Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-26 / 172. szám, kedd

1994. JÚLIUS 26. IFT/SZO" •ó/szó- HIRDE T ÉS Lelki leltárhiány \Jem áll távol az igazságtól az a bará­1 V tom, aki hallva és olvasva a Kolozsvár főterén zajló hatalmi terrorról, kijelentette: Ha jól megvizsgáljuk, ezeken a dolgokon a felvidéki magyarság régen átesett. Kezdjük csak mindjárt a ledöntött szobrok számbavé­. telét Mária Terézia Pozsonyban felrobbantott szobrával, s fejezzük be a rozsnyói Kossuth­szobor említésével. Nem kell nekünk egy „fu­narkodó" szlovák polgármester,, mert amit nem végzett el hetven éve a bimbózó masaryki demokrácia, azt elvégezte a kommunizmus in­ternacionalizmusa. Ledöntettek hát a szob­rok, lefaragtattak feliratok, helyükre más szobrok és más nyelvű feliratok kerültek. Ritkán jut eszembe ilyen pillanatokban a replika, ezúttal mégis sikerült fürgének len­nem. Igazat adtam tanult barátothnak, de bá­tortalanul megjegyeztem valamit. Tudnia ille­ne, hogy mostanában, ha nem is havonkénti gyakorisággal, azért a régebben ledöntött ­finoman szólva: áthelyezett - szobrok, emlék­táblák is visszakerültek helyükre. Meg újak is állíttattak, nem is akármilyen karizmája ma­gyaroknak. Tudom, sok gondjuk-bajuk volt a szobrokat visszaállító önkormányzatoknak és civil kezdeményezéseknek, de mégiscsak áll­nak ezek a szobrok. Az azonban mégiscsak feltűnő, hogy Klap­ka. Györgynek, Komárom hős védőjének szob­rával nagyjából egy időben állíttatta f el a Ma­tica, slovenská Milan Rastislav Štefánik szob­rát. Ugyancsak valamifajta egyezkedés ered­ménye lehetett, hogy Rimaszombatban szinte egyszerre avatták fel Tompa Mihály magyar költő, illetve Štefan Marko Daxner szlovák nemzetébresztő szobrát. Mindketten ugyanab­ban a történelmi időszakban - 1848-49forra­dalmi korszakában - voltak jelesei nemzetük­nek, de éppen ellenkező oldalon. Miközben városatyák, és polgárok huzakod­nak Rozsnyón, hogy hol legyen a helye Kos­suth Lajos szobrának, addig Komáromban és Rimaszombatban cselekszenek. Bár van eb­ben a megállapításomban némi rosszmájú­ság, azért nem lenne elvetendő dolog, hogy fifti-fifti alapon megegyezzenek valami ha­sonlóban a rozsnyóiak is. Elvégre kit zavar Komáromban a Štefánik-szobor? Szerintem, egyre inkább a maticás aktivistákat, hiszen a szobor ihletője az egyik legnagyobb cseho­szlovakista volt, márpedig manapság ennél nagyobb bűne nem lehet egy szlováknak, plá­ne a hozzá hasonló világpolgároknak. Bátor­talanul jegyzem meg, hogy egy aprócska szlo­vák nemzetébresztő szobor, talán Rozsnyón is meglágyítaná a Kossuth-szobor visszaállítá­sát oly hevesen ellenző szlovák minisztériumi hivatalnokok szívét. A többi azok után már az egy városban élő magyarok és szlovákok ma­gánügye lenne, hogy ki, mikor és hányszor tiszteleg nemzete nagyjai előtt. Főleg, ha van hol és mi előtt tisztelegnie az embereknek sza­bad akaratukból. Szabad akaratukból! Mert' „tisztelegtem" én pionírként a pelsőci megyeháza klasszicis­ta épületeseié terelve, ahol Francisci, Bakulí­ni és a már említett „rimaszombati" Daxner raboskodásának és hajdani kivégzésének em­lékére visszahelyezték az általunk, magyarok által eltávolított emléktáblát, s Klement Gott­wald is kapott egy gránitlapot, ha már vala­mikor ott járt. Csak hát mai eszemmel sem za­varna ez az emlék, ha a vándorlásai során Pelsőcön is időző Petőfi Sándor emlékére el­helyeznének egy tisztességes emléktáblát az egykori megyeház falán. Ott már