azt az információt, mely szerint Vladimír Mečiar már két alkalommal utasította vissza a meghallgatását az úgynevezett Siemensügyben.) Egy szándék színe és visszája Lesz-e hármas koalíció? A kialakult helyzetben, amikor populista politika és tömény nacionalizmus mételyezi a szlovák társadalmat, a kisebbség számára alig van jobb választás, mint az, amely a választók egységére apellál, a közös koalíció megteremtésével. Ebből a szempontból a hármas koalícióra tett javaslat ésszerű, gyakorlati politikai célokat követ. Csak az a múlt, csak azt tudnánk feledni...! Arra, hogy távolról sem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy azt sokan feltételeznék, utalt az MKDM elnökének, Bugár Bélának a kijelentése is, közvetlenül a kettős koalíciós szerződés aláírása után. Megítélése szerint az MPP-nek „el kell felejtenie " a huszonöt százalékos igényt. A korábbi választásokon az MPP a magyar választópolgárok szavazatainak mintegy huszonöt százalékát mondhatta a magáénak, ez azonban az ötszázalékos országos választási küszöb átlépéséhez nem volt elegendő. Az MPP ezt az arányt tekinti ma kiindulási alapnak. A matematika azonban könyörtelen. Nemcsak arról van szó, hogy „hová lett a tavalyi hó?!", hanem arról is, a koalíciós pártok (MKDM, Együttélés) az együttpolitizálás sikere alapján megerősödve várják a választásokat. A legutóbbi közvélemény-kutatás ezeket a pártokat hét százalékosnak rangsorolta. A tárgyalások bonyolultságát ezért nemcsak az elvek kimunkálása és a szándéknyilatkozat megfogalmazása jelenti, hanem a képviselői helyek elosztása is. Lehet találgatni... Ha a felek ragaszkodnak ahhoz, hogy mindegyik pártnak külön parlamenti frakciója legyen, akkor ez legkevesebb öt-öt fős képviseletet igényelne a szlovák parlamentben. Jelenleg a magyar parlamenti koalíció 14 képviselői helyet mondhat a magáénak. Elképzelhetetlen, hogy - a jó szándék ellenére - a jelenlegi parlamenti pártok „túlteljesítenék" önmagukat,és saját képviselői helyeiket áldoznák fel a hármas koalíció oltárán. Ahhoz viszont, hogy a matematika mellőzhető lehessen, egységes parlamenti frakció megteremtésére volna szükség. Ez viszont megkövetelné a napokban aláírt (kettős) koalíciós szerződés módosítását. Vagy annak az elvnek az elfogadását, hogy a harmadik párt képviselői „függetlenként" csatlakozhatnak egyik vagy másik frakcióhoz. Az egységes frakció olyan politikai egyeztető rendszer kialakítását igényelné, melynek kidolgozására - félő - aligha lesz idő, s talán kellő politikai akarat is. Az igazi áttörést, s ezzel egy új minőségű együttműködés kezdetét a hármas koalíció jelenthetné. Ehhez azonban - Puskin szavaival - „szítani kellene a jót". Jelenleg már az is eredménynek számít, ha az újságbeli üzengetések helyett a küldöttségek ülnek a tárgyalóasztalhoz. A beszélő viszony talán azt is jelzi, hogy elindult egy reálisabb politikai szemlélet, mely ha nem is az egységes magyar párt létrehozásáról gondoskodik, de legalább fontosnak tartja az érdekek egyeztetését s az érintkező pontok megkeresését. Az érdekegyeztetés azért is fontos, hisz a szlovák pártok némelyike, elsősorban a Demokratikus Baloldal Pártja vérmes reményeket fűz a dél-szlovákiai magyar szavazatokhoz. Vladimír Mečiar akár drukkolhat is annak, hogy a koalíció létrejöjjön, hisz így szavazatokat hódíthatnak el Peter Weiss pártjától. Ha viszont a választási küszöb miatt alulmaradnak, a maradékszavazatokat ők kapják. Arra a kérdésre, ki lesz a győztes, ki a vesztes, ne keressük a választ. Bízzunk a politikai ítélőerő józanságában, s abban, hogy a kisebbségi politika érdeke nem lehet az, hogy egymás ellen dolgozzanak a pártok és a mozgalmak. A jövő útját a szövetségesek keresése jelenthetné. Mert - Machiavellivel szólva - „a győzelem soha nem olyan teljes, hogy a győztesnek valamire tekintettel ne kellene lennie, kiváltképp az igazságra". A veszélytelen küzdőfelek esetében is érvényes ez a bölcsesség. Fontos, hogy mára már az ellenségeskedések értelmetlenségét felismerték, s keresik az együttgondolkodás és a közös cselekvés módozatait... A hangsúly mindenképpen azon van, hogy a választópolgár magyarként is el tudjon igazodni mindennapjaink szlovákiai politikai útvesztőiben. FÓNOD ZOLTÁN TEGNAP OLVASTUK i A polgármesterek jogállása és fizetése A képviselők kiegészítették a parlament 34. ülésének napirendjét a polgármesterek jogállásáról és fizetéséről szóló törvénytervezet megtárgyalásával. A javaslatot a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása dolgozta ki, és Jozef Rea teijesztette elő. A törvény tulajdonképpen csak 2900 polgárt érint, azokat, akiket polgármesterré választanak. