Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-29 / 175. szám, péntek

6 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ 1994. JÚLIUS 29. Tisztelt szerkesztőség! ...A nyári hónapokban sem szünetel a párkányi nyugdíjasklub tevékenysége. A közelmúltban ellátogattunk Nagymegyerre. Jók voltak a benyomásaink, tisztaság, szép környezet fogadott az ottani strandon, az alkalmazottak készségesek. Egyetlen észrevételem: nem ártana egy tájékoztató térképet elhelyezni a fürdőben, hogy az egynapos kiruccanások alatt is könnyen tájékozódjon a látogató, mi hol található. HAJTMAN KORNÉLIA Nána ...Tornaiján szóba elegyedtem egy losonci asszonnyal, aki vonattal utazta be a Gömört, hogy megmutassa unokájának városainkat. A látottak lesújtóak volták számára, főleg ami Pelsőcöt illeti. Szlovák létére azt mondta, igazuk lenne az itt élő magyaroknak, ha zúgolódnának, mert északabbra a települések rendezettebbek. Tornaijáról csak valamivel volt jobb véleménye. Szerinte csak Rimaszombat és Losonc igyekszik lépést tartani Besztercebányával és Zólyommal. Nehéz elviselni a kritikát, még ha jóindulatú is. BlRÓ KATALIN Tornaija ...Ismét elvérzett egy hazai magyar nyelvű lap, pedig az Egészség tartalmas volt, példányait érdemes volt eltenni, esetenként újra elővenni. Az átlagember úgy képzeli, hogy ha a Vöröskereszt nemzetközi szervezet, annyiféle nyelvű sajtótermékének kell lennie, ahány nemzet a tagja. De ez, úgy tűnik, naivitás. Sántít az az érv, hogy kevés volt a példányszáma. Csupán azt nem vették figyelembe az illetékesek, hogy egy-egy példány hány emberhez jutott el. Arról is megfeledkeznek, hogy a Vöröskereszt aktivistáinak milyen segítséget jelentett mindennapi munkájukban. GYŐRI SAROLTA v Szepsi VISSZHANG j így látják a fiatalok Teljes mértékben egytértek Habodász Ida július 1 -tjei írásával. Húsz év után, szervezési okok miatt felmondást kaptam. Csak az fáj nekem, hogy sok nyugdíjas a szép nyugdíja mellett tovább dolgozik, mondván, még bírják a munkát és jól jön a családi kasszába a többletpénz. Ugyanakkor nagyon sok fiatal és középkorú otthon ül, várja a munkanélküli segélyt, azt is csak hat hónapig. Nekünk is két gyermekünk van, most kellene rájuk a legtöbb pénz, de sajnos munkát találni a legjobb akarattal sem tudok. Habodász Ida is elismeri, hogy a nyugdíjasoknak is szükségük van a pénzre, de ha emelik a nyugdíjakat, a családi pótlékot is emelni kellene és főleg munkahelyeket biztosítani, hogy a fiatal családok meg tudjanak élni ebben a drága világban. Nagyon Sok család tengődik a létminimum alatt, ezért tartom igazságtalannak, hogy a nyugdíjasok többletmunkát is vállalnak. Úgy érzem, én is azért vesztettem el munkahelyemet. Egy galántai édesanya A/ olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartóságai, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége erdekeben olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkes/toségünk nem ért teljes inertékben egyet. Köszönjük oli ásóin k bizalmát, ás tárjuk további leveleiket. Hiányzik a tájékoztatás! (Poros érték a polcon, Új Szó, 1994. 