Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-29 / 175. szám, péntek

1994. JÚLIUS 1771. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 3 Az egységes politizálás mellett vagyunk Beszélgetés Dtiray Miklóssal, az Együttélés elnökével Elnök úr, a sajtó egy része, bizonyos politikai körök, de még tárgyaló partnereik is feleslegesen hosszadalmasnak, sok energiát igénylő, elfecsérelt időnek tartották a hármas koalícióról folytatott megbeszéléseket. Ön is úgy érzi, hogy az együttműködésről folytatott . tárgyalások haszontalanul hosszasak voltak? - Utólag szemlélve a dolgokat sem tartom a tárgyalásokat hosszúaknak, feleslegeseknek meg végképp nem. Hosszú volt viszont az elmúlt nég^ év, amely alatt rengeteg energiát elfecséreltünk felesleges vitákra. Visszaemlékszem' 1990 januárjára, amikor Gyurcsík Ivánnal arról akartuk meggyőzni az akkor még Független Magyar Kezdeményezésbe tömörülő ismerőseimet és , barátaimat, hogy a szlovákiai magyarságnak egységes és önálló politizálásra van . szüksége, s miután ezt megteremtettük, dönthetjük el, kivel akarunk és tudunk együttpolitizálni, s persze, hogy kivel lehet a szlovák politikai színtéren. Mivel ez nem sikerült, elindult egy folyamat, amely a mai állapotokba torkollott. A kilencvenes döntések eredményeként az elmúlt két évben csak kettős koalíció volt a parlamentben; az akkori magatartás eredménye, hogy magyar támogatással jöhetett létre a nyelvtörvény, és^nem valósult meg a magyar egyetem. Szlovákia önállósulásakor sem tudtunk kialakítani egységes álláspontot, holott valamennyien a működő szövetségi állam mellett voltunk, s egységesen vallottuk, hogy elvileg az önrendelkezés egy természetes jog. E négy év eredménye, hogy a többpárti rendszer kialakulása során, a demokrácia alaposzlopainak az építése során nem tudtuk egységesen képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit. Ha mindezt figyelembe vesszük, s tudjuk, hogy milyen hármas koalíciós szerződés született, s azt is, a három politikai erőhöz immár felsorakozott a negyedik, a Magyar Néppárt is, s valamennyien részt veszünk a közös jelölőlistán, akkor az erre fordított négy-öt hét nevetségesen rövid idő. Hiszen olyan szerződést sikerült megkötni az Együttélés konoksága miatt, amely lerakja a közös politizálás alapjait, amelyben biztosító elemek vannak arra, hogy a választások után is közösen fogunk szerepélni. , Ez az, amiben nem bízik a politikusok és a sajtó egy része, úgy vélik, a hármas koalíció A vélemények türelmes egyeztetése és a szlovákiai magyarság érdekeinek határozott képviselete egy üt vezethet eredményre. (Foto: archív) egyáltalán nem nyújt garanciát arra, hogy pártjaink, politikusaink immár egységesen fogják képviselni a szlovákiai magyarság gazdasági, szociális és kisebbségjogi érdekeit. - Figyelmeztetni szeretnék arra, hogy a koalíció csak eszköz, általa elérhető a cél, amely az egységes magyar politizálásban testesülhet meg, ami viszont az alapja annak, hogy a szlovákiai magyarság tudjon élni természetes önrendelkezési jogával. Valóban sokan beszéltek úgy a koalícióról, mint célról, de én azt gondolom, tudják, hogy ez csak eszköz, s a politikában mindig is a cél a magasabb rendű, annak eléréséhez kell válogatni az eszközök között. Az a véleményem, hogy a megkötött szerződés tartalma összhangban van az Együttélés programjával, az egységesülés felé tettünk jelentős lépést. A teljes egységnek, az egységesülésnek viszont számtalan ellenzője van, ahogy