Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-22 / 169. szám, péntek

1994. JÚLIUS 20. ÚJSZÓ KALEIDOSZKÓP 1709 22 Transzformálódás Pádárban Egy riport a közömböseknek Öt transzformációs tervezetet teszek egy szövetkezeti elnök ellenében, hogy szép számmal akadnak olyanok - még az úgynevezett jogosult személyek között is -, akik nem egészen értik, mit is takar, vagy sok esetben talán inkább takargat a földműves-szövetkezet transzformációs terve" kifejezés. Nem elsősorban azért, mintha hiányozna a szellemi képességük e dolog megértéséhez• Főleg-azért, mert az évtizedek során közömbösségre szokott nagy többség nem is igen érdeklődik iránta. Aki pedig érdeklődik, az se mindig juthat a dolgok velejéig, mert az e tárgyban tapasztalható ködösítés, a tények szándékos elferdítése szinte lehetetlenné teszi a lényeg megértését. Azért nem kell aggódnunk: olyanok is vannak, ákik nagyon is tudják, mitől döglik a légy, akarom mondani a szövetkezet... Kit kárpótol a 40 millió? Rozoga autóbusz döcög velünk a hegyes-dombos úton Rimaszombatból Padár felé. Egy kicsit jelkép ez a busz, mai állapotunké. Délutánra kiderül, a. rozzant jármű nem bírja a visszautat. Az utasok kiszállnak, s mindenkinek saját ügyességén múlik, hogyan és milyen gyorsan jut vissza a városba. Ez azonban még odább van. A falu felé menet ugyanis rájövök, hogy a panaszos is velem utazik. Azaz a pádári Simon Gyula, aki nemrégiben levelet írt szerkesztőségünknek. Nem egyedül fogalmazta, és nem is csak a saját nevében. Családi vállalkozásba kezdték, földművelésbe, állattenyésztésbe. Simon úr Zsoll fia - egyébként mezőgazdasági mérnök - vezeti a vállalkozást, a családtagok pedig segítenek. A helyi szövetkezet viszont hátráltatja őket. Legalábbis ez. állt a panaszlevélben - azzal a megállapítással, hogy „nem szövetkezet ez, hanem kolhoz". Kétségtelen, nemigen értik meg egymást. Olyannyira, hogy vitájuk bíróság elé került. A rimaszombati járásbíróság a szövetkezet vezetésének adott igazat. Simonék fellebbeztek a besztercebányai kerületi bíróságra, amely a közelmúltban úgy döntött, felülvizsgálja a járási határozatot, és az ügyet újratárgyalásra visszautalja Rimaszombatba. Erről azonban ottjártamkor Simonék még nem tudtak, hiszen a kerületi tárgyalásra csak beszélgetésünk után került sor. Simon Gyula már az autóbuszban elkezdte problémájuk ecsetelését, családi házukban már a féleség társaságában folytatjuk a beszélgetést. - A pádári szövetkezetet a 70-es évek elején a nagybalogihoz csatolták, melyhez egészen a közös gazdálkodás megszűnéséig, 1992 végéig öt község tartozott - kezdi Simon Gyula. - A közös szövetkezet transzformációs tervezete alapján 1993 elején új, önálló szövetkezetek alakultak, köztük a pádári is. Minket már 1992 előtt foglalkoztatott a gondolat, hogy gazdálkodni kezdünk, így láttunk hozzá a földvisszaigénylés intézéséhez. Édesapám után 10 hektár földünk van, a feleségemnek édesanyja révén egy és fél. Mivel ez a gazdálkodáshoz kevés, a rokonságból 16 személlyel megegyeztünk, hogy visszakéljük földjeinket, és egy közös farmot hozunk létre. 