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy még ez a parlament hagyja jóvá. A helyhatósági választások november 18-19-én lesznek, előtte tartják a parlamenti választásokat, így az új parlament már későn döntene erről. Az önkormányzatok Szlovákia meglehetősen ingatag demokratikus struktúrájának fontos stabilizáló tényezői... A polgármesterek jogállása és fizetése azonban nem felel meg pozíciójuknak. A társulás 9 fizetési kategóriát javasol. Figyelembe veszik a község lakosságának számát és a nemzetgazdaság átlagfizetését. Az átlagfizetés változását egyszer évente vetítenék át a polgármesterek fizetéseibe. A nemzetgazdaságban ma 5500 korona az átlagfizetés, és ebből kiindulva egy 500 lakosú község polgármesterének fizetése 7300 korona lenne, az ötödik kategóriában (5001 lakostól 10000 lakosig) 12 400 korona és a kilencedik kategóriában (100 000 lakos fölött) 19 000 korona. Az érvényes kormányrendelet értelmében a polgármestereknek fizetéskiegészítés is jár az irányításért. Az új törvény a fizetés 50 százalékának megfelelő jutalommal is számol, de erről a képviselő-testület dönt. Az előzetes helyzetfelmérés szerint a parlamentben megfelelő támogatást kaphat a törvény. Ha érvénybe lép, még a mai polgármesterekre is vonatkozna (végkielégítés stb.). Sokan közülük - a lakosok elégedettsége ellenére - éppen a nem szilái d jogállásuk és fizetésük miatt elkedvetlenedtek, és úgy döntöttek, hogy nem jelöltetik magukat ismét. A törvény elfogadása után bizonyára megváltoztatnák döntésüket. Az önkormányzati szervekben szükség van a fiatalítására, de a választók akaratát kifejező folytonosságra is. A törvény elfogadása éppen ezt a lehetőséget teremti meg. (Bohumil Olach, Národná obroda) VISSZHANG Pontatlanságot ne Barak László cikkének (Toleranciát - Uj Szó, 1994. VI. 28.) elolvasása után egyrészt jólesett a megértés és munkahelyi törekvéseim pozitív értékelése. Ugyanakkor bántott, hogy a szerző pontatlan információk alapján írta fejtegetését. Az igaz, hogy a testületi ülésen megismertettem a dolgozókat az eddig érvényes nyelvtörvénnyel. Ezzel kapcsolatban olyan utasítást adtam, hogy az alkalmazottak minden hivatalos levelet államnyelven írjanak, azokat pedig, amelyeket magyar együttesnek, egyénnek vagy csoportnak címeznek, két nyelven írják: Tehát az az állítás, hogy ezek a levelek csak szlovák nyelvűek lehetnek, nem felel meg a valóságnak. Nagyon sajnálom, hogy az ilyen pontatlanság révén fölösleges bizalmatlanságot terjeszt. Ügy gondolom, sokkal helyesebb volna, ha Barak úr a számára aggasztó információ alapján tőlem személyesen kérne magyarázatot (forrását nem ismerem, mivel ő a testületi gyűléseinken nem vesz részt, hiszen nem dolgozik a mi szervezetünkben). Nem hagyhattam figyelmen kívül az írást, hiszen olyan lépéseket tulajdonítanak nekem, amelyeket nem tettem meg, és amelyek ellentétben állnának a nemzetiségi szempontból vegyes területeken végzett kulturális-nevelő munkára vonatkozó filozófiámmal. Lényege - leegyszerűsítve - a szlovák és a magyar nemzet kulturális értékeinek aktív felhasználása. Ezt az egészet felkínált gazdagságként fogadom és értelmezem, és bízom abban, hogy sikerül megsokszoroznom. Befejezésül engedjék meg, hogy ezen az úton biztosítsam Barak urat, de nem csak őt, hogy teljes mértékben tudatosítom a regionális kulturális központ feladatát és szerepét. A régió polgárai kulturális igényeinek kielégítését csakis gazdasági tényezők korlátozhatják, mivel szervezetünk nem lehet nyereséges. DÁŠA SZABÓOVÁ a Dunaszerdahelyi Regionális Kulturális Központ igazgatója AHOGY ÉN LÁTOM i I Válságmenedzselés - adófilléreinkkel Évtizedekig már-már kétségbevonhatatlan közgazdasági törvénynek, sőt politikatudományi sarkigazságnak tekintettük, hogy ameddig Csehországban nem emelik