a közös politizálásnak is, amit. az Együttélés hirdet. Az ellenzők úgy vélik, ilyen körülmények között nem érvényesülhet a másság, újra az uniformizálódás felé vesszük az utat. Már a hármas koalíciót is ilyen útnak tartják. Ön szerint hogyan tartható meg a másság az egységen belül? - Amíg egy párt képes fenntartani önállóságát, semmi sem gátolhatja meg abban, hogy sajátosságát is megtartsa, hangsúlyozza. Véleményem szerint azonban nem a pártosság fenntartása vagy megszüntetése a kérdés, hanem az, a pártok, vagy az egyének hogyan fogalmazzák meg a közös célt, s miként tesznek azért. Az elfogadott szerződésnek a legfontosabb eleme a közös politikai program, és én nagyon örülök annak, hogy végül mindenki el tudja fogadni a komáromi nagygyűlés eredményét. Hiszen ott ideológiákra és pártállásra való tekintet nélkül fogalmazott meg egy közös célt 3500 közlegitimitással bíró ember, polgármesterek, parlamenti és önkormányzati képviselők. Annak a magyar pártnak, amely képviselni akarja a szlovákiai magyarságot, szemébe akar nézni az embereknek, el kell fogadnia ezt a programot. Az Együttélésnek ilyen tekintetben tényleg könnyű dolga van, hiszen programja szinte teljesen megegyezik a komáromi dokumentumokban foglaltakkal. Négy magyar párt van, olykor mégis elhangzik, hogy beállítottságuk, ideológiájuk folytán nem tudják megszólítani a szlovákiai magyarság egészét, hiszen egyik sem baloldali jellegű, holott vannak ilyen orientáltságú szlovákiai magyarok. Ön szerint is hiányzik egy ilyen jellegű párt? Valóban nem tudja a négy magyar párt m'egszólítani a szlovákiai magyarság egészét? - Valóban nincs magyar baloldali párt, de úgy vélem, ez csak statisztikai kérdés. Szerintem az a döntő, hogy a meglévő pártok programjaikban mennyire érzékenyek szociálisan, mennyire tudatosítják, hogy a munkanélküliség a szlovákiai magyarságot sújtja a leginkább, s azt is, hogy a gazdasági transzformáció csak részben a pártok feladata, nagyrészt ennek nemzetközi vonatkozásai vannak. Le kell szögezni, hogy a gazdasági transzformáció során a lehetőségek szűkreszabottak, ennélfogva szinte mindegy, egyértelműen baloldali pártról van-e szó, avagy egy szociálisan érzékeny közép- vagy konzervatív pártról. A cselekvés tere ugyanaz. A lényeg az, képes-e a párt a gazdasági transzformációt úgy levezényelni, hogy szociálisan érzékeny, ezáltal csökkenteni tudja az elszegényesedést, illetve olyan szociális rendszert is épít párhuzamosan, amely segíti az elesetteket, létbiztonságot teremt számukra is. Fontos tudni azt, hogy két lehetőség van. Az egyik, hogy a társadalom feléli önmagát. A másik, hogy az adott lehetőségek szerint a gazdaság transzformációját segíti és gyorsítja, s a fennmaradó forrásaiból differenciált, célirányos szociális juttatásokkal biztonságot nyújt, miközben a kettő között egyensúlyt teremt. Meggyőződésem, hogy ezeket a szempontokat, elemeket a négy magyar párt programja tartalmazza, s az is, amennyiben a választások után kormányzati tényező leszünk, képesek vagyunk ilyen szempontból is képviselni választópolgáraink érdekeit. Parlamenti levél(féle) Évának, Erzsébetnek, Anikónak... Ném bizalmaskodni akarok, hisz a saját neve végsősoron mindenkinek legbelsőbb magánügye. Csak azt szeretném (ismét) elmondani, hogy hatályba lépett az a törvény, mely lehetővé teszi, hogy Varga Éva, Kovács Erzsébet vagy Király Anikó az legyen, aki. Tegnap hallottam az egyik anyakönyvvezetőtől, hogy ovátlanításnak nevezik nem kevés találékonysággal s az egyszerűség bájával a női nevek megváltoztatását. Mennyi rosszindulatú megjegyzés, mennyi gyűlölködés szorult a „szakértőkbe", akik a parlamenti vita során azt rótták fel, hogy a parlament a törvénnyel a szlovák nyelv nyelvtanába beavatkozik. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy mindenki éljen azzal a jogával, hogy szabad ember, s alkotmányos joga van ahhoz, amit a törvény nem tilt. Ha ilyen szempontból nézzük a dolgot, valahol végtelenül szomorú, hogy eddig a törvény nem engedélyezte, hogy nevünket úgy használjuk, ahogy arról saját magunk döntünk. Mikor angol barátainknak beszéltünk arról a sok herce-hurcáról, amivel egy Katalin, Ferenc, vagy Miklós anyakönyvezése járt, azon csodálkoztak, hogy a jóérzésű szlovákok nem vonulnak ki velünk az utcára tiltakozni. Tény, hogy írásos kérvényt kell benyújtani, de mi ez ahhoz az előbbi állapothoz képest, amikor a hivatalok jóindulatán, félelmén, vagy a felettesei hozzáállásán múlott. A „nyelvtudományi" intézet engedélyéről nem is beszélve. Mire hivatkozhatunk? A keresztnevet szlovák formájáról magyar formára változtatni az 1994. évi 154-es törvény alapján lehet, mégpedig a törvény 12. paragrafusa 3. bekezdése értelében. Kiskorú gyerek esetében a keresztnév átírását a magyar nyelvnek megfelelően a szülőknek kell kérniük. Kiskorú lány esetében ugyancsak a 154/1994-es törvény 19. paragrafusa 5. és 6. bekezdése alapján kell eljárni. A női vezetéknévből a szlovák -ová képző elhagyását szintén ez a törvény, pontosabban annak 16. és 19. paragrafusa teszi lehetővé, melyet a törvény kél feltételhez köt: ha az illető nem szlovák nemzetiségű és ha a vezetéknév szlovák képző nélküli beírását írott formában kéri. A törvény nem említ olyan körülményt, amikor az anyakönyvvezető felülbírálhatná a kérvényben foglaltakat. Említésre méltó a 300/1993as törvény is. Ennek a törvénynek a 2. paragrafusa lehetővé teszi, hogy az újszülött több, de legfeljebb három nevet kapjon, s ezek idegen nyelvű nevek is lehetnek. Itt csak olyan korlátozást ismer a törvény, hogy lány nem kaphat fiúnevet és fordítva, s továbbra sem engedélyezi a sértő, nevetséges, becenév vagy nem személynév (például tárgy megnevezését) anyakönyvezését. Amennyiben ezekben az ügyekben tanácsra, vagy egyszerűen csak kérvények formanyomtatványára van szükségük, kérjük, forduljanak bizalommal központi irodánkhoz vagy járási titkárainkhoz. Kérem, ne vegye kedvüket, hogy legsajátabb joguk érvényesítése némi ügyintézéssel jár: BAUER EDIT Felhívás az elhurcoltak kárpótlása ügyében (Augusztus 13-án lejár a kárpótlási kérvények beadási ideje) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által elfogadott törvénymódosítás értelmében jj e hurcoltak, akiket a volt Szovjetunió munkatáboraiban tartottak fogva, augusztus 13-ig adhatják be kárpótlási kérvényüket, A törvény értelmében az jogosult kárpótlásra, akit a mai Szlovákia területéről 1944- és 1946 között polgári személyként hurcoltak el a szovjet hadsereg által fenntartott táborokba, illetve a már elhaUil.j/otiak o/vesw, gyerekéi, esetleg testvérei. ' ť"'','.. ' Kérvényüket az igazságügyi Minisztériumba címezzék, Cím: Ministerstvo spravodlivosti SR Župné nám. 13. ' f. ™ 813 11 Bratislava Az illetékes hivatal a meghosszabbított határidő tiMn be#kej®tf kérvényeket nem fogadja el. így javasoljuk, hogy minden kérvényező saját érdekéta győzőájöíí meg, hogy érvényesen regisztrálták-e kérvényét az Igazságügyi Minisztériumban, mivel korábban ez több esetben nem történt meg. Amennyiben iagácsra, segítségre van szükségftlfcnt egykori elhurcoltnak, vagy jogosult személynek, továbbra is felajánljuk a segítségünket Az Együttélés parlamenti Kpi isdőr Bauer Edit Koivk-s László V gr Cím: ttauei Edit " Cím: Köteles László Bratislavská 17 Mier 12 $31 öl Samorín 045 01 Moldava nad Bodvou ŤH • 07-497 877. 