nagyon egyezkedniük sem kellene, hiszen az arányo­kat állítanák helyre. Mégiscsak jobban mu tat­na egy Petőfi-emléktábla a semmit sem je­lentő Gottwald-tdbla helyén. Meg aztán itt az ideje, hogy a nemzetek nagyjait kölcsönösen tiszteljük, még akkor is, ha történetesen . Petőfiék és Daxnerék nem egészen ugyanazért haltak meg. Ezek a dolgok annak a hírnek a kapcsán ju­tottak eszembe, mely szerint Horn Gyula ma­gyar miniszterelnök, aki többször is deklarál­ta, hogy sem teštben, sem lélekben nem a mi­niszterelnököm, -ünk, -ötök,-ük vagy ahogy éppen tetszik. Remélem, ez nem akadályozza meg abban, hogy a szlovák kormánykörökben nagy ígéretekkel beharangozott - mert idelá­togatásakor nyomban aláírható lesz — alap­szerződésre kellő alapossággal odafigyeljen, s mondjuk betoldjon. egy félmondatot a két nemzet történelmét, annak nagyjait megörö­kítő emlékhelyek védelméről, ápolásáról és gyarapításáról. Mondjuk oly módon, ahogyan a magyar állam pénzéből szobrot állítottak Iglón Csontváry Kosztka Tivadarnak, és Ba­lassi Bálintról sem feledkeztek meg azok, akiknek ez a dolguk. Tprről a dologról meg feladatról jut JZi eszembe, hogy Kassán a rendszerváltás óta előbb Márai Sándori' majd legutóbb Ka­zinczy Ferenc emlékét is őrzi egy-egy emlék­tábla. Ezeket sem csupán a felvidéki magya­rok adományaiból finanszírozták. Nos, éppen ezért gyanús ez a testi meg lelki vita a minisz­terelnök spirituális hatásköréről. Számomra mindegy, ki Magyarország miniszterelnöke, legfeljebb politikai nézeteivel fogok vitatkoz­ni, de csak azért ne mondjon mást, mert An­tall József szép lassan azért szállóigévé váló mondását szeretné kifordítani. Sokunknak, hosszú időbe tellett, míg megértettük e lelki­állapot lényegét. Talán nem telik el ennyi idő, míg Horn Gyulát is megértjük. A nagy sebti­ben összecsapott és röpke három hét eltelté­vel alá is írható szlovák-magyar alap­szerződés biztosan hozzásegít majd a megér­téshez. Nemde? X ­BUSZA ISTVÁN Szobrásztalálkozó Galántán Foto: Keppert Hagyományteremtő szándékkal nemzetközi szobrászművészeti ta­lálkozónak ad otthont Galánta. A mátyusföldi kisváros az idei füleki, zománctechnikához kapcsolódó rendezvény után Bronz '94 címmel fémjelzi azt a nemzetközi szobrász­seregszemlét,, melynek a galántai re­neszánsz kastélyban, július 30-án, szombaton 17.00 órakor megnyíló kiállítás kölcsönöz rangot. A városi művelődési intézmények és a szlo­vákiai központi képzőművészeti szervezetek közreműködésével megvalósuló kezdeményezés részt­vevője lesz Győrfi Sándor magyar­országi szobrászművész is, aki nem­régen New York-ban mutatkozott be a művészetpártoló közönségnek. (Bachratý) Hasznos idolöltés Komáromban Múzeumi séták a nyári hőségben Prágai fiákerek és gondok Sörgős megoldásra szorulnak a prágai fiákerforgalommal összefüggő higiéniai problémák. Arról van szó, hogy a város szívében, a gyönyörű Óváros téren található a fiákeres droszt, ahonnan kiindulva a nosztalgiázó pénzes turistákat viszik körbe, „lóerejű" sétakocsikázásra. A paciknak azonban sajátos biológiai szükségleteik is vannak, s ezt nem csupán a tér patinás kövezete, hanem, különösen a nyári hőségben, a járókelők orra is megsínyli. A fiákeresek szövetsége részletes tervdokumentációt terjesztett a fővá­rosi polgármesteri hivatal illetékesei elé, miként lehetne higiénikus körül­ményeket teremteni a droszton. Mintegy másfél millió korona egyszeri költséget jelent a melléktermékek elvezetésére szolgáló csatorna