Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)
1994-07-25 / 171. szám, hétfő
1994. J ÚLIUS 25. HeeeBHMčaeBHH ÚJ SZŐ RIPORT 3 Szemtanúból - vádlott... (Folytatás az 1. oldalról) Sipos Edit ügyvédet fogadott, s megkezdődött a szélmalomharc. Kihallgatták több ízben, volt néhány rövid tárgyalás is, amelyek elnapolással értek véget. A felperes dr. R. L. tulajdonos és az autót kölcsönadó lánya, Ž. L. volt, az elsőrendű alperes a volán mögött ülő M. Mátyás, a másodrendű pedig Sipos Edit, - Hogyan lehet a tahúból „vádlott"? - kérdeztem. - Mi sem értettük. Kiderült. A periratban megjelent egy újabb rendőrségi jegyzőkönyv, amelyben bűnösként engem tüntetnek fel. Majdnem egy évvel a történtek után valakik megállapítják, persze nélkülem, hogyan is történt minden. Nem furcsa? Részletes beszámolójából megtudtam, hogy a Citroent kölcsönző Ž. L. azt állította, barátai tudtán kívül autóztak, csak azért adta oda a kocsi kulcsait, hogy zenét hallgathassanak, Tanúk vannak viszont arra, hogy figyelmeztette a fiúkat, a kocsi dízelmotorja tovább melegszik... A két fiatalkorút amiatt, hogy jogosítvány nélkül vezettek, nem is vonták felelősségre, vonatkozott rájuk az 1993. évi elnöki amnesztia. Nem értettem az összefüggéseket: az autótulajdonos miért akarja a felelősséget másra hárítani? S tniért nem a jogosítvány nélkül vezető fiatalembertől követeli kárának megtérítését? - vetődött fel bennem. - Dr. R. L. autóját nem biztosította, mi viszonrfizetjük a törvényes felelősségbiztosítást. Ezért kellek én mint bűnbak. Hogy az én biztosításomból fizessék ki az orvos kárát. Furcsa, hogy a doktor úr csak 1993 júniusában perelt be, s érdekes a november 25-én keltezett rendőrségi jegyzőkönyv, amelyről a baleset utáni helyszínelést végző rendőr mit sem tud. Van más is. Dr. R. L. több alkalommal rá akart bírni arra, hogy vállaljak mindent magamra. Miért sürget, hogy a biztosítóban mindent elintéz? Ha annyira biztos a dolgában, miért hajlandó kifizetni a perköltségeimet és az ügyvéd tiszteletdíját is? Csakhát: nem én követtem el szabálysértést, vétlen vagyok, ezért ajánlatát visszautasítottam. S még valami: nem leszek részese a biztosító kijátszásának. Egyrészt elvből, másrészt azért sem, mert bár nem a dunaszerdahelyi, hanem a nyitrai biztosító felülvizsgálta a baleset körülményeit, s a rendelkezésére álló fényképes dokumentáció alapján M. Mátyást tartja vétkesnek. Június másodikán ismét tárgyalás lesz, s tartok tőle, hogy nem az én javamra döntenek. Érdekes módon ügyünk tárgyalását nem dr. Csémy, hanem más bírónő vezeti. Kiutasítási kísérlet Ilyen előzmények után kíváncsi voltam a tárgyalás levezetésére. Nemcsak arra, miként vall majd H. János, a közúti baleset egyik résztvevője, illetve az ügyben mind ez ideig ki nem hallgatott szemtanú, hanem a vádlók indokaira és a sofőr, M. Mátyás érvelésére is. Késve léptem a Dunaszerdahelyi Járásbíróság tárgyalótermébe. Le sem ülhettem, mert dr. Mária Képessyová bírónő erélyesen rám ripakodott, és azt tudakolta, hogy mit keresek a teremben. Megmondtam, hogy a kíváncsiság hozott Dunaszerdahelyre. Arrogánsan követelte, mondjam meg, kitől értesültem a perről. Nem mondtam meg. Annyi hozzáfűznivalóm volt csupán, hogy tudtommal a bíróság nyilvános tárgyalását hallgatóként bárki végigülheti. A bíróság elnökének a beleegyezése nélkül is, hiába „ajánlotta", kérjek engedélyt... A rövid