1992 végére sikerült rendezni a földtulajdonjogot valamivel több mint 50 hektár esetében. Ebből 44 hektár a pádári szövetkezet területén van. Ekkor kezdődtek a problémák. - Mi az, ami miatt végül bírósági ügy lett a dologból? - 1992. december 18-án tartották a nagybalogi szövetkezet transzformációs tervéről határozó közgyűlést, melyen eldöntötték a közös szövetkezet felosztását. Szerintünk több szempontból megmanipulált transzformációs tervezet született - folytatja Simonné. - Elsősorban a tiszta vagyonból a kárpótlásra félretett rész vonatkozásában. A transzformációs tervezetet készítő prágai cég a nagybalogi közös szövetkezet tiszta vagyonát 83 millió 582 ezer koronára becsülte. Ebből eredetileg 18 millió 364 ezret különítettek el kárpótlási célokra. A. köztünk, és a szövetkezet közötti, vita egyik tárgya éppen e kárpótlás megállapítása. Az elfogadott transzformációs tervezet az annak idején bevitt élő és holt leltár, valamint a földek utáni kárpótlásként a hektárnormatívát alkalmazza, amely egy 199l-es kormányrendelet szerint hektáronként 26 800 korona. Azaz ennyi lenne, mert a tervezet kidolgozói önkényesen úgy döntöttek, hogy ennek csak 30 százalékát, mintegy 8000 koronát ismernek el. Arra hivatkozva, hogy valamikor a 70-es évek elején a szövetkezet tagjai a kárpótlás többi részét már megkapták. Erről azonban sem. milyen írás nem maradt. Ez tehát az egyik visszaélés. Ugyanakkor e tervezet olyan földekre is számítja a nyoleezervalahány koronás kárpótlást, melyekre nem járna, és nem is kértek. így jött ki a valamivel több mint 18 millió korona, lényegesen csökkentve ezzel a fennmaradó elosztható tiszta vagyonrészt. Ez azonban még semmi! Közvetlenül a decemberi közgyűlés előtt, a 14-éről 15-ére virradó éjszakán átírták a transzformációs tervezetet, és az esetleges kárpótlásokra a 18 millióhoz még csaknem 21 milliót hozzáadtak. így az elosztásra került vagyonrész már csak a tiszta vagyon 53 százalékát tette ki! A többi csak kárpótlásokra osztható ki, de kinek? Merthogy az egészet még fokozzam: az említett 16 személy 1992 nyaráii írásban érvényesítette kárpótlási igényét az akkor még közös szövetkezet felé. Ez akkor nem rendeződött, a pádári utódszövetkezet vezetői meg most egyszerűen kijelentik, hogy nekünk nem jár kárpótlás, de hogy miért nem, arra indokot nem hoznak föl. Csak annyit, hogy nem kéltük idejében. Viszont ez nem felel meg a valóságnak. És mi lesz a kárpótlásokra félretett milliókkal? Hiszen annak adekvát részét jogutódként a pádári szövetkezet is:megkapta! Bizonyára azt szeretnék, ha a szövetkezetben maradna. - Ez a jogutódlás is vitatható - veszi át a szót Simon Gyula. - A transzformációs tervezet kimondja ugyan, hogy a közös szövetkezet feloszlik, azt azonban nem határozza és nem is határozhatja meg, hogy utána mi lesz. Mi 16-án - közvetlenül a nagybalogi szövetkezet feloszlása után, még a pádári megalakulása előtt - írásban kinyilvánítottuk, hogy nem kívánunk belépni az önálló pádári szövetkezetbe. Ennek ellenére vagyonrészünket jogtalanul az új szövetkezet vette át, és azóta sem akarja kiadni. Holott az a vagyonrész a transzformációs tervezet által kiszámított normák szerint körülbelül másfél millió, több, mint az új szövetkezet bejegyzett vagyonrésze, amely I millió 44 ezer korona volt! És ennek az új szövetkezetnek a vezetése mindent megtesz, hogy a mi önálló gazdálkodásunk ne tudjon beindulni. A legnagyobb kommunisták... Lőrincz Ottó, az új pádári szövetkezet elnöke nemigen örült látogatásomnak (1992-ben egyébként ő volt a transzformációs bizottság elnöke is). Először kerek perec kijelentette, hogy nem hajlandó nyilatkozni. Főleg addig nem, amíg a kerületi bíróság meg nem hozza döntéséi. A társaságában levő hölgy pedig egyenesen fölszólított, hogy azonnal igazoljam magam, mert szeretné fölírni adataimat. Kénytelen voltam fölvilágosítani, hogy