a sör árát, Szlovákiában pedig a sörét plusz a borovicskáét, addig nem kell aggódnunk szocializmusunk jövője miatt. Úgy a nyolcvanas évek közepe táján, amikor már Miloš Jakeš is beismerte, hogy (Gottwalddal szólva) „régi módon élni nem lehet", az állami újraelosztást mérséklendő 2,20-ról - hajó! emlékszem - 3,40re emelték a 12-es sör árát. A borovicska féldecije pedig 3,90 helyett 5,20 lett. Gorbacsov még merészebb lépésre szánta el magát. Pozíciójánál fogva nagyon sokat tudott világrendszerünk állapotáról és a vodkának a Szovjetunióban betöltött közgazdasági, valamint politikaihangulat-befolyásoló szerepéről. Nem emelte fel a vodka árát. Úgy akarta megmenteni a szocializmust, hogy betiltotta a népszerű italt. Mint tudjuk, sem Jakešnak, sem Gorbacsovnak nem sikerült a szocializmus megmentése. Minden közgazdasági előrejelzésnek fittyet hányva tovább növekedett nálunk a sörfogyasztás és a borovicskaforgalom, és ma már ott tartunk, hogy a legócskább késdobáló kocsmában sem igen kap az ember tíz koronánál olcsóbban egy korsó sört vagy 12 korona alatt féldecit. A peresztrojka legszebb éveiben pedig úgy reagált az orosz ember Gorbacsov intézkedésére, hogy vodkáról áttért a kölniivásra, bizonyítva ezzel a szocialista ember elnyűhetetlenségét. Akárki fogalmazta meg a sör és a borovicska stabil árát, illetve a rendszer jövőjével kapcsolatos összefüggéséről szóló törvényt, le a kalappal előtte, igaza lett. Meghirdették a piacgazdaságot, célul tűzték ki az állami újraelosztás minimumra csökkentését, és .a központi árintézkedések helyett bevezették a hozzáadottérték-adót, amelynek mértékét törvényileg már többször módosították. Elvégre piacgazdaság van nálunk. Elvégre mérsékelni kell a költségvetés deficitjét. Elvégre gondoskodni kell az iskolák, kórházak, közintézmények működésének anyagi fedezetéről. A szlovák parlament szinte vita nélkül tudomásul vette az állami zárszámadást, és törvényt fogadott el arról, hogy a 23 milliárd koronás deficitet kötvénykibocsátással fedezzék. Miről van itt szó? Elsősorban arról, hogy a költségvetési hiány nem a sör-, borovicska-, kenyér-, hús-, cipő- és ruhafogyasztók és más közszükségleticikk-fogyasztók adófizetési restsége miatt keletkezett. Az állampolgárokon, ha akarják, ha nem, nyomban a termék eladásakor behajtják az adót. Az a 23 milliárd koronás deficit azzal keletkezett, hogy a termelésben, a nagyvállalatoknál még mindig dühöng a szocializmus. Ezek többsége még mindig állami kézen van, illetve még mindig az államnak van bennük döntő szava. Talán sokkal élénkebb vita alakult volna ki az állami zárszámadás, illetve az adóemelés körül a parlamentben, ha tételesen, nagyvállalatokra lebontva közlik a képviselőkkel, hogy melyik üzem mennyi adóval, mennyi társadalombiztosítási hátralékkal tartozik az államnak. A szeptemberi választásoknak az lesz a tétje, hogy olyan politikai erők kerülnek-e hatalomra, amelyek szorgalmazzák a gyors privatizálást, vágy olyanok, amelyek 1992-ben, miután hatalomra kerültek, úgyszólván teljesen leállították az állami vagyon magánkézbe adását. Mečiarék miközben szívesen elfilozofálgatnak arról, hogy melyik privatizációs megoldás volna a legcélszerűbb - egyre inkább az állami vállalatok privatizálásában ellenérdekelt vezetők lobbijához kötődnek, és a magánosítási folyamatban ez a körülmény határozza meg minden lépésüket. Igen, a jövőben, ha ismét hatalomra kerülnek, idővel majd privatizálnak a menedzsereik, de ebben nem lesz köszönet. Klienseik majd bagóért megszerzik a tönkretett vállalatokat, és ezért még évekig (politikailag is, anyagilag is) hálásak lesznek a Mozgalomnak. A jelenlegi kormány számára nincs más megoldás, csak a fogyasztási cikkek adójának emelése. Más biztos forrással nem számolhat. A költségvetési deficit is csak kötvénykibocsátással fedezhető, és ennek nagy ára lesz. A bankok azt a pénzt, amelyet egyébként modernizálásra kihelyezhetnének, majd állampapírok vásárlására fordítják. És ez nem is lesz másképp egészen addig, amíg nem olyan politikai erők kerülnek tartósan kormányra, amelyek elkötelezett hívei a gyors privatizálásnak. Amíg ez nem történik meg, a válságmenedzselés továbbra is csak adófilléreinkkel történik. TÓTH MIHÁLY