közjáték után helyet foglaltam, és a közel három órát tartó tárgyalás során többször csodálkoznom kellett. Az elsőként megszólaló dr. R. L., illetve a mellette ülő neje kifogásolta az újságíró jelenlétét. Amikor látta, hogy nem hagyom magam kiutasítani, a lényegre tért. Felsorolta, hogy 1992 áprilisában Olaszországból hozta a kocsit, a lánya nem tudott arról, hogy a fiúk autózni akarnak stb. Kitért a kárt felbecsülő szakértői véleményekre (minő véletlen, ebből is kettő készült), és hangsúlyozta, a rendőrség felülvizsgálta az esetet, és megállapította, hogy Sipos Edit okozta a balesetet. H. János vallomása következett. Elöljáróban engedélyt kért arra, mivel nem beszél jól szlovákul, magyarul tehessen tanúvallomást. Kérését a bírónő mindennemű indoklás nélkül elutasította! Ezután ő maga rossz szlováksággal, alig érthetően beszélt. Szerinte Ž. L. tudta, hogy M. Mátyás autózni akar, hiszen hangsúlyozta: időbe telik, míg a motor felmelegszik. Bevallotta, annak, ellenére, hogy barátja ötletével nem értett egyet, nem szállt ki a kocsiból. Kihajtottak az iskolaudvarról a főútra, s amikor 60 méteres távolságból észrevették a fehér Ladát, M. Mátyás megijedt: a fék helyett a gázra lépett, és az útpadkára sodródott. Elvesztetté a fejét, elengedte a kormányt, ezért a sofőr melletti ülésről neki kellett átnyúlnia, és elfordítania a volánt. A következő tanút dr. R. L. kérésére hallgatták ki. A vádló Csörgő Zoltánnal, a biztosító alkalmazottjával akarta bizonyítani a második szakértői véleményben rögzítetteket. A tanú elmondta, hogy látta a kocsironcsot, de csak mint magánember, s nem mint szakértő mérte fel a kárt. Hivatalosan nem foglalt állást az ügyben. Noha csak törte a hivatalos nyelvet, Csernák Terézia sem vallhatott anyanyelvén, holott a tárgyaláson megjelentek egytől egyig értettek magyarul. A szemtanú elmondta, ntár messziről látta a szabálytalanul haladó piros autót, s ha nem szaporázza meg lépteit, talán már nem is élne. Szerinte, bár ennek megállapítása a szakemberek feladata, a kocsi 90-100 kilométeres sebességgel közlekedhetett. Tanúsította, hogy látta a fehér Ladát is, s állította, nem az volt a hibás. Amikor a baleset megtörtént, szidalmazni kezdte a felelőtlen fiatalokat, akiket nem ismert. Megemlítette, a baleset helyszínén a rendőr fényképeket készített, s kérte a bírónőt, nézze át a felvételeket. Fölöttébb érdekes volt a fénykép-dokumentáció körüli eszmecsere. Ugyanis eltűnt a periratból! A biztosító képviselője ugyan a bírónő rendelkezésére bocsátotta a másolatokat, de nem tanúsított érdeklődést irántuk. M. Mátyás ügyvédje természetesen védte ügyfelét, s nem értett egyet a tanú megállapításaival. Azzal érvelt, hogy a szemtanút nem hallgatták ki a rendőrségen sem! Sipos Edit ügyvédje is szót kapott. Szóvá tette, hogy a két rendőrségi jegyzőkönyv ellentmondó dolgokat tartalmaz, ezért követelte, hogy a bíróság végre már független szakértők bevonásával állapítsa meg a közúti baleset körülményeit. A bírónő az ítélethozatalig kiüríttette a termet, csak a véletlenül betévedő elnök, dr. Július Urban maradt vele néhány percig. Amikor kijött, nyomban tiltakoztam a bírónő arrogáns viselkedése miatt. Szóvá tettem azt, is, minek alapján nem engedi a bírónő, hogy a tanúk anyanyelvükön tegyenek vallomást. Az elnök úr csodálkozott és elnézést kért. Sipos Edit tárgyalás előtti rossz érzése