én az elnökhöz jöttem, és különben sem tudom, kihez van szerencsém. Kiderült, hogy az alelnök, Wieseganger Károly feleségéhez, egyébként a szövetkezet közgazdászához. Végül nem igazoltam magam, az elnököt viszont sikerült meggyőznöm, hogy nyilatkozzék. Megbeszéltünk hát egy másik időpontot. Az,elnökön kívül az alelnök ugyancsak ott volt, illetve Lőrincz úr felkérésére megjelent a falu polgármestere is, aki - mint később kiderült Simonék erőszakos intézkedési módját volt hivatott bizonyítani. Első kérdésem arra vonatkozott, hogyan vették át Simonék és az általuk képviselt összesen .16 személy vagyonrészét, ha ők kinyilvánították, hogy nem kívánnak belépni az új szövetkezetbe. - A közös szövetkezet szétosztása az egyes falvak kateszterei szerint történt. Ők az annak idején még önálló pádári szövetkezetbe hozták be tulajdonukat, ami a most megalakult szövetkezetbe került vissza válaszolta Lőrincz Ottó. - Csakhogy ők határozottan kijelentették, hogy az új szövetkezetbe nem lépnek be - vetettem közbe. - Elte is egyszerű a magyarázat. A gyűlésen a többség döntött így. Több mint 180 jelenlevő közül csak ők hatan szavaztak ellene. Egyébként annak idején ők is benyújtottak egy konkurens transzformációs tervezetet, aifiely azonban nem került elfogadásra. - Amikor ez történt, Simonék csak a saját nevükben beszéltek - folytatta az alelnök. - Akkor a 12 ember ott még nem játszott szerepet. - Simonék másik, most talán nagyobb problémája, hogy önök nem hajlandók kiadni a vagyonrészüket. Lőrincz Ottó a rimaszombati járásbíróság végzését teszi elém. -"Olvassa el, s ebből majd megérti, miért nem kapták meg vagyonrészüket! A szövegben az állt, hogy igényüket nem érvényesítették idejében. (Azóta - mint a riport elején már szó volt róla - a kerületi bíróság ezt a végzést semmissé nyilvánította.), - Simonék viszont azt állítják, hogy ők már 1992 augusztusában beadták igénylésüket - vitatkoztam. - Ök igen, de a többi 12 csak 1993 januárjában, túl a határidőn - állította Wieseganger Károly. (Simonék szerint valamennyien egyszerre"adták be kérvényüket.) - Egyébként a törvény értelmében a vagyonrészt csak mezőgazdasági vállalkozóknak kell kiadni folytatja Wieseganger úr-, és a többi 12 csak most, 1994 tavaszán jegyeztette be magát mezőgazdasági vállalkozónak. Tehát a kiadási határidőt a szövetkezet még nem késte le. - És a kárpótlás? - Simonéknak nem jár kárpótlás - mondta az alelnök. - Már ne haragudjon, de én ezt azért abszurdnak tartom. Simon Gyula édesapja - és ő maga is - volt a legnagyobb kommunista a faluban. Az apja alakította a szövetkezetet, a földjét önként adta be, meg az állagait is. Most meg még kárpótoljuk is?! Mi kiadnánk a szerintünk nekik járó részüket, ők azonban ezt kevésnek tartják, és nem hajlandók átvenni. Wieseganger úr káderezése után vettem a fáradságot, és én meg őket kádéreztern le. Bár Simonék nem kommunistáztak (beésületére legyen mondva, Lőrincz Ottó sem), kiderült, a mostani elnök valamikor pártelnök volt a szövetkezetben. Az új szövetkezetben csak három vezető ember van, Lőrincz úr és a Wieseganger házaspár.,jpz utóbbiaknak pedig befolyásos sógoruk van: Qjamula úr, az SZNP méltán „híres" rimaszombati parlamenti képviselője. Mindezt csak a vice versa kedvéért. Egyelőre ennyit az ügyről. A végső szót minden bizonnyal majd valamelyik bíróság mondja ki. Csak még azt nem tudni, hogy melyik és mikor. KLINKO RÓBERT Ajnácskő ' 1 \ct * ...