megépí­tése, valamint a homokos altalaj medencéjének a kialakítása. A homokot persze a turistaszezon végén, az ősz beálltával el is kell majd szállítani, s minden tavasszal friss homokra lesz szükség. Bélyegen a Feszty- körkép A Magyar Posta három részletben, három-három bélyegsorozat kibocsáj­tásával emlékezik meg arról, hogy az idén százéves Feszty Árpád monumen­tális körképe: „A magyarok bejövetele". A kiállításon is bemutatott bélyeg­tervek megalkotója, Kass János grafikusművész kamikazeakciónak nevezte vállalkozását. Saját bevallása szerint hat hónapjába került, amíg a hatalmas felületet sikerült a pici bélyegmezőre redukálni. Az első sorozat 500 ezer pél­dányban készült. Ilyenkor, a nyár kellős közepén egy-egy szabadnap vagy tartalma­sabb pihenés arra is alkalmat ad, hogy a nyomasztó hőség elől a mú­zeumok kellemesen hűsítő falai kö­zé menekülve, ott a múlttal szem­besüljünk, a régmúlt idők emlékei között elmerengjünk, Az alábbiak­ban a komáromi állandó kiállítá­sokra hívnám fel a figyelmet. Duna Menti Múzeum főépülete,. Nádor u. 13., nyitva hétfő kivételé­vel, 10.00-tól 17.00-ig A Komárom és vidékének törté­nelmi fejlődését az őskortól 1848­ig bemutató kiállítás tulajdonkép­pen három fő részből áll. Az első a régió területén előkerült leggazda­gabb régészeti lelőhelyeket és azok legkiemelkedőbb leleteit mu­tatja be. A további tárlókban kö­zépkori munkaeszközök, fegyve­rek és pénzérmék dokumentálják a történelmi Komárom vármegye székhelyének és vidékének közép­kori életét. A kiállítás harmadik része néprajzi jellegű, legfőkép­pen a vízimesterséget mutatja be: a halászatot, aranymosást és a ví­zimolnárságot. Zichy-palota, Klapka tér 9., nyitva keddtől szombatig, 8.00-tól 16.00-ig A. Komárom újkori történetét fel­elevenítő anyag tulajdonképpen folytatása a múzgum főépületében megtekinthető középkori kiállítás­nak. A látogató betekintést nyer a város rendkívül mozgalmas újabb­kori fejlődésének az osztrák ön­kényuralomtól az első világháború végéig terjedő időszakába, majd a Csehszlovák Köztársaság határvá­rosának sokszínű kulturális és tár­sadalmi életébe, s elidőzhet az első bécsi döntés utáni kevéssé ismert dokumentumgyűjteménynél. A ki­állítás zárórészében a két világhá­ború közötti időszak helyi lakás­kultúrájából kap ízelítőt a látoga­tó. Jókai Mór és Lehár Ferenc em­lékkiállítás. Görögkeleti templom, Nádor u. 32., nyitva hétfő kivételé­vel 10.00-tól 12.00-ig, 14.00-tól 16.00-ig A Jókai-emlékkiállítás az író gyermekéveivel kezdődik, Jókai­nak a szülővárosában töltött ifjú­ságát idézi fel. Ezután külön fi­gyelmet kap az író szabadságharc alatti tevékenysége és a szülőváro­sához kötődő szépirodalmi mun­kássága. A Lehár-emlékkiállítás a zene­szerző életútját vázolja fel, és leg­sikeresebb műveiről nyújt áttekin­tést. A közismert Lehár-operettek bemutatóinak plakátjait és fényké­peit kottakiadások eredeti példá­nyai és a zeneszerző kéziratainak fénymásolatai egészítik ki. A barokk stílusú görögkeleti templomot 1754-ben kezdték el épí­teni, alapkövét Dionisije Novako­vics szerb ortodox püspök szentelte fel. A templomban értékes egy­házművészeti emlékeket bemutató állandó kiállítás vár a látogatókra. Megtekinthető az ortodox eklézsia 1511-ből származó pecsételője, a későgótikus füstölő, majd kelyhek, misekönyvek, komáromi szerb sza­bók céhzászlajai sorjáznak. VI. számú erőd, Körút, nyitva hétfő kivételével 10.00-tól 17.00-ig A Komárom városát félkör