beigazolódott. A bíróság ugyanis az elsőrendű alperest, a jogosítvány nélkül vezető M. Mátyást felmentette, Sipos Editet viszont a kár megtérítésére kötelezte. És határozatilag kötelezte dr. R. L. felperest, hogy három napon belül fizesse be a 6508 koronás perilletéket! Az ítélethozatalt követően Sipos Edit elmondta, hogy előtte dr. R. L. újfent arra szerette volna rábírni, egyezzen bele mindenbe, vállalja a baleset okozását, s ő kifizeti valamennyi költségét. - A helyszínen készült fényképek bizonyítják, hogy a fehér Lada szabályosan közlekedett. Az ítélettel nem értünk egyet. Csodálkozunk - közölte a Szlovák Biztosító Rt. nyitrai jogásza. Ki mit tud? Már a tárgyalás alatt egy sor kérdés fogalmazódott meg bennem, ám mivel dr. Mária Képessyová bírónő másnap anyasági szabadságra vonult, megválaszolásukra dr. Július Urbant, a járásbíróság elnökét kértem fel. Mit szerettem volna tudni? Sokat. Miként lehetséges, hogy akkor, amikor a bíróságok pénzhiányban szenvednek, dr. R. L. egyévi késéssel fizetheti be a több mint hatezer koronás perilletéket? Miként lehetséges, hogy a periratból eltűnnek a fotók? Miként fordulhat elő, hogy a második „rendőrségi" jegyzőkönyvről nem tudnak a rendőrök, s nincs meg a másolata sem? Miért nem tárgyalta az ügyet az a bírónő, aki ez idáig? És miért dr. Mária Képessyová bírónőre esett a választás, aki azonnal anyasági szabadságra ment? Miként fordulhat elő, hogy akkor, amikor a bírónő fülbántóan rosszul beszél szlovákul, elutasítja a tanúk kérését arra vonatkozóan, hogy magyarul vallhassanak? Vajon miért akarta dr. R. L. rávenni Sipos Editet, hogy vállalja a bűnbak szerepét? Miképp lehetséges - noha H. János tanú bevallotta: elkerülhető lett volna a' közúti baleset, ha M. Mátyás a fék helyett nem a gázpedálra lép hogy a bírónő mindezt figyelmen kívül hagyta? A bíróság elnöke nem válaszolt. - Nem nagyon ismerem az ügyet - mondta. Ellenvetésemre, hogy bent ült a tárgyalóteremben, közölte, hogy egyrészt később jött, másrészt a részleteket nem ismeri. Átirányított helyetteséhez, dr. Erika Lengyelovához, aki pontos információkkal rendelkezik. Nem rendelkezett, és nem válaszolta meg kérdéseimet ő sem. El kellett fogadnom magyarázatát, hogy részletekbe menően nem ismeri a periratot. - Nem furcsa, hogy dr. R. L. bősi lakos ügyét a szintén bősi lakhelyű bírónő tárgyalta, sőt a kárt baráti alapon felbecsülő ismerős is odavalósi? — kérdeztem. Noha információim hallatán többször gondolkodóba esett és csodálkozott, kifejtette, az ítélet helyességéért egyedül a független bíró felel, és döntését alaposan meg kell indokolnia. Ki kit akar kijátszani? Az ítélet megszületett, a másodrendű alperes fellebbezhet, a riporter pedig csodálkozhat. Sok mindenen. Siposné elmondása alapján azon, hogy dr. R. L. mindezek után felmegy a lakására, és a biztosító kijátszására beszéli rá. Vagy azon, hogy a peres ügyet nem ismerő dr. Július Urban aláírása szerepel azon a kérvényen, amelyben felszólítja a rendőrséget, vizsgálják felül a közúti balesetet. Azon is persze, hogy dr. R. L. olyan jó szervező, hogy nem is a saját tisztiorvosi irodájába, hanem a biztosító igazgatójához nézést kérve. Amikor megkérdeztem, igaz-e, hogy a piros Citroent ő hozta be az országba, nem mondott nemet, ám látszott rajta, sőt mondta is, hogy számára mindez mennyire kínos. Az elkényeztetett és beképzelt csemete reakcióján