és megkondulnak a harangok Idéstova öt éve már; hogy Komlós Attila, a Magyarok Világszövetségének akkori megbízott főtitkára egy iskolaátadási ünnepségen újságolta Novák István Ybl-díjas szegedi főépítésznek, hogy egy dél-szlovákai település, nevezetesen Ajnácskő lakossága templomépítésbe kezd. A főépítész, miután megismerkedett a falu múltjával, erőt vett rajta a kíváncsiság.. Még a tél derekán családjával autóba ült, és Ajnácskőre látogatott. Égy falugyűlésre érkezett, ahol hallhatta a falu, népének véleményét, szándékát: megtekintette a templomnak kis/emelt helyet, és úgy döntött, ő is hozzájárul a templom elkészítéséhez. Hazament, majd hamarosan egy sajátos. és egyben impozáns építmény tervezetével tért vissza a falúba. A rajz alapjáh'makett is készült, ami megtetszett a lakosságnak. Úgy döntöttek, hogy eszerint építik fel a templomot; A statikai vizsgálatok irtán megkezdődhetett az alapok lerakása. Tavaly a lakosság segítségévél felépültek a falak, télen rákerült a tető, kezdődhettek a belső szerelési munkák, később pedig a vakolás. Mint azt Hufiyák József polgármestertől megtudtuk, az önkormányzat folyamatosan szervezte az építkezést. Jozef \ Tkadec hojenkovi mesternél még á.kora téli hónapokban megrendeltek a templom nagy-, harangját. A mester a hétmázsás hitrangot legkésőbb június elejére ígér- . te, de Aj n ácskőre csak július, ,1,5-én szállították. A ^késedelem oka: az első öntés nem, sikerült, a harang megrepedt. Üjr,a. kellett kezdeni a munkát. Ajnácskő lakossága .a kiadások • csökkentése érdekében öt mázsa rezet gyűjtött össze. A héten kezdődött el a körülállványozott templom külső falának meszelése. Festők; kőművesek szorgoskodnak a templom körül, vásárnapra szeretnék, a munkákat befejezni. Kedden a vároldalból lehozták a 120 éves (lélek)harangot, amelyet még aznap behelyeztek a templom tornyába. Szerdán délelőtt a Holenkovban készített harangot emelte fel a toronyba egy erre a célra megrendelt hatalmas, daru. Azután a budapesti Juhász Gyula öityösmester által készített keresztek is a helyükre kerültek.' Mint „megtudtuk, egy 240 centiméter magas, és 120 centiméter, szé-. les aranyozott kereszt 65 kilogrammot nyom. Tulajdonképpen nem véletlenül lesz éppen vasárnap a harafigszentelés, tájékoztattak Ajnácskőben. ugyanis 538 é v Vei ezelőtt júli us '22én mért súlyos csapást Hunyadi János Nándorfehérvárnál II. Mohamed szultán seregére, miután Hl. , Cűfo:ÍMí'||)ápa?.eÍréndelte a déli harangszóŕľ i ;í

!jVasárnap délután 3 órakor Eduard Kojnok rozsnyói püspök ünnepélyes keretek között szenteli meg a templom harangját és a kereszteket, Ezt követően peejig a félig kész templomban magyarul szentmisét celebrál. Előreláthatólag több ezres tömeg gyűlik össze a harangszentelőn, melyen illusztris vendégek is megjelennek. A köztársasági elnök hivatalán, a szlovák belügyminisztériumon, a pozsonyi magyar nagykövetségen, a Magyarok Világszövetségén, a Határon Túli iMagyarok Hivatalán, az Illyés Alapítványon kívül névre szóló .meghívót kapott Fran'tíXék Mikloško is, aki az alapkőszénteléskor a parlament elnökeként volt jelen Ajnácskőn. Dfr'á szervezők odávárják a Csemadok, a szlovákiai rrtägyar pártok és mozgalmak vezetőit, valamint a járás képviselőit is. Az istentiszteletre jelezte'érkezését a rimaszombati és a losonci katolikusi templom énekkara, és gyakorol az ajnácskői férfikórus is, <•,, FARKAS OTTÓ Az U J SZÖ írta ^ 45 éve Lehajolt az elejtett kalász után, felemelte és szétmorzsolta markában. Felcsillant a szeme s nevetve, boldogan kiáltott fel: - Nézd, itt a mag - s szaladt már felém. Egyet fújva megállt előttem és orrom alá dugva mutatta a búzaszemeket. - Nézd, ez már a mienk. Az első termés, amelyre azt mondhatjuk, hogy sajátunk. 