ív­ben körülölelő, a 19. században épült erődvonal legnagyobb bás­tyája a VI-os. A hadtörténeti szempontból is érdekes építmény déli részében római kori kőtár ta­lálható. A faragott kőemlékek többsége a 2-4. századból szárma­zik, a Komáromhoz közeli, a Duna két partján épült egykori Brigetió­ból és Celemantiából. KOSÁR DEZSŐ Színe és visszája Zsidó Júlia és arab Rómeó. A „komputer meghibásodásaként" emlegetik újabban a reneszánsz kori Velencét. Shakespeare pedig nyilván vagy Jeruzsálemre vagy Szarajevóra gondolt, amikor a Rómeó és Júliát írta. Minthogy halála után 430 évvel Rómeót egy palesztin fiú, Júliát pedig egy zsidó lány személyesíti meg. Jeru­zsálemben két rendező koproduk­cióban, palesztin és izraeli színé­szek közreműködésével vitte színre Shakespeare örökbecsű drámáját. Eddig nem volt példa ilyen közös előadásra.A szöveg mindvégig kétnyelvű. A Monta­que család tagjai arabul, a Capule­tek héberül szólalnak meg. Orna Katz héberül szól palesztin Ró­meójához, Kalafi Natúrhoz, aki viszont arabul válaszol partneré­nek.A Jeruzsálemi bemutatót két ízben is elnapolták, először a heb­roni mészárlás, másodszor pedig a palesztin pokolgépes merényle­tek miatt. Sokaknak nem nyerte el tetszését az előadás. Izraeli oldal­ról azt vetik a rendező szemére, hogy ezzel az előadással a vegyes, arab-zsidó házasságokat nép­szerűsíti. A palesztin Rómeó sa­ját bevallása szerint rettegett a be­mutató előtt: hogyan is fogadja az arab közönség azt a jelenetet, amikor megcsókolja zsidó szerel­mesét. Tévednek a számítógépek - a hőség miatt. Téves utasításokat adnak a berlini közlekedési válla­lat vezérlő számítógépei. Nem bírják a nagy hőséget az egyéb­kéntjói működő berendezések. A, földalatti vasút jelzőlámpái oly­kor indokolatlanul tilos jelzést mutatnak. A nőkre veszélyes a bőrgolyó. Az iráni hatóságok semmisnek nyilvánították az iráni nemzeti labdarúgó szövetség döntését, amely Szerint nők nem látogathat­ják a futballmérkőzéseket. A dön­tést iráni források szerint a testne­velési szövetség elnökével egyez­tetve hozták meg. A labdarúgó­szövetség közleménye leszögez­te: az 1978-as iszlám forradalom óta először engedélyezték csalá­doknak, hogy látogassák az ázsiai ifjúsági labdarúgó-bajnokság ke­retében Teheránban végbemenő selejtezőket. Iránban nők számára 1979 óta tilos a nyilvános sport­eseményeken, illetve a tömegren­dezvényeken a férfiak társaságá­ban való jelenlét. Egyébként a labdarúgó-világbajnokság nagy újdonságnak számító közvetítése is csak úgy történhetett, hogy nem kerülhettek képernyőre a lezser öltözetben szurkoló hölgyekre irányított kamera pásztázások. Q Q 0 Krisztus ne legyen Kriszta. Az anglikán egyház püspökei York városában tartott szinódusukon úgy döntöttek, hogy a feminizmus nem formálhatja saját képére a hagyományos keresztény istenfo­galmat. Bernice Brogio tiszte­lendő asszony ugyanis nemrég mozgalmat indított a szent szöve­gek és imádságok angolságának átigazítására. Az angol nyelvben az embert is jelentő „man" szó sokkal egyértelműbben „férfi" je­lentésű, mint például a magyar nyelvi hagyományban az „em­ber" megjelölés. A szinódus mindössze ahhoz járult hozzá, hogy az újonnan íródó imádsá­gokban semleges szavak is hasz­nálhatók, ha azok nem értelemza­varók, így például elfogadható a „man" helyett a „humán" kifeje­zés. - Krisztusból ne legyen Kriszta - indokolta a szinóduson Austin esperes a konzervatív ál­láspontot. (k-s) J

Next

/
Thumbnails
Contents