tulajdonképpen nem csodálkoztam, hiszen édesapja, amikor telefonon arra kértém, hogy az objektív tájékoztatás érdekében fogadjon, kijelentette: nem járul hozzá nevének közléséhez, majd magából kikelve, „Ostobákkal nem tárgyalok!" felkiáltással lecsapta a kagylót. A riport anyagának összegezésekor felvetődött a dunaszerdahelyi biztosító szerepének kérdése. Vajon az alperest kinek az indíttatására hívták meg - június 15-én - a biztosító igazgatójához? És az állami intézmény miért megy bele egy ilyen játékba akkor, amikor az'első rendőrségi jegyzőkönyv alapján M. Mátyás volt a közúti baleset okozója? Fut a pénze után A kérdések tisztázására Csiba Sándort, a Szlovák Biztosító Rt. dunaszerdahelyi fiókjának a vezetőjét kértük fel. — Dr. R. L. telefonált, hagy szeretné, ha Siposnénak megmagyaráznám, miként kell eljárni az önhibából okozott kár bejelentésekor, s röviden elmagyarázta a baleset körülményeinek saját verzióját. Kérésének engedtem, megjegyzem, ha bárki kéri ugyanezt, készséggel igyekszem a segítségére lenni. Másnap a doktor úr megjelent, de nem Siposnéyal, hanem az asszony férjével. A beszélgetésen jelen volt a járási rendőrparancsnok is, aki dr. R. L. társaságában érkezett. Hogy mi célból, nem tudom, a hívja meg az alpereseket és a rendőrparancsnokot(!), hogy megmagyarázzák, miképp kell rendezni az önhibából okozott kár bejelentését. De akár azon is, hogy dr. R. L. leánya tanú jelenlétében megfenyegeti az újságírót. Az történt ugyanis, hogy az ominózus autókölcsönzésről és az azt követő balesetről Pogány Mihállyal, M. Mátyás és Ž. L. edzőjével is beszéltem. A sportpályán. - Mindig akkor történik valami, amikor távol vagyok. Noha tudok arról, hogy M. Mátyás nem először vezette azt a kocsit, az én jelenlétemben biztos, hogy nem mehetett volna ki az udvarból. A többiek elárulták, hogy Ž. L. nem zenehallgatás céljából adta oda a kulcsokat. A végszóra megérkezett Ž. L., és az edző azt szerette volna, ha igazolná szavait. Ám az alig húszéves kisasszony, akivel volt szerencsém találkozni már a bíróságon, tegezve rám ripakodott: „Mit törődsz ezzel az üggyel; ha nem hagyod abba, kaphatsz..." Nem folytathatta, mert Pogány Mihály a szavába vágott: „Parasztként viselkedsz, állítsd le magad, és menj ' a tornaterembe." - Ez van - fordult felém elKolázs: Ordódy Vilmos rendőrfőnök a tárgyalásnak csupán néma szemlélője volt. Mivel az alperes szavaiból arra a következtetésre jutottam, hogy dr. R. L. azzal zaklatja, írja alá a biztosítóban elkészített iratokat, az is érdekelt, minek az alapján írták meg őket, amikor az ítélet ellen fellebezni lehet. - Az információ téves, nem tudom, milyen iratokat emlegethet dr. R. L. Amíg valaki nem jelenti be a kárt, addig nincs kárakta sem. Siposné, mivel úgy tartja, nem ő a károkozó, nem járt a biztosítóban, és így nincsenek aláírásra kész iratok sem. Akkor fektetünk csak aktát, ha rendőrségi, illetve végérvényes bírósági végzést juttatnak a biztosítóba. A végzés számunka szentírás, s nem tartozik a hatáskörünkbe, hogy esetleg újra megvizsgáljuk a közúti baleset körülményeit. Akkor sem, ha a döntéssel esetleg nem értünk egyet. Tény,, hogy dr. R. L. a bírósági végzést lobogtatva rákérdezett arra, hogy a biztosító mikor fizeti ki a kárát. Közöltem vele, hogy 15 nappal azután, amikor az ügy lezárul. Az ügy nem zárult le. Elvégre jogállamban élünk...?! PÉTERFI SZONYA