7.19.) Nagy érdeklődéssel olvastam a cikket, teljes mértékben egyetértettem vele, de valahogy mégis hiányérzetem támadt. Ennek oka pedig az, hogy a néprajzi-helytörténeti kiadványok felsorolását gyorsan befejezi. Az említett négy könyvön kívül ugyanis jelent meg még néhány hasonló témájú kiadvány, és valahogy azok iránt sincs nagy érdeklődés. Említhetném a többi kiadónál megjelent könyvet is, de valamennyi felsorolását, illetve bemutatását nem tartom lehetségesnek, s hogy őszinte legyek, feladatomnak sem. Mindenesetre szeretném felhívni a figyelmet egy-két olyan jelenségre, amelyek nem igazán válnak azon emberek dicsőségére, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a napi politikai, gazdasági és egyéb történések mellett néha-néha egy kis figyelmet szenteljenek a néprajzi, honismereti, történeti, régészeti stb. tematikájú könyveknek is. És esetleg tudósítsanak is egy-egy ilyen könyv megjelenéséről. (Egyébként, ha emlékezetem nem csal, pár hete olvastam az Új Szó olvasói oldalán Liszka József hasonló indíttatású cikkét Trugly Sándor könyvével kapcsolatban.) Megemlíthetném továbbá a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népismereti Könyvtár című sorozatát is, amelyről hazai magyar lapjainkban, a rádió magyar adásában, a televízió magyar Hírmagazinjában egy halvány utalást sem olvastam, hallottam! Mondandóm lényege az, hogy nem akad tollforgató széles e hazában, aki feladatának tekintené, hogy rendszeresen tájékoztasson a hazai magyar néprajzi, helytörténeti történésekről, a hazai magyar szakmai társaságokról. Nincs ember, aki a megjelent kiadványokat, tanácskozásokat, ilyen jellegű kiállításokat az olvasókkal megismertetné. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke, Liszka József, a napokban Németországbán járt egy tudományos tanácskozáson, és élményeit, tapasztalatait a Táraság negyedévenként megjelenő tájékoztatójában, a Hírharangban adja közre. Megemlít egy bizonyos Gerhard Layer úriembert, aki néprajzos, de jelenleg újságíróként dolgozik, Németországban. Szóval, említi ezt az urat, aki egy mondatban megfogalmazta az ősi igazságot: A propaganda mindennél fontosabb! Szóval valahol itt kellene nekünk is elkezdeni (újrakezdeni) a munkát, egy kicsivel több figyelmet kellene az említett területekre is fordítani, és akkor nyilván (tisztában vagyok vele, hogy nem egyik napról a másikra) nem kell majd senkinek sem a fölött bosszankodnia, csodálkoznia, hogy az embereket nem érdekli saját múltunk, kultúránk, s ebből következően nyilván a jövőnk sem. PUSKO GÁBOR Tornaija EZ AZ, ami kell Az emberek túlnyomó többsége szeret keresztrejtvényt és más rejtvényt fejteni. Ma már mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb rejtvényújságot, hiszen számos magyarországi kiadvány nálunk is megvásárolható. A közelmúltban felfigyeltem egy hirdetésre, hogy megjelent az első hazai magyar rejtvényújság Ez Az címmel. Néhány nappal később a helyi magán élelmiszerboltban meg is láttam az újságot. Kellemesen meglepődtem, amikor kiderült, hogy napilapunk kiadójának, a Vox Nova részvénytársaságnak gondozásában jelent meg. S az első benyomás? A rejtvények széles skálája mellett számos érdekes beszélgetés, tanács és olvasmány található benne, ami igazolja, hogy a kiadvány valóban Szórakoztató társ a pihenés óraiban. A pályázati rejtvény díjának köszönhetően bizonyára a posta is jól jár vele. A rejtvényújság véleményem szerint hosszú életű lehet, hiszen az ára sem magasabb, mint a magyarországiaké. A lényeg pedig az, hogy az újság a mienk, hazai. KOVÁCS SÁNDOR Mad Hiú ábránd volt csupán? A rendszerváltás fordulatot hozott a kereskedelemben is. Egyre-másra nyíltak a magánszemélyek által üzemeltetett élelmiszerüzletek. Első megdöbbenésünket akkor éltük meg, amikor tapasztaltuk, hogy szirtté mindegyik üzletben más és más az ára ugyanannak a terméknek, és nemsokára már a magas eget verték. Kényszeredetten, de ezt a békát is lenyeltük. Viszont azt is észre kellett vennünk, hogy az állami vagy a szövetkezet által üzemeltetett boltokban is mintha kedvesebbek lennének az