492 564 Tel.: 0943-3600 Üj választások űj módon Mint ismeretes, a szlovák parlament döntése alapján az Országgyűlés elnöke kihirdette az előrehozott parlamenti választások időpontját, amely 1994. szeptember 30. (péntek) és 1994. október 1. (szombat). Az alkotmány és a törvény értelmében a választójog minden polgárt megillet, akinek állandó lakhelye van a Szlovák Köztársaság területén, és aki (legkésőbb) a választások napján betöltötte életének 18. évét. Kivétel csak az az eset, amikor a bíróság valakit szellemi betegsége miatt - a jogügyek esetén - cselekvőképességétől megfosztott, illetve ebben korlátozott, valamint, amikor valakit - szintén a törvényben megszabott okokból - személyes szabadságában korlátoztak. Ilyen eset például az, ha valaki feltétel nélküli szabadságvesztés-büntetését tölti. Ebben az esetben ennek az állampolgárnak is van választójoga, azonban ez idő alatt ezt a jogát nem gyakorolhatja, tehát nem járulhat az urnák elé: Mivel állampolgárról van szó, feltétlenül szükséges, hogy mindenki igazolja, hogy a Szlovák Köztársaság állampolgára. Ezért fontos, hogy ha eddig még nem tette ineg, illetve még nincs új személyazonossági igazolványa, az legkésőbb augusztus 31-ig keresse fel az illetékes körzeti hivatalt, hogy ezt a tényt a személyazonossági igazolványában egy pecséttel igazolják. Ha ugyanis valaki ezt elmulasztja, a legnagyobb valószínűség szerint nem kerül a választópolgárok listájára, mely listát a község, falu vagy város legkésőbb a választások előtti 30-ik napon köteles kifüggeszteni. Amennyiben valaki nem szerepel ezen a listán, vagy nem megfelelő módon van számontartva, joga van szóban vagy írásban kérni a községi illetve városi hivatalban a lista kiegészítését, módosítását. Az ilyen kérdésnek a hivatal köteles legkésőbb három napon belül eleget tenni, vagy írásban értesíteni az illető személyt arról, milyen okokból nem lehet a kérésnek eleget tenni. Ebben az esetben bírósághoz fordulhat az illető. A bíróság köteles szintén három napon belül dönteni. A döntés végleges. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ilyen bírósági eljárásért nem kell illetéket fizetni. A legutóbbi törvény módosítása kapcsán felidézném azt a tényt is, hogy a választópolgárok csak a szavazóhelyiségben kapják kézhez a szavazócédulákat, amelyek közül az egyiken leadják szavazatukat. A szavazócédulák helyett viszont a polgármesterek kötelesek tájékoztatni a választópolgárokat a politikai pártok vagy mozgalmak, illetve koalíció jelöltjeiről. Mivel ez nem szavazócédula, csak tájékoztató, nem szükséges magunkkal vinni szavazáskor. A szavazócédulák közül fogják a választópolgárok, az arra kijelölt helyen, kiválasztani a leginkább szimpatikus politikai párt vagy mozgalom, illetve koalíció szavazócéduláját, amelyiken még mindig választhatnak az egyes jelöltek közül úgynevezett karikázással. A választópolgár így legfeljebb négy személyt, jelöltet rangsorolhat. dr. Gyuricsek Piroska, a Demokratikus és Nyitott Társadalomért Alapítvány jogtanácsosa Az oldalt összeállítottat Pogány Erzsébet VX-106971