47 évet éltem meg, cseléd voltam egész életemen át. Nem ismertem eddig mást, mint a tőkés számára dolgozni. Másnak a kenyerét, másnak a borát szaporítottam. Másnak a vagyonáért verejtékeztem. De az idén már a sajátomon dolgoztam. A sajátomon és negyvennégy társamért, akikkel összefogtunk itt. Nagytőrén s együtt szántottuk a mi földünket, a szövetkezeti földet és együtt vetettük a magot. Zsíros kalapját mélyebbre húzta, pedert egyet a bajuszán. Öntudatosan, büszkén mutat széjjel a határban: - Látpd, ez a miénk. 30 éve Szép nyári hajnal. Versbe kínálkozó látvány, ahogyais a nap az éjjeli szállásáról előreküldött sugaraival rózsaszínűvé fésti a felhőket a keleti égen. Egy pillanatig N. I., a gellei szövetkezet mechanizátora, a komplexbrigád vezetője is gyönyörködve legelteti tekintetét a festői látványon. Az ő fülében azonban nem rímek zsonganak, hanem az arató ember parancsa: gyerünk, gyerünk, de gyorsan. Mert ki kezeskedik azért, hogy a most még rózsaszín bársonyfelhők pár órán belül nem változnak zivatart hozó sárkánnyá? Csendes a lég. Most ébred a természet, a szellő csak annyira lengedezik, mintha anyásan simogatná a korán kelő emberek arcát. Imre gondolatát persze más foglalkoztatja. Hátha elaludtak a fiúk. Hiszen késő estig kint voltak a tarlón. Nyugtalankodik, pedig még a pacsirták sem kezdték meg mindennapi trillájukat. _ 20 év© Amikor P. P. befejezte a tartalékos tiszti iskolát, a híradósok kiképzési központjának szakaszparancsnokává nevezték ki. Az újoncok bevonulása után egy ideig a SZÍSZ alapszervezetének elnökségi tisztségét is betöltötte, amelyet tagjelöltség,i feladatként vállalt el. Most, amikor már megfelelő utódot talált, az ezredbizottság alelnökévé választották meg. A pártba való jelöléséről már Košicén, a Kelet-szlovákiai Vasműben is beszéltek. Ugyanis korábban itt dolgozott. Az üzem levele alapján katonaideje alatti munkásságát is figyelemmel követték, és egy év elteltével felvették a CSKP tagjelöltjének. Csak ekkor szerzett tudomást az üzem leveléről és az elvtársak bizalmáról... „Szakasza a legjobb eredményeket éri el a században", mondja a parancsnoka. „A harci ésía politikai felkészültség elősegítése céljából széles körű szociális tá munkaversenyt szerveztek. A szakasz,minden egyes tagja konkrét kötelezettségeket vállalt. Legtöbbjük á Példás katona és a katonai rátermettségi jelvény megszerzésére, a véradásban: való önkéntes részvételre, valamint a munkabrigádokban való részvételben stb." 5 éve Július eleje óta, amikor az Aki szelet vet és Mi a szándékuk című cikkekben tájékoztattuk a nyilvánosságot annak az irománynak tartalmáról, amelyben a „charta" a „rendszer valódi és alapos megváltoztatására' szólít fel, a szerkesztőségbe nagyon sok levelet kaptunk. Ez arról tanúskodik,;hogy minden normálisan gondolkodó ember elítéli a „charta" tevékenységét. (...) ' Mi a céljuk a szerzőknek, azoknak, akik a Néhány mondat című felhívás terjesztésének forgatókönyvét írják, .amelyben utasításokat adnak, s ugyanakkor felmentik a Szabad Európa Rádió vezetését és más "amerikai adókat is az alól a vád alól, hogy .beavatkoznának munkájukba. „Ügy képzeljük, hogy ez tartósan nyitott lesz az állampolgárok aláírásaira, tehát, hogy egy folyamatos és tömeges akcióvá válik."