elárusítók. (No, nem mindenütt). Nos, öt év múltán, amikor levettük a rózsaszín szemüveget, reálisabban tudjuk felmérni kereskedelmünk mai helyzetét. És keserűen . bár, de azt kell tapasztalnunk, hogy nem mind arany, ami fénylik, mint ahogyan azt a közmondás-is tartja. A minap egy kis községben járva egy tetszetős minimarket (miért is választana egy magánkereskedő más elnevezést?) tűnt a szemembe. Mivel amúgy is fogytán volt a füstölnivalóm, betértem és vettem egy csomag MARS-ot. Benn tisztaság és példás rend fogadott, a kiszolgálás is előzékeny volt, az ára sem volt (túl) magas. Kiérve az üzletből mindjárt rá is gyújtottam, illetve csak akartam. A cigaretta annyira átnedvesedett, hogy képtelenség volt meggyújtani. Mialatt az üzlet előtt próbálkoztam a lehetetlennel, az egyik elárusítónő a szomszédos romos épületbe tért be, majd kis idő múlva áruval megrakodva ismét az ijzlet felé vette az irányt. Ezt az omladozó épületet használták raktárnak! Agyamban mindjárt világosság gyúlt, miért is nem akar tüzet fogni a cigaretta! Hiszen a nedves falú, rothadó padlójú helyiségben tárolják nemcsak a füstölnivalót, hanem az élelmiszereket is. Csak azt nem értem, hogy a járási közegészségügyi szakemberek miért nem figyeltek fel erre? NAGY ANDRÁS Szúnó' Természetvédők a bírni halastónál A Perény és Hím határában (Kassa-vidéki járás) lévő halastavak pontyállományukon kívül még másról is nevezetesek - a vízimadárvilágukról. Kassai ornitológusok már több mint két évtizede figyelik az itt élő madarakat. Az utóbbi tíz évben intenzív gyűrűzési tevékenység folyik a halastavakon, főleg á nyári hónapokban. Ennek eredményeképpen elég pontosan tudják, mely nádiposzáta-fajok térnek vissza évente a hími fészkelőhelyükre. A kassai és szepsi ornitológusok az idén is közös táborozást rendeztek a halastavak térségében. Töt)b célt tűztek maguk elé: e védett terület fészkelő madarainak felmérését, a természetvédelmi terület tényleges védelmét, a lehetséges káros hatások felismerését, valamint egy működőképes madárvédelmi csoport kialakítását. A tábornak 11 aktív résztvevője volt, akikhez még 9 érdeklődő csatlakozott. Bekapcsolódott a munkába Horváth Róbert is, az Aggteleki Nemzeti Park zoológusa. Az időjárás szeszélyei ellenére a hími szaktábor teljesítette célját. A résztvevők 80 madárfaj előfordulását észlelték. Ebből 49 a fészkelők száma, a többi faj vonulásban fordul elő, vagy táplálékszerzés céljából keresi fel a halastavakat. Jelenleg a legjelentősebb fészkelő faj a cigányréce, amely Európa szerte veszélyeztetett fajként van nyilvántartva. Az említett időpontban két-három párt figyeltünk meg ebből a récefajból. Továbbá fészkel ott 15 pár búbos vöcsök, 5 pár kisvöcsök, körülbelül 8 pár guvat, 15 pár szárcsa, tíz pár vízityúk, valamint néhány barátréce, kontyos réce, nádirigó, cserregő, foltos és énekes nádiposzáta, nádi és réti tücsökmadár... Az európai viszonylatban is veszélyeztetett fajok közül fészkel ott legalább egy pár törpegém és négy pár barna rétihéja. A nem fészkelő fajok közül a dankasirályt, fehér és fekete gólyát, kormos szerkőt, réti és erdei cankót és a nagy pólingot kell megemlíteni. Egy következő veszélyeztetett fajnak, a jégmadárnak a fészkelése is fellelhető. A helyi halastavak 1988 óta védettek, de jelentősebb védelmi kategóriába kerülhetnének, ha besorolnák az európai jelentőségű madárélőhelyek közé. Ezek az élőhelyek (több száz van belőlük Európában) a Birdlife International elnevezésű nemzetközi madárvédő egyesület nyilvántartási listáján szerepelnek. PACENOVSKÝ SÁMUEL Kassa Az Érsekújvári Járási Munkaügyi Hivatal a Tardoskeddi Községi Hivatallal és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolával számítógépes tanfolyamot szervezett Tardoskedden. Huszonnégy munkanélküli fiatal hat hét alatt elsajátította az informatika, a számítógépes adatfeldolgozás és ct könyvelés alapjait. Képünk az ünnepélyes záróvizsgán készült. (BA- Mészáros felvétele) Pontosítás (Linkségek, Új Szó, 1994. július 9.) Tóth Mihály joggal pellengérezi ki a végre-valahára jóváhagyott, kétnyelvű helységnévtáblák nacionalista ellenzőit. A cikk tartalmi részével egyetértek; ellenben a bevezető rész linksége (link: megbízhatatlan, szélhámoskodó, komolytalan) válaszadásra s némi pontosításra késztetett. A cikkíró a felvilágosodás korának legnagyobb hatású szabadgondolkodójával, Voltaire-rel kezdi eszmefuttatását. Szerinte „a nagy kételkedő a másvilág tornácán sem volt hajlandó írásbeli 'nyugtát' adni az egyház kebelébe való visszatéréséről... A reverzálist ugyan nem írta alá, de még dobogott a szíve, amikor mégis hajlandó volt magához venni a haldoklók szentségét. Tehát megtért... A gondolkodó emberek azóta is linkségnek tekintik ezt a (mi tagadás) propagandafogást. Ugyanis olyan titokról van szó, amelynek nyitját a nagy gondolkodó magával vitte a sírba." Eddig az idézet, most lássuk a tényeket. Reverzálist (szó szerint: térítvényt) nem írhatott alá Voltaire, mert ez vegyes házasság esetén, a házasfelek írásos megegyezése volt a születendő gyermek vallását illetőleg. Igaz, hogy nem írt alá egy hitvallást, amely szerint egész teljességükben vallja a katolikus egyház tanításait. Az viszont tény, hogy a hitvallás helyett, egy nyilatkozatot írt és azt átadta Wagner nevű titkárának: „Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem barátaimat, nem gyűlölöm ellenségeimet és megvetem a babonát. (Aláírva) Voltaire. 1778. február 28." Tehát nincs szó semmiféle titokról, melynek nyitját a nagy gondolkodó magával vitte volna a sírba. A szerzőnek ez sem elég, folytatja rituális vitustáncát: „Mint ahogy - például - az sem bizonyítható, vajon valóban azt mondotta-e halálos ágyán Antall József, a néhai magyar miniszterelnök, amit gyóntatója állít: Csak a keresztény Magyarországnak van jövője. Az ügy érdekében hazudni is szabad - állítják a mindenkori megszállottak." Hát mi mást mondhatott volna a volt piarista diák, történelem-magyar szakos tanár, aki családi kötődése révén már 1956-ban is részt vett a Kisgazdapárt újraszervezésében. Csak nem liberális-szocialista Magyarországot? Magyarország ezer esztendőn át a kereszténységhez kötődött. A Szent István-i örökség, amelyről egyesek azt állítják, nem tudják micsoda, igenis létezik! A szerző cikkét nagyon szép gondolatsorral zárja: „Pozsonyban úgyszólván naponta elmegyek a Hviezdoslav-szobor mellett. Meg-megállok a többi szlovák nemzetébresztő szobra előtt is, ha arra visz utam. Vagy ténylegesen, vagy legalább lélekben mindannyiszor megsüvegelem a szlovák nemzet nagyjait, és Okáli, meg Bajaník és a többi helyett is bocsánatot kérek tőlük, amiért méltatlan ügyben és link módon meghurcolják nevüket. E nemes, példaértékű gesztuson felbuzdulva, a magam és minden jóérzésű, gondolkodó ember nevében elnézést kérek a néhai magyar miniszterelnök volt diákjától és gyóntatójától - hogy stílszerű legyek - a link rágalmazásért; a köztiszteletben álló, ismert filozófustól, Dr. Bolberitz Pál professzortól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánjától, akit március 15-e alkalmával a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntettek ki. VÁRALJAY OTTÓ Kassa